A lobbizás tudománya

Minél nagyobb jelentőségű, hatókörű egy üzleti vállalkozás, annál inkább valószínűsíthető, hogy sikeres működése egyszersmind alapos befolyásoló-előkészítő munkát is igényel. Az érdekérvényesítés e sajátos formáját lobbizásnak szokás nevezni. E fogalomhoz azonban gyakran félreérthető tartalom is kapcsolódik, ami inkább a visszaélések tárgykörébe tartozik.

Kevés olyan vállalkozás van, amelyről köztudott, hogy fő profilja a lobbizás. Talán azért is van így, mert e fogalomnak Magyarországon mind a mai napig pejoratív értelme is van, ami azt sugallja, hogy valaki, vagy valakik visszaélnek a befolyásukkal. S ha befolyásolásról esik szó, akkor ennek kézenfekvő eszközei, módszerei között általában felsorakozik a vesztegetés és a korrumpálás is. A befolyásolás pénzzel, anyagi előnyökkel folytatott gyakorlatát azonban nem szabad lobbizásnak nevezni, jóllehet a cél talán ugyanaz. A lobbizás ma már tisztán megfogalmazható szabályok alapján zajló tevékenység. Igaz, nem nélkülöz teljesen olyan elemeket, amelyek egy adott egyén vagy testület számára közvetlenül is kedvezőek lehetnek.

Szűk mezsgyén mozogva

A lobbizás általában hosszadalmas meggyőző munka, ellentétben a korrumpálással, ami általában igen rövid aktus. Más kérdés, hogy valakinek lobbizási szolgálataiért esetleg fizetnek, ami azonban egy üzleti szerződés alapján történik, és mint ilyen, a megfelelő hatóságok által ellenőrizhető.

Ennek ellenére maguk a lobbizást gyakorló gazdasági szakemberek is felpanaszolják, hogy gyakran nem lehet a meggyőzést és a korrumpálást szétválasztani. Mert egyrészt, történetesen a meggyőzendő és a kedvező döntést, eredményt már közvetlenül befolyásoló illető nem hajlandó, csak vesztegetési pénz ellenében megtenni azt, amit várnak tőle. Másrészt, aki befolyásolni akar, de nincs meg hozzá a kellő érvrendszere, esetleg érdekérvényesítő kapcsolati rendszere, vagy abban nem tud jól kommunikálni, az „pótcselekvésként" a korrupció eszközéhez is folyamodhat.

Dr. Vass László kandidátus, aki a Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetem Közgazdasági Továbbképző Intézetének lobbizási kérdésekkel foglalkozó szakát menedzseli, úgy látja, hogy egyszerűen illegális, mondhatni tilos anyagi hasznot kínálni a döntéshozóknak, ennek minden országban próbálnak szabályokkal is érvényt szerezni. Más kérdés, hogy egyes országokban e szabályrendszer nagyon szigorú, míg máshol megengedőbb. Arra is érdemes emlékeztetni, hogy a döntéshozót mások jogtalan cselekedete olyan helyzetbe kényszerítheti, hogy ő sem jár el aztán törvényesen.

Vezetői feladat

A lobbizó általában sokszor és sokirányú kapcsolati rendszerben szokott eljárni az ügy érdekében, de lényegében egyetlen alapvető céltól vezetve: hogy befolyásolja az állami szabályozást, azaz a jogalkotás különböző szintjén igyekszik kapcsolatot teremteni.

Van rá példa, hogy nem közvetlenül a jogalkotóknál kopogtat, hanem a jogalkotókat befolyásolók kisebb-nagyobb csoportjait, nevezetesen a választókat, civil szervezeteket igyekszik meggyőzni.

Magyarországon e témában nemrég egy kisebb felmérés készült magyar és nemzetközi vállalatok vezetői körében. A válaszokból kiderült, hogy a lobbizásra fordított idő (és pénz is) növekszik: a megkérdezettek több mint 90 százaléka szerint lobbizásra szükség van, mert máskülönben üzleti céljukat nem tudják elérni.

