Elkerülhetetlen egy új, egységes fizetésképtelenségi törvény megalkotása a mostani csődtörvény helyett – vélik felszámolói körökben. Ennek segítségével egyértelműen tisztázni lehetne a Bérgarancia Alap felhasználása körüli bizonytalanságokat is. (Az alapról szóló törvényt várhatóan májusban módosítja az Országgyűlés.)
Az Európai Unióban a csőd- és felszámolás elnevezések helyett a nehéz helyzetbe jutott cégeknél a fizetőképesség helyreállítása, vagy a jogutód nélküli megszüntetés fogalmakat használják – mondta Molnár György, a Felszámolók Országos Egyesületének (FOE) elnöke. Az Európai Unió tagországai jogszabályaikban ennek érvényt is szereznek: a módosítások során a cél, hogy megkönnyítsék a pénzügyi nehézségekkel küszködő cégek működőképességének helyreállítását. A hazai új jogszabálynak egységes egészként kell majd kezelnie a jelenleg két bírósághoz tartozó csőd- és felszámolási eljárást, illetve a végelszámolást.
A felszámolók a felszámolási eljárások során általánosan 1997-től veszik igénybe a bérek kifizetéséhez a Bérgarancia Alapot (BGA). Ebben a munkaügyi központok mindvégig együttműködő partnereknek bizonyultak.
Kiürült cégek
Az évek során többször problémát jelentett azonban az, hogy a felszámolók nem minden esetben tudták a teljes igénybe vett összeget visszafizetni a BGA-nak. Ennek oka legtöbbször az, hogy a felszámolás alatt lévő céget, az abban lévő vagyontárgyakat őriztetni kell, s ennek költségét levonják a BGA-tól kapott összegből. E miatt a munkaügyi központok és a felszámolók között számos esetben vita alakult ki.
A felszámolások jelenlegi szakaszában – mintegy 11 ezer felszámolás van még mindig folyamatban – a cégek 60-70 százaléka olyan, amelyben mondhatni egy árva fillér sem maradt. Ám egyetlen olyan dokumentáció sem lelhető fel, amelynek alapján a felszámolást érdemben le lehet bonyolítani.
A viták elkerülése érdekében a felszámolók nemzetközi tapasztalatok alapján többek között azt javasolják, hogy a felszámolás alatt lévő cégek menedzsmentje – ha rossz döntéseik miatt jutott a vállalkozás csődbe – ne részesedjen a BGA-ból. Ugyanis a menedzsment tagjai a munkavállalók bérének többszöröséért vállalhatják azt a kockázatot, hogy ha rosszul gazdálkodnak, megtakarításaikból átvészeljék az átmeneti időszakot, amíg nem találnak új munkahelyet maguknak.
Így a hitelezők is mentesülnének a menedzsereknek járó, a Bérgarancia Alapból származó kifizetések alól. Ez azt is jelentené, hogy a jelenleginél lényegesen több dolgozó kaphatna fizetést az alapból felvett hitel" segítségével.
Molnár György szerint a BGA milliárdos nagyságrendje megengedhetné azt, hogy azokban az esetekben, amikor a felszámolandó cég vagyona nem fedezi a BGA-ból felvett összeg visszafizetését, akkor is kaphassanak a csődbe ment cégek dolgozói legalább egy hónapos elmaradt bérnek megfelelő összeget. A mintegy 60 ezer kiüresedett" cég volt dolgozóinak egyhavi bére 2,5-3,0 milliárd forintba kerülne.
Fekete könyv
Molnár György szerint át kellene venni az EU-tagországokban általánossá vált fekete könyv" használatát, amiben nyilvántartják és nyilvánosságra hozzák a csődbe ment cégeket, azok menedzsmentjét, tulajdonosait. Ez kizárja, hogy az a cégvezetés, aki csődbe vitt egy vállalkozást, másnap újat alapíthasson, mint ahogy ez jelenleg Magyarországon még lehetséges.
A felszámolók álláspontja szerint olyan új hitelezővédelmi és felszámolási törvényre lenne szükség, amely nem a szabályok közötti átjárásra és a hitelezők megkárosítására sarkallja a gazdaság szereplőit. Az új törvény gazdaságpolitikai célja csak az lehet, hogy a gazdálkodó szervezetek és a hitelezők közötti korrekt kapcsolat alapján mód nyíljon az esetleges és időben észlelt, kezelhető pénzügyi, gazdálkodási, piaci és vezetési problémák közös megoldására. A jelenleg hatályos törvény ugyanis sem az adós cég vezetését, sem a hitelezőket nem teszi érdekeltté a működőképesség helyreállításában, a reorganizáció megvalósításában.
Bíróságon kívül
A következő néhány évben arra kell a törvényi szabályozásnak ösztönöznie a gazdaság szereplőit, hogy a piaci viszonyok által kikényszerített változásokhoz való alkalmazkodás legyen a legfőbb cél. Amennyiben ugyanis a többi hitelező számára is lehetőség nyílik a biztonságosabb pénz-, illetve áruhitelezéshez, úgy nagymértékben csökkenne a körbetartozások átláthatatlan halmaza.
