Előző számunkban a természetbeni juttatás személyi jövedelemadóbeli meghatározásáról és a juttatás adómentes fajtáiról írtunk. A természetbeni juttatások nagy része után azonban adózni kell. Cikkünkben ezeket a juttatásokat, valamint a hozzájuk kapcsolódó adókötelezettségeket foglaljuk össze.
Maradványértéken eladott termék
A kifizető által lízingszerződés alapján megszerzett és a magánszemély használatába adott vagyontárgy maradványértéken történő megvásárlása adóköteles természetbeni juttatásnak minősül. Az adó alapja a kifizető által viselt lízingdíj megállapításánál figyelembe vett beszerzési árnak a lízingelés időszakára jutó, a személyi jövedelemadó-törvény szerint meghatározott értékcsökkenési leírás levonásával kiszámított összege, kivonva belőle a megfizetett maradványértéket. Az adókötelezettség abban az esetben is fennáll, ha a magánszemély nem a maradványértéken vásárolja meg a vagyontárgyat, vagy azt nem a használó magánszemély veszi meg (keresztbe vásárlás). Ebben az esetben a 44 százalékos adó alapját az igazolt, számla szerinti beszerzési árból kiindulva kell megállapítani.
Ingyenes eszközhasználat, szolgáltatás
Ha a munkáltató (kifizető) ingyen engedélyezi saját eszközének használatát, illetve kedvezményesen értékesíti az eszközt a munkavállalónak, tagnak vagy valamely szolgáltatásának kedvezményes igénybevételét (például tarifakedvezmény) teszi lehetővé, akkor az az összeg, amelyet a magánszemély nem vagy csak részben térít meg, természetbeni juttatásként adózik.
Reprezentáció, ajándék
2001-től adóköteles természetbeni juttatásnak számít az üzleti partnerek megajándékozása, vendéglátása. Az adómentesség csak annak a terméknek, szolgáltatásnak az értékére terjed ki, amelyet a köztársasági elnök, az országgyűlés elnöke, a miniszterelnök, illetőleg a külügyminiszter – akár közvetlenül, akár külképviselet által közvetve – nyújt reprezentáció címén az államközi és az államok feletti szervezetekkel kapcsolatos diplomáciai esemény alkalmával.
A 44 százalékos adó alapja a vásárolt, illetve a saját előállítású terméknél, szolgáltatásnál egyaránt magában foglalja az áfát is, függetlenül attól, hogy az általánosforgalmiadó-törvény rendszerében a beszerzés áfája levonható-e, vagy sem. A természetbeni juttatás utáni adófizetési kötelezettséget a juttatás időpontja szerint kell megállapítani, függetlenül attól, hogy az ajándékot, a vendéglátás során felszolgált ételt, italt mikor szerezték be. Nem kifogásolható azonban az sem, ha az adófizetési kötelezettséget a beszerzési számla szerinti időpontban teljesíti a kifizető.
A jövedelemadó rendszerében a reprezentációnál kifizető általi juttatásról van szó, tehát az adókötelezettségnél a kifizető illetőségét kell vizsgálni. Így az adófizetési kötelezettség szempontjából nincs annak jelentősége, hogy azt belföldi vagy külföldi magánszemély kapja, illetve hogy a juttatást a belföldi kifizető Magyarországon vagy külföldön nyújtja. Sőt, ha a belföldi illetőségű magánszemélyt olyan cég, szervezet, társaság stb. részesíti reprezentációs juttatásban, amelyet a belföldi jogszabályok alapján nem terhel adókötelezettség, akkor a kapott juttatás a magánszemély egyéb jövedelmének számít, amely után más összevonandó jövedelmeivel együtt progresszíven kell adóznia.
