A Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (Mt.) értelmében a munkaviszony megszüntetésére – egyebek mellett – a munkáltató és a munkavállaló közös megegyezésével is lehetőség van, a határozott időre létrehozott munkaviszony pedig – amennyiben a felek nem kötnek ki próbaidőt – főszabályként és feltétel nélkül csak közös megegyezéssel, illetve rendkívüli felmondással szüntethető meg.
Az Mt. külön rendelkezik arról, hogy a kölcsönzés céljából létesített munkaviszony is megszüntethető közös megegyezéssel.
A törvény a munkaviszony megszüntetésére irányuló jognyilatkozatok általános érvényességi kellékeként határozza meg az írásbeli formát, ezért értelemszerűen a közös megegyezés is csak akkor érvényes, ha a munkaviszony megszüntetésének ilyen módjára irányuló megállapodást a felek írásba foglalták. Az Mt. külön is hangsúlyozza, hogy a felek ettől az előírástól nem térhetnek el, mert az eltérés a megállapodást eleve érvénytelenné teszi.
A megállapodások érvénytelensége
Azt gondolhatjuk, hogy a közös megegyezéses munkaviszony megszüntetése esetén a megállapodás megkötésével a felek lezárták a munkajogviszonnyal kapcsolatos vitákat, nézeteltéréseket. A bírói út igénybevételére azonban – az Mt.-ben meghatározott esetekben – ilyenkor is lehetőség van. A keresetlevelet a megyei (fővárosi) munkaügyi bírósághoz kell előterjeszteni.
A megtámadható megállapodás
Megtámadási okok
A munkaviszony közös megegyezéssel való megszüntetésére irányuló megállapodás megtámadására akkor van lehetőség, ha bármelyik fél annak megkötésekor lényeges tényben vagy körülményben tévedett. A sikeres megtámadásnak ezen túlmenően még az is a feltétele, hogy a megtámadásra jogosult fél tévedését a másik fél okozza vagy azt felismerhesse, illetőleg, hogy mindkét fél ugyanabban a téves feltevésben legyen. Megtámadható továbbá a nyilatkozat akkor is, ha azt a fél jogellenes fenyegetés eredményeként tette meg.
A megtámadásra jogosultak köre
A megállapodás megtámadására az jogosult, akit
- megtévesztettek,
- a nyilatkozat megtételére jogellenes fenyegetéssel vették rá, illetőleg az, aki
- téves feltevésben volt.
A megtámadás határideje, közlése
A megtámadás határideje harminc nap, amely a tévedés vagy a megtévesztés felismerésétől, illetve jogellenes fenyegetés esetén a kényszerhelyzet megszűnésétől kezdődik. A megtámadási határidőre az elévülés szabályai megfelelően irányadók azzal, hogy hat hónap elteltével a megtámadás joga nem gyakorolható.
A megtámadást harminc napon belül, írásban kell közölni a másik féllel. Ezt követően az eljárásra a munkaügyi jogvita intézésének szabályai az irányadók, azaz a keresetet a közléstől számított 30 napon belül kell benyújtani a fentiekben már utalt bírósághoz – amennyiben a "másik" fél a megtámadásra egyáltalán nem válaszol, avagy annak jogszerűségét vitatja.
Semmis megállapodások
Előfordulhat, hogy a munkaviszony közös megegyezéssel való megszüntetésére irányuló megállapodás valamely munkaviszonyra vonatkozó szabályba, vagy egyéb jogszabályba ütközik (például azt a felek nem foglalták írásba). Az ilyen megállapodás semmis, és amennyiben ez a semmisség a felek, valamint a közérdek sérelme nélkül, rövid időn belül nem orvosolható, úgy azt hivatalból kell figyelembe venni.
Az érvénytelenség közös szabályai
Mind a semmis, mind pedig a sikeresen megtámadott megállapodás érvénytelen.
Részbeni érvénytelenség
Amennyiben a megállapodásnak csupán egy része érvénytelen, úgy az érvénytelen rész helyett a munkaviszonyra vonatkozó szabályt kell alkalmazni. Nincs lehetőség azonban e szabály alkalmazására akkor, ha a felek az érvénytelen rész nélkül a megállapodást nem kötötték volna meg.
