Képlékeny sztrájkjog III.

Jogszerű sztrájk

A sztrájk jogszerűségének, illetve jogellenességének (sztrájktörvény 3. §) megállapítását az kérheti, akinek a jogszerűség vagy a jogellenesség megállapításához jogi érdeke fűződik [sztrájktörvény 5. § (1) bekezdés]. A sztrájk jogszerűségét, illetve jogellenességét kizárólag az 1989. évi VII. törvény 3. §-a alapján kell elbírálni (BH 1991. évi 255. jogeset [Munka Törvénykönyve I.] 10.244/1992. szám).

Eszerint akkor jogszerű a sztrájk, ha

– azt az arra feljogosítottak szervezik,

– a megkezdése előtt legalább hét napig egyeztetnek az érintett munkáltatóval,

– olyan célra irányul, amely nem ütközik az alkotmányba,

– a sztrájk nem olyan egyedi intézkedés miatt indul meg, amelyben munkaügyi jogvita kezdeményezhető, és végül

– nem irányul a kollektív szerződésben rögzített megállapodás megváltoztatására a kollektív szerződés hatályának ideje alatt.

Ha a sztrájkjog gyakorlása során valamelyik fél más jogi előírásokat sért meg, ez önmagában nem teszi jogellenessé a sztrájkot (például ha a felek nem folytatják az egyeztetést a már megkezdett sztrájk ideje alatt, vagy a szakszervezet nem gondoskodik a szükséges vagyon- és személyvédelemről stb.). Ezeknek az egyéb jogsértéseknek is lehetnek persze szankciói, nem teszik azonban magát a sztrájkot jogellenessé.

A bírói gyakorlat szerint önmagában az, hogy a lakosságot alapvetően érintő tevékenységet végző munkáltatónál a felek nem tudnak megállapodni a még elégséges szolgáltatás mértékében, vagy ha a sztrájkoló munkavállalók által a sztrájk alatt nyújtott szolgáltatás mértéke nem éri el a még elégséges szolgáltatás mértékét, nem szolgálhat alapul a sztrájk jogellenességének megállapításához (BH 1991. 255. – Munka Törvénykönyve I. 10.244/1990. szám).

Jogellenes sztrájk

Jogellenes a sztrájk az igazságszolgáltatási szerveknél (673/3/1990. Ab. hat.), a fegyveres erőknél, fegyveres testületeknél és a rendészeti szerveknél. Nincs helye sztrájknak, ha az életet, az egészséget, a testi épséget vagy a környezetet közvetlenül és súlyosan veszélyezteti, vagy elemi kár elhárítását gátolná. A sztrájktörvény csak ezeknek az előfeltételeknek a megsértésével indított sztrájkot tekinti jogellenesnek.

Nem állapítható meg a sztrájk jogellenessége önmagában azon az alapon sem, hogy a lakosságot alapvetően érintő tevékenységet végző munkáltatónál a még elégséges szolgáltatás teljesítése elmarad. Azonban, ha az már az egészséget, a testi épséget vagy a környezetet közvetlenül és súlyosan veszélyezteti, vagy gátolná az elemi károk elhárítását, ebben az esetben már ezen többlet okok miatt jogellenessé válhat a sztrájk (BH. 1991. 255. sz.).

A jogsértés a bíróságra tartozik

A sztrájktörvény 3. §-a (1) bekezdésének c) pontja szerint jogellenes a sztrájk olyan egyedi munkáltatói intézkedéssel vagy mulasztással szemben, amelynek megváltoztatására vonatkozó döntés bírósági hatáskörbe tartozik.

E szabály értelmezésénél alapvetően a sztrájk elfogadott céljából kell kiindulni. A nemzetközi gyakorlatban a sztrájk a kollektív munkaügyi vitákban, a munkavállalók érdekeinek védelmére igénybe vehető nyomásgyakorló eszköz.

