Étkezési utalványok

A munkaadók szívesen juttatnának nagyobb étkezési hozzájárulást is az alkalmazottaknak, ám a kormányzat négy éve nem emeli ennek adómentes határát. A szakszervezetek úgy vélik, az emelés áfabevétel formájában megtérülne a költségvetésnek, s nem utolsósorban a munkavállalók valóban ebédelhetnének a kapott pénzből.

Folyamatos értékvesztés

Luxemburgban, Portugáliában már sokkal régebben szabályozza a jog az étkezési jegyek rendszerét. A miniállamban 1986 óta, az EU egyik legszegényebb országában 1987 óta rendelkezik a – szociális juttatások körébe tartozó – jegyről jogszabály. Hazánkban 1992 óta létezik étkezési utalvány, bevezetésének évében a hideg élelemre fordítható jegy havi adómentes értékhatára 800 forint volt, a meleg étkezésre költhető ugyanannyi. Az azóta eltelt tíz esztendőben az étkezési jegy adómentes értékhatára igencsak lassan emelkedett: az élelmiszerboltokban hideg élelemre elkölthető étkezési utalvány értékhatárát 1993-ban 1000, 1995-ben 1200, 1998-ban 1400 forintra emelték. A meleg kosztra fordítható utalvány adómentes értékhatára 1993-ban 1000, 1994-ben 1200, 1995-ben 1600, 1997-ben 2000, 1998-ban pedig 2200 forintra emelkedett.

Mindenki számára nyilvánvaló, hogy – a mai árakat figyelembe véve és havi húsz munkanappal számolva – sem a 70, sem a 110 forint nem elegendő semmiféle ebédre. Az előbbi összegből, mondjuk, egyetlenegy joghurtot, a meleg étkezésre költhető napi "fejadagból" esetleg egy fél adag levest lehet enni egy kifőzdében. A számok nyelvére lefordítva ez annyit jelent, hogy az étkezési jegy bevezetésének értéke folyamatosan csökkent a bruttó átlagkeresetekhez képest. 1992-ben a jegy összege az alkalmazásban állók bruttó átlagkeresetének (ez akkor 22 294 forint volt) 3,59 százaléka volt, és egy évtized alatt lassan, de folyamatosan csökkent. Ma ott tartunk, hogy a bruttó 96 600 forintos átlagkeresetnek a hideg étkezési jegy összege csupán 1,45 százaléka, a melegre fordítható utalvány pedig 2,28 százaléka.

Elutasított javaslatok

"A rendszerváltás után, a privatizáció során a munkáltatók rendre megszüntették a vállalati étkezési lehetőséget. Ez azt jelenti, hogy a több mint két és fél millió, teljes munkaidőben foglalkoztatottnak csak kis része jut meleg ebédhez. Talán nem kell ecsetelnem, milyen hatással van ez a tény a munkavállalók egészségi állapotára" – fejti ki véleményét lapunknak Wittich Tamás, a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége (MSZOSZ) alelnöke. Hozzáteszi: az étkezési utalványok értéke az évek során tragikus mértékben leértékelődött, s az amúgy is alacsony magyarországi bérszínvonalhoz képest is csökkent az értéke. A havi 1400 forint még a volt szocialista országokhoz képest is igen szerény összeg, hiszen Romániában is ennek a tízszereséhez juthatnak hozzá a dolgozók.

"Az étkezési utalvány adómentes határának emelését utoljára 1998-ban, még az előző kormánynál sikerült kiharcolniuk a szakszervezeteknek, de az is messze volt az eredeti elképzeléseinktől. Az érdekegyeztető tárgyalásokon a szakszervezeti oldal minden esztendőben javasolta az étkezési jegy adómentes határának emelését, de a jelenlegi kormány nem mutatott fogadókészséget. Utoljára tavaly októberben hoztuk szóba az erre vonatkozó javaslatunkat, akkor a kormányzat avval utasította el ezt az igényünket, hogy a kétéves, érvényes költségvetést nem lehet módosítani. Ugyanakkor más, kormánypárti javaslat során megnyitották és módosították is a költségvetési törvényt" – jelenti ki az MSZOSZ alelnöke.

Számításai szerint egyébként az étkezési utalvány adómentes határának emelése legalábbis nullszaldós lenne a költségvetés számára, hiszen a munkavállalók által elfogyasztott ételből áfabevételhez jutna a büdzsé. Wittich még hozzáteszi: a 285 milliárdos többletbevételből, melyet a kormányzat tavaly szétosztott, megért volna 6-8 milliárd forintot az is, hogy az étkezési utalványok adómentes határát 3-4 ezer forintra emeljék, ahogyan az érdekképviseletek javasolták. Arról már nem is beszélve, hogy egy ilyen lépés valódi lehetőséget nyújtott volna a dolgozóknak, hogy valóban megebédeljenek, és "mellékesen" munkahelyeket is teremtett volna.

