A minimálbér-emelés hatása

A minimálbér megemelésének hatásait és következményeit eltérően értékelik az Országos Munkaügyi Tanácsban (OMT) helyet foglaló partnerek. Míg az első negyedév tapasztalatai alapján a kormány – többirányú vizsgálódás után – azt a következtetést vonta le, hogy a legkisebb bér havi 40 ezer forintra történő megemelését a munkaerőpiac nagyobb feszültségek nélkül befogadta, addig a munkaadók és a munkavállalók ezzel ellentétes tapasztalatokról adtak számot.

A kormányzat álláspontja szerint a fő foglalkoztatási trendek nem változtak, nem került sor tömeges létszámleépítésre. Noha a részmunkaidőben foglalkoztatottak száma a versenyszférában 24 százalékot meghaladóan nőtt – ami azt jelenti, hogy az első negyedévben közel 23 ezer fő vállalt ily módon munkát –, a kormány mégis úgy látja: a versenyszféra teljes létszámához viszonyítva így is csak 6,1 százalékos, azaz egy százalékpontos a részidősök arányának növekedése. Ugyanakkor – a kormányzati vélemény szerint – nem igazolódott az az aggodalom sem, hogy a nagymértékű minimálbér-emelés leértékelte volna a kvalifikált munkát.

Sok a színlelt szerződés

A Gazdasági Minisztérium (GM) saját hatáskörében elrendelt adatgyűjtése szerint a munkaügyi kirendeltségeken jelentkező – állásukat elvesztett – munkavállalók közül négyszázan minősítették saját helyzetüket úgy, hogy a minimálbér miatt veszítették el állásukat, azaz: a kormányzat szerint ez az arány sem jelentős.

Hasonlóképpen az Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Főfelügyelőség (OMMF) is végzett e tárgykörben – ez év március 15-éig – célvizsgálatokat. Ezek szerint az ellenőrzött közel 250 ezer munkavállaló négy százalékánál fedtek fel a minimálbérrel kapcsolatos szabálytalanságot. Mint lapunk korábbi, 5. számában már beszámoltunk róla, a legtöbb szabályszegést a szerződés nélküli, illetve a színlelt szerződéses foglalkoztatás körében tárták fel az ellenőrök. A legtöbb problémát a kis- és középvállalkozások körében találták, főleg a kereskedelemben és vendéglátásban. Ugyanakkor normaemeléssel is találkoztak az ellenőrök, azonban ezek tartalmi vizsgálata nem volt feladatuk.

Mindezen célvizsgálatok alapján a kormány szerint nem valószínű, hogy az év hátralévő részében – a minimálbér emelése miatt – drámai hatások érnék a munkaerőpiacot, s emiatt kormányzati intézkedések válnának szükségessé.

Ágazati különbségek

A szakszervezetek kettős aspektusból vizsgálták a béremelés hatásait. Egyfelől támogatták az emelést, hiszen az átlagkeresethez való közelítését – távlatosan – fontos célkitűzésnek tartják. Tapasztalataik szerint azonban azokban az ágazatokban van igazán eredménye az ez évi bérintézkedéseknek, ahol a kétszázalékos társadalombiztosításijárulék-csökkentés hatása meghaladta a minimálbér-emelés költségeit.

Ugyanakkor a bértárgyalások során már előre jelezték, hogy lesznek problematikus területek is a gazdaságban, például a kereskedelemben, a könnyűiparban, az egészségügyben vagy az építőiparban. De a bérek tekintetében eltérő a helyzet a vállalati méret, a tulajdonviszony s a területi elhelyezkedés szerint is. Különösképpen a kis- és középvállalkozások, a hazai tulajdonú cégek, illetve az ország keleti megyéi kerültek hátrányos helyzetbe a minimálbér erőteljes emelése miatt.

A munkavállalók felmérései azt jelzik: a béremelés elsősorban a kisegítő tevékenységűeket, illetve a szakképzetlen munkaerőt érintette. Igaz ugyan, hogy a munkaerőpiacon ez idáig nem kerültek felszínre drámai hatások, azonban a részmunkaidős foglalkoztatás átlagai mögött néhány ágazat esetében – mint a kereskedelemben, ruházati iparban vagy a mezőgazdaságban –, a részidős foglalkoztatás 30-40 százalékos mértékben növekedett az első negyedévben. Szakszervezeti vélemény továbbá, hogy a részmunkaidős foglalkoztatás sok esetben színlelt szerződést takar, s a munkavállalót – részmunkaidős bérért – teljes munkaidőben foglalkoztatják. Tapasztalataik szerint sok helyen került sor normaszigorításra, az eddig meglévő bérpótlékok alapbéresítésére, illetve különböző juttatások megszüntetésére.

A bérskála összetorlódását jelzi ugyanakkor, hogy a meglévő bérmegállapodások tarifális részét a munkáltatók sorra felmondják, s így nehezebbé és körülményesebbé váltak a bértárgyalások.

