Az integráció állomásai

A munka világában kiegyensúlyozottan zajlik Magyarország felkészülése az európai integrációra. A csatlakozási tárgyalások júniusban, Luxembourgban megtartott külügyminiszteri szintű fordulóján újabb három fejezetet sikerült ideiglenesen lezárni: mégpedig a munkaerő- és a tőke szabad áramlásával foglalkozó, valamint az adózásról szóló fejezetet. Az Országos Munkaügyi Tanács (OMT) ülésén ugyancsak júniusban került sor az integrációról szóló kormányzati előterjesztés megvitatására. A szociális partnerek elfogadták a beszámolót, azonban hangsúlyozták: a továbbiakban folyamatosan követni, elemezni és értékelni kell a jogharmonizáció hazai hatásait és gyakorlatát.

A Közösségi Vívmányok szociálpolitikai önálló fejezete (acquis communautaire) szerint – amelynek ideiglenes lezárása múlt év novemberében megtörtént – a munkajog, a szociális párbeszéd, az esélyegyenlőség, a foglalkoztatáspolitika, az Európai Szociális Alap forráslehetősége, a szociális biztonság, a fogyatékosok helyzete, a népegészségügy, valamint a munkahelyi egészség és biztonság képezi a csatlakozási felkészülés fő területeit. De ugyancsak önálló fejezetet alkot a személyek szabad áramlásának témaköre, amely a diplomák és a szakképesítések kölcsönös elismerését, az európai állampolgárságot, a személyek – s ezen belül a munkaerő – áramlását, valamint a szociális biztonsági rendszerek működését szabályozza.

Lezárult egy fejezet

A személyek – köztük a munkaerő – szabad áramlásáról született júniusi megállapodás már csak azért is komoly előrelépésnek tekinthető, mert a csatlakozási tárgyalások politikailag egyik legkényesebb fejezetét képezte. A megegyezés jelentősége – tartalmán túl – abban is megmutatkozik, hogy a tagjelöltek közül elsőként Magyarország tudhatja maga mögött a személyek szabad áramlásának fejezetét. E joganyag megnyitására – a magyar tárgyalási álláspont benyújtása után – tavaly májusban került sor, melyet ősszel a kiegészítő információk átadása követett. Ezután az Európai Bizottság szakértőivel az idén tavasszal két ízben került sor technikai konzultációra, az utolsó lépésben pedig – június 12-én – a miniszteri tárgyalási fordulón sikerült lezárni a fejezetet.

A már korábbi egyeztetések alapján a munkaerő mozgásától eltekintve a többi kérdés megoldódott, azaz: a személyek – a diákok, a nyugdíjasok és családtagjaik stb. – szabad áramlása a csatlakozástól megvalósul. Szintén a csatlakozástól válik teljessé a szakképesítések és a diplomák kölcsönös elismerése, valamint a szociális biztonsági rendszerek koordinációja. A munkaerő tekintetében azonban más a helyzet: az Európai Bizottság áprilisi javaslata az úgynevezett 5+2 formulát javasolta, amely azt jelenti, hogy öt évig az EU általános átmeneti időszakot alkalmazott volna, amelyet az egyes tagállamok – a munkaerőpiac megzavarására vagy annak veszélyeztetettsége esetén – további két évvel meghosszabbíthattak volna. Bár az ötéves átmeneti időszak második évének vége előtt lehetséges lett volna a felülvizsgálat, azonban a rendszer megváltoztatásához egyhangú szavazásra lett volna szükség.

Viszonossági alapon

Magyarország e konstrukcióval szemben – informálisan a többi tagjelölt által is támogatottan – olyan javaslatokat tett, amelyek a rendszer differenciálását és rugalmasabbá tételét célozták. Ennek is betudhatóan az Európai Unió közös álláspontja végül is a 2+3+2 formulát tette magáévá, amely szerint az első két évben érvényesül az általános korlátozás, majd a harmadik év kezdetétől csak azon tagállamok számára lehetséges a nemzeti szabályozás alkalmazása, amelyek ezt a szándékukat bejelentik az Európai Bizottságnak. Ezt követően az ötödik év végétől a nemzeti szabályozás folytatása további két évig lehetséges, de csak a munkaerőpiac komoly megzavarása, vagy az azzal való fenyegetés igazolt ténye esetén. E rendszer Németország és Ausztria számára lehetővé teszi, hogy maximum hét évig nemzeti szabályozást alkalmazzon, ugyanakkor a többi tagállam jelentős részéről feltételezhető, hogy a második év végétől már biztosítja a munkarő szabad mozgását.

