A dolgozó számára legfontosabb a munkabér, vagyis hogy a bérfizetéskor rendre megkapja a járandóságait. Előfordul azonban, hogy a borítékban kevesebb van, mint amire a munkavállaló számít. Mikor van joga a munkáltatónak – akár az érintett hozzájárulása nélkül is – levonni bizonyos összegeket a munkabérből?
A munkabér védelme
A Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (Mt.) a munkabér védelme cím alatt tárgyalja a munkabér megállapítására, megfizetésére vonatkozó garanciális jellegű rendelkezéseket. A munkabért főszabályként törvényes magyar pénznemben kell megállapítani, és készpénzben kell kifizetni. A készpénzfizetés mellett lehetőség van arra is, hogy a munkabért a dolgozó bankszámlájára utalják. Ehhez azonban kollektív szerződéses felhatalmazásra vagy a munkavállaló megbízására van szükség. Eltérő rendelkezés hiányában havonta utólag, legkésőbb a tárgyhónapot követő hónap 10-éig kell a munkabért elszámolni és kifizetni.
A munkavállalók védelme érdekében törvény rögzíti a munkabérből való levonás szabályait is. A kifizetett munkabérről – a fizetéssel egyidejűleg – részletes írásbeli elszámolást kell adni a dolgozónak, hogy ellenőrizni tudja a számítás helyességét, a levonások jogcímét és összegét.
A munkabérből levonni csak jogszabály, végrehajtható határozat vagy a munkavállaló hozzájárulása alapján van törvényes lehetőség. Az Mt. hivatkozott rendelkezése olyan kógens szabály, amelytől sem a kollektív szerződésben, sem a dolgozó egyedi munkaszerződésében nem lehet érvényesen eltérni.
Tilos – még a munkavállaló beleegyezésével is – az olyan bérlevonás, amely a munkáltató, annak képviselője vagy közvetítő személy javára szolgál annak fejében, hogy a munkavállaló munkaviszonyt létesítsen vagy megtartsa azt.
A levonásra vonatkozó fent említett szabályokat nem lehet a munkabérről történő lemondással kikerülni, kijátszani olyan módon sem, hogy a dolgozó lemond a munkabérről vagy annak egy részéről. A munkabérigényről ugyanis előre lemondani nem lehet, és nincs lehetőség a levonásmentes munkabérrész átruházására sem. Ezek szintén olyan törvényes tilalmak, amelyektől nem lehet érvényesen eltérni. Annak azonban természetesen semmiféle akadálya nincs, hogy a munkavállaló a már felvett munkabérével belátása szerint rendelkezzen, akár úgy, hogy azt teljes egészében másra ruházza, vagy másnak adja át. Munkaviszonyra vonatkozó szabály ellenben megtilthatja a jövőben esedékessé váló munkabérigény átruházását.
Ugyancsak a munkavállalók védelmét hivatott szolgálni az a rendelkezés, amelynek értelmében a munkáltató nem élhet beszámítással a levonástól mentes munkabérrel szemben. Nincs helye továbbá beszámításnak abban az esetben sem, ha azt munkaviszonyra vonatkozó szabály kifejezetten tiltja.
| Bírósági letiltás |
|---|
|
A végrehajtható határozat kiállítása helyett a bíróság letiltó végzést hoz akkor, ha a követelést kizárólag az adós munkabéréből kell behajtani. A letiltó végzésben a bíróság a munkáltatót arra hívja fel, hogy – a letiltó végzés jogerőre emelkedésének bevárása nélkül – az adós munkabéréből a végzésben feltüntetett összeget vonja le, és haladéktalanul fizesse ki a végrehajtást kérőnek. A bíróság a letiltó végzést a munkáltatónak és a feleknek kézbesítteti. A végzés elleni fellebbezésnek a letiltott összeg levonására és kifizetésére nézve nincs halasztó hatálya.
