Az idegenforgalmi bevételek az év első negyedében mintegy 17 százalékkal estek vissza az egy évvel korábbihoz képest. Ezt a szakemberek egyértelműen az amerikai terrortámadással magyarázzák, bár a forint erősödését is az okok közé sorolják. Dinamikus növekedést csak 2003-ra prognosztizálnak. Derűlátásra legfeljebb az adhat okot, hogy a turizmus idényjellege mérsékelhető az egyre nagyobb teret hódító konferencia-, kulturális és gyógyturizmussal, amely bármikor vonzerőt jelenthet a külföldi, de a hazai érdeklődők számára is.
Illegális formák
A hivatalos statisztikák szerint a vendéglátásban – országos szinten – mintegy 200 ezer ember dolgozik. Családtagokkal együtt ez a szám a 300 ezret is elérheti. A nyári idényben pedig még legalább 100-150 ezerrel többen állnak a vendégek szolgálatában. Sajnos, a munkavállalók nagy részét nem hivatalos formában foglalkoztatják, főként persze azok, akik mindössze 2-3 hónap alatt szeretnének extraprofitra szert tenni – állítja dr. Várnai Zsuzsa, a Vendéglátó és Idegenforgalmi Szakszervezet ügyvezető elnöke. Márpedig szakavatott munkaerő csak olyan helyre megy, ahol megbecsülik, vagyis ahol hivatalosan és megfelelő higiéniai körülmények között dolgozhat, illetve – vendégmunkás lévén – még szálláshelyet is biztosítanak számára.
Természetesen a legális foglalkoztatás is eltér aszerint, hogy állandó vagy szezonális munkavégzésre irányul-e. Míg ugyanis Budapesten stabil dolgozói gárdával működnek a vendéglátóhelyek és az üzletek, addig például a Balaton, a Velencei-tó és a Tisza-tó környékén csak idényjellegű a foglalkoztatás. Ez a nem kis különbség jelentős problémákat vet fel nemcsak a munkavállalók, hanem a munkaadók szempontjából is. Éppen ezért a Munka Törvénykönyve tervezett módosítása kapcsán a Kereskedők és Vendéglátók Országos Érdekképviseleti Szövetsége (KISOSZ) azt szorgalmazza, hogy a nyáron folyamatos nyitva tartással üzemelhessenek a boltok és az éttermek, tehát vasárnap se kelljen kényszerűen bezárni azokat a dolgozók heti pihenőnapjának kiadása végett.
Az idénymunkának egyébként mindkét részről megvannak a kockázatai. A vállalkozók például gyakran panaszolják, hogy túl nagy a fluktuáció, az alkalmazottak a legváratlanabb helyzetekben hagyják faképnél őket. (Persze az is előfordul, hogy a munkáltatók kénytelenek elbocsátani dolgozóikat, mert azok olyan szabálytalanságot követnek el, ami már az üzletmenet rovására megy.) Ez véleményük szerint nagyrészt kiküszöbölhető lenne, ha a jelenleginél szabályozottabbá válna a munkavállalók nyilvántartása. A vállalkozások szívesen fogadnák, ha az Mt. módosítása kiterjedne valamilyen, a régi munkakönyvhöz hasonló irat bevezetésére. (Ezt egyébként az új foglalkoztatási és munkaügyi miniszter, Kiss Péter is elképzelhetőnek tartja!) Ez ugyanis lehetővé tenné, hogy a munkaadó tudomást szerezzen arról, ki, hol és mennyi ideig dolgozott korábban. Ezekből az adatokból már kitűnne, hogy mennyire megbízható munkaerővel áll szemben a vállalkozó, s könnyűszerrel eldönthetné, érdemes-e alkalmaznia a jelentkezőt.
