Választási előkészületek

A különböző vállalatoknál működő üzemi tanácsok "gőzerővel" készülnek a választásokra. Miközben latolgatják az esélyeket, megvonják az elmúlt ciklusban végzett munkájuk mérlegét is.

Matáv: viták nélkül

Szakmai körökben a 9500 munkavállalót foglalkoztató Matáv Rt. üzemi tanácsi rendszerét és a testületek munkáját országosan a legjobbak között emlegetik. Vermes Péter, a Matáv központi üzemi tanácsa és Szabó József, a Hálózatirányító Igazgatóság üzemi tanácsának az elnöke szerint ha ez így van, akkor a másfél száznyi üzemitanács-tag többsége beletanult a feladatába.

A tagok kilencven százalékát a Magyar Távközlési Ágazati Szakszervezet jelölte a tanácsokba, a többiek függetlenként nyerték el társaik bizalmát. Ha jól dolgoztak, akkor sokan közülük ismét eséllyel indulhatnak a november 26-27-ei választásokon.

A választások előkészítésének és lebonyolításának többi részkérdésében is nagyobb vita nélkül állapodtak meg a vállalati vezetéssel és a szakszervezettel, s már az új üzemi tanácsok alakuló ülésének végső idejét, a december 3-át is kijelölték.

Széles körben ismertek a tanácsok törvényben rögzített jogosítványai – magyarázzák az elnökök. Annál a vállalatnál, ahol kialakult a jóléti-szociális juttatási rendszer (mely területen az üzemi tanácsoknak személyre szóló elosztásig van döntési joguk), s ahol jelentős fejlődés és belső szervezeti átalakítás megy végbe, illetve privatizáció volt és létszámmozgás van, ott bőséggel akad tennivalója a testületeknek. A Matáv ilyen vállalat, ezért az üzemi tanácsoknak könnyű dolguk volt, nem kellett tétlenkedniük vagy mesterségesen konstruálniuk a feladatokat.

"Aprópénzre" váltva az elhangzottakat, Szabó József a saját igazgatóságáról idéz példát. Mint mondja, ők, az üzletági szintű üzemi tanács képviselői minden vezetői értekezleten jelen vannak, közvetlenül szerezve ismereteket az igazgatóság gondjairól, az esetleges szociális problémák okairól, gazdasági hátteréről is. Az igazgató és helyettesei rendszerint nemcsak tájékoztatást adnak, hanem – valamit valamiért – elvárják és igénylik is a véleményeket, a javaslatokat. A törvény értelmezése szerint az üzemi tanácsra hárul például a dolgozók lakásépítés-támogatásának a menedzselése, tehát nekik kellett – a részletekig – kidolgozni a feltételeket, egészen addig, hogy név szerint ki mennyi kölcsönre számíthat. A döntést azután már a három fél közös egyeztető értekezlete hozta meg. Az üzemi tanácsok azonban nemcsak a döntésnél, hanem az odaítélt pénzek felhasználásánál is jelen voltak, s ma is figyelemmel kísérik a hitelek sorsát.

Elkülönülő felelősség

Lehet az üdüléssel is dicsekedni – folytatják az elnökök. A Matáv Rt. munkavállalói például évente 70 ezer vendégéjszakával rendelkeznek. A vállalatnak saját üdülői is vannak, ami manapság ritkaság. Az üzemi tanácsok e körül is bábáskodtak, hiszen fontos felelősségük, hogy a munkavállalók éljenek is a felkínált ajánlattal.

Mindez csak egy-két példa a sok közül – mondják az elnökök, de talán érzékeltetik, hogy a Matávnál nem formálisan működnek az üzemi tanácsok.

Arról azonban nincs szó, hogy e testületeket összetévesztenék a szakszervezetekkel. A Munka Törvénykönyve és a tényleges tevékenység is elég jól elválasztja egymástól a felelősségi köröket. A szakszervezet alapvető feladata például a bértárgyalásokon való részvétel, vagy a kollektív szerződés kidolgozása, aláírása, az üzemi tanácsé pedig – ez utóbbinál maradva – az abban rögzítettek végrehajtatása, betartásának az ellenőrzése. A szakszervezet és az üzemi tanácsok tehát nem egymás ellen, hanem egymás mellett élnek és tevékenykednek, a dolgozók erősítik egymást: végső soron a vállalat érdekében.

