Amennyiben az alkalmazott a munkaviszonyával összefüggésben harmadik személynek kárt okoz – jogszabály eltérő rendelkezése hiányában –, a károsulttal szemben a Polgári Törvénykönyv (Ptk.) 348. §-ának (1) bekezdése értelmében a munkáltató a felelős. A Ptk. 350. §-ának (5) bekezdése alapján viszont a munkáltatónak az alkalmazottal szembeni megtérítési igényére a Munka Törvénykönyvének (Mt.) rendelkezései az irányadók.
Ez a megoldás az egyik kivétel az alól az általános elv alól, hogy mindenki a saját kötelezettségéért, illetőleg kötelezettsége megszegéséért tartozik helytállni. A munkáltató olyan kárért is felel, amit nem ő, hanem a dolgozója okozott.
Ki a harmadik személy?
A károsultnak munkaviszonyon kívül kell állnia, vagyis ha ugyanazon munkáltató egyik munkavállalója a másik munkavállalónak okoz kárt a munkaviszonyával összefüggésben, akkor a munkáltató felelőssége a munkajog szabályai szerint áll fenn. A munkáltató kárt szenvedő másik munkavállalója tehát nem minősül a Ptk.-ban említett "harmadik személynek".
Szerződésen kívül okozott kár
A Ptk. 348. §-ának (1) bekezdése alapján a munkáltató csak a szerződésen kívül okozott károkért köteles helytállni. Amennyiben ugyanis a kár a munkáltató és a károsult közötti szerződéses polgári jogviszonyból ered, a munkáltató mint szerződő fél a Ptk. 318. §-a szerinti szerződésszegéssel okozott kárért való felelősség szabálya szerint tartozik helytállni.
További munkaviszony
Az Mt. lehetővé teszi, hogy a munkavállaló más-más munkáltatónál egyidejűleg több munkaviszonyt létesítsen. Ebben az esetben azt kell vizsgálni, hogy a munkavállaló melyik munkaviszonyával összefüggésben okozott kárt. Amelyik munkaviszonyával kapcsolatos a károkozás, abban a munkaviszonyban szereplő munkáltató köteles helytállni a károsulttal szemben.
A munkaviszony ismérveiAz alkalmazottért való kárfelelősség evidens feltétele, hogy a munkavállaló és a munkáltató között munkaviszonynak kell fennállnia. Munkaviszonyon nemcsak az Mt. szerinti munkaviszony, hanem a közalkalmazotti jogviszony, a köztisztviselői jogviszony, a bírósági, ügyészségi és az egyéb szolgálati jogviszony is értendő. A felelősségi szabály szempontjából tehát munkavállalónak minősül az Mt. szerinti munkavállalón túlmenően a közalkalmazott, a köztisztviselő, a bíró, az ügyész és a szolgálati viszonyban álló más személy is. Az esetek egy részében azonban nem könnyű eldönteni, hogy munkaviszony, vagy egyéb, munkavégzésre irányuló jogviszony van a dolgozó és a foglalkoztató között. A munkaviszony ismérvei a következők: felek közötti alá-fölé rendeltségi viszony, munkáltatót megillető széles körű utasításadási jog, amely kiterjed a munkavégzés helyére, módjára, a munkavállaló felügyeletére, ellenőrzésére. A munkaviszony ismérvei közé tartozik továbbá: a rendszeres munkavégzés, a személyes munkavégzési kötelezettség, jogviszony tartós jellege s a visszterhesség. A munkavégzésre irányuló polgári jogviszony (vállalkozás, megbízás) ismérvei ezzel szemben a következők: – a felek közötti mellérendeltségi viszony, – a megrendelőt (megbízó) szűkebb körű utasításadási jog illeti meg, – a közreműködő (alvállalkozó, almegbízott) igénybevételének lehetősége. E polgári jogviszony lehet egyszeri és tartós, a felek megállapodása vagy az ügy természete, illetőleg a felek közötti viszony alapján a szerződés lehet visszterhes vagy ingyenes. Vita esetén a bíróságnak elsődlegesen azt kell vizsgálnia, hogy a felek közötti jogviszony munkaviszonynak vagy polgári jogviszonynak minősül-e. A Legfelsőbb Bíróság egyik eseti döntésében elvi éllel rögzítette, hogy a munkaviszony és a megbízási jogviszony elhatárolásánál azt kell vizsgálni, hogy megvolt-e a munkaviszonyra jellemző alárendeltség, a függőség, a személyi lekötöttség, a rendszeres és folyamatos tevékenység, a munkabér folyósítása (BH 1982. 422.). A Ptk. 348. § szerinti felelőssége a munkáltatónak csak akkor következik be, ha a felek között munkaviszony áll fenn. |
Ki a felelős kirendelésnél, munkaerő-kölcsönzésnél?