Jogok és kötelezettségek az érvénytelen megállapodás alapján
Az érvénytelen megállapodásból eredő jogokat és kötelezettségeket úgy kell elbírálni, mintha azok érvényesek lettek volna. Az Mt. általános rendelkezése értelmében az érvénytelen megállapodás alapján létrejött jogviszonyt a munkáltató köteles azonnali hatállyal felszámolni.
A munkáltató hibájából eredő érvénytelenség esetén pedig a munkáltatói rendes felmondás jogkövetkezményeit kell megfelelően alkalmazni.
Kártérítés
Abban az esetben, ha a feleknek a megállapodás érvénytelenségéből kára származik, annak megtérítésére a kártérítési felelősség szabályait kell megfelelően alkalmazni.
A munkáltató kártérítési felelősségére vonatkozó főbb szabályokA munkáltató a munkavállalónak munkaviszonyával összefüggésben okozott kárért vétkességére tekintet nélkül, teljes mértékében felel. Mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a kárt működési körén kívül eső elháríthatatlan ok, vagy kizárólag a károsult elháríthatatlan magatartása okozta. A munkáltató a kártérítési felelőssége alapján a munkavállalónak elmaradt jövedelmét, dologi kárát, a sérelemmel, illetve ennek elhárításával összefüggésben felmerült indokolt költségeit köteles megtéríteni. Emellett a munkavállaló nem vagyoni kárát is meg kell térítenie. A munkáltató köteles megtéríteni a munkavállaló közeli hozzátartozójának a károkozással összefüggésben felmerült kárait, indokolt költségeit is. A kártérítés összegének kiszámításánál le kell vonni az elmaradt munkabérre eső nyugdíjjárulékot; az állami egészségügyi és a társadalombiztosítás keretében járó ellátást; amit a munkavállaló munkaereje hasznosításával megkeresett vagy az adott helyzetben elvárhatóan megkereshetett volna; amihez a munkavállaló (hozzátartozója) a megrongálódott dolog hasznosításával hozzájutott, illetőleg amihez a jogosult a károkozás folytán megtakarított kiadások eredményeként jutott hozzá. Kártérítésként járadék is megállapítható. Rendszerint járadékot kell megállapítani akkor, ha a kártérítés a munkavállaló vagy a vele szemben tartásra jogosult hozzátartozója tartását, illetőleg tartásának kiegészítését hivatott szolgálni. Amennyiben a kár vagy egy részének mértéke pontosan nem számítható ki, a munkáltató olyan összegű általános kártérítés megfizetésére köteles, amely a károsult teljes anyagi kárpótlására alkalmas. Általános kártérítés járadékként is megállapítható. A munkáltató a károkozásról való tudomásszerzéstől számított tizenöt napon belül köteles a károsultat felhívni kárigénye előterjesztésére. A munkáltató a kárigény bejelentésére tizenöt napon belül írásbeli, indokolt választ ad. Három évnél régebbi járadékigény érvényesítésére visszamenőleg nincs lehetőség. |
Közös megegyezés a gyakorlatban
A következőkben a bírósági gyakorlatból vett jogesetekkel példázzuk a közös megegyezéses munkaviszony-megszüntetéssel kapcsolatos problémákat.
A közös megegyezés formája
A felperes annak a megállapítását kérte a bíróságtól, hogy az alperes jogellenesen szüntette meg a munkaviszonyát, ezért részére végkielégítés jár. Az alperes a keresettel szemben arra hivatkozott, hogy a felperessel szóbeli megállapodást kötött. Eszerint – mivel nem tudják tovább foglalkoztatni – a munkaviszonyt közös megegyezéssel megszüntetik, aminek folytán a felperes nyomban munkanélküli-járadékban részesült.
A munkaügyi bíróság ítéletével megállapította, hogy a felek között munkaviszony állt fenn, és folytak ugyan bizonyos tárgyalások, de annak eredményeként nem jött létre olyan írásba foglalt megállapodás, amely a munkaviszony közös megegyezéssel történt megszüntetésére irányult volna. Az alperes állított ki olyan igazolásokat is, amelyek szerint a felperes munkaviszonya megszűnt, ezeket azonban a felperes egy kivételével nem írta alá, az alperes által aláírt egy irat pedig nem tartalmazta a munkaviszony közös megegyezéssel történő megszüntetését. Ezért a bíróság a munkaviszony-megszüntetést jogellenesnek minősítette, és az alperest végkielégítés megfizetésére kötelezte.