"Megterhelt" munkabér
Ami a munkavállalók részéről érkező panaszokat illeti – melyek szerint a vállalkozók nem hajlandók őket bejelenteni az adott munkahelyre, s így nem is fizetnek utánuk sem adót, sem járulékokat -, a munkaadók úgy vélik: amíg ilyen magas összegek terhelik a munkabért, addig nem is lehet a jelenlegi helyzet változására számítani. Ezért a KISOSZ – készülve a kormánnyal folytatandó bértárgyalásokra – azt a véleményt képviseli, hogy az állam a minimálbért tisztítsa meg az adó- és járulékterhektől. Ez legutóbb, a kötelező legkisebb bér 50 ezer forintra történő felemelésekor nem történt meg, de az új kormány ígéretei szerint megvalósulhat. Antalffy Gábor, a KISOSZ ügyvezető elnöke szerint a kormány intézkedéseinek az Európai Unió gyakorlatához kellene igazodnia, mert ez tiszta foglalkoztatási viszonyokat teremtene. Példaként említette Spanyolországot, ahol külön programot dolgoztak ki a kisvállalkozások fejlesztésére. Ennek részeként jelentős járulékkedvezményeket vezettek be azon vállalkozások számára, amelyek újabb dolgozókat vettek állományukba. Sőt, külön preferált célokat is megfogalmaztak e rétegnek: a 45 évesnél idősebbek foglalkoztatása esetén például a munkabéreket terhelő járulékoknak csak a 60 százalékát kellett befizetniük az államkasszába, nők alkalmazásakor pedig még ennél is kedvezőbb fizetési kötelezettségek hárultak rájuk. Ezek az ösztönző intézkedések jelentős mértékben növelték a vállalkozók foglalkoztatási képességét, s érezhetően visszaszorították a feketefoglalkoztatottságot Spanyolországban.
Felzárkózó vidék
A KISOSZ tapasztalatai szerint még mindig jelentős átstrukturálódás zajlik a munkaerőpiacon. A szervezet évente 12 ezer embert képez ki, illetve át a kereskedelmi és a vendéglátó-ipari szakmákra. A pályakorrekciót vállalók általában az ipari és a mezőgazdasági területekről érkeznek, s próbálnak egy, számukra egészen új szférában elhelyezkedni. A nyugati befektetők közül ugyanis többen még keletebbre vonulnak, aminek egyenes következménye, hogy megszüntetik magyarországi termelőbázisukat, s elbocsátják alkalmazottaikat. Sajnos, ezeknek az embereknek a többsége nem tud azonnal elhelyezkedni, így hosszabb-rövidebb ideig a munkanélküliek táborát növeli. S bár eddig a munkaügyi központok tisztességgel finanszírozták az átképzésüket, az idén kimerülni látszik a kasszájuk, ezért már nem jut elég pénz a jelentkezők beiskolázására. Antalffy azt reméli, hogy mindez csak átmeneti zavar, s a kormányzat rövidesen újra lehetőséget teremt az állástalanok munkaerő-piaci esélyeinek javítására.
A vidéki vendéglátás fejlesztésére a KISOSZ programot dolgozott ki. Ezek szerint a vállalkozási profilok szerkezetének átalakításával a – piaci versenyben vesztes, de a települések ellátásában fontos és egyedülálló szerepet játszó – kiskereskedők pozícióját úgy kívánja megerősíteni, hogy a boltosokat vendéglősökké képzi át. A program ugyanakkor a családi jellegű vendéglátóhelyek fejlesztését összekapcsolja az idegenforgalmi fejlesztésekkel. Ez arra alapul, hogy az elmúlt években egyre nagyobb hangsúlyt kapott a turizmus és az idegenforgalom fejlesztése, viszont ez többnyire az idegenforgalmi szempontból kiemelkedő jelentőségű területekre koncentrálódott, tehát főként Budapestre és a Balatonra. A KISOSZ éppen ezért az eddig támogatásokból kimaradt vidéki vendéglátás fejlesztését szolgáló projektet fogalmazott meg, amelynek célja, hogy a 800-1000 lakosúnál nagyobb települések mindegyikén létesüljön európai színvonalú melegkonyhás étterem és hozzá – a teljes körű vendéglátás biztosítására – legalább 3-5 szobás panzió.