A munkáltató fogalma az Mt. szabályai szerint egyértelműen meghatározható. Lehetőség van azonban arra is, hogy a munkáltató meghatározott időre más munkáltató rendelkezésére bocsássa a munkavállalóját munkavégzés céljából. Kirendeléskor (Mt. 106. §) a munkáltató átengedése ellenérték nélkül, míg munkaerő-kölcsönzéskor (Mt. 193/B. §-193/P §) ugyanez ellenérték fejében történik. Mindkét esetkörben a munkáltatók között polgári jogi jellegű megállapodás jön létre, a munkavállaló nem létesít további jogviszonyt a másik munkáltatóval. Mivel munkaviszony kizárólag a kirendelő (kölcsönbe adó) munkáltató és a munkavállaló között áll fenn, a munkavállaló károkozásáért a kirendelő (kölcsönbeadó) munkáltató felelős a Ptk. 348. §-a alapján.
Egyetemleges felelősség
A két munkáltató közös károkozása esetében a munkáltatók egyetemlegesen felelnek olyképpen, hogy a kirendelő (kölcsönbe adó) munkáltató a Ptk. 348. §-a szerint, míg a foglalkoztató (kölcsönbe vevő) munkáltató a Ptk 339. §-a szerint felel.
Károkozás a kölcsönbe vevő munkáltatónak
Az Mt. 193/O §-ának (1) bekezdése alapján, ha a munkavállaló a kölcsönbe vevő munkáltatónak kárt okoz, a károkozásért a kölcsönbe adó munkáltató felel, mégpedig a Ptk. 348. §-a szerint. Jogdogmatikai szempontból ez téves megoldás, ugyanis a munkáltatók között szerződéses jogviszony áll fenn, így a kölcsönbe adó jogalany felelőssége helyesen a Ptk. 318. §-a szerinti szerződésszegéssel okozott kárért való felelősségi szabályon alapul.
A felelősség időbeli hatálya
A munkáltató felelősségének időbeli terjedelme a munkaviszony időbeli hatályához igazodik. A munkáltató felelőssége a munkaviszony kezdőnapjától a munkaviszony utolsó napjáig terjed. Ebből az következik, hogy a munkáltató felelőssége fennáll a munkavállaló által próbaideje alatt és felmondási ideje alatt – munkaviszonyával összefüggő – okozott kárért is. A munkáltató azonban nem felelős a munkavállaló által szabadsága alatt munkatevékenységével okozott kárért. A bíróság ezt a jogtételt a következők szerint fogalmazta meg: a szabadságon lévő orvosnak a működési területén kívüli, szívességből végzett orvosi tevékenységéért a munkáltató önkormányzat kártérítési felelőssége nem állapítható meg (BH 1996. 89.).
Károkozás a munkaviszonnyal összefüggésben
A károkozásnak a munkaviszonnyal összefüggésben kell megvalósulnia. A kialakult és töretlen bírói gyakorlat szélesen értelmezi a munkaviszonnyal összefüggés fogalmát. A munkavállalóért való felelősség szabályainak alkalmazását nem zárja ki, ha a munkavállaló a munkaköri feladataiba nem tartozó, vagy a munkáltató által kifejezetten tiltott tevékenységgel okoz harmadik személynek kárt. Akkor is megállapítható a munkáltató felelőssége, ha az alkalmazott a munkaviszonyával összefüggésben bűncselekménnyel okoz harmadik személynek kárt (BH 1983. 443.). Az álképviselő által munkakörében okozott kárért is fennállhat a munkáltató kártérítési felelőssége (BH 1994. 96.).
Objektív felelősség
A munkáltatónak a harmadik személlyel (károsulttal) szembeni felelőssége szigorú, objektív (tárgyi) alapú felelősség. Az objektív felelősség lényege, hogy a munkáltató a felróhatóságától függetlenül köteles helytállni a károkozásért. A munkáltató helytállási kötelezettsége szempontjából közömbös, hogy a munkáltató el tudta volna-e hárítani az alkalmazott károkozását, és hogy a maga részéről milyen magatartást tanúsított (BH 1988. 45.).
