Elektronikus kereskedés

A világhálón zajló elektronikus kereskedés számos, jól kamatoztatható előnnyel kecsegtet az üzleti szférában. A fejlett országokban meghonosodott üzletvitel azonban Magyarországon csak most van elterjedőben.

Ha a vállalkozások az interneten keresztül kereskednek, akkor ezt manapság business to businessnek nevezik, mely röviden a „B2B". Az így kiépített kapcsolatokat azonban igen szélesen lehet értelmezni, hiszen a „kereskedés" vonatkozhat például adatokra is. Ezt azonban általában nem tekintik B2B-nek, feltéve ha nem egy komplett üzleti megoldást fed az adatok halmaza.

Szervezési feltételek

A B2B rendszere csak látszólag egyszerű. Meg kell teremteni annak feltételét, hogy az interneten feladott és kapott rendelések, a velük kapcsolatos számlák, a fizetési megbízások, az elszámolások, a szállítási bizonylatok stb. megfelelő és a vállalat meglévő rendszeréhez kellően kapcsolódó nyilvántartásba kerüljenek, illetve a vállalatnál olyan szakalkalmazottak dolgozzanak, akik ennek működtetésére képesek. Ez pedig nem csupán hálózati, gépi és szoftveralkalmazási, hanem vállalatszervezési és emberi konzekvenciákkal is jár. Egy vállalatnak fel kell mérnie, hogy valós vagy lehetséges partneri körében milyen internetes üzletelési lehetőségei nyílnak, és ennek érdekében kell hozzálátnia a fejlesztéshez.

A B2B elsődleges jelentősége abban rejlik, hogy ily módon a cégek könnyen diverzifikálni tudják beszerzéseiket és eladásaikat is. A nagy iparvállalatok esetében ez különösen jelentős gazdasági előnnyel járhat. Utóbbiak ugyanis széles körben üzletelhetnek az alaptevékenységükhöz kapcsolódó fő árucikkekkel. Ugyanakkor a működésükhöz szükséges indirekt árukkal, például irodaszerekkel, számítástechnikai kiegészítőkkel kapcsolatban sem mindegy, hogy milyen csatornákon szerezhetik be és milyen gyakorisággal, ütemezéssel.

A kis- és középvállalatok többsége számára – ahol a beszerzendő vagy az értékesítendő áruk köre viszonylag szűkebb – a B2B üzlet értelme az említett áruk rendszeres és minél jobb áron történő beszerzése. Ám ez sem zárja ki, hogy az adott vállalkozásnál a belső számítógépesített, vagy mondjuk elektronizált rendszerek, azaz az ügyvitel, számvitel stb. létezzenek, integrált módon működjenek, s a cég internetes kapcsolattal rendelkezzen. Hilt Csaba, a Marketline Rt. értékesítési vezérigazgató-helyettese szerint azonban a kisebb magyar vállalatoknál tipikusan még csak a könyvelés integrált. A beszerzésre általában nincs ilyen rendszer, bár ez ma már nem lehet nagy akadálya a B2B-nek, mivel a cégek beszerzési modult is bérelhetnek a szakvállalatoktól.

Piactéri megoldás

A kisvállalati B2B üzletnek jellemző formái a piactérnek nevezett megoldások, melyek közül már több alakul, működik Magyarországon. A piactér és az adott cég beszerzési rendszere kölcsönösen integrálható, bár itt a vállalat szempontjából lényegesebb, hogy ő integrálja a piacteret a beszerzési rendszerébe, illetve a kapcsolódó nyilvántartási, könyvelési stb. vállalati rendszerekhez. A piactér üzemeltetője a beszerzési dokumentálást is lebonyolítja, tekintettel arra, hogy a vásárlások általában többszintű jóváhagyáshoz kötődnek.

A piactéren való megjelenés természetesen nem ingyenes, a szolgáltatás, pontosabban egy szolgáltatási csomag díjazása a piactéren arányban áll a vállalat méretével és beszerzési súlyával. Elég bonyolult az árazás, hiszen 100 ezres nagyságrendtől 20 millióig terjedhet a skála: eltérő díjakkal a beszerzők s a vevők részére. Így viszont egy olyan strukturált árkatalógushoz jut a beszerzés előtt álló vállalkozás, amely nem csupán rendkívül részletes, hanem könnyű összehasonlítási lehetőségeket is kínál. Hilt Csaba hozzátette: a cégek fokozott érdeklődést mutatnak ezen újszerű értékesítési forma iránt.

