A társadalombiztosítási jogszabályok gyakori változása miatt a kifizetőknek sok problémát okoz, ha a járulékalapot képező jövedelmeket visszamenőleges időtartamra kell elszámolniuk vagy kifizetniük. Cikkünkben példákkal illusztráljuk, hogy a visszamenőleges időtartamra járó járulékalapot képező jövedelem elszámolásakor mikor melyik jogszabályt kell alkalmazni.
A járulékfizetési kötelezettséget a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (Tbj.) és a törvény végrehajtása tárgyában kiadott 195/1997. (XI. 5.) Korm. rendelet (R.) szabályozza.
A késedelmes kifizetésnek két alapesete van. Az egyik, gyakrabban előforduló eset, amikor a munkáltató a biztosítási kötelezettséggel járó jogviszony alapján a járulékalapot képező jövedelmet (pl. túlmunkadíjat) nem az előírt határidőben fizeti ki a munkavállalónak, illetve amikor a járulékalapot képező jövedelmet visszamenőlegesen több hónapra – vagy évre – számolja el. A másik eset, amikor a járulékalapot képező jövedelmet a biztosítási jogviszony megszűnését követően fizetik csak ki a munkavállalónak.
Kifizetés a biztosítási jogviszony tartama alatt
2000-ben az adókra, járulékokra és egyéb költségvetési befizetésekre vonatkozó egyes törvények módosításáról szóló 1999. évi XCIX. törvény 207. §-ának (3) bekezdése alapján mind a társadalombiztosítási járulék, mind a biztosított által fizetendő egészségbiztosítási és nyugdíjjárulék (tagdíj) tekintetében az eredeti esedékesség szerint kellett megállapítani a járulékfizetési kötelezettséget.
Például, ha a foglalkoztató az 1998. január 1-jétől 1999. december 31-ig járó túlmunkadíjat 2000. május 5-én fizette ki, akkor
- az 1998. évre jutó, járulékalapot képező jövedelmet 39 százalékos mértékű társadalombiztosítási, 3 százalékos mértékű egészségbiztosítási és 7 százalékos, magánnyugdíj-pénztári tag esetén 1 százalékos mértékű nyugdíjjárulék- (és tagdíj-) fizetési kötelezettség,
- az 1999. évre jutó járulékalapot képező jövedelmet 33 százalékos mértékű társadalombiztosítási, 3 százalékos mértékű egészségbiztosítási és 8 százalékos, magán-nyugdíjpénztári tagnál 2 százalékos mértékű nyugdíjjárulék- (és tagdíj-) fizetési kötelezettség
terhelte.
A járulékfizetési felső határ 1998-ban 2490 forint, 1999-ben már 5080 forint volt. Ha a foglalkoztató 1999. október 1-jétől 2000. március 31-ig biztosítási kötelezettséggel járó megbízási jogviszony alapján 2000. április 2-án – a teljesítést követően – fizetett ki járulékalapot képező jövedelmet, akkor – mivel a járulékok mértéke nem változott – az 1999. október 1-jétől 2000. március 31-ig járó járulékalapot képező jövedelem után 33 százalék társadalombiztosítási, 3 százalék egészségbiztosítási és 8 százalék – magán-nyugdíjpénztári tagnál 2 százalék – nyugdíjjárulékot (tagdíj) kellett megállapítani. A járulékfizetési felső határ kiszámításánál 2000-ben 5520 forintot kellett alapul venni.
A fentiekből látható, hogy a járulékalapot képező jövedelmeket időrendbe kell állítani, és annak az évnek a hatályos jogszabályát kell alkalmazni, amelyik évre, illetőleg amelyik időszakra vonatkozott a juttatás.
Változás 2001. január 1-jétől
2001. január 1-jétől változott – egyszerűsödött – az a rendelkezés, amely a járulékfizetési kötelezettséget a visszamenőleges időtartamra járó, járulékalapot képező jövedelmek tekintetében szabályozza. Az új szabályozás azonban több problémát is felvet.