A munkáltató mentesülése
A Ptk. 348. §-a szerinti munkáltatói felelősség ugyan objektív alapú, azonban a munkáltató is mentesülhet a helytállási kötelezettség alól. E kimentési lehetőség szűk körű, ugyanis a munkáltató csak akkor mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a kárt okozó munkavállalója úgy járt el, ahogy az adott helyzetben elvárható (vagyis, hogy sem gondatlanság, sem szándékosság nem terheli a kár bekövetkeztében).
Időleges vétőképtelenség
A munkáltató a gyógyszer, alkohol vagy kábítószer hatása miatt időlegesen vétőképtelenné váló munkavállalója károkozásáért is helytállni tartozik. Ebben az esetben a közvetlen károkozó munkavállaló nem felelne. A munkáltató felelőssége mégis fennáll, mivel a munkáltató felelős azért, hogy a munka irányításával, vezetésével megbízott munkavállalója (a munkáltatói jogkört gyakorló személy) nem akadályozta meg a vétőképtelen munkavállaló károkozását.
Teljes kárfelelősség
A bíróság a teljes kártérítés elvét alkalmazza a munkáltatónak a Ptk. 348. §-a szerinti felelőssége esetében is. A munkáltatónak teljes a kártérítési felelőssége a károsulttal szemben, ha a kár az alkalmazottjának a munkaviszonyával összefüggő olyan magatartása miatt keletkezett, amelyért – a Ptk. 339. § (1) bekezdése alapján – az alkalmazott kártérítési felelőssége ugyancsak megállapítható (BH 1988. 239.).
Veszélyes üzem működése során okozott kár
A Ptk. 348. és 345. §-ai szerinti felelősség elhatárolásakor annak van alapvető jelentősége, hogy ki minősül a veszélyes üzemű munkaeszköz üzemben tartójának. E látszólag egyszerűen megválaszolható kérdés akkor válik igazán érdekessé, ha a szóban forgó munkaeszköz nem a munkáltató, hanem a munkavállaló vagy harmadik személy tulajdona.
Az Mt. 103. §-a (3) bekezdésének a) pontja szerint a munkáltató köteles a munkát megszervezni. A munkáltatónak a munka megszervezési kötelezettsége egyaránt jelenti a munkavégzés tárgyi és személyi feltételeinek biztosítását. Egyebek mellett arról kell gondoskodnia, hogy a megfelelő munkaeszközök (anyagok, szerszámok, gépek, berendezések) rendelkezésre álljanak. Főszabály, hogy a munkavállaló a munkáltató tulajdonában, vagy valamilyen kötelmi jogcímen a használatában álló munkaeszközzel köteles munkát végezni. A munkavállaló csak kifejezett különmegállapodás esetén végezhet munkát saját munkaeszközével. Ilyenkor a munkáltató érdekében a munkavállaló oldalán felmerült indokolt és szükséges költségeket a munkáltató köteles megtéríteni (Mt. 153. §). Hangsúlyozandó, hogy a veszélyes üzemnek minősülő munkaeszköz üzemben tartójának – függetlenül attól, hogy az a munkáltató, a munkavállaló vagy harmadik személy tulajdonában áll – a munkáltatót kell tekinteni, mivel a munkaeszköz a munkáltató érdekében működik, a munkaeszközre vonatkozó alapvető döntéseket ő hozza meg, és ő köteles a fokozott veszélyforrás elleni különös védekezésre.
A veszélyes üzemnek minősülő munkaeszköz felhasználásával a munkavállaló által munkaviszonyával összefüggésben okozott kárért a munkáltató üzemben tartóként közvetlenül felelős (Ptk. 345. §). A Ptk. 348. § szerinti és a Ptk. 345. § szerinti felelősségi alakzat egymástól való elhatárolásának azért van jelentősége, mivel amíg a Ptk. 348. § szerinti felelősség esetében a munkáltatót megtérítési igény illeti meg, addig a Ptk. 345. § szerinti felelősségnél ilyen megtérítési igénye nincs, vagyis a munkáltató végérvényesen viseli a kárt.
