Az Európai Unió döntéshozatali rendszerében meghatározó elv a – 1260/1999/EK rendelet 8. cikke által deklarált – partnerség. Ez egyrészt a tagállamok és az Európai Bizottság közötti együttműködést, másrészt a tagok kijelölt hatóságai közötti belső egyeztetést, valamint a tagországok hatóságai és a különböző gazdasági-társadalmi érdekcsoportokat képviselő, nem állami érdek-képviseleti szervetek közötti együttműködést jelenti.
A szociális partnerek, így a munkaadói érdekképviseletek számára a partnerségi elv érvényesítésének harmadik területe bír közvetlen jelentőséggel. Ennek lényege, hogy a döntések előkészítésébe, végrehajtásuk ellenőrzésébe a társadalom minden jelentősebb érdekcsoportját be kell vonni. A partnerség elvét nemcsak az uniós intézmények munkájában kell érvényesíteni, hanem elvárás a tagállamok nemzeti szabályozásával, belső döntéshozatali rendszereivel szemben is.
Európai csúcsszervezetek
A munkaadóknak – mint a társadalom meghatározó jelentőségű érdekcsoportjainak – kiemelkedő szerepük van a partnerség uniós és nemzeti intézményeiben. Az alábbiakban rövid áttekintést adunk azokról az uniós, illetve hazai fórumokról, intézményekről, amelyekben a hazai munkáltatók képviselői – az Unió partnerségi elve alapján – már jelen vannak.
Az elmúlt években a magyar munkáltatók – a csatlakozási folyamat előrehaladtával – egyrészt saját kezdeményezésre, másrészt az uniós intézmények felkérésére, fokozódó aktivitással kapcsolódtak be a különböző nemzetközi szervezetek munkájába. A szociális partnereket általános jellegű, az Unió egészét érintő témákban az európai csúcsszervezetek képviselik. Számos nemzetközi szintű szervezet közül az EU az alábbi munkaadói csúcsszervezeteket ismeri el:
– Európai Gyáriparosok és Munkáltatók Szervezeteinek Szövetsége (UNICE, 1958);
– Állami (közszolgáltató) Vállalatok Központja (CEEP, 1961).
E két szervezet mellett az utóbbi években még egy szervezet, a Kézművesek, a Kis- és Középvállalkozások Európai Szövetsége (UEAPME, 1979) kerül egyre közelebb ahhoz, hogy az EU csúcsszervezetként ismerje el. Hasonlóképpen a munkavállalóknak is megvan a maguk csúcsszervezete: ez az Európai Szakszervezeti Szövetség (ETUC).
A magyarországi szociális partnerek bekapcsolódása az uniós csúcsszervezetek munkájába fokozatosan ment/megy végbe. A dolgozói érdekképviseleteknek hamarabb sikerült e szervezetek tagjaivá válniuk. Ebben meghatározó szerepet játszott, hogy az európai szociális partnerek közül a szakszervezetek jóval nyitottabbak voltak a volt szocialista országokból jelentkező dolgozói szövetségek befogadására, mint az európai munkáltatói érdekképviseletek. Az ETUC-nak ma már tagja az Országos Érdekegyeztető Tanácsban helyet foglaló 6 magyar országos szakszervezeti szövetség mindegyike.
Korlátozott jogosítványok
Az országos munkáltatói érdekképviseleteknek – egyelőre – az európai munkaadói csúcsszövetségek egyikében sem sikerült teljes jogú, rendes tagságot szerezniük. Az európai szervezetek ugyanis csak társult tagként fogadták a csatlakozni kívánók országos munkáltatói szövetségeit. E státus bár megteremti az európai vérkeringésbe való bekapcsolódás lehetőségét, de csak korlátozott jogokat biztosít.
A már említett két munkaadói szervezetnél nyitottabb UEAPME 1991-ben felvette társult tagként az IPOSZ-t. A CEEP-ben és az UNICE-ben azonban csak az 1990-es évek második felében sikerült a magyar munkaadóknak megszerezniük a társult tagságot: a CEEP-nek 1996-ban lett tagja a Stratosz (Stratégiai és Közszolgáltató Vállalatok Országos Szövetsége).