Ami az egymás mellett élést illeti, ez olyannyira igaz – jegyzi meg Vermes Péter –, hogy a szakszervezeti titkár és az üzemi tanács elnöke gyakorlatilag egy irodában dolgoznak. Közös a tárgyalójuk, és egymással szemben van az irodájuk. Hogy ez jó-e vagy sem? Ad-e félreértésekre okot? Nem hinné. Egy biztos, ebből senki számára semmilyen hátrány nem, inkább előny származik. A Matáv központi üzemi tanácsának 31 tagja közül mindössze 4 szakszervezeti tisztségviselő, és az alsóbb szinten sem sokkal rosszabb az arány. Ez így rendjén is van – állítják az elnökök.

Segítség a dolgozóknak

A leköszönő testületek jól végezték munkájukat, de marad feladat az új ÜT-kre is. Az új testületeknek kell majd – például – folytatniuk a küzdelmet azért, hogy az elkerülhetetlen vállalati munkaerőmozgás kárvallottjai a felmondás után az eddigieknél jobb feltételek között kezdhessenek új életet valamely más munkahelyen. Jó ideje törekszenek az üzemi tanácsok egy ilyen értelmű megállapodás tető alá hozására a szakmai irányító szervezettel. Ebből eddig – tárgyalásaik eredményeként – annyi valósult meg, hogy a cég az előírtnál nagyobb végkielégítést fizet azoknak, akik maguk vállalkoznak új munkahely keresésére. Ezenkívül egy arra hivatott külső szervezet a felmondás előtt állókat tanfolyamokon készíti fel a pályamódosításra, és ennek a költségeit is a Matáv állja.

Egészében véve az elnökök – és mint mondják: társaik – szerint is van értelme az üzemi tanácsoknak, és jövőjük is lesz, ha alkalmazkodnak a változó körülményekhez. A Matávnál például új vállalati irányítási rendszer bevezetéséről szólnak a hírek, amihez – és ez már bizonyos, hiszen a vezetés részéről már felkérést is kaptak – az üzemi tanácsi rendszert is hozzá kell igazítaniuk. Hogy miként, erre a választ maguknak kell megtalálniuk. Még az is lehetséges, hogy a törvényi keretek tágítására is sor kerül.

Vegyiművek: erősödő partnerség

Az üzemi tanácsnak az Egyesült Vegyiművek Rt.-nél elfoglalt helyét érzékelendő néhány alapvető gazdasági mutatóra hívja fel a figyelmet Konecsnyiné Hajós Marianna humánpolitikai vezető. Ezek szerint hazánk egyetlen magyar tulajdonú háztartás-vegyipari gyára, a forgalmát és alkalmazottainak számát – 400 – tekintve Magyarország közepes méretű cégei közé tartozik, ezzel szemben viszont meghatározó a háztartás-vegyipari és kozmetikai termékek piacán.

Az évszázados múltú gyár 1992-ben alakult át állami tulajdonú részvénytársasággá, egy évre rá pedig lezajlott a cég privatizációja is. Ma a társaság részvényeinek 90 százalékát a vezetők és a dolgozók birtokolják, tehát munkavállalók, munkaadók és tulajdonosok is egyben.

A Vegyiműveknél természetesen működik vállalati szintű üzemi tanács, és a törvényben rögzítettek mellett az a sajátos feladata, hogy segítse kialakítani, illetve ma már inkább erősíteni a tulajdonosi szemléletet. A héttagú testület a menedzsmenttől – előírás szerint – minden szükséges tájékoztatást megkap, a kollektív szerződések módosítási tartalmától a szabadságok kiadási rendjéig, a munkavédelmi helyzettől a segélyezési bizottság munkájáig, az üdültetési lehetőségekig, vagy éppen a társaság gazdasági-pénzügyi helyzetéig.