Magyarország értékelése szerint ez a megoldási módozat differenciáltabb és rugalmasabb rendszer alkamazását teszi lehetővé, ugyanakkor azonban hazánk is igényt tart bizonyos kérések teljesítésére. Ezek szerint Magyarország elvárja, hogy az EU-tagállamok akár együttesen, akár egyénileg tájékoztatást adjanak arról, hogy milyen nemzeti szabályozást fognak alkalmazni, s ez – a korábbiakhoz képest – milyen javulást eredményez a magyar állampolgárok foglalkoztatását illetően. Magyarország ugyanakkor azt is jelezte, hogy mindaddig, amíg a jelenlegi tagállamok nemzeti szabályozást alkalmaznak, addig – viszonossági alapon – ugyanezt teszi maga is. E magyar kérést az EU teljesítette, azaz: Magyarország bármely olyan tagállammal szemben, amely a nemzeti szabályozás gyakorlatát követi, hasonlóképpen jár el. Ugyanakkor az új tagállamokkal szemben a védintézkedésre is jogunk lesz, melynek értelmében akkor hozható korlátozó intézkedés, ha a munkaerőpiac megzavarása, vagy annak veszélye fennáll. Igen nagy eredmény, hogy Svédország, Hollandia, Dánia, valamint Írország már az Európai Unióhoz történő csatlakozás időpontjától biztosítja Magyarország számára a szabad munkaerő-áramlás lehetőségét, sőt, a tulipánok hazájában azt is kilátásba helyezték, hogy már a csatlakozást megelőzően kedvezményes elbánásban részesítik a magyar munkavállalókat. Ausztria és Spanyolország pedig – válaszolva Magyarországnak arra a tagországokhoz intézett kérdésére, hogy a közösségi deklarációnak megfelelően miként kívánják fokozatosan javítani a magyar munkaerő-piaci helyzetet – azt tették nyilvánvalóvá, hogy kétoldalú megállapodásban meghatározott elvek szerint, fokozatosan vezetik majd be a közösségi szabad munkaerő-áramlást.

Intézményi korszerűsítés

A személyek szabad áramlásával kapcsolatban még számos felkészülési feladat hárul hazánkra. A közösségi joganyag átvételének határideje ez év december 31., jóllehet a harmonizáló magyar jogszabályok jelentős része – például a diplomák kölcsönös elismerése, honosítási törvény – csak a csatlakozás időpontjától lép majd hatályba. Az intézményfejlesztés területén – az Európai Foglalkoztatási Rendszerhez történő csatlakozás következtében – korszerűsíteni kell a fővárosi és a megyei munkaügyi központokat, valamint az Országos Munkaügyi Kutató- és Módszertani Központot (OMKMK), illetve létszámot kell bővíteni a Magyar Ekvivalencia és Információs Központban. Ez utóbbi kívánalmat a diplomák és szakképesítések kölcsönös elismerése miatt keletkező feladatok indokolják. Hasonlóképpen a migráns munkások szociális ellátása érdekében ugyancsak napirendre kerül az Országos Egészségbiztosítási Pénztár s az Országos Nyugdíjfolyósító Főigazgatóság fejlesztése is.

Főszerepben a szociális partnerek

A Közösségi Vívmányok szociálpolitikai témakörében az Európai Integrációs Tárcaközi Bizottság (EITB) foglalkoztatási és szociális ügyek munkacsoportja végzi a hazai uniós felkészülés koordinálását. Mivel azonban az EU szociális dimenziója sajátos jellemzőkkel bír, így – az egészségügyi és a gazdasági tárca hatáskörébe tartozó – munkacsoportnak szintén kiemelten kell kezelnie bizonyos uniós követelményeket. Ezek szerint a foglalkoztatási és a szociális ügyek területén – a jogi úton deklarált követelmények mellett – a jogi eszközökkel nem szabályozott elvárásokat is figyelembe kell venni, illetve a jogharmonizáció mellett nagy hangsúly helyezendő a közösségi szabályok érvényesülését nyomon követő, ellenőrző intézményrendszer fejlesztésére is. Ugyancsak nagy szerepet kell kapniuk a szociális partnereknek: az uniós elvárás szerint ugyanis meghatározó súlyt képviselnek a szociálpolitikai joganyag kialakításában, illetve végrehajtásában. Alapvető követelmény, hogy a szociális partnerek tevékenyen részt vegyenek a hazai politika formálásában és a közösen elhatározott stratégia megvalósításában is, illetve a kormány a maga eszközeivel segítse elő a szociális partnerek felkészülését jövőbeni feladataik ellátására.