Az UNICE-ben a társult tagság megszerzése még nehezebb volt. A szervezet ugyanis határozottan követte azt az elvet, mely szerint egy országot csupán egyetlen országos munkáltatói szövetség képviselhet. E feltétel sokáig akadályozta a magyar munkaadók bekapcsolódását a közös munkába, ám az UNICE-be történő felvétel érdekében a hazai munkaadói szövetségek létrehozták a Magyar Munkaadói Szervezetek Nemzetközi Együttműködési Szövetségét (MMNSZ), amelynek 1998-ban sikerült társult taggá válnia.
A hazai munkaadói érdekképviseletek részvételének jelentőségét az adja, hogy e csúcsszervezetek fontos szerepet játszanak az európai szociális párbeszédben. Jelenleg már elképzelhetetlen bármiféle stratégiai döntés, jogi szabályozás vagy program a szociális partnerek részvétele nélkül. Érvényes ez elsősorban a szociálpolitikára, amely az Unió keretei közt a kérdések sokkal tágabb körét érinti, mint Magyarországon: beletartozik a munkajog, a foglalkoztatáspolitika, a munkaügyi kapcsolatok, az esélyegyenlőség, a munkahelyi egészségvédelem stb. A szociális partnerek ugyanakkor más jellegű döntésekbe is beleszólhatnak, például az EU bővítésébe, intézményrendszerének alakításába stb.
A munkáltatói csúcsszervezetek egyrészt a tripartit – az EU döntéshozó, jogalkotó intézményei és a szociális partnerek alkotta – fórumoknak a szereplői, másrészt a munkavállalói érdekképviseletekkel folytatott kétoldalú párbeszédnek. Ez utóbbi is – bár nem vesznek részt benne az EU döntéshozó intézményei – közvetlen formálójává válhat az Unió szociálpolitikájának: a munkaadók és a munkavállalók kétoldalú megállapodásai gyakran minden tagállamra, azok munkáltatóira és munkavállalóira érvényes uniós irányelvvé válnak.
Civil párbeszéd
A partnerség elve a munkaadók és a munkavállalók mellett a társadalom más érdekcsoportjait képviselő úgynevezett civil szervezetek bevonását is jelenti az Unió gazdaság- és szociálpolitikájának alakításába. Ennek megvalósítását szolgálja az Európai Unió egyik legfontosabb konzultatív fóruma, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (Economic and Social Council, ESC), amelynek létrehozásáról 1957-ben a Római Szerződés döntött.
A testületben a munkaadók és a munkavállalók mellett harmadik csoportként "az egyéb érdekeket képviselő" szociális, kulturális, fogyasztói, környezetvédő, kistermelői, illetve kiskereskedői érdekeket stb. képviselő civil szervezetek vesznek részt.
A munkáltatók csoportját a magán- és az állami szektor ipari, kisvállalkozói, kereskedelmi, nagy- és kiskereskedői, bankszektorbeli, biztosítási, közlekedési és mezőgazdasági munkáltatóinak képviselői alkotják. A csoport rendszeres kapcsolatot tart fenn, információkat cserél, egyeztet más uniós munkaadói, illetve gazdasági érdekképviseletekkel, így az UNICE-vel, a CEEP-pel, az Eurochambersszel stb., illetve egy-egy téma kapcsán az érintett szakmai szervezetekkel.
Kötelező konzultáció
A Gazdasági és Szociális Bizottság integráns része az EU politikaformáló és döntéshozó folyamatainak; tanácsadó testülete az Európai Unió döntéshozó intézményeinek, az Európa Tanácsnak, az Európai Bizottságnak, az Európa Parlamentnek. Az Európai Bizottságnak például, mielőtt saját javaslatait kidolgozza, kötelezően konzultálnia kell a Gazdasági és Szociális Bizottsággal.
A kötelező konzultációs funkció mellett az ESC – saját kezdeményezésű állásfoglalásaival, tájékoztató beszámolóival – ismertetheti véleményét olyan témákban is, amelyekről a döntéshozó intézmények vagy nem rendelkeznek elég információval, vagy nem vették azokat figyelembe. Saját kezdeményezésű állásfoglalásai nyomán gyakran születnek az adott témában új ajánlások.
A Gazdasági és Szociális Bizottság a munkaadói érdekeket alapvetően érintő gazdasági és szociális kérdésekkel foglalkozik. Jól mutatják ezt a keretei közt működő szekciók. Ezek a következők:
– ECO – gazdasági és monetáris unió, a gazdasági és szociális kohézió ügyeivel foglalkozó szekció;
– INT – az egységes piaccal, termeléssel és fogyasztással foglalkozó szekció;
– SOC – a foglalkoztatás, a szociális ügyek és az állampolgárság szekciója;
– NAT – a mezőgazdaság, a vidékfejlesztés és a környezetvédelem szekciója;
– REX – a külkapcsolatok szekciója.