A másodfokú bíróság a munkaügyi bíróság ítéletét – annak helytálló indokaira utalással – helybenhagyta, annak kiemelésével, hogy az írásba foglalás elmulasztásával az alperes jogellenesen járt el.
A jogerős ítélet ellen, annak hatályon kívül helyezése és a kereset elutasítása iránt, az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amellyel kapcsolatban a felülvizsgálati bíróság megállapította, hogy alaptalan. A bírósági határozat indokolása szerint a munkaviszony közös megegyezéssel történő megszüntetése az Mt. szerint kizárólag írásos formában érvényes. A munkaviszony megszüntetéséről szóló írásbeli munkáltatói igazolás átadása és átvétele egymagában nem tekinthető írásba foglalt közös megegyezésnek. Kiemelte, hogy abban az esetben azonban, amennyiben a szóbeli megállapodás alapján a megszüntetést mindkét fél végrehajtotta, egymagában az írásba foglalás elmaradása miatt nem állapítható meg a megszüntetés jogellenessége.
A fentiek alapján vizsgálta azt is a bíróság, hogy akarathibától mentes-e a felek szóbeli közös megegyezése, és hogy emiatt a felperes megalapozottan hivatkozott-e érvényes megszüntetési megállapodás hiányára. A Legfelsőbb Bíróság ebben a körben megállapította, hogy a munkaviszony megszüntetését az alperes kezdeményezte a foglalkoztatás lehetősége hiányára hivatkozással, és olyan tájékoztatást adott a felperesnek, hogy közös megegyezés esetében a munkanélküli-járadék nyomban, más címen történő megszüntetésnél pedig csak később jár. A tájékoztatást a felperes elfogadta, azonban a munkaviszony közös megegyezéses megszüntetéséről szóló megállapodást nem írt alá. Mindezek alapján pedig megállapítható, hogy az alperes nem megfelelően tájékoztatta a felperest, amikor egyértelműen nem hozta tudomására, hogy a nem közös megegyezéssel történt munkáltatói munkaviszony-megszüntetés a munkáltató terhére fizetési kötelezettséggel jár, emellett nem zárja ki a munkanélküli-járadék iránti igényt, csupán azt később, a munkáltatói juttatással ellátott időt követően teszi esedékessé, vagyis az alperes által javasolt megszüntetés csak az alperesre volt kedvezőbb.
Erre tekintettel a felperes a hat hónapos megtámadási határidőben jogszerűen hivatkozhatott az alperes által okozott, illetve felismerhetett akarathibájára, ennek folytán a közös megegyezés hiányára és a jogviszonynak ezen alapuló megszüntetése jogellenességére.
(Legfelsőbb Bíróság Mfv. II. 10.297/1998. számú döntése Bírósági Határozatok 331/1999. számú jogeset, CompLex CD JOGTÁR)
A közös megegyezés tartalma
A felperes munkaviszonya rendes felmondással történt megszüntetésének jogellenessége miatt indított keresetet a munkáltatója ellen. Kérte a jogellenesség megállapítását, és ennek jogkövetkezményeként az alperes marasztalását az elmaradt munkabérben és hathavi végkielégítésben. A keresete jogalapjaként a keresőképtelensége miatt bekövetkezett felmondási tilalmat jelölte meg.
A munkaügyi bíróság az ítéletével megállapította, hogy az alperes jogellenesen szüntette meg a felperes munkaviszonyát, amely az ítélet jogerőre emelkedésekor szűnik meg. Kötelezte az alperest az elmaradt munkabér és kamata, valamint végkielégítés megfizetésére. Az ítélet tényállása szerint a dolgozó munkaviszonyát az alperes rendes felmondással átszervezés miatt megszüntette. A felperes, aki a felmondás közlésekor – és azt megelőzően is – keresőképtelen volt, levélben kérte, hogy az intézkedés a keresőképessé válása után lépjen hatályba, az átszervezés tényét azonban elfogadta.
