Viták a költségvetésről

A kormányzat szilárd elhatározása szerint az államháztartási hiányt a GDP 3,8 százalékára kell mérsékelni jövőre. A deficit mértéke 2002-ben – igaz, több egyszeri tényező hatására – 9,2 százalék volt. Ebben az évben az előirányzott 4,5 százalék helyett feltehetően meghaladja az 5 százalékot. (A gazdaságkutató intézetek szerint eléri az 5,3-5,4 százalékot.)

Gazdasági irányváltás

A hiány csökkentése elodázhatatlan feladat. Szükségességét nem csak az euró 2008-ban tervezett bevezetése, a maastrichti kritériumoknak (infláció, költségvetési hiány stb.) való megfelelés indokolja. A magas és növekvő deficit az államháztartás külső és belső adósságállományának emelkedéséhez vezetett. A kormányzati szektor teljes adósságállománya elérte a GDP 60 százalékát. Az idén márciusban az államháztartás nettó külföldi adósságállománya meghaladta a 6 milliárd, az ország bruttó külföldi adósságállománya pedig a 40 milliárd eurót. A hiány mérséklésével a kormányzat az eladósodási folyamat megállítását, az adósságterhek csökkentését szeretné elérni. A költségvetési törvényjavaslat szerinti 3,8 százalékos deficit esetén 2004-ben a kormányzati szektor adósságállománya a GDP 57,7 százalékára csökken.

A hiány lefaragásának szükségessége mellett szól, hogy jövőre a kormány a külgazdasági konjunktúra javulására és ennek eredményeként a magyar gazdaság ideinél gyorsabb növekedésére számít. Ahhoz, hogy a gazdaság élénkülése ne vezessen a külső egyensúly további romlásához, vissza kell fogni az államháztartás finanszírozási szükségletét, illetve az elmúlt 2-3 év keresletélénkítő gazdaságpolitikájával szemben keresletszűkítő költségvetési politikát kell folytatni.

A büdzsé előirányzataiban szereplő több mint 1 százalékpontos mérséklés önmagában is merész cél, a költségvetési javaslat azonban még ennél is bátrabb: eddig példátlan módon nemcsak prognózisként szerepelteti, hanem törvényként javasolja elfogadtatni a parlamenttel a hiány 2005-re (2,8 százalék) és a 2006-ra (2,5 százalék) megcélzott mértékét is. A szociális partnerek – nem vonva kétségbe a hiány lefaragásának fontosságát – mind a szakértői tárgyalásokon, mind az Országos Érdekegyeztető Tanács (OÉT) plenáris ülésén feltették a kérdést: miért pont ekkora a hiány 2004-re tervezett mértéke?

A munkáltatók emellett arra is kíváncsiak voltak, hogy van-e és ha igen, milyen forgatókönyve a kormányzatnak arra az esetre, ha év közben az előirányzottnál nagyobb hiány alakulna ki. A vállalkozások – korábbi rossz tapasztalataikból kiindulva – tartanak az év közbeni, üzleti terveiket felborító váratlan intézkedésektől. Érdemi válasz egyik kérdésre sem érkezett. Maradt az a – jelenleg már ténylegesen nyomós – indok, hogy ezeket a számokat tartalmazza az EU-nak átadott Előcsatlakozási Gazdasági Program, amihez a kormányzatnak tartania kell magát.

"Bebetonozott" hiány

A hiány mértékének bebetonozása a már megszokott helyzethez vezetett az érdekegyeztető tárgyalásokon. Nevezetesen: a szociális partnerek csak azon bevételcsökkentő, illetve kiadásnövelő javaslatairól lehetett érdemi tárgyalásokat folytatni, azaz kormányzati elmozdulásra számítani, amelyek esetében a szociális partnereknek egyúttal a javaslatok fedezetére is volt ötletük.

