Változóban a szakképzés

Az elmúlt években a szakképzés területén is markáns fordulat következett be. A képzőhelyek bázisai, a szocialista típusú nagyvállalatok tönkrementek, míg a multinacionális cégek inkább csak betanítással foglalkoznak, vagy – a kutatás-fejlesztésre összpontosítva – a műszaki felsőoktatást támogatják. A gondokat jelzi az a felmérés, amely a magyarországi német érdekeltségű vállalatok körében készült az itteni szakképzésről. Szakértői vélemények szerint állami szerepvállalás nélkül nem képzelhető el a szakmai képzés megújítása, azaz a gazdaság igényeihez igazodó szakember-utánpótlás.

Kritikával illették a magyarországi szakképzést az itteni német érdekeltségű vállalatok – derül ki abból az elemzésből, melyet a Német-Magyar Ipari és Kereskedelmi Kamara tett közzé a közelmúltban. Értékelésük szerint Magyarország korábban a jól képzett szakemberek országa volt, de ez a megítélés – főleg a szakmunkásokat illetően – kezd a visszájára fordulni. Hibául róják fel, hogy a magyar szakképzés nem veszi figyelembe a vállalatok szükségleteit és nem törekszik az új típusú szakemberkép megvalósítására.

Az elemzés szerint rugalmas képzési rendszer kialakítására lenne szükség, amely figyelembe veszi a gazdaság igényeit. Ez feltételezi a képzés szisztémájának átfogó kialakítását, és azt, hogy az állam a szükséges feladatokra, a keretfeltételek megteremtésére és az ellenőrzésre koncentrál. A felmérés ugyanakkor pozitív fejleményként értékeli, hogy a közelmúltban a magyar kormányzat, valamint a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara kifejezte elkötelezettségét a duális képzési rendszer hazai kialakítása iránt.

Regionális különbségek

A felmérés értékelésében a Német-Magyar Ipari és Kereskedelmi Kamara partnereként közreműködött a Kienbaum Management Consultans. Sághy András irodavezető elmondta: a magyar képzés európai színvonalú, de sok esetben hiányzik a rugalmasság. Ez alatt azt értik, hogy az iskolák többsége figyelmen kívül hagyja a gazdaság kereslet-kínálati viszonyait, s nem mindig azok a szakmák kapnak prioritást, amelyekre a vállalatoknak szükségük lenne.

Megfigyelhető, hogy Magyarországon az egyes régiók szakember-ellátottsága között is nagy a különbség. Kelet-Magyarországon általánosságban véve alacsonyabb a képzettség színvonala, hiánycikk a nyelveket beszélő felső- és középvezető, illetve a számítástechnikai szakember. Ez érthető is, hiszen a rendszerváltás előtt a keleti régió elsősorban a nehéziparra és a textiliparra szakosodott. Az oda telepedő cégeknek új szakmákat kell(ett) meghonosítaniuk. Ezt úgy érhetik el, hogy együttműködési megállapodást kötnek a szakképző intézetekkel, gyakorlati programot adnak, illetve órákat is tartanak az iskolákban. Nyugat-Dunántúlra, illetve Dél-Magyarországra jó néhány multinacionális termelővállalat települt, s megfigyelhető, hogy szinte elfogytak a kvalifikált szakemberek, nagy a kereslet például a nyelveket beszélő villamosmérnökök és a termelésirányításban, a műszaki területen dolgozó vezetők iránt. A vállalatok és az iskolák között jobb együttműködésre van szükség, s ennek a pénzügyi hátterét is meg kell teremteni.

Benedek András, az Oktatási Minisztérium (OM) helyettes államtitkára kiemelte, hogy a megkérdezett német cégek egy bérfelmérés során mondták el véleményüket a magyarországi szakképzésről. A felmérés ismeretében a minisztérium felvette a kapcsolatot a Német-Magyar Ipari és Kereskedelmi Kamara, valamint a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) képviselőivel is, hogy minél szélesebb gazdálkodói kör véleményét megismerjék. A helyettes államtitkár hangsúlyozta, hogy a magyar gazdaság évek óta dinamikusan fejlődik, s a szakképzett munkaerőért éles versenyt vívnak a munkáltatók.

A magyar gazdaságra manapság nem a recesszió a jellemző, csökken a munkanélküliség, s a kvalifikált szakemberek gyorsan el tudnak helyezkedni, illetve munkahelyet tudnak váltani. A duális képzésre a jogi lehetőség adott, a minisztérium szándéka, hogy ezt a formát népszerűsítse, s ennek érdekében az OM és a MKIK március végén együttműködési megállapodást kötött. Benedek András hozzátette: Magyarországon nő az iskolázottság, s egyre többen tanulnak felsőoktatási intézményben, középiskolában, ugyanakkor csökken azoknak a száma, akik az általános iskola után a szakmunkásképzőt választják, s így kevesebb a végzős, illetve a végzés előtt álló szakmunkástanuló. A vállalatoknak lehetőségük van arra, hogy tanfolyamokon tovább képezzék dolgozóikat.