Aranyosmaróthy Vilmos ÜT-elnök hároméves munkát összegző beszámolójában így fogalmaz: "Az ÜT munkája során mindig arra törekedett, hogy a munkavállalók biztonságban érezhessék munkahelyüket, a jövedelmek, a szociális juttatások pedig az inflációt meghaladó mértékben emelkedjenek – a cég teherbíró képességét nem meghaladó mértékben. (!)" Talán ez, a tulajdonossal, a munkaadóval szembeni józan munkavállalói mértéktartás az, ami az Egyesült Vegyiművek Rt.-nél az üzemi tanács sajátos helyzetét jellemzi.

Érintkező testületek

Az üzemben jelen van a szakszervezet is, az Autonómokhoz tartozó Vegyipari Dolgozók Szakszervezete – mondja Konecsnyiné. Erről az a véleménye, hogy a két testület munkája gyakran érintkezik, rendszerint azonban segítik, erősítik egymás törekvéseit. Az összhangra magyarázat, hogy részben azonosak a testületek tagjai. Az üzemi tanácsból például öten a szakszervezetet képviselik. A vállalati menedzsment ettől függetlenül – a jogszabályoknak és a célszerűségnek megfelelően – az adott témákat az első számú partnerrel egyezteti. A kollektív szerződés módosításaikor például a szakszervezettel, a jóléti, szociális költségek meghatározásánál, felosztásánál az üzemi tanáccsal ülnek le a vállalat vezetői megvitatni a kérdéseket. Az már más kérdés, hogy minden fontosabb döntést végül háromoldalú tárgyaláson szentesítenek.

Az Egyesült Vegyiművek Rt.-nél mintha az üzemi tanács lenne az aktívabb – mondja a humánpolitikai vezető. Ha nagy horderejű kérdésben lépni, váltani akarnak, először velük ülnek asztalhoz, elsőként őket tájékoztatják, tőlük kérik a véleményt.

Tavaly például elsősorban az üzemi tanács segített abban, hogy a dolgozók elfogadják a menedzsment gazdasági célszerűségből előterjesztett, a bérek folyószámlán történő kifizetésére vonatkozó javaslatát. A gazdasági vezetőkkel közösen ők járták végig a pénzintézeteket, ők döntöttek a legelőnyösebb ajánlat mellett.

Konecsnyiné véleménye szerint a menedzsment, illetve az üzemi tanács és a foglalkoztatottak közötti információcsere jónak mondható, az ÜT-elnök idézett beszámolója szerint viszont nem mondható hibátlannak. Igaz ugyan, hogy a testület tagjai rendszeresen tájékoztatják a dolgozók kisebb-nagyobb csoportjait az ÜT-üléseken elhangzottakról, de – mint olvasható – egyes munkavállalói területekről igen kicsi az érdeklődés a közügyek iránt. Csak a bérfejlesztés, a társasági prémium fizetése előtt támad fel az "információéhség" – mondja Aranyosmaróthy Vilmos.

A két vélemény között csak látszólagos az ellentmondás – véli Konecsnyiné. Végeredményben rendjén való, ha a két felelős vezető – eltérő helyzetéből adódóan – másképp lát egyes jelenségeket. Ami pedig a dolgozók érdeklődését illeti, érthető, ha ők elsősorban a végeredményre kíváncsiak. Arra, hogy lesz-e létszámleépítés, mekkora lesz a bérfejlesztés, mit tartalmaz a kollektív szerződés, mehetnek-e majd nyaralni a vállalati üdülőbe. Minden más gond legyen a menedzsmenté és a választott testületeké – gondolják sokan.

Hungarocamion: a választás elmarad

Az üzemi tanácsok és a szakszervezetek együttműködésének fontosságát nem lehet eléggé hangsúlyozni – állítják a témával foglalkozó kutatók. Csak egymást erősítve érhetik el a munkavállalók számára a legkedvezőbb pozíciót, hiszen a rivalizálás vagy presztízsharc következményeként le is ronthatják egymás teljesítményét.

