Ágazati párbeszéd

Az ágazati bizottságok kettős funkciót látnak majd el. Egyfelől az egyes ágazatok munkaadói és munkavállalói szervezetei számára keretet teremtenek az adott ágazat munkaügyi, bér, s az ezekkel összefüggő gazdasági kérdések megvitatására, illetve megállapodások megkötésére. Másfelől a bizottságok megalakulása esélyt teremt az európai uniós társadalmi párbeszéd rendszerébe, azon belül is az európai szintű ágazati bizottságok munkájába való bekapcsolódásra.

Kevés a megállapodás

Közismert, hogy Magyarországon a szociális partnerek ágazati együttműködése meglehetősen korlátozott. Ez megmutatkozik abban, hogy az ágazati konzultációk esetlegesek, illetve abban is, hogy a kollektív szerződések száma csekély. Ez utóbbit jelzi, hogy a múlt év március végéig mindösszesen 3519 kollektív szerződést regisztráltak Magyarországon. Ebből 1426 a versenyszférában született, 2093 pedig az intézményi körben. Ezek közül a több munkaadóra kiterjedő megállapodások száma az intézmények esetében 11, a versenyszférában 74 volt. Utóbbiak közül 17 kollektív szerződés úgy született, hogy azt nem "egyedi" munkaadó, hanem ezek szervezete kötötte. Ezek közül 3-3 köttetett meg 1997-ben, 1998-ban és 1999-ben, míg 2000-ben már 8 kollektív megállapodást hoztak tető alá a szakma szerint szerveződő munkáltatói érdekképviseletek a munkavállalókkal.

A több munkaadóra kiterjedő kollektív szerződés – az átfedésektől kiszűrt adatok alapján – 230 605 munkavállalót, azaz a foglalkoztatottak 9,39 százalékát érinti, ezen belül a közalkalmazottak száma összesen 2177! Országosan az egy és a több munkáltatóra kiterjedő szerződések által érintett foglalkoztatottak száma 1 101 069 fő, azaz az 5 fő feletti létszámmal működő munkaadói kör dolgozói létszámának 44,87 százaléka.

Kiterjesztett szerződések

Az Európai Unió tagállamainak túlnyomó többségében a kollektív szerződésekkel "lefedett" dolgozói létszám általában a hazai mutatónál lényegesen magasabb. Az ottani dolgozók szervezettsége alacsonynak mondható, 70-80 százalékuk viszont kollektív szerződésben érintett. Magyarországon a szakszervezetek által "bevallott" 40 százalékos szervezettség ellenére nem sokkal magasabb a kollektív szerződés hatálya alá tartozó dolgozói létszám.

Tény, hogy meglehetősen kevés, összesen 3 ágazati kollektív szerződést nyújtottak be kiterjesztésre Magyarországon, nevezetesen a villamosenergia-iparban, a szálloda- és vendéglátóiparban, valamint a sütőiparban. Az egyes ágazatokban eszerint a szociális partnerek különböző szinten készültek fel a munkaügyi kapcsolatok rendezésére. Az ágazati kollektív szerződés megkötése elismerten nehéz műfaj, hiszen igen sok különböző érdeket kell összehangolni ahhoz, hogy a felek eljussanak a megállapodásig. Természetesen ennél is komplikáltabb olyan egyezségre jutni, amelyet az ágazatban érdekelt nem aláíró felek is elfogadhatónak tartanak. Mindemellett egy olyan országban, mint Magyarországon, ahol annyi kis létszámmal működő vállalkozás létezik, elkerülhetetlennek látszik a munkaügyi kapcsolatok rendezése a kiterjesztett ágazati szerződések révén. Mindez pedig indokolja azt az erőfeszítést, amit a szociális partnerek – és a kormány – kifejtenek a – munkahelyi és az országos szintű párbeszéd között helyet foglaló, s nemzetközileg is egyre fontosabb – középszint fejlesztése érdekében.

Nyilvánvaló: az uniós csatlakozással egyre "húsba vágóbb", hogy az egyes ágazatokon belül a szociális partnerek átgondolják és megbeszéljék a területüket érintő kihívásokat, s megfogalmazzák a lehetséges válaszokat. Különösen olyan területeken fontos ez, amelyek az uniós közösségi politika középpontjában állnak (például foglalkoztatáspolitika, szociális védelem, különféle makrogazdasági kérdések stb.). Az ágazati dialógus során számos kérdéssel foglalkozhatnak a partnerek, így a szakképzéssel, a foglalkoztatás rugalmas formáival, a munkakörülményekkel, de feladatuk a vonatkozó közösségi vívmányok bevezetése is. E folyamatot azonban ágazati bizottságok nélkül nem lehet "menedzselni".