Megtévesztő statisztikák

A munkaadók nem fogadják el a kormányzati helyzetelemzést és az ebből keletkező következtetést. Hiányolják, hogy az infláció alakulásának bemutatása nem kapott teret a kormányzati értékítéletben. Véleményük szerint, a gazdaságot érintő drasztikus beavatkozás nem "simulhat" el nyomtalanul, a gazdaság reagál a megváltozott helyzetre. Azonban ez a "reakcióidő" nem mérhető három hónap adatai alapján. Különösen értendő ez az év első három hónapjára. Minden bérelemzéssel foglalkozó szakember tudja ugyanis, hogy a január-február hónapok adataiból nem lehet messzemenő következtetéseket levonni, például az előző év után történő bérkifizetések miatt sem. Ezért a munkaadói oldal óvatosságra int a béremelés messzemenő következtetéseinek levonását illetően.

Aggályos az is, hogy a megjelent statisztikák csak az öt fő feletti cégek adatait tartalmazzák, holott a mikroszférában okozza a legnagyobb gondot a minimálbér jelentős emelése, miközben éppen e területek nem szerepelnek sem az elemzésben, sem a statisztikában.

A munkaadók arra is felhívják a figyelmet, hogy a részmunkaidős foglalkoztatás növekedésének jelensége a szezonális ágazatokban, szakmákban – így a mezőgazdaságban, a kereskedelemben, az idegenforgalomban s az építőiparban – csak most fog bekövetkezni.

Összetolt bérskála

A minimálbér tovagyűrűző hatása megmutatkozik abban is, hogy a bérskála összetolódik, komoly bérezési aránytalanságokat és feszültségeket okozva. Félő ugyanakkor, hogy azoknál a cégeknél, ahol a minimálbér-emelésen kívül volt mód arra, hogy a kvalifikáltabbak bérét is rendezzék valamilyen mértékben (noha ez biztosan nem érte el az 57 százalékot), ezt teljesítménynövekmény nélkül tették: a béraránytalanságok elkerüléséért. Csakhogy e kényszerű béremelés ronthatja a versenyképességet.

Az elmúlt év őszén folyó bértárgyalások alkalmával a munkaadók és munkavállalók közösen jelezték, hogy a nagymértékű minimálbér-emelés egyes ágazatokat, szakmákat ellehetetlenít. Ezért ezeken a területeken támogatás, kompenzáció szükséges.

A kormány nem találta indokoltnak ezt a jelzést, ennek ellenére a későbbiekben a Magyar Kereskedelmi és Iparkamarával (MKIK) tárgyalásokat folytatott, majd pedig a Munkaerő-piaci Alap Irányító Testületében megállapodás született arról, hogy az alap terhére egymilliárd forint összegben program indulhat. Ennek célja a gazdálkodó szervezetek járulékteher-többletének a részbeni átvállalása. A program nagyon szigorú feltételeket tartalmaz, és ki is zár egyes rétegeket a pályázati lehetőségből.

A munkaadók jelezték – és ezzel a munkavállalók is egyetértettek –, hogy a minimálbér-emelés kedvezőtlen gazdálkodási hatásainak részleges kompenzálására kiírt pályázatra nem fordított kellő figyelmet a kormányzat. A pályázatot nem a megfelelő módon hirdették meg, rövid határidőt (20 nap) szabtak az ajánlatok benyújtásra, meglehetősen bonyolult a kiírás: ennek csak nehezen tudnak megfelelni a cégek. A pályázaton való részvételből kizárták mindazokat, akik a Munkaerő-piaci Alap foglalkoztatási alaprészéből ebben az évben – például munkanélküliek foglalkoztatására – már kaptak pénzforrásokat. Mindezek alapján a munkaadók kezdeményezik a visszásságok megszüntetését s a pályázati időszak meghosszabbítását. Az eddigi tapasztalatok szerint ugyanis kevés gazdálkodó szervezet élt a lehetőséggel a rövid határidő és a komplikáltság miatt. A 2001. évi minimálbér-emelés kormányzati megítélése, a pályázaton való részvétel alacsony aránya messzemenő következtetésekre adhat okot.

Hogyan tovább?

Mint ismeretes, a Munka Törvénykönyvének tavaly őszi módosítása azt eredményezte, hogy a kötelező legkisebb munkabér mértékére vonatkozó döntést az Országos Munkaügyi Tanácsban szeptember 10-éig kell meghozni. Amennyiben ez nem történik meg, úgy további 15 napos egyeztetésre van mód, ezután a kormány saját hatáskörében dönt. Az is ismeretes, hogy a kormány további 25 százalékos emeléssel havi 50 ezer forint összegű minimálbért tervez jövőre. A kormány a monitoring eszközeire és célvizsgálataira alapoz, mely szerint a gazdaság befogadta az 57 százalékos emelést, így meg lehet "lépni" a további 25 százalékot.

A munkaadók és a munkavállalók tárgyalásaihoz szükséges frissebb és teljes körű gazdasági statisztikák és bérelemzések jó esetben is csak szeptember elejére állnak majd rendelkezésre, amikor már a megállapodási időszak következik. A munkaadók tehát azt az álláspontot képviselik, hogy a kormány csak látszattárgyalásokra törekszik, legalábbis akkor, ha kellő időben nem bocsátja rendelkezésre a szükséges információkat, elemzéseket, vagy nem módosítja a Munka Törvénykönyve előírásait.