A felperes munkára jelentkezésekor az alperes ügyvezetője szóban közölte, hogy a felmondási ideje aznap kezdődik. A felmondási idő teljes tartamára felmentette a munkavégzés alól azzal, hogy a felperessel ennek lejártakor számol el a felmondási járandóságokkal. Amikor a felperes megkapta a számára járó juttatásokat és a szabadságmegváltást, a felek ezzel egyidejűleg jegyzőkönyvet vettek fel a munkaviszony rendes felmondással, a felperes munkára jelentkezésének napján történt megszüntetéséről, a járandóságok átvételéről, továbbá arról, hogy a feleknek egymással szemben további követelésük nincs.
A munkaügyi bíróság az elmondottak alapján azt állapította meg, hogy a felperes munkaviszonya rendes felmondással szűnt meg, amely a közlés időpontjában fennállt felmondási tilalomba ütközött, ezért jogellenes. Nem fogadta el ugyanakkor az alperesnek a munkaviszony közös megegyezéssel történt megszüntetésére és a felperes joglemondására vonatkozó érvelését.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a jogi álláspont vonatkozásában nem változtatta meg. Kifejtette, hogy a felperes már a betegállománya alatt a munkáltatóhoz címzett levelében vitatta az intézkedés jogszerűségét, és azt kérte, hogy a munkaviszonya a felgyógyulása után – az Mt. vonatkozó szabályainak betartásával – szűnjön meg. A fentiekben hivatkozott jegyzőkönyv ellenben csak a munkaviszony megszűnése tényét és az elszámolást tartalmazza, ezért annak tartalmát nem lehet közös megegyezésnek minősíteni.
A felülvizsgálati kérelem alapján eljárt Legfelsőbb Bíróság az ügyben elvi jelleggel rögzítette, hogy a bírói gyakorlat szerint a munkaviszony közös megegyezéssel történő megszüntetésére irányuló megállapodásból ki kell tűnnie a megszüntetésre irányuló félreérthetetlen és valódi munkavállalói szándéknak is. Alaptalanul minősítette az alperes a munkaviszony megszüntetésére irányuló szándéknak azt a felperesi magatartást, hogy az átszervezést nem vitatta, és az említett jegyzőkönyvet aláírta.
(Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága, Mfv. I. 10.728/2000. számú döntése, Bírósági Határozatok 202/2002. számú jogeset, CompLex CD JOGTÁR)
Rendkívüli felmondás kilátásba helyezése
A tmk-művezető munkakörben foglalkoztatott felperessel szemben büntetőeljárás indult. A jogerős ítélet a felperest a sikkasztás vétsége miatt emelt vád alól felmentette. A határozat indokolása értelmében a felperes "kétségtelenül megszegte a munkaköri leírásban előírtakat azzal, hogy a fémhulladék felpakolását, mérlegelését sem maga, sem egy általa felkért rendész nem ellenőrizte". A büntetőeljárás alapjául szolgáló előbbi eseményt követő napon az alperes ügyvezetője a történtekre tekintettel a felperessel közölte, hogy a munkaviszonyát azonnali hatállyal megszünteti, és a rendkívüli felmondással kapcsolatos intézkedés megtétele végett a jogi képviselőjéhez küldte felperest. A jogi képviselőtől a felperes azt kérte, hogy a munkaviszonya ne rendkívüli felmondással, hanem közös megegyezéssel szűnjön meg. Ehhez végül az ügyvezető hozzájárult. A felperes megtámadta a megállapodást, amelyet az alperes nem fogadott el. A felperes kényszerhelyzetre, illetve tévedésre hivatkozva kérte az érvénytelenség megállapítását.
A munkaügyi bíróság álláspontja szerint a peres felek a megállapodás megkötésekor abban a téves feltevésben voltak, hogy a büntetőeljárás alapját képező eseményekre tekintettel a felperes munkaviszonyát azonnali hatállyal meg kell szüntetni. A munkáltatói hiba hiányában azonban a bíróság mellőzte a rendes felmondás jogkövetkezményei alkalmazását.