E megállapítások igazságára aligha lehetne jobb példát találni a Hungarocamion Rt.-nél. Mint Vada Tamás, a központi üzemi tanács elnökének szavaiból kiderül, a mintegy 2400 embert foglalkoztató, német-amerikai érdekeltségű szállítási vállalatnál található két érdekvédelmi tömörülés, a Hungarocamion Dolgozók Szakszervezete és a Nemzetközi Hivatásos Gépkocsivezetők Országos Szakszervezete korábbi vetélkedése például odáig fajult, hogy az 1998-as üzemi tanácsi választások eredményét bíróság semmisítette meg. A szavazás körül tapasztalt törvénytelenségek miatt a bíróság meg is ismételtette a voksolást, sőt azt is meghatározta, hogy a kényszerű második fordulót követően új megmérettetésre csak két esztendő után kerülhet sor.

Mivel a viták és a jogi procedúra elhúzódása miatt a törvényes testületek csak 2000 februárjában láthattak munkához, az ítélet értelmében a Hungarocamionnál az idén nem lesznek választások. Viszont immáron bő másfél éve az üzemi tanács, a két szakszervezet és a vállalati vezetés kitűnően és eredményesen működik együtt. Igaz ez a központi és az öt munkahelyi testületre egyaránt. Ehhez persze arra volt szükség, hogy a választás eredménye bizonyítsa mindkét szakszervezet reprezentativitását és jogát a kollektív szerződés aláírására.

Vezetői hozzáállás

Egészében véve az elmúlt, viszonylag rövid időszak tapasztalatai kedvezőek, még akkor is – teszi hozzá az elnök –, ha a párbeszéd nyomán bebizonyosodott: az együttműködés résztvevőinek még tanulniuk kell a másik érveinek tiszteletben tartását. Ha a menedzsment például rendre és főleg időben meghallgatja az üzemi tanács és a szakszervezetek érdekvédelmi, szociálpolitikai ügyekben kikristályosodott véleményét, számos gond előzhető meg. Ezek a szerveződések ugyanis a Hungarocamionnál ott élnek a "fuvarosok" között, eléggé megbízhatóan ismerik a dolgozók véleményét, és ha adott esetben hárman mondják ugyanazt, akkor abban lehet igazság. Éppenséggel: mérlegelni, esetleg megszívlelni való.

Az elnök tapasztalatai szerint nélkülözhetetlen az eredmények eléréséhez a felek bölcsessége, és itt – nem utolsósorban – az üzemi tanácsokra gondol. Ezek a testületek ugyanis – legalábbis náluk – elsősorban a munkabéke filozófiáját követik, érvekkel, meggyőző szóval, szívóssággal próbálnak eredményt elérni. Törekvéseiket a szakszervezetek a harcosságukkal erősíthetik.

Vada Tamás emlékeztet arra, hogy a közlekedési vállalatnál nagyon sok vita volt – van – a gépjárművezetők érdekeltségi rendszeréről, az alapbér fölötti juttatásokról. Alaposan feladta a leckét mind a vállalat vezetőinek, mind a közvetlenül érintetteknek az a közelmúltban hozott intézkedés, amely meghatározta, szigorúan megszabta Nyugat-Európa után immár Magyarországon is a gépkocsivezetők munkarendjét, a ténylegesen vezetéssel tölthető óráik számát. Válaszul olyan érdekeltségi rendszert kellett kitalálni, amely lehetővé teszi az előírt munkaidő, munkarend betartását, ugyanakkor biztosítja a gépkocsivezetők korábbi jövedelmét, netán azt még valamelyest növeli is. Ahhoz nem férhet kétség, hogy ebben a munkában a gazdasági vezetés partnereinek feladata van.

Lehetett volna vitatkozni azon, hogy a részvétel a közös gondolkodásban üzemi tanácsi vagy szakszervezeti kötelesség-e, a Hungarocamionnál azonban rövid úton eldöntötték: a központi üzemi tanács gyűjti össze és tárja elő a különböző elképzeléseket. A többi között a két szakszervezetét is.

Persze, a döntést megkönnyítette, és általában a zökkenőmentes együttműködéshez is hozzájárult, hogy az üzemi tanács tagjai a szakszervezeti vezető testületekből kerültek ki. Ez is ok lehet a meditációra, mondja Vada Tamás, de a lényeg talán mégis az, hogy ki és miként szolgálhatja a leghatékonyabban a cég dolgozóinak az érdekeit.