Ad hoc bizottságok
Az állandó szekciók mellett ad hoc bizottságok is működnek, például az Egységes Piac Megfigyelő (Single Market Observatory – SMO), amelyet a Bizottság 1994-ben állított fel az Európai Tanács, az Európai Parlament és az Európai Bizottság kérésére, illetve az Ipari Változásokról Tanácskozó Bizottság (Consultative Commission on Industrial Change – CCIC), melynek létrehozását az Európai Bizottság javasolta a szén- és acélszektor képviseletére. A témák – a gazdaság modernizációja által negatívan érintett – újabb szektorok bekerülésével bővülnek.
A Szociális és Gazdasági Bizottság – bár "csak" konzultatív fórum – véleményével, állásfoglalásaival, javaslataival jelentős befolyást gyakorol az EU döntéshozatali tevékenységére: úgynevezett referáló véleményt ad az Európai Bizottság, az Európa Tanács vagy az Európai Parlament felkérésére, egy-egy döntéshozatalra előkészített témában. Az, hogy a véleménykérés nem csak formális, jól mutatja, hogy a Gazdasági és Szociális Bizottságban megfogalmazott javaslatok többsége, közel kétharmada bekerül a végleges rendelkezések közé.
Az Európai Bizottság esetenként felkéri az ESC-t, hogy valamely jövőbeni intézkedés előkészítéséhez foglalkozzon egy-egy kérdéssel. Az ennek eredményeként kialakított állásfoglalás, javaslat az úgynevezett magyarázó vélemény, amellyel az ESC felgyorsíthatja vagy éppen – ha időszerűtlennek ítéli – elodázhatja az adott téma döntés-előkészítését. Ugyanakkor az úgynevezett saját kezdeményezésű vélemény és tájékoztatás lehetővé teszi, hogy bármely, általa időszerűnek, érdemesnek ítélt kérdésről véleményt alkosson, javaslatokat fogalmazzon meg.
Érdemi részvétel
A Gazdasági és Szociális Bizottság állásfoglalásait a közösség hivatalos lapjában publikálják, de megtalálható az interneten is. A bizottsági állásfoglalások – függetlenül a vélemény típusától – az Európa Tanács végső döntéseinek szükséges jogi elemei.
Annak érzékeltetésére, hogy milyen típusú kérdésekben alkotott véleményt eddig az ESC, példaként felsorolunk közülük néhányat:
– iparpolitika;
– az egységes piac stratégiája 2003- 2006-ra;
– a civil társadalom szerepe az európai fejlesztési politikában;
– az EU és Kína kapcsolata;
– egészségügy;
– fogyasztói hitel;
– takarmány- és élelmiszer-ellenőrzés;
– a szén-dioxid-kibocsátás monitoringrendszere/a Kyoto Protocol megvalósítása.
A magyarországi munkaadók, munkavállalók és civil szervezetek számára az ország csatlakozásával nyílik meg a lehetőség arra, hogy érdekcsoportonként 4-4 fő képviselőt delegáljanak a bizottságba. Nem kíván külön indoklást, hogy a magyar gazdaság – ezen belül a magyarországi munkaadók – alapvető érdeke, hogy képviselőik érdemben részt vegyenek a Gazdasági és Szociális Bizottság tárgyalási kompetenciájába tartozó kérdések megvitatásában, a vélemények és javaslatok kialakításában.
Széles körű informáltság
A bizottsági tagok kiválasztása éppen most zajlik. A részvevőkre a magyar kormány tesz javaslatot a hazai érdekképviseletek jelölései alapján. A kormány által javasolt személyek közül az Európa Tanács választja ki a négyéves időszakra kinevezett tagokat. Az érdekképviseletek felelőssége, hogy mind szakértelmüket, mind tárgyalókészségüket, mind nyelvtudásukat tekintve megfelelő felkészültségű jelölteket állítsanak.
Nagyon fontos, hogy a tagok megfelelően közvetítsék a nemzeti gazdasági és szociális információkat, véleményeket, javaslatokat az EU kezdeményezéseihez és tevékenységéhez. Ehhez viszont az is szükséges, hogy az ESC tagjaivá váló munkaadói képviselők széleskörűen informáltak legyenek nemcsak saját szervezetüket illetően, hanem képviselni tudják a magyarországi munkaadók összességének, és egyben a magyar gazdaság egészének érdekeit is.