A peres felek fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság az ítéletével megváltoztatta az elsőfokú bíróság ítéletét, és elutasította a felperes keresetét.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a másodfokú bíróság új eljárásra utasítását kérte. Azzal érvelt, hogy nem követett el a rendkívüli felmondást megalapozó minősített kötelezettségszegést. A felülvizsgálati kérelem a következők miatt volt alaptalan:
A felperes a munkaviszonya közös megegyezéssel való megszüntetéséről szóló megállapodást kényszerhelyzetre és tévedésre hivatkozva támadta a perben. A kényszerhelyzet okát abban jelölte meg, hogy a munkáltató a munkaviszonya azonnali hatályú – rendkívüli felmondással történő – megszüntetése iránt akart intézkedni. A jogellenes fenyegetés folytán előállt kényszerhelyzet miatt pedig lehetőség van a megállapodás megtámadására.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a felperes által megjelölt, a munkaviszonya megszüntetésére irányuló munkáltatói magatartás azonban önmagában nem minősül jogellenes fenyegetésnek. Ezért az ítélkezési gyakorlat alapján (Bírósági Határozatok 1998/1/50. számú jogeset) a rendkívüli felmondás kilátásba helyezése miatt a jognyilatkozat sikeresen nem támadható meg. Ebből következően nincs jelentősége – és konkrét intézkedés hiányában nem is vizsgálható -, hogy a rendkívüli felmondás a jogszabály összes feltételét figyelembe véve jogszerű lett volna-e.
A felülvizsgálati bíróság kiemelte, hogy a felperes a munkaviszonya közös megegyezéssel való megszüntetését – a munkáltatói intézkedés helyett – maga kezdeményezte, erre vonatkozóan a munkáltató nem adott a részére téves tájékoztatást. Az pedig az adott helyzetben – a felülvizsgálati kérelem álláspontjától eltérően – a munkáltató részéről nem volt elvárható, hogy a rendkívüli felmondás kedvezőbb voltáról adjon számára tájékoztatást.
(LegfelsőbbBíróságMfv.I. 10.331/2000. számú döntése, Bírósági Határozatok 74/2002. számú jogeset, CompLex CD JOGTÁR)
Megegyezés kényszer hatására
A felperes éjjeliőr munkakörben az alperes egyik telepén teljesített szolgálatot 1998. április 29-ére virradó éjszaka. Az alperes 1998. április 29-én észlelte, hogy a terményraktárból 700 000 forint értékű kukorica vetőmagot tulajdonítottak el. 1998. április 30-án, mielőtt a felperes munkába állt volna, a szövetkezet elnöke hivatta, és – a szövetkezet mérnöke és a telepvezető jelenlétében – közölte vele, hogy a szolgálata ideje alatt történt a termény eltulajdonítása, és emiatt rendőrségi feljelentést is tett. Felhívta a felperest a munkaviszony közös megegyezéssel történő megszüntetéséről szóló megállapodás aláírására, vagy fegyelmi eljárás lefolytatását helyezte kilátásba. Ezt követően írta alá a felperes a megállapodást.
A munkaügyi bíróság álláspontja szerint a felperes alappal hivatkozott a megállapodás érvénytelenségére. Úgy ítélte meg, hogy a felperes kényszerhelyzetben volt, mert vele szemben a munkáltató fegyelmi eljárást helyezett kilátásba, és ezzel – a felperes iskolázottságára figyelemmel, a megfelelő képviselet igénybevételétől elzárva – döntési helyzetbe kényszerítette, emellett a munkáltató a felperest jogellenesen tévedésbe ejtette és fenyegette. Mindezek alapján megállapította, hogy a felek között a munkaviszony közös megegyezéses megszüntetésére létrejött megállapodás érvénytelen.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság az ítéletével megváltoztatta az elsőfokú bíróság ítéletét, és elutasította a keresetet. Megállapította, hogy az alperes vezetője a közös megegyezést tartalmazó megállapodást elejétől végéig felolvasta, majd ezek után kérte a felperes válaszát a közös megegyezéses megszüntetés vagy az ügy kivizsgálása és a munkavégzés alóli felfüggesztése tekintetében. Az alperes fegyelmi eljárás lefolytatását nem helyezte kilátásba. A megállapodás aláírásakor a felperes nem emelt kifogást. A másodfokú bíróság szerint a per adatai alapján nem lehetett arra következtetni, hogy az alperes jogellenes fenyegetést helyezett kilátásba, vagy tévedésbe ejtette, illetve kényszerítette volna a felperest a megállapodás aláírására, mivel részére választási lehetőséget biztosított, ezért azt megfontoltan, átgondoltan tehette meg, a számára előnyösebb megoldást választhatta.