Ha a kifizető a reprezentációt önállóan, vagy valamely más szolgáltatással együtt megrendeli – rendezvényszervezőt bíz meg –, az adókötelezettség a megrendelőt terheli. A szervezőnek ebben az esetben az adózás rendjéről szóló törvény alapján úgy kell kiállítania a bizonylatot (számlát), hogy abból a kifizető meg tudja állapítani a természetbeni juttatás utáni adó alapját.
Adómentesség
Továbbra is adómentes a kifizető által a magánszemélynek kifizetőként legfeljebb évi három alkalommal adott ajándék – így az üzleti ajándék is – értékéből alkalmanként az 500 forintot meg nem haladó összeg. Ha a kifizető ezt meghaladó értékű üzleti ajándékot ad, akkor az 500 forint feletti rész számít adóköteles természetbeni juttatásnak. Az adómentességnek 2001-től nem feltétele, hogy az ajándékozás valamilyen esemény (családi, egyházi, állami) alkalmával történjen. Fontos, hogy a kifizetőnek olyan – akár saját maga által kialakított – nyilvántartást kell vezetnie, amelyből az adómentesség jogossága minden esetben kiderül.
Adómentes természetbeni juttatás az üzletpolitikai célból, bárkinek azonos feltételekkel és módon, nyilvános körülmények között adott természetbeni juttatás (termék, szolgáltatás, kedvezmény, engedmény). Az adómentesség csak abban az esetben érvényesíthető, ha a törvényi feltételek mindegyike együttesen teljesül. Így adómentes a termékbemutatókon a "kóstolás", a "teszt" ajándék, ha azt teljesen nyilvánosan osztogatják, vagy az "egyet fizet, kettőt kap" akció, ha azon bárki azonos feltételekkel vehet részt. Adóköteles azonban a juttatás, ha a kifizető nem nyilvános körülmények között, vagy nem mindenki által azonos feltételekkel ad ajándékot, árengedményt stb., még akkor is, ha azt üzletpolitikai célból teszi.
A reklámcélú juttatás adómentessége az eddigieken túl is csak akkor érvényesül, ha a magánszemély által kapott ajándék nem számít nyereménynek, illetőleg azt a magánszemély nem verseny, vetélkedő díjaként kapja. A szerencsejátékokról szóló törvény rendelkezései szerint engedélyhez kötött ajándéksorsoláson kisorsolt nyeremény után ugyanis – tekintve, hogy tárgynyereményről van szó – a kifizetőnek kell adóznia. Az adó mértéke ez esetben a nyeremény áfa nélkül számított szokásos piaci értékének 25 százaléka.
Ha viszont a magánszemély az ajándékot verseny, vetélkedő díjaként kapja, akkor annak értékéből az 5000 forintot meg nem haladó rész adómentes, az e feletti értékrész után pedig az azt juttató kifizetőnek kell 44 százalékos szja-t fizetnie. Vonatkozik ez a szabály a társadalmi szervezettől és az egyháztól évente egy alkalommal kapott ajándékra is. Nem érvényesíthető az adómentes rész az értékpapír formájában kapott jutalomnál és a takarékbetétben átadott összegnél sem, mert ez nem számít természetbeni juttatásnak.
Társasági adó
A reprezentációs költségek és közterheik – bárkinek is nyújtják – minden esetben korlátozás nélkül érvényesíthetők a társaságiadó-alapnál. A társaságiadó-törvény fogalommeghatározása szerint továbbra is reprezentációnak számít az üzleti vendéglátás keretében biztosított étel, ital és az ezenfelül nyújtott szolgáltatás és üzleti ajándék. Idetartoznak az állami ünnepekhez, évfordulókhoz és társadalmi eseményekhez kapcsolódó munkahelyi megemlékezésen, taggyűlésen, közgyűlésen, értekezleteken felmerült költségek általános forgalmi adó és személyi jövedelemadó nélkül.