Mindemellett a kormány a szigorú, takarékos, keresletcsökkentő költségvetési politika meghirdetése mellett sem mondott le több, a programjában meghirdetett cél megvalósításáról. Ezek szerint 2004-ben az alábbi feladatok élveznek elsőbbséget:

- Az országos közúthálózat, ezen belül a gyorsforgalmi úthálózat fejlesztése;

- A 4-es metró építésének megkezdése;

- Az uniós programokhoz szükséges, kormányzati kötelezettségvállalással garantált finanszírozási eszközök biztosítása;

- Az önkormányzati közszolgáltatások színvonalának javítását segítő beruházások és a közigazgatás korszerűsítési reformjának elindítása;

- A leginkább rászoruló rétegek támogatása, az ingyenes tankönyvellátás és étkeztetés, a nyugdíjak és a családi pótlék reálértékének megőrzése, illetve a lakástámogatások növelése.

Fejlesztési kiadások

A kormányprogramból fakadó fenti kötelezettségek többsége fejlesztési célú, tőkejellegű kiadást jelent. Ennek megfelelően módosul az államháztartás kiadási szerkezete: a beruházási célú kifizetések aránya 11,5-ről 12,5 százalékra, mintegy 270 milliárd forinttal nő 2003-hoz képest.

A célok helyességét senki sem kérdőjelezte meg az érdekegyeztető tárgyalásokon. Azonban a munkáltatók elviekben felvetették, hogy e feladatok finanszírozása az állami jövedelemcentralizáció és újraelosztás arányának növekedésével jár, holott ennek további mérséklésére lenne szükség. Kedvezőtlen tendencia az is, hogy a beruházásokon belül meghatározó és növekvő súlyt képviselnek a központi állami beruházások.

Ugyancsak a kormányprogramból fakadó kötelezettség az szja-kulcsok csökkentése. Bár a nyilvános fórumokon ezt a lépést sem vitatták a munkáltatók, de a kérdés körül zajló koalíciós vita időszakában vállalkozói körökben felmerült, hogy az adócsökkentés elhalasztása – a jövedelemtulajdonosok közötti tehermegosztási kényszer következményeként – akár indokolt is lenne.

Nyilvánosan is vitatottá vált viszont egy másik, ugyancsak a kormányprogramból fakadó intézkedés helyessége. A költségvetésben – a nyugdíjreform következetes folytatásaként – a magánnyugdíjpénztárakba fizetendő járulék további 1 százalékpontos, 7-ről 8 százalékra történő felemelése szerepel.

Számon kért ígéretek

A szakértői tárgyalásokon a szakszervezetek vetették fel, hogy a költségvetés nehéz helyzetére való tekintettel ezt a lépést el lehetne halasztani. Ha ugyanis érvényben marad a 7 százalék, akkor ez 30-40 milliárd forint megtakarítást jelentene a büdzsének, ennyivel csökkenhetne 2004-ben az a 162 milliárd forintnyi összeg, amit a magánnyugdíjpénztárakba átlépők miatti bevételkiesés pótlására a költségvetésnek – támogatásként – be kell fizetnie a Nyugdíj-biztosítási Alapba. A munkaadói szervezetek – miután kezdettől támogatták a nyugdíjrendszer reformját jelentő magán-nyugdíjpénztári rendszerre történő átállást, és keményen bírálták az előző kormányt a magánnyugdíjpénztárakba fizetendő járulékmérték "befagyasztása" miatt – végül is nem álltak e szakszervezeti javaslat mellé.

Az érdekegyeztető tárgyalásokon azonban a munkaadók újra és újra számon kérték a kormányon a fix összegű egészségügyi hozzájárulás fokozatos csökkentésére, illetve három év alatti megszüntetésére tett ígéretét. Ezt a lépést nemcsak azért várták el a kormányzattól, mert "megígérte", hanem ezért is, mert minden gazdasági racionalitási szempont mellette szól. A munkáltatói szervezetek utolsó, elkeseredés szülte javaslata az volt, hogy a jelenlegi 3450 forintról 3000-re mérséklődjék – legalább "gesztus értékű" jelzésként – a hozzájárulás összege. Azonban ezt, továbbá a részmunkaidőben foglalkoztatottak arányos eho-fizetési kötelezettségére vonatkozó munkaadói javaslatot elutasította a kormányzati oldal. Egyedüli vigaszként szolgálhat, hogy az eho három év alatti megszüntetésére tett ígéretet most is megerősítették.