A felperes felülvizsgálati kérelemmel élt. A jogerős ítéleti tényállást megalapozatlanság miatt támadta. Előadta, hogy a rendőrségi feljelentés és a felfüggesztése közlése után nem biztosítottak számára lehetőséget a megállapodás elolvasására, illetve sem időt, sem egyéb lehetőséget arra, hogy valakivel megbeszélje az ügyet; közölték, hogy addig nem állnak fel, amíg alá nem írja a papírt. Sérelmezte, hogy a másodfokú bíróság – az elsőfokú bíróságtól eltérően – nem vette figyelembe a "tanulatlan ember" voltát. A hivatkozott körülmények számára fenyegetésnek tűntek, ezért nem befolyásmentes akaratnyilvánításként írta alá a megállapodást.
A felülvizsgálati kérelem alapos, mert a peres iratok alapján megállapítható volt, hogy az alperes elnöke, miután a felperest a munkába állása előtt egy órával behívatta, a munkaszerződését olvasta fel a felperesnek. A közös megegyezést tartalmazó megállapodás felolvasását sem az alperes elnöke, sem a tanúk nem állították a perbeli nyilatkozatukban, illetve vallomásukban. A másodfokú bíróság ezért megalapozatlanul, iratellenesen állapította meg, hogy a szövetkezet elnöke a megállapodást a felperesnek elejétől végéig felolvasta, és ezután kérte a felperes válaszát. Az alperes szövetkezet elnöke az egyeztetés során és a felperes a perben egybehangzóan állította, hogy a közös megegyezésről szóló megállapodás aláírása előtt az elnök olyan kijelentést tett, amely szerint "addig innen el nem megyünk", amíg a felperes nem dönt a munkavégzés alóli felfüggesztés vagy a megállapodás aláírása felől.
Az előbbiekkel kiegészített, a felülvizsgálati eljárásban is irányadó tényállás alapján a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az alperes a nagy értékű lopás tényének közlésével, majd ezután a három vezető jelenlétében az azonnali döntésre való felszólítással olyan helyzetet teremtett, amely alkalmas volt arra, hogy a munkaviszony megszüntetésének jogi feltételeiben járatlan felperesre kényszerítőleg hasson, megfélemlítse és megtévessze.
(Legfelsőbb Bíróság Mfv. I. 10.411/1999. számú döntése, Bírósági Határozatok 340/2001. számú jogeset, CompLex CD JOGTÁR)
Elévülés a munkajogbanA munkaviszonnyal kapcsolatos igény három év alatt évül el. A bűncselekménnyel okozott kárért fennálló felelősség öt év, ha pedig a büntethetőség elévülési ideje ennél hosszabb, ennek megfelelő idő alatt évül el. Az igény elévülése az esedékessé válástól kezdődik. Az igény elévülését hivatalból kell figyelembe venni. Az elévülés utáni teljesítést elévülés címén visszakövetelni nem lehet. Ha a jogosult az igényét menthető okból nem tudja érvényesíteni, az akadály megszűnésétől számított hat hónapon belül ezt akkor is megteheti, ha az elévülési idő már eltelt, vagy abból hat hónapnál kevesebb van hátra. Az igény érvényesítésére irányuló írásbeli felszólítás, az igénynek a bíróság előtti érvényesítése, megegyezéssel történő módosítása, az egyezségkötés, valamint a kötelezett elismerése az elévülést megszakítja. Az elévülés megszakadása, illetőleg az elévülés megszakítását előidéző eljárás jogerős befejezése után az elévülési idő újra kezdődik. Ha az elévülést megszakító eljárás során végrehajtható határozatot hoztak, az elévülést csak a végrehajtási cselekmények szakítják meg. |
Közös megegyezés a közszolgálati jogviszonyban
Járandóságok, végkielégítés