A lobbizás fő színterei általában az üzleti ebédek és vacsorák, a magán-összejövetelek (partik), a teniszezés és a vadászat. A lobbizást az esetek közel felében maguk a vezetők végzik, csak mintegy 10 százalékra tehető azon esetek aránya, amikor valamilyen erre létrejött szervezet közreműködését kérik. Magyarországon általában minisztereknél vagy a kormányzati hivatalokban dolgozó, magas rangú illetékeseknél szokás lobbizni.

A lobbizásban tájékozottabb nyugati menedzserek szerint a magyar lobbizási kultúra még elég fejletlen, nélkülözi a szabályozást, bár – mint mondják – nem a szabályok a döntőek, hanem a társadalom politikai-gazdasági fejlettsége. Előbb azonban szabályozásra van szükség – érvel a többség. Jogosan, mivel definiálni kellene, mi a törvényes és a nem törvényes eszköz a lobbizásban, a befolyásolásban. A Büntető Törvénykönyv paragrafusai e célra nem elegendőek.

Különleges kapcsolatok

A lobbizás nem egyesek privilégiuma, jóllehet a magyar gyakorlat szerint általában politikai és gazdasági vezetők, illetve politikai érdekcsoportok eszköze. Ha a politikai kultúra fejletlen, akkor deformált politikai kapcsolatok alakulhatnak ki, nem működik az egyenrangú elbírálás törvénye, és az nyer, aki – például egy építési engedélyért 20 millió – forintot fizet ki illegálisan. Az építési engedélyek kijárása sokaknak partikuláris (helyi jellegű) ügynek tetszhet, még ha esetleg nagyobb projektről is van szó. Lobbizni általában nem kis fajsúlyú ügyekben szokás. A lobbizás tipikusan a nagyvállalatok és a nagyberuházások területe.

Szakemberek szerint az efféle érdekérvényesítés a speciális iparágakhoz kötődik, mint az élelmiszeripar, a gyógyszeripar, az energetika vagy a távközlés. Ugyancsak jellemző, hogy nagyobb számban fordul elő ott, ahol jelentősebb az állami tulajdon, s ehhez kapcsolódóan több a közbeszerzési ügylet.

Természetesen egy kisvállalat is lobbizhat, de ilyen esetben érdemes azonos érdekű társakat találnia, hogy súlya legyen az érdekérvényesítésnek. A kisvállalatok számára előny, ha vannak olyanok, akik ismerik a vállalatok működésére kiható döntéshozatali szinteket.

Mi azt szeretnénk...

A lobbizásnál általában olyan alkuelemek is találhatók, mint: én (mi) azt szeretném(nénk), hogy ..., ön (önök) viszont ezzel szemben azt nyeri(k), hogy... stb. Ez azonban nem igaz minden lobbizással befolyásolni kívánt témára. A nagy társadalmi súlyú ügyekben, mint például a nők vagy a kisebbségek erőteljesebb védelme, nem érvényesül alkuelem, hanem egy rossznak vélt gyakorlat megváltoztatására indul el a lobbizás.

A lobbizásnak három nagy célcsoportja van: a törvényhozás, a kormányzat és az önkormányzat. A célcsoportokon belül tehát elsősorban a kormányzati és a törvényhozási képviselők lehetnek a lobbizás célpontjai. Egy hazai szakember szerint a képviselők szempontjából is fontos ez a célzottság, ugyanis ők azok, akiknek a legfontosabb lehet mindenfajta társadalmi „visszacsatolás".

A nem magasabb szinten és nem jogalkotással megoldandó problémák rendezésére tett előkészítő erőfeszítéseket általában nem is tekinthetjük lobbizásnak. Jellemzően ugyanis a lobbik nagyobb közösségek érdekében dolgoznak, s olyasmit céloznak meg – például egy régió számára a tőkebeáramlás segítését, vagy bizonyos általánosan érvényesülő szabályozás alóli mentesség elérését –, amely sokak számára jelenthet előnyt. A leggyakrabban a dohány-, a sör-, az autós lobbiról, a környezet- vagy fogyasztóvédő lobbiról lehet hallani, de ismeretes a pénzügyi vagy a farmer (gazda)-lobbi is.

Az érdekközösség tehát többeké, sokaké. Mert aligha vitatható el, hogy például az amerikai dohánylobbi, illetve az ellenlobbi százezrek, illetve milliók nevében hallatja szavát. Előbbi az egész dohányiparban érdekeltek (az abból élők), utóbbi pedig – ad abszurdum – minden egészséges ember nevében.