Általános forgalmi adó
A reprezentáció áfabeli megítélését az egyéb törvényi változások nem befolyásolják. Az adóalany az adóalanyisága érdekében történő beszerzéseire az előzetesen felszámított áfát levonhatja, feltéve hogy ez a beszerzés adóköteles tevékenysége érdekében történik. Így levonható az üzleti vendéglátás céljára beszerzett étel, ital, valamint az éttermi vendéglátásról szóló számlában áthárított áfa egyaránt. Bár a módosított áfatörvény szerint adófizetési kötelezettséggel jár az ingyenes szolgáltatás – amennyiben levonható áfa kapcsolódik hozzá –, azonban az adóalany a reprezentáció során nem nyújt ingyenes szolgáltatást, így adófizetési kötelezettsége sem keletkezik.
Az üzleti ajándékok közül továbbra is a kis értékű ajándék az, amelynek ingyenes átadása nem jár áfafizetési kötelezettséggel, az 500 forintos értékhatárt meghaladó, ajándékozási céllal beszerzett termék áfája levonási tilalom alá esik. Amennyiben a saját előállítású terméket, illetve az adóköteles bevételszerző tevékenységhez beszerzett terméket utóbb ajándékozzák el, akkor keletkezik adófizetési kötelezettség, ha a beszerzéshez, előállításhoz levonható áfa kapcsolódik.
Társadalombiztosítás
A tb-törvény alapján a foglalkoztatónak a biztosított részére reprezentáció címén adott termék és szolgáltatás, valamint az ajándék után nem kell társadalombiztosítási járulékot fizetnie. Az egészségügyi hozzájárulásról szóló törvény szerint azonban a kifizetőnek az szja-törvény szerinti ajándék és reprezentáció után 11 százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulást kell fizetnie, függetlenül attól, hogy a belföldi magánszemély biztosított-e vagy sem. Ebből következik, hogy az ilyen típusú jövedelem nem tartozik a biztosítottnál a járulékalapba.
Nem kell megfizetni a százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulást a kifizetőnek, ha a jövedelmet nem belföldi illetőségűnek, illetve olyan magánszemélynek juttatja, aki a Tbj. törvény 11. §-ának vagy 13. §-ának a hatálya alá tartozik (például külföldi diplomata, külföldi munkáltató, külföldi részvétellel működő gazdasági társaság külföldi munkavállalója stb.).
Munkaadói járulék
Az alkalmazottnak adott adóköteles természetbeni juttatás után 3 százalék munkaadói járulékot kell fizetni. Nem terheli ez a járulék a munkavállalónak reprezentáció címén adott természetbeni juttatást.
Biztosítási díj
Ha a kifizető olyan biztosítást köt, amelyben a biztosítási szolgáltatás a szerződésben név szerint meg nem nevezett magánszemélyekre terjed ki, akkor ez adóköteles természetbeni juttatásnak számít. Idetartoznak azok a biztosítások, amelyeknél nem határozható meg pontosan az éppen állományban lévők közül, hogy valóban véglegesen az ő jövedelmüknek kell-e tekinteni a megfizetett díj révén keletkező vagyoni értéket, továbbá az sem, hogy a kapcsolódó kedvezmény kit illet meg az összes következményével együtt.
Nem adóköteles viszont a kifizető által kötött felelősségbiztosítás díja, még akkor sem, ha nem nevesített magánszemélyek egy csoportjának tevékenységét jelöli meg a kockázat tárgyaként. A felelősségbiztosítás esetén a kifizetői díjfizetés miatt nem keletkezik jövedelem, ebben az esetben nem magánszemély kapja a biztosító szolgáltatását.
Alapok közötti átsorolás az önkéntes biztosítópénztáraknál
Az olyan önkéntes kölcsönös biztosítópénztári adományozások, illetőleg a pénztári alapok közötti átcsoportosítások, amikor az aktív pénztártagok egyéni számlái mellett a szolgáltatásban részesülő volt tagok szolgáltatási számlái javára is történik jóváírás, így megnövekszik a szolgáltatás értéke, adóköteles természetbeni juttatásnak számítanak. Az ilyen juttatás után a pénztárnak kell a 44 százalékos személyi jövedelemadót – és a 11 százalékos egészségügyi hozzájárulást – megfizetnie.
