Bírságok a környezetkárosítóknak

Ez év januárjától a környezetvédelmi bírság behajtása adók módjára történik, amely lehetővé teszi, hogy a fizetésképtelen környezetkárosítók ellen végrehajtást kezdeményezzenek. A döntéshozók azt várják az új szabályozástól, hogy a környezet megóvása a korábbiaknál erőteljesebben érvényesüljön a vállalatok szemléletében.

A környezetvédelem tudatosítása érdekében már az elmúlt években is számos intézkedés született. Takács Margit, a Környezetvédelmi Főfelügyelőség főosztályvezetője lapunknak kifejtette: Az 1995-ben megszületett új környezetvédelmi törvény különösen a környezetvédelmi engedélyezési eljárásban hozott komoly változást. A létesítmények működéséhez szükséges engedélyezést a környezetvédelmi és a közegészségügyi hatóságok számtalan esetben közösen végzik és ellenőrzik. Mindkét hatóságnak lehetősége van bírságot kiszabni, ha valamilyen szabálytalanságra bukkan. A környezetvédelmi bírság kiszabásánál a hatóság mindig mérlegeli a szabálysértés környezeti veszélyeit, a kötelezettségszegés módját és súlyát. Ez azonban távolról sem szubjektív módon történik, hiszen a bírságolás alapját képező szempontokat jogszabályok írják elő. A bírság mértéke ötezer forinttól akár több tízmillióig terjedhet. A jogszabályok nem teszik lehetővé, hogy a megállapított cselekmény súlyának megfelelő bírságot a hatóság csökkentse, vagy esetleg elengedje, netán eltekintsen a bírság kivetésétől – hangsúlyozta Takács Margit. Első fokon a bírságot a környezetvédelmi felügyelőség rója ki, a határozat ellen benyújtott fellebbezést azonban a Környezetvédelmi Főfelügyelőség vizsgálja felül, mégpedig úgy, hogy a kifogásolt elemeken kívül a másodfokú eljárás keretein belül a teljes eljárás és a döntés jogszerűségét is ellenőrzi. A Környezetvédelmi Főfelügyelőség tapasztalatai szerint a bírságolási eljárás, illetve a bírságolás nagyságrendjéről szóló első fokú határozatok ellen csupán az érintettek tíz százaléka emel kifogást.

Hiányos az adatbázis

2001. január elsejétől megváltozik a kirótt bírság behajtása, az adóigazgatási eljárásról szóló jogszabály módosítása ugyanis lehetővé teszi, hogy a környezetvédelmi bírság behajtása adók módjára történjen. Ez azt jelenti, hogy amennyiben a megbírságolt cég bankszámláján nem áll rendelkezésre a megfelelő összeg, úgy végrehajtási eljárást kezdeményezhet a környezetvédelmi felügyelőség. Az adatok egyébként arról tanúskodnak, hogy a vállalatok legtöbbször a veszélyes hulladékokkal kapcsolatos szabályokat szegik meg, ezen belül is a leggyakrabban az adminisztratív kötelezettségeiket hagyják figyelmen kívül. Az adminisztratív jellegű mulasztások természetesen a legalacsonyabb bírságolási kategóriába tartoznak, mivel ezek önmagukban nem jelentenek közvetlen veszélyt a környezetre. Ennél súlyosabb vétség, ha a cégek a törvényben rögzített kötelezettségük ellenére nem ellenőrzik, hogy a veszélyes hulladékaik kezelésével megbízott vállalkozások rendelkeznek-e a tevékenységük végzéséhez szükséges szakhatósági engedéllyel. Érdekes módon a veszélyes hulladékok szállításánál szinte csak elvétve fordul elő valamilyen kisebb szabálytalanság. A környezetvédelmi felügyelőségek 1999-ben 296 esetben összesen több mint 1,5 milliárd forint bírságot vetettek ki: 818 millió forintot lég-, 546 millió forintot vízszennyezés és 192 milliót veszélyes hulladékkal kapcsolatos szabálytalanság miatt.