Amennyiben a bírósági letiltásra végrehajtási záradékolás helyett kerül sor, a bíróság arra hívja fel a munkáltatót, hogy a végzésben feltüntetett összeget vonja le az adós munkabéréből, és – ha a végzés kézbesítésétől számított 45 napon belül a bíróságtól nem kap értesítést – a levont és visszatartott összeget fizesse ki a végrehajtást kérőnek. A végzés elleni fellebbezésről a bíróság haladéktalanul értesíti a munkáltatót, és felhívja, hogy folytassa a levonást, de a levont összeget újabb értesítésig ne fizesse ki. Kizárólag közvetlen letiltással kell behajtani azt a követelést, amelynél ezt kívánta a végrehajtást kérő, illetve ha a végrehajtás tartásdíj vagy más, részletekben fizetendő összeg iránt folyik, és a munkabér végrehajtás alá vonható része az esedékes összeget fedezi. Elsősorban közvetlen letiltással kell behajtani a követelést, ha a főkövetelés nem haladja meg az öregségi nyugdíj legalacsonyabb összegét, vagy ha a bíróság indokoltnak tartja a közvetlen letiltást. A közvetlen letiltás előnye abban rejlik, hogy nincs szükség külön végrehajtható okirat, majd ezt követően végrehajtói letiltás kibocsátására. |
Levonás jogszabályi felhatalmazás alapján
Maga a Munka Törvénykönyve rögzíti a munkabérelőleg, a jogalap nélkül kifizetett munkabér, valamint a munkaviszonnyal összefüggő egyéb tartozások levonásának lehetőségét.
Munkaviszonnyal összefüggő tartozások
A jogalap nélkül kifizetett munkabért csak írásbeli felszólítással lehet a munkavállalótól visszakövetelni. A felszólításra nyitva álló határidő hatvan nap. Az általános elévülési időn belül élhet azonban a munkáltató a visszakövetelési jogával akkor, ha a kifizetés alaptalanságát a munkavállalónak fel kellett ismernie vagy a jogalap nélküli kifizetést éppen maga a munkavállaló idézte elő. (A munkajogi elévülés határideje három év, bűncselekménnyel okozott kárért fennálló felelősség esetén öt év, ha pedig a büntethetőség elévülési ideje ennél hosszabb, a munkajogi elévülés is ehhez igazodik.)
A munkaviszonnyal összefüggő egyéb munkavállalói tartozások megtérítésére irányuló igényét (ilyen pl. a tanulmányi szerződésből eredő igény is) a munkáltató ugyancsak írásbeli felszólítás útján érvényesítheti.
Írásbeli felszólítás
A munkabérből történő levonásnak mindkét fent említett esetben az írásbeli felszólítás képezi az előfeltételét. Ennek tartalmaznia kell a tartozás jogcímét és összegét. A felszólítás csak akkor érvényes, ha tartalmazza az ellene való jogorvoslati lehetőségről szóló tájékoztatást is (a jogorvoslat módja, határideje). A munkáltató ezt követően – jogorvoslat hiányában – törvényi felhatalmazás alapján jogosult levonni a munkabérből a munkavállalóval szemben fennálló követeléseit.
Az írásbeli felszólítással szemben, annak közlésétől számított 30 napon belül a munkavállaló keresettel élhet. A keresetindítás az intézkedés végrehajtására halasztó hatállyal bír.
A Legfelsőbb Bíróság több eseti döntésben foglalkozott a kérdéssel. Rámutatott arra, hogy: a törvény szerint a munkáltató a munkavállaló munkaviszonnyal összefüggő tartozásainak megtérítésére irányuló igényét írásbeli felszólítással érvényesítheti. Az ilyen igény sem fizetési meghagyással, sem keresettel nem érvényesíthető, a munkáltató fizetési felszólításával szemben a munkavállaló indíthat keresetet a mentesítés érdekében (BH 1999/575.). A munkáltatónak a megtérítési igény tekintetében perindítási jogosultsága nincs, a munkavállalónak kell keresetet előterjesztenie, ha vitatja a tartozás jogalapját, vagy annak összegszerűségét (BH 1999/529.).
Az Mt.-hez fűzött kommentár értelmében nem tekinthető jogalap nélkül kifizetett munkabérnek az a munkabér, amelyet a munkáltató olyan bírói ítélet alapján fizetett, amelyet rendes vagy rendkívüli jogorvoslati eljárás keretében utóbb megváltoztattak, hatályon kívül helyeztek. Nem tekinthető jogalap nélkül kifizetett munkabérnek, és így az általános elévülési időn belül követelhető vissza az elszámolási és visszaszolgáltatási kötelezettséggel a munkavállalónak átadott pénzösszeg, egyéb dolog.