Nagy lépés a munkajogban

A Közösségi Vívmányok tagolásának megfelelő szociálpolitikai fejezet a munkajogi kérdéseket teszi az első helyre. E tekintetben Magyarország nagy lépést tett: végrehajtotta a Munka Törvénykönyve jogharmonizációs célú korrekcióját, mely módosítás már hatályba is lépett. Tennivaló azonban még bőven lesz az elkövetkező felkészülési időszakban: így – ez év végi határidővel – a vállalkozás, az üzlet vagy az üzletrész átruházására vonatkozó irányelv átvétele, valamint a részmunkaidőről kötött keretmegállapodás irányelvének jogharmonizációja. Ebben az évben ugyanakkor tovább folyik – immár a módosított Mt. felhatalmazása alapján – az európai üzemi tanácsokra vonatkozó törvény tervezetének előkészítése is, mely törvény megalkotását 2002-re ütemezi a jogharmonizációs kormányhatározat tervezete. Ugyancsak a munkajogi vívmányok gyakorlati érvényesítését segíti elő az az intézményfejlesztési munka is, amely a munkahelyi egészségvédelem és biztonság megerősítését szolgálja.

Kettős kihívás

A szociális párbeszéd területén kettős kihívás előtt áll Magyarország. Egyfelől a szociális partnereknek fel kell készülniük arra, hogy a csatlakozást követően – illetve lehetőleg már azt megelőzően is – bekapcsolódhassanak a szociális párbeszédbe, másfelől az Európai Bizottság és az európai szociális partnerek is komoly követelményeket támasztanak a szociális párbeszéd hazai rendszerével szemben. Részükről számos kritika megfogalmazódott az elmúlt időszakban, s bár ezek egy részével a kormány nem ért egyet, azonban szándékában áll a szociális párbeszéd fejlesztése. Egyebek közt ennek szellemében indult el egy PHARE-projekt az érdekegyeztetés ágazati szintjének megerősítésére. Mindezek alapján számos konkrét feladat vár megoldásra a felkészülés további szakaszában, például a szociális párbeszéd hazai rendszerében az ágazati szint megerősítése – az úgynevezett ágazati párbeszédbizottságok felállításával –, illetve a szociális partnerek ismereteinek bővítése. Az elmúlt években zajló képzések ellenére a hazai szociális partnereknek csak egy szűk köre rendelkezik kellő ismerettel az európai párbeszéd mechanizmusáról és intézményeiről, s adminisztratív kapacitásuk is elmarad attól, amely nélkülözhetetlen az uniós szociális fórumok munkájába való bekapcsolódáshoz. Ugyanakkor az ország csatlakozásával – elméletileg – a magyar szociális partnerek számára is lehetővé válik, hogy közösségi partnerszervezeteiken keresztül közvetve, vagy közvetlenül részt vegyenek a szociális párbeszédben. Elérendő cél tehát, hogy e megnyíló lehetőségeket hatékonyan kihasználják majd a hazai szociális partnerek.

Az esélyegyenlőség gyakorlati megvalósításának elősegítése céljából Magyarország évek óta eredményesen részt vesz, s a továbbiakban is képviseltetni kívánja magát az úgynevezett esélyegyenlőségi közösségi akcióprogramokban. E pályázatok arra irányulnak, hogy a munkaerőpiacon megvalósuljon egyfelől a nemek szerinti, másfelől a nőket érintő esélyegyenlőség, s érvényre jusson az egyenlő munkáért egyenlő bér elve. Ugyanakkor számos pozitív intézkedésre is sor került az elmúlt évben, ezek közé tartozik például a családbarát munkahely pályázatának meghirdetése vagy a nők elleni – a családban elkövetett – erőszak visszaszorítása: modell-kísérletek elindításával. A következő években Magyarország továbbra is részt vesz majd az esélyegyenlőségi akcióprogramokban, továbbá újabb intézkedésekkel kívánja elősegíteni az egyenlő esélyek és az egyenlő bánásmód elvének gyakorlati érvényesülését. De a már harmonizált jogszabályok betartása is számos feladatot ad: ennek részeként a jogalkalmazókat – a bírói kart, az igazságszolgáltatás munkatársait – fel kell készíteni a jogorvoslati ügyek kezelésére.