Jövedelmi pozíciók

Az elmúlt három év jövedelmi folyamatai, valamint a gazdaság előtt álló feladatok egyaránt azt követelnék, hogy a nemzetgazdaság összjövedelméből történő osztozkodáskor arányeltolódás következzék be a jövedelemtulajdonosok között: azaz csökkenjen az államháztartás részesedése, és a növekedés felgyorsulásáig erőteljesebben javuljon a vállalkozások pozíciója a lakosságénál. Ennek szükségességét a kormányzat is elismeri a költségvetés szöveges indoklásában, hozzátéve, hogy: "A jövedelemtulajdonosok közötti pozícióváltás szükségessége azért is létkérdés, hogy a piac szereplői hosszú távon is biztosítva legyenek arról, hogy az állami intervenció semmi módon nem akar túlterjeszkedni a nemzetgazdaság különböző szegmenseiben."

Ezek után a vállalkozások érdekképviseletei joggal keresték a költségvetés számszerű előirányzataiban azon tételeket, amelyek biztosítják jövedelmi helyzetük – legalább relatív – javulását, versenyképességük erősödését.

A társaságadó-bevételnek a 2003. évi előirányzathoz képest mintegy 10 százalékos, az ez évi várható teljesítéshez képest pedig 5,8 százalékos növekedése – a tervezés alapjául szolgáló 5,6-6 százalékos inflációt feltételezve – reálértékben szinten tartást jelent. Az előirányzat már tartalmazza a társaságiadó-kulcs csökkentésének hatását, ami – a költségvetés számításai szerint – 45,3 milliárd forint bevételkiesést okoz. (Ez csak 18 százalékos tényleges adóterhelés feltételezése esetén lenne így, ám az nem éri el a 14 százalékot sem.)

Az adózási fegyelem javulása nyomán 25,2 milliárd forint, a külföldi részvételű gazdasági társaságok adókedvezményének megszüntetése miatt 10 milliárd forint társaságiadóbevétel-többletre számít a költségvetés. Ezzel szemben a fejlesztési adó-, illetve a beruházási adóalap-kedvezmény módosítása együtt is kevesebb, mint 10 milliárd forint megtakarítást hozhat a vállalkozói szférának. Az adatok alapján annyi bizonyosan állítható, hogy a társasági adót tekintve a vállalkozások jövedelempozíciója – a 2 százalékpontos adókulcscsökkentés ellenére – a legjobb esetben is csak változatlan marad.

Áfa, eva, tb

Több mint 10 százalékkal nőnek az áfából, a fogyasztási és a jövedéki adóból származó költségvetési bevételek. Közülük a legnagyobb tétel az áfabevétel 368,3 milliárd forintos növekedése, ami az uniós csatlakozást követő elszámolások megváltozása miatt ennél kevesebb, de így is 223,3 milliárd többletbevételt hoz a büdzsének. Ebből 96 milliárdot jelent a 12 százalékos áfakulcs felemelése 15 százalékra. Nagy kérdés, hogy a vállalkozások mennyit tudnak ebből továbbhárítani, különösen a belső kereslet szűkítésére, a reálbérek szinten tartására alapozó gazdaságpolitika mellett.

Az egyszerűsített vállalkozói adó (eva) kiterjesztése 25 milliós árbevételi határig önmagában számos vállalkozás számára kedvező intézkedés, ugyanakkor hasznos a költségvetésnek is. Ebből az adóból 2004-ben 54,5 milliárd forint bevételre számít az állam, ami közel kétszerese az idei várhatónak és több mint háromszorosa a 2003. évre tervezettnek. Ezzel szemben a költségvetés számításai szerint mindössze 2,3 milliárd forinttal csökkenti az eva kiterjesztése a társaságiadó-bevételt. Könnyű kiszámítani, hogy az egyszerűsített vállalkozói adó révén a vállalkozói szféra egészének adóbefizetései nőnek.