Kárigények
Felhívjuk a figyelmet arra, hogy a munkavállaló által okozott kár nem minősül a fentiek szerinti munkaviszonnyal összefüggő tartozásnak, így a kártérítési igény érvényesítése érdekében – megegyezés, vagy a kollektív szerződés rendelkezése hiányában – a munkáltatónak pert kell indítania. A jogerősen megállapított kártérítés azonban az általános elévülési időn belül követelhető, a munkabérből levonható.
Közterhek
Jogszabályi felhatalmazás alapján történik a személyi jövedelemadó-előleg és a társadalombiztosítási járulékok, a magán-nyugdíjpénztári tagdíj, valamint az EHO levonása is. A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény rendelkezései értelmében a bér kifizetőjének kell az adóelőleget a törvényi rendelkezések alkalmazásával kiszámítani és levonni. A társadalombiztosítási törvény (1997. évi LXXX. törvény) a foglalkoztató kötelezettségévé teszi a biztosítottat terhelő járulékok (3 százalék egészségbiztosítási járulék, 8 százalék nyugdíj-biztosítási járulék) és a magán-nyugdíjpénztári tagdíj (2 százalék) megállapítását és levonását. A munkabér kifizetésével egyidejűleg a biztosítottat írásban tájékoztatni kell a munkáltató által fizetett társadalombiztosítási járulékról (20 százalék nyugdíj-biztosítási járulék, 11 százalék egészségbiztosítási járulék), baleseti járulékról (5 százalék), a biztosított jövedelméből levont egészségbiztosítási (3 százalék) és nyugdíjjárulékról (8 százalék), illetőleg a túlvonás miatt a részére visszafizetett (átutalt) nyugdíjjárulékról, valamint a tagdíj (2 százalék) összegéről. Ezt a törvény által megkövetelt írásbeli tájékoztatást általában a munkabérről adott elszámolás tartalmazza.
Az Mt.-ben szereplő levonásokkal szemben az adóelőleg, a társadalombiztosítási járulékok, valamint a magán-nyugdíjpénztári tagdíj alapját speciális szabályok szerint kell megállapítani, és az egyéb levonásokat megelőző sorrendben kell teljesíteni.
Levonás hatósági határozat alapján
A végrehajtható hatósági határozat alapján történő levonást közvetlen letiltásnak nevezzük.
Szabálysértési bírság
A szabálysértési hatóság által kiszabott pénzbírságot az elkövetőnek a határozat jogerőre emelkedésétől számított harminc napon belül kell megfizetnie. Ha a pénzbírság vagy egyéb pénzösszeg megfizetésére kötelezett személy a határozat jogerőre emelkedésétől számított harminc napon belül nem fizeti meg a terhére rótt összeget, a szabálysértési hatóság közvetlen letiltást bocsát ki, vagy – ha erre nincs lehetőség – elrendeli a tartozás adók módjára történő behajtását [1999. évi LXIX. törvény 111. § (1)–(3) bek.].
Vámtartozás
A vámhatóság a vámtartozás végrehajtása előtt megkísérli a vámárun fennálló törvényes zálogjogának érvényesítését. Amennyiben erre nincs lehetőség, fel kell hívnia a kötelezettet a vámtartozás önkéntes megfizetésére. Eredménytelen felhívás esetén kerülhet sor a végrehajtási eljárás megindítására.
A vámtartozást a bankszámlával nem rendelkező kötelezettel szemben a munkabérre (egyéb rendszeres járandóságból, kifizetőtől járó kifizetésből) vezetett letiltással hajtják végre. Amennyiben a vámteher megfizetésére bankgarancia formájában nyújtottak biztosítékot, a letiltást megelőzően intézkedni kell a bankgarancia érvényesítése iránt. Ha a közvetlen letiltás vagy a bankgarancia érvényesítése nem vagy aránytalanul hosszú idő múlva vezetne eredményre, a vámhatóság a vámfizetésre kötelezett személy követelésének, továbbá ingó és ingatlan vagyontárgyainak végrehajtása érdekében megkeresi az APEH illetékes szervét, amely az adók módjára behajtandó köztartozásra vonatkozó szabályok szerint hajtja be a vámtartozást (1995. évi C. törvény 148. §).