Felfelé építkezve

A vállalkozásoknak tisztában kell lenniük azzal, hogy szintjüktől felfelé építkezve milyen köztes szervezetek, személyek verhetnek hidat a legfelsőbb törvényhozói szintig. Elsősorban a szakmai érdek-képviseleti szervezetek jöhetnek szóba, amelyek közül számos vállal ilyen feladatot. Tudni való továbbá, hogy a kormányzati munka számtalan egyeztetési fórumon, közte bizottsági szinten zajlik. Érdemes tehát tudni, hogy e bizottságoknak kik lehetnek a tagjai és a meghívott résztvevői. S minthogy a kamarák és más szervezetek is képviseltetik magukat, érdemes ismerni tagjaikat, vagy legalábbis néhányat közülük.

A lobbizásnak azonban nem törvényszerű feltétele a személyes kapcsolat. A lobbizás megvalósulhat akár egy levél, vagy egy vélemény megfogalmazásának formájában is. De az üzenet továbbítható a sajtón keresztül is, hiszen e kommunikációs csatorna révén gyorsan célba juttatható. A jogrend sok helyütt intézményesítette is az ilyen üzenetek egyik címzettjét, akit ombudsmannak hívnak.

A kommunikáció új formája az internet. Számtalan példa jelzi: a szervezetek – például – honlapjukon fogalmaznak meg célokat. Ez azonban nem tévesztendő össze a propagandával, melynek eszközét a lobbizó használhatja, miként az agitációét is.

Kapcsolati tőke

A vállalkozásnak, ha felvetődik a lobbizás szükségessége, olyan emberrel kell rendelkeznie, aki ismeri a jogalkotás különböző szintjeit, illetve az ott ténykedő különböző személyeket. Dr. Vass szerint ilyen képességgel általában számos kisebb vagy közepes vállalat vezetője rendelkezik, más kérdés, hogy vezetői munkájának terheitől nem tud a lobbizási feladatoknak eleget tenni. Ilyen esetekben érdemes mérlegelni, hogy a cég alkalmazásába vegyen-e olyan embert, embereket, akik lobbizni tudnak.

Ma Magyarországon a lobbizásra való alkalmasság első számú kritériumaként a kiterjedt kapcsolatokat említik. Ez azonban nem helyettesítheti a szakmai felkészültséget és tájékozottságot: az illetőnek ugyanis ismernie kell, milyen ügyben, milyen szinten folynak a jogalkotási munkák. Ez utóbbi kritériumnak eleget lehet tenni: optimális esetben néhány hónap tanulással átláthatók a mikro- és makrogazdaság irányítási, szabályozási folyamatai. Nem véletlen, hogy a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem „lobbiszakértői szakot" indít 2001-ben. Elsődleges célja, hogy eligazítson a politika világában, a kormányzat és a közigazgatás intézményi és döntéshozatali rendszerében. A felsőfokú végzettségűek számára induló képzés során a hallgatók egyebek között a mikrogazdaság és az üzleti érdek kapcsolatával, a közhatalmi döntési rendszerrel, a lobbizás jogi és etikai kereteivel, a kommunikáció és a networking, azaz a kapcsolati rendszer kiépítésének és fenntartásának, működtetésének gyakorlati kérdéseivel ismerkednek.

A végzősök egy része – vélhetően – különböző gazdálkodóegységek belső munkatársa lesz. A lobbizás feladatát ugyanis manapság, a nagyobb vállalatoknál, a külkapcsolatokért felelős személyek látják el. A végzősök más része viszont olyan kommunikációs intézményeknél helyezkedik el, melyekből PR-ügynökségként jelenleg is több mint egytucatnyi működik Magyarországon.

A megbízásnak ára van

A cégek tehát már ma is megkereshetik a PR-ügynökségeket, melyek szolgáltatási körükben lobbizási feladatot is végeznek. Sok esetben PA, azaz public affairs, magyarul közügyi ügynökségnek is hívják magukat. Vezetőik általában olyan személyek, akiknek korábban, vagy jelenleg is az állami szervekkel való kapcsolati munka volt a feladatuk – esetleg valamilyen szervezet lobbizóiként. Többnyire expolitikusok, volt kormányzati tisztviselők, illetve újságírók: olyan személyek, akik nem csupán fejlett személyes kapcsolati rendszerrel rendelkeznek, de ismerik azt a jogalkotói felépítményt is, amelynek különböző szintjein a döntések születnek.

