Az országos munkaadói és munkavállalói érdekképviseletek a hosszas egyeztetés ellenére sem jutottak megállapodásra a Munka Törvénykönyve jogharmonizációs célú módosításának valamennyi kérdésében. Bár a kormányzat – a szakszervezeti bírálatok alapján – jelentősen megváltoztatta a parlamentnek benyújtott tervezet több pontját, azonban a munkavállalói érdekképviseletek ezt sem tartják elegendőnek.
A kormányzat képviselői kijelentették: amennyiben a továbbra is vitatott kérdésekben a munkaadói és a munkavállalói érdekképviseleteknek – külön egyeztetés keretében – sikerül megegyezniük, úgy ennek megfelelő módosítási javaslatot terjesztenek az Országgyűlés elé.
A szakszervezetek szerint a kormányt, illetve a parlamentet semmiféle valós indok nem kényszeríti arra, hogy a leginkább kifogásolt, a munkaidő szervezésére vonatkozó változtatásokat szorgalmazza. A cégek vezetőinek viszont az eredményesebb gazdálkodás érdekében éppen e módosítások lennének a legfontosabbak.
A közelmúltban már azt közölték a szakszervezetek, hogy amennyiben a kormány nem vonja vissza a munkaidő szervezésére vonatkozó paragrafusokat, akkor a szakszervezetek kénytelenek a tárgyaláson kívüli eszközökkel is nyomatékot adni nemtetszésüknek. A szakszervezeti érvelés szerint a visszavonás megoldható, mert a kilenc uniós munkajogi irányelv közül egyedül a munkaidő szervezésére vonatkozó kérdéskörnél nem sikerült még megegyezni a munkáltatói érdekképviseletekkel.
A munkaidő szervezésére vonatkozó paragrafusok kihagyása nem hiúsítja meg az Unióval szemben vállalt kötelezettségek teljesítését sem – hangsúlyozzák a szakszervezetek. A kilenc irányelv közül három esetében elegendő a csatlakozásig végrehajtani a jogharmonizációt, s a munkaidő szervezésére vonatkozó irányelv ezek közé tartozik.
Az egyik legvitatottabb kérdéskörnél, a munkaidőkeret meghatározásánál a munkaadói érdekképviseletek végig fenntartották a kormányzati oldal első változatához közeli igényüket. Ezek szerint a jelenleg általánosan alkalmazható két hónapos munkaidőkeretet négy hónapra kívánták emelni.
A munkaidőkeret azt jelenti, hogy a napi, illetve a heti munkaidőnek ilyen időtartam átlagában kell megfelelnie a munkáltatónak. Az időtartam egy részében tehát akár napi négy órát, egy másik részében pedig 12 órát dolgoztathatnak a munkáltatók, azaz túlóra nélkül is alkalmazkodhatnak a nagyobb megrendelésekhez. A szakszervezetek ugyanakkor támadják az ilyen irányú módosítást, mert szerintük ez növeli a munkavállalók kiszolgáltatottságát, s nagyobb lehetőség nyílik a kifizetés nélküli túlóráztatásra.
A parlament elé terjesztett változat végül nem emelte meg a jelenleg általánosan alkalmazandó két hónapos munkaidőkeretet. Ugyancsak fenntartotta azt a jelenlegi szabályozást is, hogy kollektív szerződés esetén a munkaidőkeret maximálisan négy hónapra, több munkaadóra vonatkozó kollektív szerződésnél maximálisan fél évre emelhető fel. A változás annyi, hogy a speciális munkakörökben, így a készenléti, a folyamatos, a több műszakos és az idénymunkánál – ha sikerül a munkáltatónak kollektív szerződést kötni a helyi szakszervezettel vagy szakszervezetekkel –, egyéves időtartamra lehetne megemelni a munkaidőkeretet.
Nagy vita volt a korábbi tárgyalásokon a túlóra mértékéről is. Jelenleg az általános korlát éves szinten 144 óra, ez emelhető fel kollektív szerződés esetén 200 órára, több munkaadóra vonatkozó kollektív szerződésnél pedig 300 órára. Végül a kormány által a parlament elé terjesztett javaslatban a 300-400 órás éves korlát szerepel.
| Jogharmonizációs irányelvek |
|---|
|