Felelősség a megbízottértÖsszehasonlítva a tárgyalt munkáltatói kárfelelősséget a megbízónak a megbízottja károkozásáért való felelősséggel [Ptk. 350. § (1) bekezdés], azt látjuk, hogy a megbízó felelőssége az általános felelősségi szintnek felel meg, vagyis szubjektív alapú. A megbízó esetében a polgári jog megengedi annak vizsgálatát, hogy vajon a megbízó a tőle elvárható gondossággal járt-e el a megbízott kiválasztása, utasításokkal ellátása és felügyelete során. Amennyiben a megbízó bizonyítani tudja, hogy kellő gondossággal járt el, úgy mentesül a felelősség alól. A munkáltató és a megbízó felelősségének különbözősége annak tudható be, hogy a munkáltató sokkal inkább képes a károkozások elleni védekezésre, mint a megbízó. Ez a munkaviszony és a megbízási jogviszony közötti különbségen alapul. A munkáltató fölérendeltségi helyzetben van a munkavállalóval szemben, és széles körű utasítási jogkör illeti meg, míg a megbízó és a megbízott mellérendeltségi pozícióban áll, a megbízó utasításadási jogköre korlátozott. A munkáltató állandóan, folyamatosan és intenzíven ellenőrizheti munkavállalóját, míg a megbízó és a megbízott között nincs ilyen szoros viszony. Tartós megbízás Tartós (állandó jellegű) megbízás esetében a megbízó utasításadási jogköre általában kiterjedtebb, e jogviszony vegyesen tartalmazza a megbízási jogviszony és munkaviszony elemeit. Ezért a Ptk. 350. §-ának (2) bekezdése kimondja, hogy tartós megbízás esetén a bíróság az alkalmazottak károkozásáért való felelősség szabályait is alkalmazhatja. |
A felelősség átvállalása
A felelősség átvállalásával kapcsolatos bírósági gyakorlatot a Legfelsőbb Bíróság PK 41. számú állásfoglalása tartalmazza. Eszerint semmis az a megállapodás, amellyel az alkalmazott a munkaviszonyával összefüggésben harmadik személynek okozott kár megtérítését a Ptk. 348. §-ának (1) bekezdésében megállapított feltételek fennállása nélkül vállalta magára. A munkaviszony tartalmával nemcsak az nem fér össze, hogy a munkáltató a jogszabályban meghatározott kötelezettségeknél súlyosabb terhet rójon a munkavállalóra, hanem az sem, hogy a munkavállaló ilyen többletterhet önként vállaljon magára. A Ptk. 348. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezések feltétlenül kötelező jellegűek. A Ptk. 200. §-ának (1) bekezdése csak a szerződésekre vonatkozó szabályoktól való eltérést engedi meg a szerződő felek számára, a Ptk. 342. §-ának (1) bekezdése pedig csak az egyébként felelős személy és a károsult viszonylatában oldja fel – meghatározott esetben – a feltétlenül kötelező erőt. Ezért az a szerződés, illetőleg egyoldalú jognyilatkozat, amellyel a munkavállaló a munkáltatóját terhelő kár megtérítését magára vállalja, jogszabályba ütközik. A jogszabályba ütköző szerződés pedig a Ptk. 200. §-ának (2) bekezdése szerint semmis.
A kifejtettekből az is következik, hogy a munkavállalónak a károsult harmadik személlyel szembeni kötelezettségvállalását még abban a keretben sem lehet érvényesnek elismerni, amelyben őt a munkáltatójával szemben megtérítési kötelezettség terheli.
Kezességvállalás
Nem kizárt ugyanakkor, hogy a munkavállaló és a munkáltató olyan tartalmú megállapodást kössön egymással, amely értelmében a munkavállaló kezességet vállal a munkáltatót terhelő kár megtérítéséért [Ptk. 274. § (2) bekezdés b) pont]. A munkavállaló kezesként ugyanis nem átvállalja a felelősséget, hanem a munkavállaló mellé egyetemlegesen felelős személyként lép a kötelembe.
A dolgozó által önként megtérített kár
A PK 41. számú állásfoglalása azt is kimondja, hogy ha a munkavállaló önként megtéríti a kárt a károsultnak, azt tőle vissza nem követelheti. Ehelyett a munkavállaló megtérítési igényt érvényesíthet a munkáltatójával szemben.