Az adókra, járulékokra és egyéb költségvetési befizetésekre vonatkozó törvények módosításáról szóló 2000. évi CXIII. törvény 281. §-ának (4) bekezdése a Tbj. 18. §-ának (5) bekezdését úgy egészítette ki, hogy a csökkentett mértékű járulékokat a 2001. január 1-jétől, illetőleg a 2002. január 1-jétől kezdődő időszakra juttatott (megszerzett) jövedelmek esetén első ízben 2001, illetve 2002 februárjában kell megfizetni. A társadalombiztosítási járulék mértéke 2001. január 1-jével 31 százalékra, 2002. január 1-jétől 29 százalékra csökken, ebből a nyugdíj-biztosítási járulék 2001-ben 20 százalék, 2002-ben 18 százalék, az egészségbiztosítási járulék pedig 11 százalék [Tbj. 19. §-ának (1) bekezdése].
A 208/2000. (XII. 11.) Korm. rendelet 10. §-ának (4) bekezdése szerint a 2000. évre járó jövedelmek (december havi bér, jutalom, 13. havi illetmény) után a 2000. évben érvényes járulékokat, a késedelmesen kifizetett jövedelmek után azonban a kifizetéskor irányadó szabályok alapján meghatározott járulékokat kell megfizetni.
2001. januári bérfizetés
A 2000. december havi bérrel együtt (a 2001. januári bérfizetésnél) kifizetett, visszamenőleges időtartamra járó jövedelmek és a 13. havi illetmény vonatkozásában még a 2000. december 31-éig hatályos szabályok szerint kellett a járulékfizetési kötelezettséget megállapítani.
2001. január 10-ét követő bérfizetés
2001. január 10-e után kifizetett járulékalapot képező jövedelmek után már a 2001. január 1-jétől hatályos járulékmértékek szerint kellett (kell) a fizetési kötelezettséget megállapítani.
Járulékfizetési felső határ
A visszamenőleges időtartamra járó, járulékalapot képező jövedelmeknél figyelni kell azonban arra, hogy a biztosítottnak csak a vonatkozó naptári év járulékfizetési felső határáig kell az egészségbiztosítási és a nyugdíjjárulékot (tagdíjat) megfizetnie. A későbbiekben arra is figyelni kell, hogy 2001. január 1-jétől a 3 százalékos mértékű egészségbiztosítási járuléknak nincs, azonban a 8 vagy 2 százalékos mértékű nyugdíjjáruléknak (tagdíjnak) van járulékfizetési felső határa.
Például, ha a foglalkoztató 2001. február 5-én fizette ki a 2000. január 1-jétől december 31-ig járó 500 000 forint túlmunkadíjat, akkor a járulékok mértékét már a 2001. január 1-jétől hatályos szabályok szerint kell megállapítani, de a járulékfizetési felső határnál a 2000. évi összeget kell figyelembe venni. Eszerint
- a társadalombiztosítási járulék mértéke 31 százalék,
- a nyugdíjjárulék mértéke 8 vagy 2 százalék (és tagdíj),
- az egészségbiztosítási járulék mértéke 3 százalék.
A járulékfizetési felső határ évi 2 020 320 forint.
Amennyiben a biztosított jövedelme 2000. évben 1 800 000 forint volt, az egészségbiztosítási és a nyugdíjjárulékot (tagdíjat) csak 220 320 forint után köteles megfizetni (a 2 020 320 forintból levonunk 1 800 000 forintot).
Prémium
Nehézséget okoz a 2000. évben elvégzett munka után, azonban csak 2001-ben kifizetett – vagy a jövőben kifizetendő – prémium utáni járulékok megállapítása is. Abban az esetben, ha a jövedelem megszerzésének eredeti esedékessége a 2001. január havi bérfizetési napot követő időpont (például 2001. február vagy április hónap), a kifizetett prémiumok után a járulékfizetési kötelezettséget mind a társadalombiztosítási, mind a nyugdíj- és egészségbiztosítási járulékok tekintetében a 2001. január 1-jétől hatályos jogszabályok szerint kell megállapítani.
A fentiek értelmében a 2001. évben járó prémiumok után
- a társadalombiztosítási járulék mértéke a Tbj. 18. §-ának (5) bekezdése és 19. §-ának (1) bekezdése szerint 31 százalék,
- az egészségbiztosítási járulék mértéke 3 százalék, amelynek járulékfizetési felső határa nincs [Tbj. 24. §-ának (2) bekezdése],
- a nyugdíjjárulék mértéke 8 százalék, magánnyugdíjpénztár tagja esetében 2 százalék (és tagdíj).