A környezetvédelmi szakhatóságok munkájának hatékonyságát csökkenti, hogy nem rendelkeznek olyan informatikai rendszerekkel, amelyek révén gyorsan juthatnának a szükséges adatok, információk birtokába. Azaz: a tizenkét környezetvédelmi felügyelőség, valamint a főfelügyelőség adatbázisa nincs összekapcsolva. Így nem tudják összegezni egy-egy országos vagy több megyei telephelyen működő cég tevékenységének jellemzőit. Az ellenőrzés hatékonyságát is sokan kérdőjelezik meg, hiszen köztudomású, hogy a környezetvédelmi felügyelőségek létszáma e téren korlátozott. Ez azt jelenti, hogy az éves ellenőrzési tervben többnyire csak a nagyobb cégek, valamint a környezetre nézve veszélyesebb tevékenységet végzők számíthatnak szakhatósági terepszemlére.

A kisebb, illetve az engedély nélküli vállalkozások – lakossági bejelentés nélkül – akár évekig háborítatlanul okozhatnak kisebb-nagyobb környezeti károkat – sorolta a főfelügyelőség gondjait Takács Margit. A mérőeszközökhöz kötött ellenőrzések száma ugyancsak szűkre szabott keretek között mozog. Adott esetben, ha – például – húsz zajmérést ütemezett be egy környezetvédelmi felügyelőség, akkor két-három rendkívüli ellenőrzésnél többet már nem tudnak elvégezni. A légszennyező anyagok kibocsátási szintjének ellenőrzésénél hasonló gondok jelentkeznek.

Nem csökkent a légszennyezés

Műszaki számításokkal megalapozott becslések szerint Magyarországon évente közel 109 millió tonna hulladék keletkezik. Az összes mennyiségből – évente – mintegy 20 millió tonna a kezelt folyékony települési hulladék és 4-5 millió tonna a települési szilárd hulladék. A további mintegy 85 millió tonna az ipari, mezőgazdasági vagy más gazdasági tevékenységből származó termelési hulladék. Ezen belül – a hulladéktermelők kötelező önbevallása alapján – évente összesen 3,5 millió tonnára tehető a veszélyes hulladék keletkező mennyisége, melyből a vörösiszap 0,5 millió tonna. Az ártalmatlanítás vállalkozói szférába került, ám a szűk keresztmetszet következtében monopolhelyzet jött létre, amely az ebből fakadó előnyökkel való visszaélésre teremt lehetőséget. A magánkézbe került cégek miatt az állami felelősséget nem lehet érvényesíteni.

Magyarország legnagyobb légszennyezői továbbra is a hőerőművek és a vegyipar. Az 1993-as és az 1998-as adatok összevetésekor kiderül, hogy a nitrogén-oxid, a szálló por, a szén-monoxid és a kén-dioxid kibocsátása gyakorlatilag semmit sem változott. Előrelépés a munkahelyek kémiai biztonságáról szóló 25/2000. (IX. 30.) EüM-SZCSM együttes rendeletétől és a szigorúbb határértékek végrehajtási utasításait tartalmazó, a folyamatosan megjelenő kormányrendeletektől várható.

Az Európai Unió és a világ más régióinak fejlett országaiban a menedzsment minden szintjén ma már kiemelt feladat a minőségi szemlélet, a preventív gondolkodás és a biztonságos munkakörnyezet összhangjának megteremtése. Ennek szellemében például az EU Szociális Chartája rögzíti azt is, hogy a fejlett munkakörülmények közepette a munkavégző érezze jól magát, veszély ne érje, vagy ne fenyegesse, s esélye legyen az egészséges, hosszú életre. Mindazon országoknak, amelyek csatlakozni kívánnak az Európai Unióhoz, a fenti követelményekből eredő feladatokat és terheket saját elhatározásból és erőből kell megvalósítaniuk.

Az egészség érték

A munkahelyi környezet és biztonság ugyanakkor nagyban hozzájárul ahhoz is, hogy a munkavállaló szeresse munkáját, és azonosuljon cégének, munkaadójának hosszú távú céljaival. Ennek érdekében az első lépést a munkaadónak kell megtennie azzal, hogy gondoskodik a biztonságos munkakörülmények kialakításáról. Intézkedéseinek azt kell – kellene – sugallnia, hogy a munkavállaló személye és egészsége a munkáltató számára megóvandó érték. E tekintetben az állam nem hagyatkozik a munkaadók önkéntes vállalásaira, hanem törvényekkel, különféle rendeletekkel, jogszabályokkal kényszeríti ki a munkavállalókat megillető kötelező gondoskodást.