A felperes a köztisztviselői jogviszonyának közös megegyezéssel történt megszüntetésével összefüggésben felmentési járandóságot és végkielégítést igényelt az alperestől. A munkaügyi bíróság a felperes keresetét elutasította. Megállapította, hogy a felperes 1971-től állt jogviszonyban az alperessel. 1997. február 19-én kérte a korengedményes nyugdíjazását és a közszolgálati jogviszonyának megszüntetését, felmentési járandóság és végkielégítés megfizetése mellett. Az alperes 1997. április 1-jén tájékoztatta a felperest, hogy a korengedményes nyugdíjazással és a jogviszony közös megegyezéses megszüntetésével egyetért, ez esetben azonban felmentési járandóság és végkielégítés fizetésének nincs helye. 1997. április 4-én a felek a jogviszonyukat közös megegyezéssel megszüntették, erről az alperes a nyugdíj-biztosítási igazgatóságot értesítette. Az igazgatóság által megküldött nyomtatványon a korengedményes nyugdíjazás iránti kérelmet a felek 1997. április 10-én küldték meg az igazgatóságnak. A felperes 1997. június 15-én kérte az alperestől a felmentési járandóságának és végkielégítésének megfizetését. Ennek nemteljesítése miatt 1997. július 25-én indított keresetet az alperes ellen 282 000 forint felmentési járandóság és 564 000 forint végkielégítés iránt. Mindezek alapján a munkaügyi bíróság a keresetet azzal az indokolással utasította el, hogy közös megegyezés esetén felmentési járandóság és végkielégítés nem jár, a felperes ezt tudva kötötte meg a jogviszonya megszüntetéséről szóló megállapodást 1997. április 4-én.
A felperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság az ítéletével helybenhagyta a munkaügyi bíróság ítéletét. Kiegészítőleg arra mutatott rá, hogy a felperes a közös megegyezést legfeljebb az 1997. április 4. napjától számított 30 napon belül támadhatta volna meg, ezzel a jogával azonban határidőben nem élt.
A jogerős ítélet ellen annak hatályon kívül helyezése és a keresetének helyt adó új határozat iránt a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A felülvizsgálati eljárásban is irányadó tényállás szerint a felek a közszolgálati jogviszony 1997. április 4-én közös megegyezéssel történt megszüntetésekor a korengedményes nyugdíjazásban állapodtak meg, az alperes – előzetes értesítésének megfelelően – ennek kapcsán nem vállalta a felperes felmentési járandóságának és végkielégítésének, illetve annak megfelelő összegnek a megfizetését, ennek megfelelően az okirat kifejezett tartalma szerint a jogviszony április 4-én szűnik meg, és a megszüntetés kapcsán a felperest sem felmentési járandóság, sem pedig végkielégítés nem illeti meg.
A fentieken túlmenően a köztisztviselőkre vonatkozó törvény (1992. évi XXIII. törvény) értelmében a közszolgálati jogviszony közös megegyezésen alapuló megszüntetése esetében a köztisztviselőnek felmentési járandóság és végkielégítés nem jár, továbbá az alperes az ennek megfelelő összeg más címen történő megfizetésére sem vállalt kötelezettséget. Ezért a felperest a keresetben szereplő összeg nem illeti meg. A Legfelsőbb Bíróság azt is kiemelte, hogy a felperes nem bizonyította azt sem, hogy a megállapodás megkötésekor olyan tévedésben volt, amelyet az alperes okozott, illetve felismerhetett, illetve az 1997. április 4-től számított 30 nap megtámadási határidőt sem tartotta meg, ezért az időben történő jogérvényesítésben való akadályozottság hiánya miatt a határidő hat hónapi időre való meghosszabbodására sem hivatkozhat.
(Legfelsőbb Bíróság Mfv. II. 10.678/1998. számú döntése, Bírósági Határozatok 299/2001. számú jogeset, CompLex CD JOGTÁR)
A megállapodás alakja és kötelező tartalma
Az alperes a felperest határozott időre, gondozónő munkakörbe nevezte ki, napi négyórás részmunkaidővel. Az alperes később a felperest teljes munkaidőben kívánta foglalkoztatni, de ő ettől elzárkózott, mert másutt szintén részmunkaidőben foglalkoztatták. A felperes a határozott idő lejártát megelőzően átvette az alperestől a közalkalmazotti jogviszonyának közös megegyezéses megszüntetéséről kiállított nyomtatványt, valamint az elszámolólapot, az utóbbit alá is írta. A felperes a sikertelen egyeztetést követően keresetet indított az alperes ellen a közalkalmazotti jogviszonyából le nem töltött időre járó illetményének megfizetése iránt, mert a jogviszonyának megszüntetéséhez nem járult hozzá.