A kérdés megoldásánál a Ptk. 484. §-ában foglalt rendelkezést kell figyelembe venni. Az a munkavállaló ugyanis, aki a munkaviszonyával összefüggésben harmadik személynek okozott kár megtérítését – anélkül, hogy őt felelősség terhelné – a munkáltató helyett magára vállalja és teljesíti, lényegében a munkáltató ügyében, a munkáltató helyett jár el, mégpedig anélkül, hogy erre megbízás alapján vagy egyébként jogosult volna. A beavatkozást pedig helyénvalónak kell tekinteni, mert megfelel a munkáltató érdekének és feltehető akaratának [Ptk. 485. § (1) bekezdés]. A kártérítési kötelezettségnek a Ptk. 348. §-ának (1) bekezdése ellenére történt elvállalása tehát semmis ugyan, a semmisségnek a szerződéskötés előtt fennállott helyzet visszaállításában jelentkező joghatása azonban annyiban módosul, hogy a munkavállaló a kifizetett kártérítési összeget nem a károsult harmadik személytől, hanem megbízás nélküli ügyvivőként a munkáltatótól követelheti vissza.
A munkavállaló követelése
A munkavállaló és a munkáltató közötti jogviszonyban már a munkajog anyagi felelősség szabályai érvényesülnek. A munkavállaló tehát az általa kifizetett kártérítési összegnek csak azt a részét követelheti a munkáltatótól, amely meghaladja a felelősségének az említett szabályok szerinti mértékét. A munkáltató továbbá felhozhatja azt a kifogást is, hogy a munkavállaló olyan kárt is megtérített, amelyet (például a kár bekövetkeztének bizonyítása híján) egyáltalán nem, vagy (például közreható felróhatóság miatt) csak kisebb mértékben kellett volna megtérítenie.
A munkáltató megtérítési igénye
A munkáltatót megillető megtérítési igényt kimondó szabály magyarázata, hogy a munkavállaló károkozó magatartása folytán végső soron a munkavállaló vagyonában következik be értékcsökkenés (károsodás), ugyanis a munkáltató saját teljes vagyonával felel a károsulttal szemben. A polgári jog a megtérítési igény biztosításával a munkáltató teljes vagy részleges reparációját kívánja megvalósítani. Habár a Ptk. 350. §-ának (5) bekezdése csak a Munka Törvénykönyve szabályainak alkalmazását mondja ki, valójában az egyéb, munkaviszonyra vonatkozó jogszabályok (pl. Kjt., Ktv.) is érvényesülnek.
Törvényi engedmény
A jogszabályon alapuló megtérítési igény úgynevezett törvényi engedmény. A polgári jogban, ha az idegen (más) személy magatartásáért felelős személy a közvetlenül felelős személy (főadós) helyett teljesített, a főadós elleni követelés a kielégítés mértékében a teljesítő jogalanyra száll át. Az átszállás a törvény erejénél fogva következik be, ahhoz tehát a jogosult (hitelező) részéről külön engedményezés nem szükséges.
Törvényi engedményesnek minősül – mások mellett – a főadós helyett teljesítő kezes [Ptk. 276. § (1) bekezdés] és a munkavállaló helyett teljesítő munkáltató [Ptk. 350. § (5) bekezdés]. Hangsúlyozandó, hogy a munkáltató mint törvényi engedményes kizárólag a károsult részére már teljesített (megfizetett) kielégítés mértékéig támaszthat megtérítési igényt a munkavállalóval szemben. Ebből az is következik, hogy ha a munkáltatót kártérítésként járadékfizetési kötelezettség terheli a károsulttal szemben, akkor a munkáltató mindig csak az általa már teljesített részösszeg megtérítését követelheti a munkavállalótól. A munkáltatót megillető megtérítési igény természetesen akkor is fennmarad, ha utóbb a felek között bármilyen ok miatt a munkaviszony megszűnik.
Munkajogi felelősség
Míg a kezes megtérítési igénye mindig teljes, addig a munkáltató megtérítési igénye – a munkajog szabályai szerint – lehet teljes vagy korlátozott, aszerint, hogy a munkavállalót milyen mértékű felelősség terheli a munkáltatónak okozott károkért.
A munkajog szabályai szerint szándékossága esetén a munkavállaló felelőssége teljes. Gondatlanságnál azonban a munkavállaló csak az egyhavi átlagkeresetének ötven százalékáig felel. A kártérítés mértékékét ilyen esetekre a munkaszerződés legfeljebb másfél havi, a kollektív szerződés legfeljebb háromhavi átlagkeresetig határozhatja meg [Mt. 167. § (1) és (3) bekezdés].
A közalkalmazott súlyos gondatlan károkozása esetében háromhavi átlagkeresetéig felel, egyebekben az Mt. szabályai az irányadóak a felelősségére.
A köztisztviselő a súlyosan gondatlan károkozása esetén háromhavi illetménye erejéig felel, egyebekben az Mt. szabályai az irányadóak a felelősségére.