Adótartozás
Adó-végrehajtási eljárás megindítására az adózó fizetési kötelezettségét megállapító jogerős adóhatósági határozat, önadózás esetén pedig a fizetendő adót (adóelőleget) tartalmazó adóbevallás alapján van lehetőség. Az adóhatóság a végrehajtási eljárás megindítása előtt felhívhatja a kötelezettet az önkéntes teljesítésre. Eredménytelen felhívás esetén megindítják a végrehajtást.
Az adótartozást a bankszámlával nem rendelkező adófizetésre kötelezett személy esetében a munkabérből (egyéb rendszeres járandóságból, kifizetőtől járó kifizetésből) tiltják le. Ha a letiltás nem, vagy aránytalanul hosszú idő múlva vezetne eredményre, az adófizetésre kötelezett személy követelését, továbbá ingó és ingatlan vagyontárgyait kell végrehajtás alá vonni. Mind a letiltást, mind az ingó- és ingatlan-végrehajtást az első fokon eljáró állami adóhatóság (APEH-igazgatóság) folytatja le. Adónak minősülnek a járulékok, az illetékek, a központi költségvetés, az elkülönített állami pénzalap, a Nyugdíjbiztosítási Alap, az Egészségbiztosítási Alap vagy az önkormányzat javára teljesítendő, törvényen alapuló kötelező befizetések is (1990. évi XCI. törvény 87-88. §).
Adók módjára behajtandó köztartozások
A jogerősen megállapított, adók módjára behajtandó köztartozást a jogosult szerv megkeresése alapján az adóhatóság hajtja be az adó-végrehajtási eljárás keretében, annak szabályai szerint. Az eljárás lefolytatása magánszemély esetében a belföldi lakóhely vagy szokásos tartózkodási hely, ennek hiányában szokásos fellelhetőségi helye szerint illetékes önkormányzati adóhatóság hatáskörébe tartozik. Adók módjára behajtandó köztartozás az a köztartozás, igazgatási és bírósági szolgáltatási díj, amelyre a vonatkozó törvény az adók módjára való behajtást rendeli el, pl. építésügyi bírság, versenytanács által kiszabott bírság, a Munkaerő-piaci Alap javára fennálló tartozás (1990. évi XCI. törvény 87-88. §).
Közigazgatási határozat szerinti egyéb tartozás
Ha a jogerős határozat pénz megfizetését rendeli el, és a kötelezett magánszemély ezt nem teljesíti, az első fokon eljárt közigazgatási szerv felhívja a kötelezett munkáltatóját (a járandóságot folyósító szervet), hogy a határozatban megjelölt összeget vonja le a kötelezett munkabéréből, juttatásából, követeléséből – szövetkezeti tag esetében a munkaviszony jellegű jogviszony alapján járó munkadíjából –, és utalja át, illetőleg fizesse ki a jogosultnak. Amennyiben közvetlen letiltásra nincs lehetőség, vagy az nem vezetett, illetőleg aránytalanul hosszú idő múlva vezetne eredményre, a munkabér mellett a kötelezett egyéb vagyontárgyait is végrehajtás alá kell vonni. Ilyenkor a végrehajtást az adóhatóság foganatosítja (1957. évi IV. törvény 78-79. §).
Levonás bírósági határozat alapján
A bírósági végrehajtási eljárás a bíróság által kiállított végrehajtható határozat alapján, a végrehajtást kérő kérelmére indul. Ha az adós a végrehajtó helyszíni eljárásakor, illetve a végrehajtható okirat postai kézbesítésétől számított 15 napon belül nem fizette meg a jogerősen megállapított pénzkövetelést, a végrehajtó az adós munkabérét vonja végrehajtás alá, azaz letiltás útján kísérli meg a behajtást.
A végrehajtói letiltásban felhívják a munkáltatót, hogy az adós munkabéréből a letiltásban feltüntetett összeget vonja le, és – a felhívásnak megfelelően – fizesse ki a végrehajtást kérőnek. Kivételes esetben a végrehajtó arra is kötelezheti a munkáltatót, hogy a letiltott összeget utalja át a végrehajtói letéti számlára vagy más számlára.
A végrehajtói letiltást a munkáltatónak és a feleknek (adósnak, végrehajtást kérőnek) is meg kell küldeni. Végrehajtói letiltás kibocsátására leggyakrabban a tartásdíj iránti követelések, hiteltartozások, készfizető kezesi kötelezettségvállalásból eredő tartozások kapcsán kerül sor.