Ha tehát az új szabályozás lehetővé teszi a hitelezők számára, hogy már az első fizetési határidő elmulasztása esetén – többségi hitelezői egyetértéssel – a vagyonfelügyelő betekintést nyerjen a gazdálkodási, pénzügyi folyamatokba, úgy ezek ismeretében meg lehetne teremteni azt a hitelezői egyezséget, amely a fizetőképesség helyreállítását szolgáló programba épülne. Meghatározva természetesen az adós cég kötelezettségeit, az esetleges többletbefektetés mértékét és azok megtérülésének futamidejét. Ez az eljárási mód feltételezi az adós cég reorganizációjában történő aktív hitelezői részvételt, de nem igényli a közvetlen bírósági közreműködést. Hiszen a hitelezők által megbízott vagyonfelügyelői, reorganizációs szakértői tevékenység kellő jogi és pénzügyi szakértői garanciát adhat minden érdekelt számára.
Az új törvény csak akkor fog hatékonyan működni, ha a hatálybalépése előtt létrejön a fizetésképtelenséggel foglalkozó szakértők kamarája", amelyben helyet kapnának a felszámolók, a végfelszámolók, a pénzügyi biztosok, a vagyonfelügyelők és a reorganizációs szakértők. Ez biztosítaná, hogy csak szakmailag jól képzett pénzügyi szakemberek működjenek közre.
Molnár György szerint a szakmai vélemények normaszövegbe öntése 2001 nyarára készülhetne el, majd a tárcaközi egyeztetés és a parlamenti vita után 2002 első felében megszülethetne a törvény, ami 2003 januárjától léphetne hatályba. Ezzel párhuzamosan szigorítani kellene a gazdasági társaságokról szóló törvényt is.
E területen nincs jogharmonizációs kötelezettsége Magyarországnak, mégis figyelni kell az uniós gyakorlatot. Hiába lenne kívánatos az új fizetésképtelenségi törvény mihamarabbi hatálybalépése, előbb meg kell várni, hogy kiderüljön: az EU tagországaiban milyen irányt vesz e jelenleg szintén jelentős módosítások előtt álló terület jogi szabályozása, s ennek ismeretében célszerű az új magyar törvényt megalkotni.
Inkább a felszámolás
A 2000. évi adatok szerint kevés gazdasági társaságot tartottak nyilván az adósságrendezés, vagyis a reorganizáció alatti cégek kategóriájában. Ebből kitűnik, hogy jelenkori piacgazdaságunkból szinte teljesen hiányzik a cégek fizetésképtelenségi válságmenedzselésénél a vállalkozások fennmaradását célzó, a működőképes egységek, részek reorganizációját célzó csődegyezségek gyakorlata.
A hitelezők a csődeljárás helyett inkább a cégek felszámolását kezdeményezik. Külföldön általában – különösen az EU országaiban – sokkal nagyobb hangsúlyt fektetnek az átmenetileg fizetésképtelenségi helyzetbe került cégek reorganizációjára. Külföldön a csődegyezség, a reorganizáció keretében esélyt adnak az átmenetileg nehéz helyzetbe került cégeknek. Így a hitelezők is jobban járnak, hiszen megteremthetik annak a lehetőségét, hogy nagyobb arányban jussanak hozzá az adós céggel szembeni követelésükhöz.
A jelenlegi rendszer nem alkalmas a korrekt elszámolásra, hiszen a gazdaság szereplői közül az üres cégek kivezetését pillanatnyilag senki sem finanszírozza. A jelenlegi legjelentősebb problémát e területen az a mintegy 60 ezer társaság okozza, amelyek nem működnek, mérleget a cégbíróságnak már nem adnak le, ám a nyilvántartásban még szerepelnek, s a cégbíróság nem tud velük mit kezdeni. Számítások szerint jelenleg mintegy 5 milliárd forint költségvetési hozzájárulás kellene ahhoz, hogy e társaságokat kivezessék a cégnyilvántartásból, ám erről az igazságügyi, a pénzügyi tárcával, valamint a Miniszterelnöki Hivatallal meg kellene egyeznie.
Letét a megelőzésre
Megfontolandó, hogy az új törvény rendelkezzen arról, hogy a cégalapítás során minden gazdálkodó köteles lenne egy – az eljárás díjával azonos – 300-500 ezer forint körüli összeget zárolni vagy kötelező biztosítás formájában elkülöníteni. Ezzel megalapoznák az ilyen típusú eljárások pénzügyi fedezetét, és egyidejűleg az állam is mentesülne a további kiadások finanszírozása alól.
Ehhez hasonlóan címkézett pénzt lehetne elkülöníteni a fizetésképtelenség esetére, a dolgozók elmaradt 1-2 havi bérének fedezetére is. Továbbá különösen fontos lenne az új fizetésképtelenségi törvény a kis- és középvállalkozások működési és finanszírozási biztonsága szempontjából is. Ez alapján nagyobb biztonsággal meg lehetne ítélni a fizetőképességet, hiszen annak időben történő helyreállítása meghatározó jelentőséggel bír az üzleti kapcsolatokban, az állammal szembeni kötelezettségek teljesíthetőségében.