Mindezekből következően az ILO nem tartja a szervezkedési szabadság megsértésének a sztrájkjog olyan korlátozását, amely jogi konfliktusokban, jogsértés esetén tiltja meg a sztrájkot, mivel ezekben az esetekben a sérelmek bírósági jogorvoslatát lehet kérni. Ugyanez vonatkozik a kollektív szerződés megszegésére is, tehát ha a munkáltató megszegi, illetve nem teljesíti a kollektív szerződésben foglalt megállapodást, a jog megtilthatja az emiatti sztrájkot (Digest, 1996. 485.).

Egy konkrét bírósági ügyben a szakszervezeti tagdíj munkáltatói levonása iránt indult a sztrájk. A bíróság jogszerűnek tartotta a sztrájk indítását ebből a célból, s egyúttal azt is megállapította, hogy a sztrájk nem irányult olyan egyedi munkáltatói intézkedés megváltoztatására, amelynek eldöntése bírósági hatáskörbe tartozott volna. A bíróság ugyanis nem kötelezhette volna a munkáltatót, hogy akarata ellenére teljesítse a munkavállalóknak a tagdíj levonására vonatkozó megbízását, illetve hogy azt vállalja el a szakszervezetekkel kötött megállapodás alapján (Legfelsőbb Bíróság Mfv. II. 10.734/2002. sz.).

Sztrájktilalom

Nem egyértelmű azonban a magyar jog megfelelése a nemzetközi jognak a kollektív szerződés hatálya alatti békekötelezettség (sztrájktilalom) kérdésében. A sztrájktörvény szerint ugyanis jogellenes a sztrájk a kollektív szerződésben rögzített megállapodás megváltoztatása érdekében a kollektív szerződés hatályának ideje alatt. E szabály értelmezésére a törvény indokolása semmilyen eligazítást nem ad.

Az ILO esetjoga szerint maga a jog előírhat békekötelmet, azaz a kollektív szerződés hatályának idejére korlátozhatja a sztrájkjogot egy új megállapodás kezdeményezésére vagy a megállapodás megújítására (ILO, 1994/166.).

Az Európai Szociális Charta szerint azonban ezt a békekötelmet csak kollektív szerződés írhatja elő, vagyis az csak a felek kölcsönös megállapodásán alapulhat. Ennek alapja pedig, hogy a charta a benne foglalt jogok, és így a sztrájkjog jogszabályi korlátozását is csak akkor fogadja el, ha arra mások jogának és érdekeinek védelmében, vagy a közérdek, a közbiztonság, a közegészségügy vagy a közerkölcs védelme érdekében van szükség (charta, 31. cikk).

A charta értelmezése szerint a békekötelem csak azokra a szakszervezeti tagokra vonatkozik, akikre a kollektív szerződés hatálya kiterjed, és csak a kollektív szerződésben szabályozott kérdésekre lehet alkalmazni.

Amíg tehát az ILO elismeri, hogy jogszabály is írhat elő békekötelmet, addig az Európai Szociális Charta azt kifejezetten a kollektív szerződés ilyen irányú rendelkezése esetén fogadja csak el. Ezt az ellentmondást a magyar jognak fel kellene oldania, ha meg akar felelni a szociális charta, s ezen keresztül az EU elvárásainak.

Sztrájk a kollektív szerződés ellen

A magyar bírói gyakorlatban is gondot okozott a "kollektív szerződés hatálya alatt állás" értelmezése, valamint az, hogy mit kell érteni a kollektív szerződés megváltoztatása alatt.

A bírói gyakorlatban kialakult értelmezés szerint nem minősül a fennálló kollektív szerződés megváltoztatására irányuló sztrájknak, azaz jogellenesnek, ha van ugyan a munkáltatóra irányadó hatályos ágazati kollektív szerződés, de az adott munkáltatónál kötött kollektív szerződés hatálya már megszűnt, s a szakszervezet a sztrájkot az új munkahelyi kollektív szerződés megkötése érdekében szervezi (BH 1993.585.).