A végrehajtásról szóló törvény rendelkezései értelmében a munkabérre vezetett végrehajtás hatálya újabb letiltás kibocsátása nélkül is kiterjed arra a munkabérre, amelyet az adós – a munkáltató megváltozása esetén – az új munkáltatótól kap.
| Közvetlen bírósági felhívás |
|---|
|
Amennyiben a bíróság tartásdíj fizetésére kötelezte a munkabérben részesülő személyt, az erről szóló határozatában közvetlenül felhívhatja az adós munkáltatóját arra, hogy a határozatban megállapított összeget vonja le, és fizesse ki a jogosultnak. A tartásdíj fizetésére kötelező határozat rendelkező részét ebben az esetben a határozat meghozatalától számított 3 napon belül a bíróság megküldi a munkáltatónak.
Közvetlen bírósági felhívás kibocsátásának kizárólag a jogosult bírósági eljárásban (tehát nem a végrehajtás során, hanem még azt megelőzően!) előterjesztett kérelmére van lehetőség. A bíróság köteles tájékoztatni a jogosultat az ilyen irányú kérelem lehetőségéről. A közvetlen bírósági felhívás kibocsátásával végrehajtási eljárás megindítására már nincs szükség. |
Levonás a munkáltató kártérítési határozata alapján
A munkabérből levonásra a munkáltató jogerős és végrehajtható kártérítési határozata alapján is sor kerülhet. A kártérítési igény érvényesítése főszabályként bírósági útra tartozik, a kollektív szerződésben azonban meg lehet határozni azt az értéket, amelyet meg nem haladó mértékben a munkáltató a munkavállalót közvetlenül kártérítésre kötelezheti. Ilyenkor azonban rögzíteni kell a kártérítés kiszabására irányadó eljárási rendet is. A közvetlen kártérítésre kötelező határozattal szemben a munkavállaló a közléstől számított harminc napon belül keresetet indíthat. A keresetlevél benyújtásának halasztó hatálya van a kártérítés végrehajtására.
Amennyiben kollektív szerződéses rendelkezés hiányában nincs helye a közvetlen kártérítésre kötelezésnek, úgy a munkáltató bíróság előtt érvényesítheti a munkavállaló által okozott kár megtérítésére vonatkozó igényét. Fontos szabály, hogy – szemben a jogalap nélkül kifizetett munkabér-követeléssel – ebben az esetben nem kell előzetesen írásban felszólítani a munkavállalót a kártérítés megfizetésére.
Levonás a munkavállaló hozzájárulása alapján
A munkavállaló hozzájárulásával, megbízásából, kérésére történhet a levonás pl. szakszervezeti tagdíj, étkezési díj, kst. fizetése esetén. A levonást a munkáltató nem köteles teljesíteni. Saját maga dönti el, hogy a kötelezően ellátandó adminisztrációs feladatai mellett vállalja-e a munkavállaló megbízásának a teljesítését vagy sem. A szakszervezeti tagdíj levonásáért, illetve annak átutalásáért azonban a munkáltató nem követelhet, nem számíthat fel ellenértéket.
A munkabér bankszámlára történő átutalására a kollektív szerződés, vagy maga a munkavállaló adhat felhatalmazást. A kialakult gyakorlat szerint az átutalásra vonatkozó megbízás teljesítését a munkáltató nem utasíthatja vissza. A mindennapokban a készpénzfizetés elkerülése érdekében legtöbbször a munkáltató oldalán jelentkezik az átutalás iránti igény.
A levonás szabályai
A munkabérből való levonásra a Munka Törvénykönyve által nem érintett kérdésekben a bírósági végrehajtási szabályokat (Vht.) kell alkalmazni. A Vht.-nek a munkabérre vezetett végrehajtás – letiltás – foganatosításáról szóló szabályait értelemszerűen az egyéb levonásokra is alkalmazni kell.