Uniós kapcsolatok

Az ágazati bizottságok létrehozását célzó, PHARE-támogatásban is részesülő projekt célja egy olyan működőképes társadalmipárbeszéd-rendszer létrehozása – vagyis a meglévő háromoldalú struktúrák (a szociális partnerek és a kormány) kiegészítése a függetlenebb, bipartit rendszerű egyeztetéssel -, mely keretek közt az érintettek eredményesen és megfelelő módon kezelhetik az ágazatuk specifikus kérdéseit. A projekt révén 18 ágazatban (ebből 15 a verseny- s 3 az intézményi szférában van) alakulnak meg a bizottságok, természetesen kizárólag a részt vevő felek egybehangzó akarata alapján. Ezen túlmenően a programtól további eredmények is várhatók. Így lendületet adhat az ágazati konzultációk fejlesztéséhez, s ahhoz, hogy mind több ágazati kollektív szerződés köttessen.

A létrejövő ágazati bizottságok tagjai képzésben részesülnek annak érdekében, hogy – különös tekintettel a bizottságok bipartit jellegére – tanácskozási és tárgyalási képességeiket fejleszthessék. Ugyanakkor az ágazati bizottságoknak kapcsolatot kell tartaniuk az Európai Unió tagállamaiban meglévő hasonló intézményekkel (nem mindegyik EU-tagállamban van ilyen!), hogy tanuljanak az ottani gyakorlatból, s felkészüljenek az ágazaton belül zajló tárgyalásokra. Paradox módon nem csupán a szociális partnerek, de a kormány lehetőségeinek bővítésére is fel kell használni a projektet, annak ellenére, hogy az ágazati párbeszéd alapvetően kétoldalú folyamat. Azért is elengedhetetlen a kormányzati adminisztratív kapacitás bővítése, mert létre kell hozni egy olyan adatgyűjtő, rögzítő, elemző rendszert, melynek révén figyelemmel kísérhetők a kollektív szerződések, illetve a megállapodások eredményei (beszámolók, elemzések stb.). Ezen túlmenően biztosítani kell a társadalmi párbeszéd egyes szintjei közötti kommunikációt is.

Szakértői segítséggel

Az Európai Uniónak fontos érdeke, hogy a leendő tagállamok különböző szervezetei megfelelőképpen integrálódjanak az uniós társszervezetekbe. Ezt bizonyítja, hogy az EU a PHARE-program végrehajtása során bekapcsolódik az úgynevezett ikerprogramba. A projekt részleteinek kidolgozásában és kivitelezésében egy pályázaton kiválasztott konzorcium (jelen esetben a dán partner) is részt vesz. A Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium mellé kinevezett (dán) projekttanácsadó 18 hónapig nyújt segítséget a program végrehajtásában. A szakértő feladata, hogy a szociális partnerek és a kormány számára tanácsokat adjon az ágazati bizottságok felállítását, illetve az ágazati szinten túlterjedő (európai, országos, vállalati szintű) kapcsolatokat érintően is. A szakértő véleményére olyan alapvető kérdésekben van szükség, mint az ágazati bizottságok lehetséges szerep- és jogköre, összetétele, működésének jogi szabályozása, az általános jogi környezet rendezése, valamint a bizottságok illeszkedése a társadalmi párbeszéd jelenlegi rendszerébe (különös tekintettel az országos és a vállalati szintű párbeszédhez való kapcsolódásra). De a tanácsadónak támogatnia kell az ágazatipárbeszéd-bizottságok felállításával és a képzéssel összefüggő feladatok megoldását is, továbbá foglalkoznia kell a képzés szervezésével.

Magyar részről a program koordinálását, végrehajtásának technikai és adminisztratív feladatait a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium látja el. Előkészítésében és végrehajtásában pedig az Országos Érdekegyeztető Tanácsban (OÉT) helyet foglaló valamennyi szociálispartner-szervezet, azaz 9 országos munkaadói érdekképviselet és 6 országos szakszervezeti konföderáció vállalt szerepet. Kezdettől fogva működött az e szervezetek, valamint a kormány képviselőiből alakult operatív bizottság, melynek egyfelől a projekt alakításában, másfelől a twinning, vagyis az ikerprogram-szerződés előkészítésében volt szerepe.

A társadalmi párbeszéd újjászervezése során felvetődött, hogy az operatív bizottság munkájára – az országos és az ágazati szint közötti koordinációban – a másfél évig tartó projekt lezárása után is szükség lesz. Ezért az Országos Érdekegyeztető Tanács megalakulásáról – a szociális partnerek és a kormány között – kötött megállapodás rögzíti, hogy az operatív bizottság az OÉT alá rendelt ágazati tanáccsá alakul.