A vállalkozások jövedelempozíciója a társadalombiztosítási befizetéseket tekintve sem javul. Mivel sem a 29 százalékos tb-járulék, sem az egészségügyi hozzájárulás csökkentését nem sikerült elérni, 2004-ben a munkáltatói járulékbefizetések a bérnövekedés arányában emelkednek, az eho pedig a foglalkoztatottak számának alakulásától függ.

Figyelemre méltóak azok a feltételezések, amelyek alapján 2004-re a munkáltatói járulékbefizetéseket az ez évi várható értéknél 9 százalékkal többre tervezték. Egyrészt a bérek 8 százalékos emelkedését feltételezi a kormány, másrészt számít a járulékbeszedés hatékonyságának erősödésére is, persze az "e területen meghozandó további intézkedések eredményeként". Az eho-befizetések várhatóan csekély mértékű növekedése mögött a foglalkoztatottság szinten maradásának feltételezése húzódik meg.

Újabb adónemek

További munkáltatói terheket jelentenek a Munkaerő-piaci Alapba fizetett, az élőmunka felhasználáshoz kapcsolódó járulékfizetések. Ezek – mivel a járulékok a kifizetett bérekhez kötődnek – a várható béremelkedéssel arányosan nőnek. A rehabilitációs hozzájárulás mértékének 3-ról 9 százalékra történő 2004. évi felemelése azonban közel négyszeresére tornássza fel a vállalkozások befizetési kötelezettségét a rehabilitációs alaprészbe. A vállalkozások jövedelempozíciója tehát e befizetési ágon sem javul.

A munkáltatói érdekképviseletek legélesebb kritikája azonban nem az eddig említett tételekkel szemben hangzott el az érdekegyeztető tárgyalásokon. Azt ugyanis még el tudták fogadni, hogy komolyabb adócsökkentésre, járulékmérséklésre az államháztartás jelenlegi helyzetében nem kerülhet sor. Elfogadhatatlannak tartották azonban a vállalkozások közterheinek további növelését új, eddig nem létező adónemek bevezetésével. A kormányzati javaslatok szerint ugyanis az ökoadó 25 milliárd forinttal, az innovációs hozzájárulás pedig 24,6 milliárd forinttal srófolja fel jövőre a vállalkozások közterheit.

Miután az adó- és járulékrendszer módosításának egyeztető tárgyalásain a munkaadók minden, a költségvetés bevételeit – az innovációs hozzájárulást, az eho-t, a társasági adót stb. – érintő javaslatát a kormányzat mereven elutasította, ekképpen a munkáltatói érdekképviseletek eredeti csomagja két, a költségvetési bevételeket nem érintő korrekcióra szűkült. Egyrészt a természetbeni juttatások jelenlegi adózási szabályainak meghagyását javasolták, amit a szakszervezetek is támogattak. A kormányzat szerint a módosításra kizárólag "erkölcsi" megfontolásokból kell, hogy sor kerüljön, mivel "igazságtalan" jövedelmekre ad lehetőséget. Költségvetési többletbevételre a változtatásból nem számítanak.

A másik munkaadói javaslat a rehabilitációs hozzájárulás mértékének 9 helyett csak 5 százalékra történő emelése. Az ennek következtében kieső körülbelül 5 milliárd forint pótolható lenne a Munkaerő-piaci Alap eddig minden évben, így várhatóan jövőre is keletkező szufficitjéből. A munkáltatók javasolták továbbá, hogy a megváltozott munkaképességűek mind szélesebb körének foglalkoztatását a kormányzat ne szankciókkal, hanem pozitív ösztönzőkkel próbálja elérni. Megállapodás született egy ilyen eszközrendszer közös kidolgozásáról.

Elfogadott javaslatok

A költségvetés parlamenti vitájának kezdetéig még sem a természetbeni juttatások adózását, sem a rehabilitációs hozzájárulás mértékét érintő munkáltatói javaslatot nem utasította el egyértelműen a kormányzati oldal. A tárgyalások eddigi menete alapján azonban az érdekképviseletek csak részben számítanak felvetéseik elfogadására.