Dr. Horváth Endre fővárosi tisztiorvos, a munkahigiéné és az ergonómia szakértője lapunknak elmondta: Magyarországon bizonyos iparágak megszűnésével egészségügyi szempontból javult a helyzet, a kifejezetten sok vegyi expozíció, a fizikai megterhelések, a káros zajhatások lényegesen csökkentek az elmúlt tíz esztendőben. A külföldi cégek hazánkba telepített üzemei, illetőleg a honi nagyvállalatok által alkalmazott technológiák többnyire megfelelnek a munka-egészségügyi és -biztonsági előírásoknak.

A korábbi állapotokhoz képest azonban némi visszalépést jelent, hogy az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat (ÁNTSZ) a változékonyság miatt nem tudja kézben tartani a kisvállalatokat. Ennek ellenére kedvező tapasztalat, hogy a kötelező szűrővizsgálatokat – amelyek számát és gyakoriságát törvény írja elő az egészséget károsító anyagokkal dolgozó vállalatok, üzemek, vállalkozások foglalkozás-egészségügyi szolgáltatói számára – a gyakorlatban ténylegesen elvégzik. Ám gyakran hiányzik – a kockázatbecslés elmaradása miatt – az alkalmassági vizsgálatok rendjének szabályozása. A veszélyes vegyi anyaggal foglalkozó vállalkozások egy része pedig még mindig nem rendelkezik tevékenységi engedéllyel. Ugyancsak gyakori probléma a munkahelyi légszennyezettség, a kisüzemekben az egyéni védőeszközök hiánya. Sok esetben azonban maguk a munkavállalók is mulasztanak, hiszen akkor sem viselik a védőeszközöket, ha azok egyébként rendelkezésükre állnak.

Kedvező jelenség ugyanakkor, hogy az újonnan alakuló kis- és középüzemek többségükben már korszerű technológiát alkalmaznak, s csökkentek a munkavállalók egészségét veszélyeztető hatások. Ugyanakkor egyre több vállalkozás végzi vagy végezteti el a tevékenységével kapcsolatos kockázatértékelést is.

Zalavári József ipari formatervező, a Magyar Iparművészeti Egyetem adjunktusa a környezetvédelem humán aspektusaira hívja fel a figyelmet. Véleménye szerint a jól megkonstruált munkahelyek nem pusztán esztétikai élményt jelentenek. Számos felmérés bizonyítja: a megfelelő környezet hatékonyabbá teszi a munkavégzést, csökkenthetők a munkahelyi ártalmak, s minimalizálhatók a baleseti kockázatok.

A kockázatok mérsékelhetők

A kis- és középvállalatok vezetői gyakran azért nem fordulnak szakemberhez, mert félnek a tervezés költségeitől. Aligha szükséges azonban bizonygatni, a munkahely akkor a legműködőképesebb, ha a munkavállaló a legtöbbet tehet azért, hogy környezetét – és annak felszereléseit, tárgyait – épségben megőrizze. Ma már egyébként a használati tárgyak élettartama fokozatosan hosszabbodik, példa erre, hogy a csőd idején felszámolt irodabútorokat egyre több esetben új, életképes, az egyszerűségre törekvő vállalkozások hasznosítják újra. Ez azonban hazánkban még nem általános gyakorlat.

Sokszor lehet tapasztalni, hogy a magyarok által bérelt irodaépületek bútorzata szükség feletti módon a könnyelműséget sugallja partnereinek. A környezeti feltételekhez ritkán társítják a szépség fogalmát, holott könnyen belátható: a korszerű, formatervezést és praktikumot ötvöző felszerelés, a munkahely diszkrét szépsége, eleganciát sugalló tisztasága kihat a munkáltatók és a munkavállalók közti esztétikai-erkölcsi viszonyokra is. Az örömmel, kedvvel végzett munka egyaránt érdeke a munkáltatónak és a munkavállalónak. A munkakörnyezethez szervesen hozzátartozik a munkaruházat, a védősisak, mely nem csak formatervezett, de jelzi azt is, hogy viselője, tulajdonosa mely munka-, illetve cégcsoporthoz tartozik. A Porsche szerelői büszkén viselik akár ebédszünetben is az egyenruhájukat, a cég ereje fokozza önérzetüket, egyszersmind ők maguk a cégimázs hordozói is.