Fél százalék

A tárca reményei szerint a szakképzési törvény módosítása nyomán a gyakorlati képzés erősödhet, s hosszú távon a gazdaság igényeit is jobban kielégítheti. Az elmúlt évek egyik legjelentősebb változásaként éppen a rugalmas képzési rendszer kialakítását segítette elő az a rendelkezés, mely lehetővé tette, hogy a szakképzési hozzájárulást fizetők saját munkavállalóik számára – illetve tanulmányi szerződés alapján a hozzájárulási alapjuk 0,5 százalékának mértékéig – képzést szervezzenek. Tavaly több mint ezren éltek ezzel a lehetőséggel, az összeg egymilliárd forintot tett ki, s az idén a minisztérium várakozása szerint elérheti a kétmilliárdot. Az Országos Képzési Jegyzék korszerűsítése jelenleg is folyik, melynek befejezését követően modernizálják a központi képzési programokat is. A csatlakozással kapcsolatos tárgyalásokon a magyar szakképzési rendszer EU-konform minősítést kapott.

Előnyben a versenyképesség

A társadalmi-gazdasági átalakulás Magyarországon is lezajlott, a piacgazdaságban a cégeknél döntő szempont a versenyképesség, s ezt a szakképzésnél sem lehet figyelmen kívül hagyni – emelte ki Csányi Lászlóné, a Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetségének (MGYOSZ) oktatással és képzéssel foglalkozó menedzsere. Az 1993-as szakképzési törvény a keretfeltételeket biztosítja, ugyanakkor az oktatási rendszer lassan reagál a korszerűsítési folyamatokra. Részben valósult csak meg a duális képzés, az, hogy az elméleti képzésért az állam, míg a gyakorlatiért a gazdaság szereplői a felelősek.

A szakmai és a munkaadói szervezeteknek fontos, hogy érdemi beleszólásuk legyen a szakképzési stratégia megalkotásába, és képviselőik bekapcsolódhassanak a törvénymódosítási munkába. A menedzser hangsúlyozta, hogy az MGYOSZ negyvenhét szakmai szövetségével és tizenhét tagszervezetével képes erre. Számos szakmai szervezet fejtette ki véleményét azzal kapcsolatban, hogy az országos szakmai jegyzékbe mely szakmák kerüljenek be, illetve melyek kerüljenek ki belőle, s reményeik szerint véleményüket el is fogadják. A rendszer rugalmas működése biztosítható lenne. A képzési struktúrára jellemző, hogy vannak olyan szakmák, melyekből túlképzés tapasztalható, ugyanakkor akadnak területek, ahol nincs elég szakember, s az egyes szakmák képzését tartalmilag is felül kell vizsgálni. A menedzser hozzátette: számolni kell azzal, hogy hosszú távon elég nehéz tervezni, s előre megmondani, hogy a gazdaságnak pár év múlva hány és milyen szakemberre lesz szüksége. Fontos meghatározni az iskolák helyzetét, azt, hogy a piacgazdaság körülményei között milyen feladatok hárulnak a tanintézetekre, s mit lehet továbbképzéssel, illetve a felnőttképzés keretében megoldani. Meg kell teremteni az összhangot az alapképzés, egy adott szakma speciális képzése, valamint a felnőttek továbbképzése között.

Akadály a tőkehiány

A német érdekeltségű cégek által megfogalmazott kritikákat nem tartja teljesen jogosnak Szirmai Péter, a Vállalkozók Országos Szövetségének (VOSZ) társelnöke. Szerinte a kilencvenes évek eleje óta nem romlott radikálisan a szakképzés helyzete, s korábban sem volt rossz. Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a bírálatra oda kell figyelni, hiszen nyilván nem rossz szándékkal tették meg az észrevételeket. Számára kevéssé érthető, hogy a duális képzés hiányát miért vetik fel, holott ennek a meghonosítása éppen német szakemberek segítségével történt a kilencvenes évek elején.

Nyilvánvaló, az iskoláktól nem várható el, hogy kész szakembereket bocsássanak ki, a képzés befejező része a vállalatokra hárul. A multinacionális cégek közül azonban nem mindegyik vette figyelembe, hogy támogathatják az iskolai képzést, s aki pénzt ad, az követelhet is. Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a kilencvenes évek előtt a gyakorlóhelyeket az állami nagyvállalatok tartották fenn, s azok jó része mára már csődbe ment, ugyanakkor a kis- és közepes vállalkozások többségének nincs pénze arra, hogy ezzel foglalkozzon. A gyakorlóhelyek nagy része az iskolákhoz vagy az önkormányzatokhoz került. Az mindenképpen kedvező, hogy az általános műveltség nő, s a kötelező iskolai oktatás ideje is meghosszabbodott. Szirmai Péter szerint az EU-országok többségében is gond van a szakképzéssel, s a színvonal több helyütt nem éri el a magyarországit.