A levonás alapja, mértéke
A munkabérből való levonás alapja az az összeg, amely a munkabérből levonandó adónak (adóelőlegnek), egészségbiztosítási és nyugdíjjáruléknak, magán-nyugdíjpénztári tagdíjnak, továbbá egyéb járuléknak a levonása után fennmarad. A személyi jövedelemadó-előleg, a társadalombiztosítási járulékok, valamint a magán-nyugdíjpénztári tagdíj alapját ugyanis az erre vonatkozó külön jogszabályok alapján kell megállapítani, és az ilyen kötelezettségeket az egyéb levonásokat megelőző sorrendben kell teljesíteni. A többi levonásnak az szja, valamint a járulékok levonása után fennmaradó munkabér képezi az alapját. A munkabér fent meghatározott összegéből általában legfeljebb 33 százalékot, kivételesen pedig legfeljebb 50 százalékot lehet levonni. A munkabérből kivételesen legfeljebb 50 százalékot lehet levonni
- a tartásdíj,
- az adóssal szemben fennálló munkavállalói munkabér-követelés,
- a jogalap nélkül felvett munkavállalói munkabér és társadalombiztosítási ellátás,
- több letiltás
végrehajtása esetén.
A fenti esetekben a munkabérhez tartozónak kell tekinteni:
- a munkáltató által a munkavállaló részére a betegszabadságának idejére kifizetett összeget,
- a végkielégítést és a
- jutalmat.
Mentesség a levonás alól
A levonás során mentesül a végrehajtás alól a havonta kifizetett munkabérnek az öregségi nyugdíj legalacsonyabb összegével megegyező része. Ez a mentesség nem áll fenn azonban a gyermektartásdíj és a szüléssel járó költség végrehajtása esetén. Ha az adós több munkáltatótól kap munkabért, az említett mentesség abból a munkabérből illeti meg, amelyet elsőként tiltottak le. Ha pedig az adós ugyanattól a munkáltatótól egyidejűleg több jogcímen kap munkabért, a mentesség szempontjából ezeket összevontan kell figyelembe venni.
A közterhek levonása után fennmaradó összegből korlátozás nélkül végrehajtás alá vonható a havonta kifizetett munkabérnek az a része, amely meghaladja az öregségi nyugdíj legalacsonyabb összegének ötszörösét.
Levonási sorrend
Ha a munkabérből több követelést kell levonni, a levonást az alábbi sorrendben kell teljesíteni:
- végrehajtási költségek (az eljárás kezdeményezésével, elrendelésével és foganatosításával felmerült költségek),
- gyermektartásdíj,
- egyéb tartásdíj,
- munkabér és a vele egy tekintet alá eső járandóság,
- büntető-, büntetés-végrehajtási, szabálysértési eljárásban az adóssal szemben megállapított, az állam javára fizetendő összeg, a vagyonelkobzásból eredő követelés (a polgári jogi igény kivételével),
- adó, társadalombiztosítási követelés és más köztartozás,
- egyéb követelés,
- végrehajtási eljárásban kiszabott rendbírság.
A követelés érvényesítésével és behajtásával felmerült, a bíróság (hatóság) által megállapított költséget és a követelés egyéb járulékait a követeléssel azonos sorrendben kell kielégíteni. A 2-8. szám alatti követelések tekintetében a sorrendben előbb álló követelés teljes kielégítése után lehet csak kielégíteni a sorrendben hátrább álló követelést.
Ha a befolyt összeg nem fedezi az azonos helyen álló valamennyi követelést, a követeléseket arányosan kell kielégíteni. Az azonos pontban szereplő követelések egymás közötti sorrendjét a szerint kell megállapítani, hogy az egyes követelésekre vonatkozó letiltások (a levonás alapjául szolgáló okiratok) közül melyik érkezett előbb a munkáltatóhoz. A bíróság azonban elrendelheti, hogy a 2-6. pontok közül ugyanazon pont alá eső több követelést arányosan kell kielégíteni.
Munkáltatói kötelezettségek a letiltásnál
A munkáltató köteles az adós munkavállaló munkabéréből a közvetlen (bírósági, hatósági) letiltásban, bírósági felhívásban, illetve a végrehajtói letiltásban meghatározott összeget levonni és – a letiltásban foglalt felhívás szerint – kifizetni a jogosultnak, illetőleg kivételesen átutalni a végrehajtói letéti vagy más számlára. A munkáltató kötelessége, hogy legkésőbb a letiltás átvételét követő munkanapon értesítse az adóst a letiltásról, továbbá hogy intézkedjék a munkabér esedékessé válásakor (a kifizetésének napján) a letiltott összegnek a levonásáról, és kifizetéséről vagy átutalásáról. A munkáltató kötelezettsége, hogy a letiltást kibocsátó szervet értesítse a letiltás foganatosításának akadályáról.