A program megvalósítását a szövetség három lépésben képzelte el: először országos felmérést készít az érintett településeken a vendéglátók és a szállásadók lehetőségeiről, azután a szükséges fejlesztések érdekében önálló komplex pályázatot fogalmaz meg, és egyezteti a kormányzattal, végül pedig – amennyiben a vállalkozások fejlesztési feltételei létrejönnek – technológiai tanácsadással segíti a gazdálkodók terveinek megvalósítását. Ez utóbbihoz szorosan kapcsolódik a szakmai képzés-átképzés feltételeinek megteremtése is. A pályázati támogatásoknak – az elképzelések szerint – nemcsak a beruházásokra, de a munkahelyteremtésre és a foglalkoztatásra is ki kell terjedniük.
Megyei felmérés
Próbaként már egy egész megyére kiterjedő vizsgálatot elvégezett a vendéglátók érdekvédelmi szervezete. Az adott megye Győr-Moson-Sopron volt, ahol 66 községben 76 vendéglátóegység állapotát mérték fel. A vállalkozóktól többek között arra kértek választ, hogy milyen gazdálkodási formában tevékenykednek, hány alkalmazottat foglalkoztatnak, saját véleményük szerint jelenlegi szolgáltatásuk megfelel-e az elvárásoknak. Ugyanakkor azt is felmérték a kérdezők, hogy az adott vendéglátóegység színtere-e a helyi közösségi életnek. Végezetül pedig arról érdeklődtek a biztosok, hogy ha vendégfogadó létesítésére pályázatot írna ki a kormány, és legalább 30 százalékos vissza nem térítendő támogatást adna hozzá, élne-e a megkérdezett a pályázati lehetőséggel. Az önkormányzatok vezetőitől mindössze arra vártak választ, hogy támogatják-e és milyen formában a helyi vállalkozókat, illetve hogyan minősítik településük vendéglátásának színvonalát.
A kérdőívek összegzéséből kiderült, hogy a települések fejlődését nem feltétlenül követi a helyi vendéglátás színvonala. A legnagyobb lemaradás azokban a falvakban tapasztalható, ahol a vendéglátóegységek az áfészek, illetve utódcégeik tulajdonában vannak, s üzemeltetőjük csak bérli azokat. A vállalkozó a magas bérleti díjak miatt nem tud fejleszteni, a tulajdonos pedig nem fordít vissza semmit bérlői bevételeiből erre a célra. Ennek "köszönhetően" e helyeken a 20-30 évvel ezelőtti állapotok konzerválódtak...
A vállalkozók bevallása szerint többnyire elavult eszközökkel és korszerűtlen tulajdoni formában működnek a vendéglátóhelyek. A dolgozók szakképesítése többnyire megfelelő – kivéve a nyelvismeretet és a minőségbiztosítást. A polgármesterek kivétel nélkül húzóágazatnak tekintik a turizmust, a falu felemelkedésének zálogát látják benne, s közösségformáló hatását is fontosnak ítélik. Gazdasági szempontból azonban már nem látják ilyen egyértelműnek az ágazat szerepét. Ebből adódik, hogy támogatásuk mindössze a nem akadályozásukban merül ki.
A szakemberek véleménye szerint a legszükségesebb feladatok elvégzését a korábbi kormány által a turizmus számára elkülönített összegek egytized részéből meg lehetne valósítani. Ebből a pénzből megfelelő támogatási konstrukció mellett csaknem 1330 településen lehetne végrehajtani a legszükségesebb beruházásokat, ami a környék foglalkoztatására is jótékony hatással lenne.
A Győr-Moson-Sopron megyében végzett tesztet a tervek szerint ősszel az ország többi megyéjében is elkészítik. A tapasztalatokat októberben összesítik, majd novemberben benyújtják a kormány illetékes hivatalához. A KISOSZ vezetői rövid tárgyalásra számítanak, amelyet követően akár már 2003 januárjában kiírhatók lesznek a pályázatok.