A bíró háromhavi illetménye erejéig felel, ha a kárt súlyosan gondatlan magatartásával okozta.
Az ügyész enyhe gondatlansággal okozott kárért egyhavi illetménye ötven százaléka erejéig, súlyosan gondatlan magatartásával okozott kárért háromhavi illetménye erejéig felel.
A fegyveres szervek hivatásos állományú tagja (határőr, rendőr, pénzügyőr, tűzoltó) enyhe gondatlansággal okozott kárért egyhavi alapilletménye ötven százaléka erejéig, súlyosan gondatlan magatartásával okozott kárért háromhavi alapilletménye erejéig felel.
Szándékos károkozás esetén a fent említettek valamennyien a teljes kárt kötelesek megtéríteni.
Államigazgatási jogkörben okozott kárEl kell határolni a köztisztviselői jogviszonnyal összefüggő károkozástól az államigazgatási (bírósági, ügyészségi) jogkörben okozott kárt (Ptk. 349. §). A munkaviszony egyik különleges fajtája a köztisztviselői (bírósági, ügyészségi) jogviszony. A Legfelsőbb Bíróság 42. számú polgári kollégiumi állásfoglalása szerint (PK 42.) a Ptk. 349. §-ának alkalmazása szempontjából államigazgatási jogkörben okozott kárnak csak az államigazgatási jellegű, tehát a közhatalom gyakorlása során kifejtett szervező-intézkedő tevékenységgel, illetőleg ennek elmulasztásával okozott kárt lehet tekinteni. Az államigazgatási jogkörben okozott kárról pedig akkor van szó, ha maga a károkozó magatartás államigazgatási jellegű, amelynek tehát éppen e sajátos természete miatt indokolt a kártérítési felelősségnek az említett feltételektől való függővé tétele. Amint erre a Ptk. indokolása is rámutat, nem az eljáró szerv minősége, hanem a konkrét tevékenység alapján kell megállapítani, hogy államigazgatási tevékenységről van-e szó. Egymagában tehát az, hogy a kár államigazgatási tevékenységet kifejtő szerv alkalmazottjának, illetőleg tagjának ténykedése vagy mulasztása folytán keletkezett, még nem vezethet a Ptk. 349. §-ában foglalt rendelkezések alkalmazására. Mindebből következik, hogy a Ptk. 349. §-ának alkalmazása szempontjából államigazgatási jogkörben okozott kárnak csak azt a kárt lehet tekinteni, amelyet államigazgatási feladatot ellátó szerv alkalmazottja, illetőleg tagja államigazgatási jellegű, tehát a közhatalom gyakorlása során kifejtett szervező-intézkedő tevékenységgel, illetőleg ennek elmulasztásával okozott. A Legfelsőbb Bíróság egyik eseti döntésében úgy foglalt állást, hogy a rendőrség nyomozási tevékenysége a közhatalom gyakorlásának, szervező-intézkedő tevékenységnek minősül, ezért a Ptk. 349. §-a szerinti felelősség fennállásának feltételeit kell vizsgálni (BH 1998. 224.). Egy másik eseti döntésében rámutatott, hogy a bíróság a végrehajtási eljárás téves elrendelése miatt a Ptk. 349. §-a szerint köteles helytállni (BH 1996. 91.). Nem államigazgatási jellegűek azok a belső gazdasági, műszaki és technikai jellegű tevékenységek, amelyek kapcsolatosak ugyan az államigazgatási szervek működésével, de amelyeket nem a hatósági jogkörrel felruházott alkalmazottak végeznek. Így az e körben okozott károk sem tekinthetők államigazgatási jogkörben okozott kárnak. (Például az államigazgatási szervek elhelyezésére szolgáló épületek lépcsőjének, felvonójának, az ilyen épületek előtti gyalogjárónak nem kellő rendben tartásából, helyiségek, udvarok nem kellő kivilágításából keletkezett károk.) A Ptk. 348. § szerinti és a Ptk. 349. § szerinti felelősségi alakzat elhatárolásának azért van jelentősége, mert a Ptk. 349. § szerinti felelősség érvényesítésének előfeltétele a rendes jogorvoslati út kimerítése, míg a Ptk. 348. § szerinti felelősség érvényesítésénél ilyen előfeltétel nincs. A PK 43. számú állásfoglalása értelmében a Ptk. 349. § szerint nem minősül rendes jogorvoslatnak a közigazgatási határozat ellen indítható felülvizsgálati per |