Cégautó
A személyi jövedelemadó-törvény szempontjából természetbeni juttatásnak minősül a kifizető belföldi forgalmi engedéllyel és rendszámmal – ideértve az ideiglenes jellegű ilyen dokumentumokat is – ellátott személygépkocsija magáncélú használatára tekintettel keletkező jövedelem.
Magáncélú a használat, ha a magánszemély a személygépkocsit akár állandó, akár eseti jelleggel – a személygépkocsi egyéb használatától függetlenül – személyes céljaira használja.
Személygépkocsi az a négy, illetve három gumiabroncs kerékkel felszerelt gépjármű, amely a vezetővel együtt legfeljebb nyolc felnőtt személy szállítására alkalmas. Idetartozik a benzinüzemű, a dízelüzemű, az elektromos üzemű, a gázüzemű személygépkocsi, a versenyautó, az önjáró lakóautó. Személygépkocsinak minősül továbbá az a vegyes használatú, 2500 kg-ot meg nem haladó megengedett együttes tömegű jármű – nagy rakodóterű személygépkocsi –, amelynek rakodótere gyárilag kialakítva kettőnél több utas szállítására alkalmas, de kézzel egyszerűen oldható ülésrögzítése révén a válaszfal mögötti rakodótér a felhasználás szerinti terhek szállítására bármikor átalakítható, ideértve azt az esetet is, ha az ülést visszafordíthatatlan műszaki átalakítással távolították el.
Az adókötelezettség
A cégautó használata után fizetendő adó a személygépkocsi beszerzési árához igazodó átalányban meghatározott összeg, amelyet a tárgyhónapot követő 12-éig kell megfizetni. Az adókötelezettség szempontjából minden megkezdett hónap egész hónapnak számít. Évközi tulajdonosváltozás vagy üzemeltetőváltozás esetén az új tulajdonosnak, illetőleg az új üzemeltetőnek a változást követő hónaptól kell megfizetnie az adót. Az adóösszegeket a személyi jövedelemadó-törvény differenciáltan tartalmazza, külön az 1997. január 1. előtt és ezt követően keletkezett adókötelezettségre.
Ha a személygépkocsi után a cégautóadót megfizetik, akkor a személygépkocsi minden költsége, valamint a megfizetett adó elismert költségnek számít, a magánhasználat miatt sem a kifizetőt, sem a magánszemélyt nem terheli további adókötelezettség. Ez esetben – az szja-tv. szempontjából – nincs szükség útnyilvántartás vezetésére sem. Ettől függetlenül azonban a számviteli elszámolás érdekében az év eleji, év végi, valamint az elszámolási időszak km-óra állását rögzíteni kell.
Cégautóadó fizetésére kötelezettek
A cégautóadót a személygépkocsi forgalmi engedélyében bejegyzett tulajdonos kifizetőnek kell megfizetnie. Ha a személygépkocsi forgalmi engedélye a tulajdonos mellett az üzembentartót, üzemeltetőt is tartalmazza, az adót az üzemben tartó, üzemeltető kifizetőnek kell megfizetnie. Abban az esetben, ha a vállalkozás üzletszerű kölcsönzéssel, bérbeadással, lízingbeadással foglalkozó kifizetőtől olyan szerződés alapján kölcsönzi, bérli, lízingeli a személygépkocsit, amely szerint a forgalmi engedélybe történő bejegyzés nélkül is üzembentartónak minősül, az adót az üzembentartónak, üzemeltetőnek kell megfizetnie. Ekkor az adókötelezettség számításánál a bérbevételi napokat és a napi adótételeket – a havi adótétel egyharmincad részét – kell alkalmazni.