Az Ipartestületek Országos Szövetsége (IPOSZ) elsősorban a mikro- és kisvállalkozók szemszögéből értékeli a szakképzés helyzetét – hangsúlyozta Solti Gábor nemzetközi és oktatási igazgató. Hozzátette: a szakmunkásképzés hagyományosan jó volt Magyarországon, de e tendencia romlik, s a probléma az alap- és továbbképzést, valamint a kvalifikációs vizsgákat is érinti. Kedvezőtlenül hatott az iskolarendszer változása – tizenhat éven alul nem lehet megkezdeni a szakmunkásképzést – az alapképzésre. Jó néhány szakmánál – például tetőfedő, ötvös, ács, autószerelő – ez nagy hátrányt jelent. Ugyanakkor a gyerekek 20-25 százaléka nem végzi el a tíz osztályt, és sokan közülük elkallódnak. Solti szerint probléma, hogy a duális képzés nem élvez olyan előjogokat – s nem kap annyi anyagi támogatást –, mint az iskolai tanműhelyre alapozott oktatás. A szakmunkástanulóknak viszont nem mindegy, hogy egy cégnél – valós gazdasági körülmények között – vagy egy tanműhelyben, csökkenő gyakorlati óraszám mellett ismerkednek meg a szakmai alapokkal. De még nagyobb probléma van a továbbképzéssel. Nincsenek ugyanis olyan továbbképző központok, ahol a vállalkozók megismerkedhetnének a legújabb technikai, technológiai változásokkal. A jelenleg működő átképzőközpontok a munkanélküliek képzésére szakosodtak. Olyan intézményrendszerre lenne szükség, amit a törvény is elismer, s anyagilag támogat. A külföldi gyakorlat az, hogy ezen intézmények költségvetésének 70-80 százalékát az állam fedezi.

Fogytán az utánpótlás

A továbbképzés elsorvadása oda vezethet, hogy a multinacionális vállalatok nem találnak megfelelő beszállítót a magyar vállalkozói körből, de a lakossági szolgáltatások színvonala is drasztikusan romolhat. A kvalifikációs vizsgákkal kapcsolatban jellemző, hogy Magyarországon könnyebb mestervizsgát tenni, mint Németországban. A vállalkozás szabadságát el kell ismerni, ugyanakkor a szakmai színvonalat is meg kell követelni. Magyarország az EU-csatlakozás küszöbén áll, s nem lehet elfeledkezni arról, hogy a nyugat-európai országokban, egyes szakmákban mekkora hiány van. Számítani lehet arra, hogy a legjobb hazai szakemberek külföldön találnak majd maguknak munkát, s ha nem javul a szakképzés színvonala, egyes szakmák itthon nagyon "felhígulhatnak". Solti Gábor hozzátette, hogy az Országos Szakképzési Tanácsban az IPOSZ azért küzd, hogy a szakképzési törvényben a továbbképzést is szabályozzák.

A rendszerváltást megelőzően az állami nagyvállalatok aktív szerepet vállaltak a szakképzésben. Jó részük azonban mára már tönkrement, bezárta kapuit, s így a szakképzésnek ezek a bázisai is elvesztek. A kivételek közé tartozik a Jászberényi Aprítógépgyár, mely már több mint négy évtizede szerződéses kapcsolatban áll a helyi szakképző iskolával, s ez a cég privatizációja után sem változott. Kollár Márton humánigazgatótól megtudtuk, hogy évente átlagban nyolc-kilencmillió forintot fordítanak a gyári tanműhely fenntartására, ahol korszerű gépeken ismerkedhetnek a tanulók az alapokkal. Az Aprítógépgyárban négy szakma – forgácsoló, hegesztő, acélszerkezeti és géplakatos – elsajátítására van lehetőség. A cégnél gyakorlaton lévő tanulóknak általában a fele maradhat a gyárban, a társaság természetesen a legügyesebb, legrátermettebb fiataloknak kínál elhelyezkedési lehetőséget. A környéken azonban vannak még olyan munkahelyek, ahol ilyen végzettséggel állást találhatnak a fiatalok.

Szerződés ereje

A szakmai utánpótlás biztosítása érdekében a legjobbakkal tanulószerződést is kötnek. Munkaruhát, étkezési hozzájárulást, tb-ellátást, valamint pénzbeni juttatást – a havi összeg a minimálbér 10-20-30 százaléka lehet – is kapnak ezek a tanulók. A törvény nem ad lehetőséget arra, hogy a diákokkal olyan szerződést köthessenek, amely kötelezné őket arra, hogy az iskola elvégzése után az Aprítógépgyárban vállaljanak munkát, de a cégnél bíznak abban, hogy a szerződésnek megtartóereje lehet, s így biztosítható a szakember-utánpótlás. A tanulószerződésekre az idén 600 ezer forintot fordít a cég. A vasas szakmák egyébként nem tartoznak a felkapott ágazatok közé. Általános jelenség, hogy a rendszerváltás után rohamosan csökkent egyes szakmák presztízse, ma már nem népszerű a termelőszférában munkát vállalni. Sokkal inkább – a könnyebb munka, a jobb kereset reményében – a kereskedelem, a szolgáltatás felé áramlik a munkaerő. Nagy az elszívóhatása a gimnáziumoknak is, még akkor is, ha a négy év elvégzése után azok a diákok, akiket nem vesznek fel a főiskolákra, egyetemekre, szakma nélkül nem találnak maguknak munkát.