Ugyanakkor az egyeztetések egy adott szakaszában reményt keltő tárgyalások zajlottak az iparűzési adó okozta – a munkáltatók által sokat bírált – teher csökkentéséről. Úgy tűnt föl, a kormányzat hajlana arra, hogy az iparűzési adó valamely hányada leírható legyen a társasági adóból.

Ismertté vált, hogy létezik egy kormánypárti képviselői módosító javaslat az iparűzési adó 25 százalékának levonhatóságára. A munkáltatók tudták, hogy ilyen mértékű könnyítésre aligha számíthatnak, de a reálisnak tűnő 10 százalék is hozzávetőleg 30 milliárd forintnyi megtakarítást jelentene a vállalkozói szférának. Az öröm azonban nem tartott sokáig. Kiderült, hogy nem a társasági adóból, hanem a társaságiadó-alapból történő levonásról lehet csak szó. Ez pedig nemhogy érezhető tehercsökkentésnek, de még gesztus értékű lépésnek is csak nagy jóindulattal tekinthető.

A kormányzat azonban elfogadta a munkaadói oldal néhány – a szakszervezetek által is támogatott – javaslatát. Ezek:

- Az eddig évente három alkalommal adható kis értékű ajándék adómentes összeghatára 500 forintról 5000 forintra emelkedik, és évente négyszer lesz adható.

- A reprezentáció adómentes értékhatára 2,5 millió forintról 10 millió forintra emelkedik;

- Az ötévenként adómentesen adható munkáltatói lakáscélú támogatás összeghatára a jelenlegi 500 ezer forintról 750 ezer forintra nő.

Ugyanakkor részsiker született az építési telkek áfakulcsának megváltozása ügyében. Noha a 25 százalékos áfa január elsején életbe lép, a Földhivatalnál 2003. december 31-ig bejelentett építésekre nem kell alkalmazni.

Megegyezés a bérekről

Az idő előrehaladtával a költségvetésről, az adókról folytatott érdekegyeztető tárgyalások egyre inkább a jövő évi keresetnövelésről, a munkáltatók szempontjából annak lehetőségeiről szóltak. A szakszervezetek álláspontja szerint elfogadhatatlan a legkisebb kereset, illetve az átlagos reálbérszint változatlansága; a dolgozói érdekvédők a gazdaság teljesítményének növekedésével (a GDP-vel) arányos jövedelemnövekedést követelnek. A kormányzat ugyanakkor hajlott arra, hogy a munkavállalók jövedelempozícióját javító több szakszervezeti javaslatot – az étkezési utalványok, az üdültetés, az iskolakezdési támogatás adómentes határának a felemelése, az új minimálbér adómentessége – elfogadjon. (A béremelésekről, illetve a juttatásokról október 27-én született megállapodás lapunk 9. oldalán olvasható.)

Az államnak – mint a másik fő jövedelemtulajdonosnak – a költségvetési előirányzatok szerint 2004-ben több mint 10 százalékkal bővülnek a működési költségei, minden, egyébként üdvözlendő takarékossági intézkedés ellenére. Így egyre inkább úgy látszik, hogy az államháztartási hiány csökkentésének összes terhét a harmadik jövedelemtulajdonosnak, a vállalkozói szférának kellene viselnie. Ha ezúttal nem bizonyulna hiú kormányzati reménynek a világgazdasági konjunktúra élénkülése – ha teljesül a 3,5 százalékos előirányzott növekedés, és ha a vállalkozások adózás előtti nyeresége valóban a költségvetési számítások szerinti 13,4 százalékkal fog nőni -, az egyoldalú teherviselés akkor is indokolhatatlan.

Figyelembe véve a magyarországi vállalkozások romló versenyképességét, lanyha és visszafogott beruházási hajlandóságát, és mindehhez uniós csatlakozásunkat, illetve a vállalkozásokkal szemben megfogalmazott versenyképességi követelményeket, akkor az egyoldalú teherviselés komoly veszélyt jelentene a gazdaság egésze és minden szereplője számára.