Bár a foglalkoztatáspolitika területén – hasonlóan a szociális párbeszédhez – konkrét jogharmonizációs feladat nem fogalmazódik meg, Magyarországnak kötelessége, hogy közelítsen az Európai Foglalkoztatási Stratrégia célkitűzéseihez. Ennek egyik eszköze az Európai Bizottsággal közösen készített áttekintő anyag, mely dokumentum véglegesítése magyar oldalról megtörtént, s az aláírás ez év nyarán, esetleg a második félévben várható. Folyamatban van az ország középtávú foglalkoztatáspolitikájának kidolgozása is, amelynek lényege, hogy a hazai gyakorlat mind megközelítésében és a tervezési rendjében, mind intézményrendszerében és a konkrét programok tekintetében EU-konformmá váljék a csatlakozás idejére. E célkitűzés természetesen túlmutat egyetlen minisztérium hatáskörén, hiszen olyan témákat érinthet, mint az adórendszer módosítása, a hitelfelvételi lehetőségek szélesítése, az emberi erőforrás fejlesztése vagy a kis- és középvállalkozások gazdasági potenciáljának megerősítése. A foglalkoztatáspolitika megformálásának tehát fokozatosan összkormányzati feladattá kell válnia. A felkészülési időszak hátralévő részében ugyanakkor el kell érni, hogy a munkaerőpiac struktúrái megfeleljenek az uniós mintának, illetve az ország munkaügyi rendszere felkészüljék arra, hogy érdemben részt vegyen az EU foglalkozatási koordinációs rendszerében. Szintén a csatlakozásra való felkészülés jegyében indított el – 1999-ben – az Országos Munkaügyi Kutató- és Módszertani Központ (OMKMK) egy olyan átfogó, három évre tervezett programot, amelynek célja a munkaerőpiac korszerű módszerekkel történő monitorozása, s ezzel a foglalkoztatáspolitikai döntések támogatása.

Elérhető pénzforrások

Magyarország az elmúlt időszakban szerteágazó erőfeszítéseket tett annak érdekében, hogy felkészültté váljék az Európai Szociális Alap – csatlakozást követően megnyíló – forrásainak fogadására. Aligha vitatható, hogy Magyarországnak meg kell erősítenie intézményes és közigazgatási rendszerét, és fejlesztenie kell emberi erőforrásait, vezetői készségeit az előcsatlakozási alapok fogadásához, illetve a Strukturális Alapokhoz való csatlakozás előkészítéséhez.

E feladatok jegyében számos intézkedésre sor került: egyebek köz a múlt évben létrejött az Európai Szociális Alap (ESZA) munkacsoport, amely a releváns minisztériumok koordinációs fóruma. Szerepe pedig abban áll, hogy az ESZA fogadásához kapcsolódó különféle tevékenységeket összefogja, s azt az uniós gyakorlat alapján figyelemmel kísérje. Számos felkészítési program is indult: így a munkaügyi, az oktatási és a szakképzési intézmények munkatársainak, illetve a projektek potenciális kedvezményezettjeinek. E képzések a megnyíló támogatási források fogadására készítenek fel.

Tekintettel arra, hogy az Európai Szociális Alap esetében nincs előcsatlakozási alap, így a PHARE finanszírozásában sikerült megvalósítani olyan programokat, amelyek segítették a munkaerő-piaci intézményrendszer felkészülését az ESA típusú közösségi források fogadására. A projektek közös jellemzője, hogy központi szerepet kap a támogatottak foglalkoztathatóságát javító szakképzés és az azt követő munkába helyezés. A projekteket 2001 és 2003 között Magyarország három területi egységében, az észak-magyarországi, az észak-alföldi és a dél-alföldi régiókban fogják lebonyolítani.

Munkahelyi biztonság

A munkahelyi egészségvédelem és biztonság területén kiterjedt, állandóan változó közösségi joganyag szab irányt a teendőknek. Nagy eredmény, hogy az elmúlt időszakban a jogharmonizáció csaknem teljes körűvé vált, illetve válik azáltal, hogy Magyarország az idén a teljes vonatkozó joganyagot átveszi. E harmonizáció részeként kiemelt feladat a munkahelyi egészségvédelem és biztonság feladatait ellátó intézmények fejlesztése, valamint együttműködésük javítása, s olyan projekt megvalósítása, amely egyszerre és egy időben szolgálja a munkahelyi egészségvédelem és biztonság korszerűsítését. E projekt részeként – egyebek közt – munkahigiénés szakemberek képzésére, s az ellenőrző hatóságoknál számítástechnikai fejlesztésre is sor kerül.

A felkészülés jegyében az Országos Munkaügyi és Munkavédelmi Főfelügyelőség (OMMF) esetében már 1999-ben megindult az intézményfejlesztési program, illetve a felügyelők ellenőrzési munkájának megkönnyítésére korszerű eszközök beszerzése. Folytatódott a szerteágazó képzési tevékenység is – melynek célja a munkabiztonsági felügyelők felkészítése új feladataikra –, a következő időszakban pedig tovább tart az OMMF intézményfejlesztési programja. Ez már csak azért is sürgető, mert az OMMF bekapcsolódott az Európai Munkabiztonsági és Munkaegészségügyi Ügynökség munkájába, amelynek nyomán egy PHARE-projekt indulhat.