Árelőny a vevőnél

Az internetes kereskedelmet általában, ahol a B2B mellett elsősorban a B2C, azaz a végfogyasztót megcélzó üzlet a jellemző, azért találták ki, hogy olcsóbbá, versenyképesebbé tegyék az eladandó árut, mérsékelve a kereskedelem rárakodó terheit, főként egy sor adminisztratív költséget. Ez a vevő számára is árelőnyt kínál. Ma azonban néhány sikeres területet, például a könyvkereskedelmet, a kulturális rendezvények belépőjegyeit és más kulturális cikkek forgalmazását kivéve, amikor a végfelhasználó egyben a megcélzott vevő, még nehéz értékítéletet mondani a B2B üzleti formáról. Egyelőre több nyugati tapasztalat alapján is könnyen gazdaságtalanná válhat, „menet közben" sokan hagynak fel vele. Kérdés, ki számíthat előnyökre Magyarországon? Az ugyanis közhely, hogy az elektronikus kereskedés feltételeinek megteremtése nem kis pénzbe kerül, elsősorban annak, aki az eladói oldalt képviseli.

A B2B-t a nyugati szakirodalom szerint sem elsősorban a kis és a közepes vállalatok részére találták ki. Az ilyen irányú fejlesztésekbe általában ott kezdenek, ahol a végrehajtás alapvető feltétele, az elektronikus és on-line kultúrában való jártasság adott.

A nagyvállalati „igény" más szempontból is indokolt: kellő árualappal, on-line katalógussal, nyilvántartással, áru- és pénzkövető rendszerekkel kell az eladónak rendelkeznie. A rendelői oldal az árualap felkínálása után gyorsan bővülhet, újabb és újabb vevők jelennek meg: azzal együtt, hogy az elektronikus kereskedelem különböző piactereket hozhat létre, azaz többen lépnek fel a kínálati oldalon egyszerre, s a piacon megjelenő áru nem egyetlen eladó raktárából juthat csak el a megrendelőhöz.

Strukturális hatások

A mértékadó Business Week című amerikai gazdasági lap még a múlt évben megszólította azokat, akik a B2B potenciális szereplői lehetnek, különös tekintettel a kisebb vállalkozásokra. A lap a témában előszeretettel használja a nagykereskedő nevet, megint csak utalva arra, hogy nem kis volumenre kalkulálták az elektronikus kereskedelem, pontosabban a belső vállalati rendszer bevezetésével járó nem kis költségeket. A B2B egyik értelme éppen a vállalati kiadások csökkentése, legyen az a bér- vagy a papírköltség stb. A magas költségek a nagy, mondhatni óriásvállalatokat jellemzik.

Ennek dacára a kisebb vállalatok is létrehozták a B2B feltételrendszerét, ám elsősorban különféle szakmai csoportok által üzemeltetett piacterek jellemzik részvételüket a business to business üzletekben: vélhetően attól a céltól vezérelve, hogy az adott szakmai területnek alakuljon ki egy központi – nevezhető nagykereskedelminek is – bázisa.

Ezekhez tagként általában díjmentesen lehet csatlakozni, de az üzleti tranzakcióknak már ára van. Például a piactér használatának díja, amely egy-egy üzletre vetítve nem magas, 50 dolláros nagyságrendű. Ezekre a piacterekre a beszállítók elhelyezik árukatalógusaikat, s tőlük függ, milyen szolgáltatást ajánlanak még.

Ezen üzletelés kölcsönös nyeresége elsősorban az automatizálással megtakarítható pénz. Ez mindkét fél – azaz a vevő és az eladó – számára is nagyjából 10 százalék. Ám ha ettől az üzletmenet felgyorsul, az további többletet jelenthet.

Arra is figyelni kell ugyanakkor, hogy ha változik a nagyságrend, akkor az kinövi a kisvállalkozás régi disztribúciós modelljét, s így például a közvetítők kiiktatása kerülhet napirendre. Ezzel az egész vállalati szervezetet érintő változások indulhatnak el, amelyek esetleg több problémát, mint előnyt jelentenek az adott kisvállalatnak.

Terméklista

Magyarországon az elektronikus kereskedelemnek két sajátossága van: egyrészt a számítástechnikai és az elektronikai termékek, valamint a könyvek uralják a kereskedés árupalettáját, másrészt a forgalom elsősorban B2B piactereken keresztül jelenik meg. Igaz, idővel így nem a kétoldalú, hanem a többoldalú kapcsolatok válnak dominánssá. A piactereket a cégek egy kisebb csoportja alapítja, és még kevesebb működteti. A piacoknak regisztrált résztvevői vannak, több piac szakmai jellegű, azaz például a gyógyszer-nagykereskedelemre vagy az agráripari termékek kereskedelmére szakosodott.

A vállalkozásoknak az általános profilú s ezen belül a horizontális, nem egy speciális területre vertikálisan szerveződött piactereken át érdemes belépni a B2B-be, ahol a vevői oldal érdekei dominálnak. Azonban csak olyan esetben szabad erre vállalkozni, ha a beszerzendő áruk széles körén nyert árkedvezmények révén nem csupán a piacon való jelenlét költsége, de a vállalatnál kialakított integrált rendszerek ára is viszonylag hamar megtérül.