Bérbeadáskor gyakori, hogy a bérleti szerződés olyan komplett szolgáltatásra vonatkozik, amely szerint a bérbe vevő kifizető a bérbe adó társaság részére megfizeti a bérleti díj részét képező adótételt is, és az adót ez utóbbi társaság rendezi az adóhatósággal saját adóbevallása keretében. E módszer alkalmazhatóságának feltétele, hogy a bérleti szerződésből minden esetben megállapítható legyen az adótétel felszámítása, és az is, hogy kit terhel az adókötelezettség.
Adófizetés megállapodás alapján
A kifizető írásban megállapodhat a magánszeméllyel is, hogy az adót a magánszemély fizeti meg, mégpedig úgy, hogy az adott hónap utolsó napjáig átadja a havi adótételnek megfelelő pénzösszeget, amelyet a kifizető továbbít az adóhatóságnak. Ez a megállapodás csak egész hónapra szólhat. Ha a magánszemély nem rendezi a kötelezettségét – az ebből eredő esetleges jogvitától függetlenül –, a kifizetőnek akkor is be kell fizetnie az adót.
Külföldi tulajdonos
A külföldi illetőségű kifizető tulajdonában lévő cégautó után is – ha azt belföldi illetőségű magánszemély magáncélra használja – meg kell fizetni a cégautóadót. Az adótétel megfizetésére a használó magánszemély kötelezett.
Beszerzési ár, beszerzés éve
A cégautó utáni adó egyrészt a gépkocsi beszerzési árától, másrészt a beszerzés évétől függ.
Beszerzési ár
A beszerzési ár az az összeg – illetőleg annak megfelelő más vagyoni érték –, amelyért a vállalkozás a személygépkocsi tulajdonjogát az üzleti dokumentumai alapján igazolhatóan megszerezte. Ingyenes szerzés esetén, illetve ha a beszerzési ár nem állapítható meg, az adott személygépkocsi-típus forgalmazását üzletszerűen végző vállalkozásnak a beszerzés időpontjára vonatkozó szakvéleményét kell alapul venni.
Ha a lízingbe-, bérbe-, kölcsönbevevő köteles az adó megfizetésére, a lízingbe-, bérbe-, kölcsönbeadó által közölt beszerzési árat kell figyelembe venni az adó mértékének meghatározásakor. Részletfizetés esetén hasonlóan kell eljárni. Külföldről történő beszerzésnél a beszerzési ár a személygépkocsi importjához kapcsolódó általános forgalmi adó alapját képező összeg.
Valamennyi esetben a beszerzéssel kapcsolatos áfával növelt összeget kell érteni az adótétel megállapításánál figyelembe vett beszerzési ár alatt.
A beszerzés éve
A beszerzés évének – ha a tulajdonos az üzembentartó – a gépkocsi tulajdonjoga megszerzésének éve számít. Így a használt gépkocsi beszerzésekor – mintha "új beszerzés" lenne – az adótételt az adótábla első oszlopa szerint kell megállapítani, természetesen a vásárlási számlában feltüntetett összeg alapulvételével. Ha nem a tulajdonos az üzembentartó, a beszerzés éve a forgalmi engedélyben az erről szóló bejegyzés éve, lízingelt, illetőleg lízing útján szerzett személygépkocsi esetén a lízingszerződés megkötésének éve, bérletnél, kölcsönbeadásnál pedig a vonatkozó szerződés megkötésének éve.
Üzemeltetés és mentességek
Nem keletkezik cégautóadó-fizetési kötelezettség,
- ha bizonyítható és a körülményekből is megállapítható, hogy a személygépkocsi bármely okból egy hónapnál hosszabb ideig nem üzemel (azokra a hónapokra, amikor például javítás miatt a gépkocsi használata kizárt volt), valamint,
- ha a cég kizárja a magáncélú használatot, és ezt az útnyilvántartás, menetlevél is alátámasztja.