A munkaügyi bíróság ítéletével elutasította a felperes keresetét, mert a bizonyítékokból a jogviszony közös megegyezéssel történt megszüntetésére következtetett.
A felperes fellebbezése alapján a megyei bíróság szerint a felperes által aláírt okiratból nem tűnik ki, hogy a felek között a jogviszony közös megegyezéssel szűnt volna meg, ezért az alperesnek meg kell fizetnie a felperes le nem töltött időre járó illetményét.
A jogerős ítélet hatályon kívül helyezése és a munkaügyi bíróság ítéletének helybenhagyása iránt az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, mert a közös megegyezést az Mt. előírásának megfelelően írásba foglalták. A TÁKISZ által rendszeresített, két lapból álló nyomtatvány nem mindegyik lapját kell aláírni, elegendő, ha a közalkalmazott az elszámolásról szólót aláírja, amint azt a felperes is tette. A felülvizsgálati kérelem alaptalan, a következők miatt:
A határozott időre szóló közalkalmazotti jogviszonyt közös megegyezéssel meg lehet szüntetni. Az Mt.-nek a közalkalmazotti jogviszonyban is alkalmazandó rendelkezése szerint a közalkalmazotti jogviszony megszüntetésére irányuló megállapodást, illetőleg nyilatkozatot írásba kell foglalni. A kialakult gyakorlat szerint a nyilatkozatból egyértelműen ki kell tűnni, hogy a felek a jogviszonyt meg kívánják szüntetni.
A perben az alperesnek kellett bizonyítania, hogy a jogviszony a felperessel kötött megállapodás következtében szűnt meg. Az alperes a megállapodás tényét nem tudta bizonyítani. A megyei bíróság helyesen utalt arra, hogy az elszámolólap aláírása ennek bizonyítására nem alkalmas, mert abból a jogviszony megszűnésének jogcíme nem tűnik ki. Az, hogy a felperes az elszámolólappal együtt a kizárólag az alperes akaratát kifejező és általa aláírt, a megszüntetésről kiállított nyomtatványt is átvette, a jogviszonyának közös megegyezéssel történő megszüntetéséhez való hozzájárulását nem bizonyítja. A jogszabály szerinti eljárást nem bizonyítja, hogy az alperes a két nyomtatványt egy okiratként kezelte.
Emellett a körülményekből a közalkalmazotti jogviszony tényleges, a felek akaratának megfelelő, de az írásbeliséget nélkülöző közös megegyezéses megszüntetésére sem lehet következtetni, mert a felperes az előírt határidőn belül egyeztetést kért.
(Legfelsőbb Bíróság Mfv. II. 10.573/1998. számú döntése, Bírósági Határozatok 177/2000. számú jogeset, CompLex CD JOGTÁR)
A határidők számításaNapon – ha munkaviszonyra vonatkozó szabály eltérően nem rendelkezik – naptári napot kell érteni. A napokban megállapított határidőbe nem számít be az a nap, amelyen a határidő megkezdésére okot adó intézkedés (például a felmondás kézbesítése) történt. A hetekben megállapított határidő azon a napon jár le, amely elnevezésénél fogva a kezdő napnak megfelel. Hónapokban vagy években megállapított határidő (időtartam) lejártának napja az a nap, amely számánál fogva a kezdő napnak megfelel. Ha ez a nap a lejárat hónapjában hiányzik, a hónap utolsó napja. Ha valamely nyilatkozat megtételére előírt határidő utolsó napja szombat, vasárnap vagy munkaszüneti nap, a határidő a következő munkanapon jár le. Az Mt.-ben meghatározott határidő elmulasztása csak akkor menthető ki, ha azt maga a törvény kifejezetten megengedi |