Ha az adós munkabéréből rendszeresen, időszakonként visszatérő részletekben levonandó követelést valamelyik hónap folyamán részben vagy egyáltalán nem lehetett levonni, az elmaradt részleteket, amint lehetséges, utólag le kell vonni. A fenti rendelkezést az előző munkáltatónál és a munkaviszonyon kívül töltött idő alatt esedékessé vált részletek vonatkozásában is alkalmazni kell.
Készfizető kezesség
A munkabérre vezetett végrehajtásra vonatkozó kötelezettségek megszegéséért a munkáltató, a le nem vont összeg erejéig, készfizető kezesként felel. Ha a munkáltató alkalmazottja szándékosan szegte meg az említett kötelezettséget, és a le nem vont összeget a munkáltatótól behajtani nem lehetett, az alkalmazott – ennek erejéig – készfizető kezesként felel a végrehajtást kérővel szemben. A készfizető kezes nem követelheti, hogy a jogosult először a kötelezettől próbálja behajtani a követelést. Amennyiben azonban a munkáltató készfizető kezesként teljesíti a jogosult követelését, megtérítési igénye keletkezik az adós munkavállalóval szemben.
Gyermektartásdíj levonásával" kapcsolatban született az az eseti döntés, amely szerint a végrehajtásnak közvetlen felhívással történő elrendelése esetén az egyenes adós (a munkavállaló) önkéntes teljesítési készsége mellett is elsősorban a munkáltató köteles levonni a tartásdíjat a kötelezett munkabéréből, és a levont összeget átutalni a jogosult részére. Az adós által közvetlenül fizetett tartásdíj azonban csökkenti a kezesi kötelezettség mértékét (BH 1998/597.).
Munkáltatói feladatok a munkaviszony megszűnésekor
A munkaviszony megszüntetésekor (megszűnésekor) a munkáltató az utolsó munkában töltött napon köteles kifizetni a munkavállaló munkabérét, egyéb járandóságait, továbbá ki kell adnia a munkaviszonyra vonatkozó szabályban és egyéb jogszabályokban előírt igazolásokat. Az Mt. alapján olyan igazolást kell kiállítania, amely többek között tartalmazza a munkabérből jogerős határozat vagy jogszabály alapján levonandó tartozást, illetve ennek jogosultságát, valamint azt is, ha a munkabért a fentiek szerinti tartozás nem terheli.
Tartozásigazolás
A végrehajtási törvény előírása szerint a munkáltató köteles az adós (munkavállaló) részére a munkaviszony megszűnésekor olyan, úgynevezett tartozásigazolást kiállítani, amelyben szerepel, hogy a munkabérből milyen tartozásokat, milyen határozat vagy jogszabály alapján, kinek a részére kell levonni. Igazolást kell adni arról is, ha a munkavállalónak nincs tartozása.
Ha az adós (munkavállaló) újabb munkaviszonyt létesít, a tartozásigazolást a munkába lépése előtt át kell adnia az új munkáltatójának. Az új munkáltató köteles bekérni a tartozásigazolást az adóstól (munkavállalótól), és az igazolásban szereplő végrehajtást újabb letiltás kibocsátása nélkül folytatni.
| Levonás a végkielégítésből |
|---|
|
A Legfelsőbb Bíróság egy eseti döntésében kimondta, hogy a végkielégítés nem munkabér, mert kifizetése nem a béralapot terheli, ezzel ellentétben azonban a végrehajtás során történő levonásnál a végkielégítés a munkabérhez tartozik, bérjellegű kifizetés már csak azért is, mert a munkáltató szempontjából járulékalapnak minősül.
A végkielégítés rendeltetése, hogy számára a munkahely, az egzisztencia elvesztése során biztosítsa a dolgozó megélhetését mindaddig, míg nem tud munkaviszonyt létesíteni. A családjogi törvény szerint azonban a szülő a saját szükséges tartásának rovására is köteles megosztani kiskorú gyermekével azt, ami közös eltartásukra rendelkezésre áll", így tartásdíj fizetésére köteles abból a jövedelméből is, ami a munkaviszonya megszűnése esetén a kieső munkabére pótlására szolgáló juttatás (BH 1998/597.). |