Az EU 2003 tavaszától tette lehetővé, hogy a magyarországi szociális partnerek "aktív megfigyelőként" bekapcsolódhassanak az Európai Bizottság Foglalkoztatási és Szociálisügyi Főigazgatóságához tartozó bizottságok, munkacsoportok munkájába. A hazai munkaadói érdekképviseletek az alábbi 5 bizottság munkájába kapcsolódtak be:
– Európai Szociális Alap Bizottság;
– munkavállalók szabad mozgása tanácsadó bizottsága;
– munkahelyi egészség és biztonság tanácsadó bizottsága;
– migráns munkavállalók, a szociális biztonság tanácsadó bizottsága;
– munkahelyi egészség és biztonság, bányászati és más kitermelő iparágak területének tanácsadó bizottsága.
Az évente 1-2 alkalommal ülésező testületek munkájáról eddig alig van tapasztalatunk. A magyarországi képviselők egy, legfeljebb két ülésen vettek részt. Nem kétséges azonban, hogy a munkaadók a fenti témák mindegyikében közvetlenül érdekeltek.
Fejlesztési támogatások
A partnerség elvét alkalmazni kell az Európai Unió által a tagállamok részére juttatott támogatási alapok fogadásakor, felhasználásuk felügyeletekor is. Az Európai Unió tagjaként Magyarország jogosulttá válik az Unió fejlesztési támogatásainak igénybevételére, amely forrásokat a strukturális alapok és a Kohéziós Alap nyújtja. E támogatások felhasználását a Nemzeti Fejlesztési Terv és a hozzá kapcsolódó operatív programok határozzák meg.
Magyarországon elsőként a strukturális alapok fogadására jöttek létre azok a monitoringbizottságok, amelyeknek alapvető feladatuk az Unió által nyújtott támogatás hatékony felhasználásának biztosítása. A monitoringbizottságokban a kormányzati szerveken kívül különböző – EU-rendeletekben, illetve a strukturális alapok kézikönyvében meghatározott – érdekcsoportok képviselői vesznek részt. Ezek köre a munkaadói szervezetek, a szakszervezetek, valamint a nőket, a romákat, a fogyatékosokat és a környezetvédőket képviselő szervezetek. De közéjük tartozik a regionális és önkormányzati partnerek legalább egy képviselője.
A bizottságok nem kormányzati tagjainak összetételére – az uniós előírások figyelembevételén túl – a fejlesztéspolitikai koordinációs tárcaközi bizottság további ajánlásokat tett. Ezek szerint javasolta, hogy
– a nemek közti esélyegyenlőség biztosítása érdekében a monitoringbizottságokba megfelelő arányban kerüljenek be nők és férfiak (40-60 százalék);
– a központi kormányzati szervek és a nem kormányzati egyéb partnerek aránya 50-50 százalék legyen, annak érdekében, hogy a különböző érdekek azonos mértékben érvényesülhessenek a döntéshozatalban;
– a monitoringbizottságokba történő jelöléseknél fontos szempont legyen, hogy a tagság várományosai miként tervezik kapcsolattartásukat az általuk képviselt érdekcsoport más szervezeteivel, tekintettel arra, hogy a tagok nemcsak saját szervezetüket, hanem érdekcsoportjuk más szervezeteit is képviselik a bizottságban.
A megalakult monitoringbizottságok az NFT egy-egy operatív programjához kapcsolódnak. Ezek mellett létrejött a közösségi támogatási keret monitoringbizottsága, így tehát a 2004-2006-os időszakban hat bizottság fog működni Magyarországon.
Döntéshozó fórumok
A monitoringbizottságok a strukturális alapok rendszerében a legfőbb döntéshozó fórumok. Figyelemmel kísérik a kormányzati irányító hatóságok munkáját, a program megvalósításának menetét, értékelik az eredményeket, döntéseket hoznak a források esetleges átcsoportosításáról. Fontos feladatuk, hogy megteremtsék az alapok működésének átláthatóságát, nyilvánosságát.
A monitoringbizottságok jelentőségét – és abban a munkaadók képviselőinek részvételét – leginkább az a szám mutatja, hogy az általuk felügyelt fejlesztési célú támogatási alapok segítségével 2004 és 2006 között Magyarországon – a hazai társfinanszírozással együtt – mintegy 1200-1500 milliárd forint értékű fejlesztés, beruházás valósulhat meg.