Egy másik ítélet szerint abból a szempontból, hogy a kollektív szerződés hatályának ideje alatt kerül-e sor a sztrájkra, nem annak van jelentősége, hogy a sztrájkkal elérni kívánt cél a kollektív szerződés hatályának lejárta utáni időre vonatkozik, hanem annak, hogy a sztrájkfelhívásra még a kollektív szerződés hatályának ideje alatt került-e sor vagy sem. A kollektív szerződés tartalmi módosításán pedig nemcsak valamely részletrendelkezés kifejezett módosítását, hanem valamely egységesnek tekinthető jogintézmény módosítását, illetve kiegészítését is érteni kell (Legfelsőbb Bíróság Mfv. I. 10.533/1998. szám).

Határozottan mondta ki a bíróság, hogy ha az adott évben megvalósítandó bérfejlesztés mértékének meghatározása és a kollektív szerződés ennek megfelelő módosítása még nem történt meg, a dolgozók egy csoportja által elérni kívánt mértékű bérfejlesztés érdekében tartott sztrájk nem jogellenes (BH 1989. 458. sz.).

Anyagi következmények

A sztrájk anyagi következményei nem vehetők figyelembe a jogszerűség, illetve a jogellenesség megállapításánál. A sztrájk jogszerűségének megállapítását szolidaritási és figyelmeztető sztrájk esetén is lehet kérni. Szolidaritási sztrájk esetén azonban az előzetes egyeztetés elmaradása nem teszi jogellenessé a sztrájkot [sztrájktörvény 1. § (4) bekezdés]. A figyelmeztető sztrájk jogszerűségét azonban ugyanazon kritériumok alapján kell elbírálni, mint a sztrájkot.

A jogszerűségről bíróság dönt

A sztrájk jogszerűségének vagy jogellenességének megállapítása iránti kérelmet a kérelmező székhelye (lakhelye) szerint illetékes munkaügyi bírósághoz kell benyújtani. A munkaügyi bíróság öt napon belül, nemperes eljárásban, szükség esetén a felek meghallgatása után határoz a kérdésben. A végzés ellen fellebbezésnek van helye.

A jogszabály a kérelem benyújtására határidőt nem határoz meg, így az a sztrájk ideje alatt és azt követően bármikor megtehető.

A bíróság egy ügyben arra az álláspontra helyezkedett, hogy az arra jogosult a sztrájk jogszerűségének, illetve jogellenességének a megállapítását már a sztrájk kezdeményezésétől kezdődően is kérheti, nem kell tehát bevárni magának a sztrájknak a megkezdését (BH 1991/255. szám).

A szakszervezet ellenére folyó sztrájk

A sztrájk jogellenességének, illetőleg jogszerűségének megállapításához fűződő jogi érdek kérdésében a bíróság nem találta elfogadható, illetve értékelhető jogi érdeknek a munkáltatónál működő egyik szakszervezetnek a másik szakszervezet által meghirdetett sztrájk jogellenessé nyilvánítását kérő kérelmében azt az érvet, amely szerint a sztrájkban az ő tagjai is részt vettek. A bíróság végzésében rámutatott arra, hogy a sztrájktörvény 1. §-ának (1) és (2) bekezdései alapján a dolgozókat attól függetlenül illeti meg a sztrájk joga, hogy azt melyik szakszervezet hirdette meg. Ezért a kérelmező szakszervezet oldalán nem áll fenn olyan jogi érdek, amely indokolttá tenné, hogy a bíróság a kérelmet érdemben bírálja el (Fővárosi Munkaügyi Bíróság 7. Mpk. 50.005/1999. szám).

A sztrájk jogkövetkezményei

A sztrájk jogkövetkezményei között különbséget kell tennünk aszerint, hogy a sztrájk jogszerű volt-e, vagy jogellenes.