Nincs cégautóadó-fizetési kötelezettség akkor sem, ha a magánszemély ellenértéket fizet a használatért. A térítésnek ebben az esetben el kell érnie legalább a futott kilométer alapján az üzemanyag-fogyasztási norma és az üzemanyagköltség (APEH-ár szerint, vagy a számlák szerint számított összeg), valamint a 3 Ft/km általános normaköltséggel számított összeget. Az üzemanyagköltség megtérítettnek minősül akkor is, ha a magáncélú használatra jutó üzemanyagot a magánszemély saját maga vásárolja meg. A használatért fizetett térítést a társaságnak bevételként kell elszámolnia.
Tevékenységfüggő mentességek
A fentieken túlmenően nem kell az adót megfizetni az után a személygépkocsi után, amelyet
- megkülönböztető fény- és figyelmeztető jelzést adó készülékkel szereltek fel az erről szóló 11/1996. (V. 10.) BM rendelet alapján, továbbá amelyet az egyházak, egyházi karitatív szervezetek kizárólag alapfeladataik ellátásához használnak,
- postaszolgáltatás (SZJ 64.11.1.), közműhiba-elhárítás, kegyeleti szolgáltatás céljából üzemeltetnek, továbbá amelyet a személygépkocsi-kereskedelemmel üzletszerűen foglalkozó kifizető kizárólag továbbértékesítési céllal szerzett be, valamint amelyet a társas vállalkozás taxirendszerű személyszállítás, gyakorlati gépjárművezető-oktatás céljából üzemeltet,
- a betegségmegelőző és gyógyító céllal, szociális céllal, az egészségkárosodott hátrányos helyzetűek segítésére létrehozott alapítvány, közalapítvány, az egyesület, a köztestület, valamint a megváltozott munkaképességű dolgozók foglalkoztatásáról és szociális ellátásáról szóló 8/1983. (VI. 29.) EüM-PM együttes rendelet 27/B §-ában megváltozott munkaképességűek foglalkoztatására kijelölt célszervezet kizárólag súlyosan fogyatékos magánszemélyek rendszeres szállítására üzemeltet, és a működési szabályzatából, gazdálkodásából az összes körülmény figyelembevételével egyértelműen megállapítható, hogy az üzemeltetés ténylegesen az említett jogcímen történik,
- kizárólag az Országos Egészségbiztosítási Pénztár által – az egészségügy társadalombiztosítási finanszírozásának egyes kérdéseiről szóló 103/1995. (VIII. 25.) Korm. rendelet alapján – finanszírozott háziorvosi, házi gyermekorvosi tevékenység ellátása érdekében, valamint az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat intézetei az 1991. évi XI. tv. alapján kizárólag betegségmegelőző, gyógyító, egészségkárosodást csökkentő közegészségügyi, járványügyi és egészségvédelmi alapfeladatának ellátása érdekében üzemeltetnek,
- a kifizető magánszemélynek adott bérbe, lízingbe, feltéve hogy a havi lízing-, bérleti díj nem kevesebb a vonatkozó adótételnél, és a személygépkocsi üzemeltetésének összes költségét és közterheit egészében a személygépkocsit bérbe, lízingbe vevő magánszemély viseli,
- átalányadózást, tételes átalányadózást alkalmazó egyéni vállalkozó üzemeltet, valamint
- vállalkozói jövedelemadózást alkalmazó egyéni vállalkozó üzemeltet, kivéve azt az időszakot, amelyre vonatkozóan értékcsökkenési leírást, bérleti, avagy lízingdíjat számol el.
Meg kell azonban fizetni az adót, ha a személygépkocsit nem kizárólag az előzőekben említett alapfeladatok ellátására használják, hanem a körülményekből megállapítható másfajta használat is.
A személygépkocsinak az alapfeladatokhoz kapcsolódó kizárólagos használatát igazoló dokumentumokat – menetlevél, útnyilvántartás – az adó megállapításához való jog elévülésének idejéig a kifizetőnek meg kell őriznie.