Tudni való azonban, hogy az ilyen szervezetek a szolgáltatásukért díjat kérhetnek, azaz a lobbizásra szóló megbízásoknak ára van, illetve lehet. Abban az esetben viszont, ha adott vállalkozás egy szakcéggel teljes körű PR-munkára szerződést köt, úgy ebben szerepeltethetik a lobbizást is, feltéve ha az adott ügynökség vállal ilyen tevékenységet.

Természetesen a külső kapcsolatokért felelős munkatársnak is tisztában kell lennie a lobbizási módokkal és keretekkel, illetve minden olyan ügyben fontos a tisztánlátás, amelyben az adott vállalatnak érdekütközései lehetnek. Elképzelhető ugyanakkor az is, hogy a vállalatok képviselői – adott ügy kapcsán – együtt lobbiznak, például egy törvény elfogadásáért.

Hiányos keretek

Magyarországon egyelőre nincsenek szabályok arra, hol és hogyan kell lobbizni, s bár már történnek kísérletek ennek kimunkálására, a megfelelő szabályok kijelölése nehezen halad. Valójában a lobbizás legfőbb formai kerete manapság a közös ebédekre és tárgyalásokra korlátozódik, illetve másik területe a PR-munka. Az esetek természetesen különbözőek: olykor elegendő, ha a vállalkozó kapcsolatot tart a képviselővel, s megismerteti vele egy terület problémáját. Sokkal nehezebb azonban a képviselőt arra késztetni, hogy hatékonyan járhasson el az adott ügy érdekében. Bár a közszereplőket előéletük gyakran eleve predesztinálja egy-egy ügy szószólójává, ám ez nem általános.

Sokan értékelik úgy, hogy a lobbizás azok fegyvere, akik csak bizonyos támogatottság, kedvezmények révén tudják gazdasági céljaikat megvalósítani, mert az alapvető eszköz – történetesen a kellő vállalkozói tőke – nem áll számukra rendelkezésre. Nyilvánvaló: egy véglegesnek még messze nem tekinthető gazdasági struktúra körülményei között a lobbizástól mentes érdekérvényesítésnek egyszerűbbek, könnyebbek a lehetőségei. A helyzet akkor változik meg, amikor a struktúrák megmerevednek, amikor egy-egy piac stabilizálódik. Ettől kezdve ugyanis az érdekérvényesítés leginkább csak mások érdekeinek sérelmére történhet.

Közös fellépéssel

Összességében tehát a lobbizás igen gyakori és gyakorlatias feladatként értelmezhető, tartalma szerint a szélesebb érdekekre hivatkozó bármilyenfajta vállalati, vállalkozói kommunikáció alapvető és jelentős része. Lényeges eleme, hogy közvetlenül vagy közvetve döntéshozói köröket céloz meg, és nem nélkülözi a megfelelő és világos, s nem utolsósorban a pozitív közösségi érdekekre hivatkozó érvelemeket. Általában a közös fellépési forma és a folyamatosság jellemzi, ugyanakkor sajátja, hogy valamilyen egyesületi, szövetségi kör szintjére emelt és e szinten gyakorolt tevékenységként jelenik meg. Sok esetben mások szándékainak elhárítását célozza, illetve jellemzője, hogy minél magasabb rendű érdekeket állítanak mellé – és minél nagyobb nyomatékkal –, annál hatékonyabb.

Az USA-ban rendszeresen mérik, mely lobbik nyújtják a legjobb teljesítményt. Vélhetően az általuk kezdeményezett és jogilag sikerrel lezárult ügyek számából indulnak ki. Az egzaktabb értékelést segíti, hogy a lobbizásnak gyakorlatilag írott szabályai vannak. Magyarországon e tekintetben még hiányos a szabályozás, ilyenképpen nem is mérhető, hogy mely vállalkozások milyen gyakran és milyen módon élnek a módszerrel. A gazdasági konszolidációnak egy magasabb fokán azonban – vélhetően – erre is megszületnek a megfelelő megoldások, és kialakulnak a szükséges keretek.