A jogszerű sztrájk jogkövetkezményei

Sztrájk kezdeményezése, illetve a jogszerű sztrájkban való részvétel nem minősül a munkaviszonyból eredő kötelezettség megsértésének, ezért emiatt a dolgozóval szemben hátrányos intézkedés nem tehető. Ennek magyarázata, hogy a sztrájkjog gyakorlása – a jogszabályban előírt feltételek betartásával – a dolgozót megillető, alapvető alkotmányos jog. Ebből következően a sztrájkban részt vevő dolgozót a sztrájk idejére is megilletik a munkaviszonyból eredő jogosultságok [sztrájktörvény 6. § (3) bekezdés], például ez az időszak munkaviszonyban töltött időnek minősül, így minden olyan jognál, juttatásnál beszámít, amelynél a munkáltatónál munkaviszonyban eltöltött időnek jelentősége van (például felmondási idő, végkielégítés, szabadság stb.).

Nem jár munkabér

A sztrájk miatt kiesett munkaidőre azonban (függetlenül attól, hogy munkaviszonyban töltött időnek minősül-e) nem jár munkabér, s nem illetik meg a dolgozót a munkavégzés alapján járó egyéb juttatások sem (például a munkavégzéshez kapcsolódó költségtérítések).

A bírói gyakorlat szerint a sztrájk alatt – amennyiben az jogszerű – a munkavállalót munkavégzési kötelezettség általában nem terheli. A sztrájkról szóló törvény munkaviszonyra vonatkozó szabály, ebből következően a sztrájkban részt vevő munkavállaló ezzel összefüggő munkaidő-kiesése a Munka Törvénykönyvében meghatározott munkavégzés alóli mentesülésnek minősül. A sztrájkban való részvétel miatt kiesett munkaidőt – munkaidőkeret alkalmazása esetén – a munkaidő számítása szempontjából figyelembe kell venni, de díjazás – eltérő kikötés hiányában – nem jár a munkavállalónak (BH 2002.112. szám).

Sok bizonytalanságot okozott a gyakorlatban annak eldöntése, hogy jár-e munkabér a sztrájk idejére annak a szakszervezeti tisztségviselőnek, akinek a részére járó munkaidő-kedvezmény miatt eredeti munkakörében egyáltalán nem kell munkát végeznie. Több ellentétes bírósági döntést követően a Legfelsőbb Bíróság elvi éllel mondta ki a 2/1999. számú munkaügyi jogegységi határozatában, hogy a sztrájkban részt vevőnek, ideértve a szakszervezeti választott tisztségviselőt is, a sztrájk miatt kiesett munkaidőre díjazás nem jár.

Ennek háttere az, hogy ha valaki a tisztsége folytán nem munkát, hanem szakszervezeti tevékenységet lát el, ugyanúgy részesüljön díjazásban, mintha munkát végezne. Ha azonban a tisztségviselő sztrájkban vesz részt, díjazás nem jár a részére, minthogy a szakszervezeti választott tisztségviselői tevékenység hiányában sem járna neki díjazás (BH 2002. 456. szám).

Társadalombiztosítási ellátás

A sztrájk ideje alatt a sztrájkoló dolgozó jogosult a társadalombiztosítási ellátásokra is, sőt a jogszerű sztrájk időtartamát szolgálati időként kell figyelembe venni [sztrájktörvény 6. § (4) bekezdés].

A sztrájkoló dolgozó védelme külföldön

A nemzetközi gyakorlatban komoly esetjoga alakult ki a sztrájkoló dolgozók védelmének, a velük szembeni diszkrimináció tilalmának. Ennek alapján például senkit sem lehet büntetéssel sújtani a sztrájk kezdeményezése, illetve a jogszerű sztrájkban való részvétel miatt; a jogszerű sztrájkban részt vevő dolgozók elbocsátása súlyos megsértése a szervezkedési szabadság jogának.

A szakszervezeti tag és vezető védelme

Fontos ILO-álláspont, amely szerint, ha egy sztrájkban részt vett szakszervezeti tagot vagy szakszervezeti vezetőt bocsátanak el a sztrájkjog gyakorlása miatt, ezt csak a szakszervezeti tevékenysége miatti diszkriminációnak lehet értékelni.