Fontos, hogy a 2001. évi járulékfizetési felső határt – 6020 forintot – is figyelembe kell venni [Tbj. 24. §-ának (2) bekezdése].
Kifizetés a biztosítási jogviszony megszűnését követően
Főszabály, hogy a társadalombiztosítási járulékot a biztosítási kötelezettséggel járó jogviszony megszűnését követően kifizetett (elszámolt), járulékalapot képező jövedelem után is meg kell fizetni [a foglalkoztatottakra a Tbj. 20. §-a, a társas vállalkozókra pedig a Tbj. 28. §-ának (2) bekezdése vonatkozik].
A Tbj. nem konkretizálja, hogyan kell eljárni a biztosított által fizetendő nyugdíj- és egészségbiztosítási járulékok kifizetésekor vagy megállapításakor, ebből pedig több probléma is adódik a gyakorlatban.
A Tbj. 24. §-ának (1) bekezdése és a 27. §-ának (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a nyugdíj és egészségbiztosítási járulék alapja – kivéve az Szja-tv. 69. §-a szerinti természetbeni juttatás értékét – megegyezik a társadalombiztosítási járulék alapjával, vagyis a biztosítási jogviszony megszűnését követően kifizetett, járulékalapot képező jövedelem után a biztosítottnak is kell járulékokat (tagdíjat) fizetnie. A biztosítási kötelezettséggel járó jogviszony alapján, a biztosítás megszűnését követően kifizetett, járulékalapot képező jövedelmet általánosságban társadalombiztosítási-, nyugdíj- és egészségbiztosításijárulék-fizetési kötelezettség terheli.
A 2000. évben kifizetett, járulékalapot képező jövedelmeknél az eredeti esedékesség szerint, a 2001. január 10-ét követően kifizetett, járulékalapot képező jövedelmek után pedig az új járulékmértékek szerint, az eredeti járulékfizetési felső határ figyelembevételével kellett, kell a járulékokat megfizetni.
Például, ha bírói ítélet alapján a foglalkoztató 1998. január 1-jétől 2000. június 30-ig helyreállított munkaviszony alapján fizet ki munkabért, akkor a járulékok mértékét szintén a 2001. január 1-jétől hatályos szabályok szerint kell megállapítani, de a járulékfizetési felső határnál az 1998., 1999. és a 2000. évi összegeket kell figyelembe venni (a járulékfizetési felső határ 1998-ban évi 1 565 850 forint, 1999-ben 1 854 200 forint, 2000. január 1-jétől június 30-ig 1 004 640 forint volt [182-t meg kell szorozni 5520-szal]).
A járulékok mértéke:
- a társadalombiztosítási járuléké 31 százalék,
- a nyugdíjjáruléké 8 vagy 2 százalék (és tagdíj),
- az egészségbiztosítási járuléké 3 százalék.
Utolsó munkában töltött nap
Amennyiben a járulékalapot képező jövedelem kifizetésére a biztosítás megszűnését követően kerül sor, és a kifizetett összeget nem kell visszatéríteni – például prémium vagy a közszféra részére kifizetett egyszeri keresetkiegészítésnél –, a járulékalapot képező jövedelem járulékfizetési felső határát az utolsó munkában töltött napon hatályos szabályok szerint kell figyelembe venni.
Például, ha a biztosított munkaviszonya 2001. január 15-én megszűnt, és ez volt az utolsó munkában töltött napja is, a részére késedelmesen – 2001. március 14-én – kifizetett végkielégítés után a járulékfizetési kötelezettséget a 2001. január 1-jén hatályos jogszabályok szerint kellett megállapítani, így a végkielégítés összegét 31 százalékos mértékű társadalombiztosításijárulék-, 3 százalékos mértékű egészségbiztosításijárulék-, valamint a járulékfizetési felső határig, azaz (15 x 6020) 90 300 forintig 8 vagy 2 százalékos mértékű nyugdíjjárulék- (és tagdíj-) fizetési kötelezettség terheli.
Nyilvántartások
Felhívjuk a figyelmet arra, hogy ha a járulékalapot képező jövedelmeket vissza kell téríteni, a társadalombiztosítási nyilvántartások, különösen a nyugdíj-biztosítási egyéni nyilvántartó lapok (NYENYI-lapok) korrekcióját is el kell végezni.