Elemző tanulmányok

Az ikerprogram végrehajtása során elsőként a megalakításra kijelölt 18 ágazat helyzetét, az ágazatokban zajló szociális párbeszéd milyenségét, valamint az OÉT működését és lehetőségeit elemző tanulmányok készültek. Mindez alapként szolgál a tervezett ágazatipárbeszéd-bizottságok jellemzőinek meghatározásához. A tanulmányoknak olyan kérdéseket kellett taglalniuk, mint az adott ágazat struktúrájának, nagyságának, gazdasági jellemzőinek, foglalkoztatotti arányainak, foglalkoztatási szerkezetének leírása, illetve az EU-csatlakozás hatása az ágazatra. Jellemezni kellett továbbá az adott ágazat munkaügyi kapcsolatait s az ebben részt vevő szervezeteket, illetve fel kellett tárni a kollektív alkufolyamat(ok) sajátos vonásait: mind mennyiségi (szervezetek és szerződések száma, utóbbiak jellege), mind minőségi (szerződések tartalmi elemei, érvényességi idejük, ágazaton belüli kiterjedtségük, lefedettségük, konkrét érvényesülésük a gyakorlatban stb.) szempontok szerint. E tanulmányok elkészítésének az volt célja, hogy feltárják a társadalmi párbeszéd mai jellegzetességeit, kimutassák, illetve összefoglalják azokat a tényezőket, amelyek ez ideig hátráltatták az ágazati rendszer kialakulását.

Továbbképző kurzusok

Az ágazatonként, valamint a munkáltatói és a munkavállalói oldal által prezentált tanulmányok mellé független szakértők is készítettek egy, a makro-, a mezo- és a mikroszintű szociális párbeszéd összefüggéséről, kapcsolatrendszeréről szóló felmérést, mégpedig abból a szempontból, hogy a ma létező rendszerbe hogyan illeszkedhetnének a tervezett ágazatipárbeszéd-bizottságok. Ez utóbbi elemzés célja egyfelől, hogy bemutassa, milyen mozgástér nyílik a munkaügyi kapcsolatok rendszerében az ágazati szintű fórumok számára. Másfelől, hogy javaslatok fogalmazódjanak meg arra nézve: milyen jogi, eljárási és intézményi változtatások szükségesek ahhoz, hogy az új ágazati fórumok hasznos szerepet játszhassanak a munkaügyi kapcsolatok rendszerében. E tanulmányok alapozzák meg – a szakértő további munkájának segítése mellett – a projektben foglalt további teendők konkrét megvalósítását.

A kutatás ajánlásaira is építve került sor a projekt nyitó konferenciájára, ahol a téma jeles magyar és külföldi szakemberei tartottak előadásokat. A konferencia résztvevőit a munkáltatói és munkavállalói szervezetek delegálták, figyelemmel az ágazati bizottságok jövőbeli struktúrájára. A konferencia célja – azon túl, hogy megismertesse a résztvevőkkel az ágazati bizottságok legfontosabb jellemzőit – az volt, hogy megerősítse a szociális partnerek elkötelezettségét az ágazatipárbeszéd-bizottságok megalapításában.

A továbbiakban – a szociális partnerek részvételével – egy inspirációs kézikönyv elkészítésére kerül sor, amely keretjelleggel tartalmazza a bizottságok felállításának ütemezését, tagjai kinevezésének módját, illetve a bizottságok munkáját segítő ágazati titkárságok megalakításának feltételeit.

Ezek után kell megszervezni azokat a továbbképző kurzusokat, szemináriumokat, amelyek az ágazati bizottságok leendő tagjai számára indulnak konzultációs és tárgyalási képességeik fejlesztésére: külön figyelemmel a kollektív szerződések jelentőségének és jellegzetességeinek kiemelésére.

Hét titkárság

Az ágazati bizottságok megalakulását és későbbi munkáját segítő titkárságok (legalábbis egy részének) felállítására már a következő évben sor kerülhet. A tervek szerint az ágazati bizottságok megalakítására két, 9-9 bizottságot létrehívó szakaszban kerül sor. A 18 ágazati bizottságot összesen 7 titkárság szolgálja majd ki.

Végül a projekt – a program végrehajtói, hazai és külföldi szakértők, s nem utolsósorban a létrehozott bizottságok képviselőinek részvételével – egy záró konferenciával fejeződik be. Ez lesz hivatott a projekt végrehajtásának értékelésére, a további feladatok kijelölésére, illetve a nemzetközi kapcsolatok létrehozására és megerősítésére, irányainak meghatározására.

Az autonóm ágazati párbeszéd megerősítése természetesen számos olyan kérdést vet fel, amelyek megválaszolása csak a projekt befejeztével lehetséges. Így például nem tudni, hogy az ágazati szint megerősödése milyen változásokat idéz elő az egyes munkáltatói és munkavállalói érdekképviseleteknél (szövetségeknél, konföderációknál), s mennyiben változik az ágazati szinten ma szerepet játszó szociális partnerek egymáshoz viszonyított helyzete, illetve: lehetséges-e új szereplők megjelenése. Az sem jelezhető előre, hogy mennyiben változik az egyes párbeszédszintek tematizáltsága, s a mikroszintről felfelé vagy a makroszintről lefelé – az ágazati szint irányába – tolódnak-e el majd a tárgyalandó problémák. Kérdés az is, vajon mindezek következtében lesz-e funkcióváltás az egyes szinteken stb.

Nyilvánvaló, e kérdésekre majd a gyakorlat adhat választ. Egy azonban bizonyos. Az ágazati szintű autonóm társadalmi párbeszéd és az ágazati bizottságok megalakulása nélkül nem lehet részt venni az uniós szintű ágazati párbeszédben.