Visszahelyezési kötelezettség

A szervezkedési szabadság elve a dolgozók visszahelyezését is megköveteli, ha sztrájkban vagy más "ipari" akcióban való részvétel miatt bocsátották el őket, függetlenül attól, hogy az elbocsátásra a sztrájk alatt vagy után került-e sor, sőt akkor is, ha még a sztrájk előtt bocsátották el a munkavállalót, amennyiben az elbocsátás célja a sztrájkban való részvétel megakadályozása volt. Ilyen esetekben a visszahelyezés mellőzése a szervezkedési szabadság jogának súlyos megsértése. Senkivel szemben sem lehet büntetést alkalmazni csak azért, mert egy békés sztrájkban vett részt.

Az Európai Szociális Charta értelmezése során is arra a megállapításra jutott a szakértői bizottság, hogy a munkaviszony megszüntetése a sztrájkban való részvétel miatt ellentétes a charta elveivel. Ez a sérelem azonban orvosolható, ha a dolgozót visszaveszik, és korábbi jogait teljes egészében helyreállítják. A jogszerű sztrájkban részt vett dolgozók elbocsátásánál fontos az is, hogy mindenkit visszavegyen a munkáltató, ellenkező esetben – ha válogathat a visszaveendő dolgozók között – ez olyan fenyegetettség a sztrájkolni készülő dolgozók számára, amely jogellenesen korlátozza a sztrájkjogot.

Kártérítés

Kártérítésre kötelezhető a legális sztrájkban részt vevő, ha a sztrájk során jogellenesen kárt okozott a munkáltatónak vagy a munkavállalónak.

A jogellenes sztrájk jogkövetkezményei

A sztrájktörvény nem szabályozza a jogellenes sztrájk jogkövetkezményeit, sőt e körben még az is problémát jelenthet, hogy a sztrájktörvény 3. §-a alapján jogellenesnek nem nyilvánított, de jogszabályba ütköző esetekben lehet-e egyáltalán, s ha igen, milyen jogkövetkezményt alkalmazni. Az is kérdés e körben, hogy egyáltalán kivel szemben lehet jogkövetkezményt alkalmazni, ha a sztrájkot a szakszervezet kezdeményezte, és az is, hogy milyen bíróság előtt, s milyen anyagi jogi szabályok alapján van lehetőség például a szakszervezettel szembeni fellépésre.

Felmondás

A jogirodalom – összhangban a nemzetközi gyakorlattal is – elfogadja, hogy a jogellenes sztrájkban részt vevő munkavállaló a munkaviszonyból eredő elsődleges kötelezettségének, a munkavégzési, valamint a jogszerű utasításokra vonatkozó utasításteljesítési kötelezettségének nem tesz eleget, s ennek alapján alkalmazható vele szemben akár hátrányos jogkövetkezmény (Munka Törvénykönyve 109. §), vagy éppen rendes vagy rendkívüli felmondás is. E jogkövetkezmények alkalmazásánál azonban be kell tartani a Munka Törvénykönyve 109. §-ánál, valamint a rendkívüli és a rendes felmondásnál figyelembe veendő jogi előírásokat, így az első két esetben alapvetően a vétkesség meglétét, az utóbbi esetben pedig a munkáltatói rendes felmondásban megkövetelt indokokat és az azokkal kapcsolatos követelményeket. Ezeket a körülményeket pedig egyenként, az eset összes körülményei alapján lehet csak elbírálni. Arra tehát nincs mód – törvényi szabályozás hiányában –, hogy a jogellenes sztrájkban való részvétel miatt automatikusan meg lehessen szüntetni a munkavállalók munkaviszonyát.

A szakszervezet védelme

A fenti szankciókkal – azok törvényi feltételeinek megléte esetén – akkor is lehet sújtani a munkavállalókat, ha a jogellenes sztrájkot a szakszervezet szervezi. Nem lehet azonban a szakszervezet megszüntetését kérni ezen az alapon.