Jelképes összeg

Rolek Ferenc, a Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetségének (MGYOSZ) alelnöke szintén úgy véli: az étkezési utalvány legfőbb értelme, hogy egy bizonyos határig adómentes. Rolek szerint az évek folyamán annyira elértéktelenedtek a bonok, hogy valójában már csak jelképes összeget jelentenek. Így vagy fel kellene emelni az adómentes összeghatárt, vagy meg kellene szüntetni, hiszen az utalványok beszerzése és kiosztása igen sok munkát, adminisztrációs terhet jelent a vállalkozásoknak. Az MGYOSZ alelnöke szerint sok cég szívesen adna dolgozóinak ajándékutalványt pénzjutalom helyett, persze csak abban az esetben, ha ezeknek is viszonylag magas lenne az adómentes értékhatára.

Olcsóbb a cégnek

Magyarországon három cég is foglalkozik étkezési utalványok forgalmazásával. A Ticket Restaurant, valamint a Cheque Dejeuner mellett a piacvezető az 1993 óta létező Sodexho Pass Hungária Kft., amely tavaly 12 milliárd forintos forgalmat bonyolított le. Érdeklődésünkre Csinos Richárd marketingmenedzser elmondta: az étkezési utalványokat ma már 11 ezer üzletben fogadják el, a munkavállalóknak nem gond tehát levásárolni a népszerű ENNI-KÉK utalványokat. A Sodexho Pass Hungária Kft.-nek tavaly 4000 partnere volt, ez 550 ezer dolgozót jelent, megrendelői közt vannak több ezer főt foglalkoztató nagyvállalatok és egészen kis vállalkozások is. A BorsodChem, a GE, az IBM, a Magyar Posta, a Malév, a Matáv, a MÁV, a Mol, a Paksi Atomerőmű Rt. és a TVK is tőlük vásárolja az étkezési utalványokat. "A munkáltatók tudják már, hogy az utalványoknak az 1400 forintos adómentes határ fölött is van előnyük, hiszen tb- és munkaadói járulékot csak a nettó juttatás után kell fizetni, nem merül föl szakképzési hozzájárulás és nyugdíjjárulék sem" – magyarázza Csinos Richárd. Más szóval ez annyit jelent, hogy a munkaadónak lényegesen olcsóbb, ha nem bért, hanem étkezési jegyet ad dolgozójának, még az adómentes határ fölött is. A menedzser konkrét számítást mutat: ha egy cég 100 dolgozójának fejenként és havonta 3000 forintos étkezési utalványt ad, a 150 ezer forintos átlagos havi kereset mellett összesen 41,5 százalékos megtakarítást érhet el, ez dolgozónként 36 131 forintot jelent. A kft. ezért úgy gondolja, az étkezési bonokon kívül a már említett utalványokkal is érdemes foglalkozni, hiszen sok vállalkozás – például – az év végi jutalmat ajándékutalvány formájában adja az alkalmazottaknak, így jól jár mindenki.

Jóléti szolgáltatások

A Volánbusz Rt. például minden évben a kollektív szerződés keretében szabályozza az étkezési hozzájárulás mértékét és az arra jogosultak körét – tudom meg a cég humánpolitikai osztályán. Tavaly a dolgozók 1400, illetve 10 százalékuk 2200 forintos hozzájárulást kapott havonta, de ezenfelül mindenkinek adtak még – havonta – 5500 forintos, már adókötelezettség alá eső utalványt. Az adómentes lehetőséggel a kezdetektől él a cég, az e fölötti, már adóköteles utalványt 1997-ben vezették be. A béren kívüli juttatás szerves része a társaság jövedelempolitikájának, hiszen a kötött bérgazdálkodás miatt ez az egyik módszere a keresetek emelésének. A cégnél a munkavállalók kedvelik az ENNI-KÉK utalványokat, hiszen folyamatosan bővül a beváltók hálózata, nem nehéz levásárolni azokat.

A korszerűen gondolkodó cégek a béren kívüli juttatások komoly rendszerét alakították ki. Ennek része lehet a nyugdíjpénztári befizetéstől az étkezési utalványon, a ruhapénzen át a lakástámogatás vagy éppen a munkavállalók utazási költségeihez való hozzájárulás.

A jóléti szolgáltatások a jól működő vállalatoknál ma már a minőségi munkaerő megszerzését és megtartását is célozzák – írja Simonyi Ágnes (ELTE szociálpolitikai tanszék) "Munkahelyi jóléti rendszerek" című tanulmányában. Ezek a kiadások – a szerző szerint – befektetések, amelyek hosszú vagy rövid távon a munka hatékonyságát fokozhatják. A kutató azt is leírja tanulmányában, hogy a cégek szociális kiadásai az 1990-es évek közepe óta növekedtek. Ez azoknál a vállalatoknál is bekövetkezett, ahol az alacsony munkaerőköltség fontos a piaci versenyben. A magasabb kiadások ugyanis olyan kötelező költségekből állnak, mint a munkáltatók növekvő hozzájárulása a táppénzhez, a szakképzéshez vagy a munkaerő-piaci közkiadásokhoz. Így előfordulhat, hogy bár a munkahelyi jóléti kiadások nőnek a munkaadó számára, a dolgozókra fordított jóléti ellátások (ennek része az étkezési jegy is) reálértéke csökken – írja a kutató.