Munkaviszony-csökkenés

A hivatkozott jogirodalom szerint a sztrájk objektív jogkövetkezménye, hogy az adott időszak nem tekinthető munkaviszonyban eltöltött időnek.

Kedvezmény- és jutalommegvonás

A munkavállaló a sztrájk idejére jutó vagy járó kedvezményre és juttatásra irányuló jogát is elveszti.

A munkáltató kártérítési igénye

Jogellenes sztrájk esetén a munkáltató a kártérítési felelősség szabályai alapján kérheti a sztrájkkal okozott kár megtérítését. A munkavállalókkal szemben azonban csak a Munka Törvénykönyvének a munkavállalókra vonatkozó általános szabályai alapján van helye kártérítés követelésének (Munka Törvénykönyve 166-173. §-ok), amelynek során csak az adott munkavállaló által okozott és bizonyított kár követelhető.

A szakszervezet felelőssége

A szakszervezettől a munkáltató kártérítést munkaügyi vitában kérhet, de – álláspontom szerint – csak a polgári jogi kártérítési szabályok alapján, hiszen a Munka Törvénykönyve csak a munkáltató és a munkavállaló közötti kártérítési felelősséget szabályozza.

Arányos büntetés

Az ILO és az Európai Szociális Charta is elismeri, hogy a jogellenes sztrájkban való részvétel büntethető, de megköveteli, hogy a "büntetés" arányos legyen.

Rendezésre váró kérdések A sztrájkjog magyarországi szabályozásának és bírói gyakorlatának áttekintése, valamint annak a magyar szabályozásra és gyakorlatra is irányadó nemzetközi joggal való összevetése alapján igazat kell adnunk több, a kérdéssel foglalkozó hazai szakembernek, akik még ma is sok szabályozatlan kérdést, megoldatlan problémát látnak a sztrájkjog területén. Ilyenek például: a sztrájk fogalmának hiánya a sztrájktörvényből, vagy a sztrájkbizottság szerepének, jogainak gyakorlati megfogalmazása, de annak meghatározása is, hogy jogellenes-e az a sztrájk, amely aránytalanul nagy kárt okoz, és például mit jelent a személy- és vagyonvédelem biztosítása. De nem pontosan körülírt a joggal való visszaélés mibenlétének meghatározása, vagy a sztrájk alatti magatartás, a jogok és kötelezettségek szabályozása sem. Mindmáig megválaszolatlan kérdés, hogy jár-e munkabér annak a munkavállalónak, aki a sztrájk idején munkára jelentkezik, de munkája a sztrájk miatt lehetetlenné vált, vagy felelőssé tehető-e a szakszervezet a jogszerű sztrájk esetén a tagjai által, esetleg más munkavállalóknak a sztrájk alatti tiltott, jogellenes, károkozó cselekményért. A sztrájk kezdeményezéséhez való jog, valamint az állam sztrájk idején tanúsítandó magatartása is részletesebb szabályokat igényelne. Továbbgondolást igényel a sztrájk céljainak, a munkajogon túli kiterjesztésének esetleges szükségessége. A nemzetközi gyakorlat alapján is tovább lehet még sorolni a magyar sztrájktörvényből hiányzó, vagy nem letisztult kérdéseket (például a minimális szolgáltatások mértékét meghatározó eljárás hiánya, a kártérítési szankció hiányosságai, sztrájkőrség, sztrájktörés, sztrájk alatti megállapodások jogi természete stb.). Általában elmondható, hogy a sztrájkjog szabályozása és gyakorlata lényegesen kimunkáltabb a nemzetközi gyakorlatban, amelyet jobban figyelembe vehetne a hazai bírói gyakorlat, de akár a jogi szabályozás is. E nélkül ugyanis sérülhet a sztrájkhoz és az egyéb kollektív akciók szabadságához való jog, hiszen a sztrájktörvény – bár megalkotásának idején úttörő jelentőségű volt – sok esetben olyan kérdésekben ad szabadságot a feleknek, amely szabadsággal egy eleve konfliktusos helyzetben nem tudnak s nem is tudhatnak élni