Betegként mindenki könnyebben sebezhető, ezért a betegjogok érvényesítését megkönnyítendő, az idén már minden egészségügyi intézménynél elérhetők a betegjogi képviselők is. Az egészségügyi törvény (1997. évi CLIV. tv.) szabályozza azokat az állampolgári jogokat, amelyek minden beteget megilletnek a gyógykezelés során. Cikkünkben ezeket vesszük sorra.
Az egészségügyi ellátáshoz való jog
Minden betegnek joga van sürgős szükség esetén az életmentő és a súlyos vagy maradandó egészségkárosodás megelőzését biztosító ellátáshoz (sürgősségi ellátás), a fájdalomcsillapításhoz, a szenvedések csökkentéséhez, s ezek a jogosultságok nem korlátozhatók.
Egészségi állapotnak megfelelő ellátás
A betegek az egészségi állapotuknak megfelelő ellátásra jogosultak. Az ellátásnak meg kell felelnie az adott egészségügyi szolgáltatásra vonatkozó szakmai és etikai szabályoknak, irányelveknek, s folyamatosan, napi 24 órában igénybe vehetőnek kell lennie. Az ellátás folyamán nem lehet hátrányosan megkülönböztetni a betegeket társadalmi helyzetük, politikai nézeteik, származásuk, nemzetiségük, vallásuk, nemük, szexuális irányultságuk, koruk, családi állapotuk, testi vagy értelmi fogyatékosságuk, képzettségük és minden más egyéb, az egészségi állapotukkal össze nem függő ok alapján.
Szabad orvosválasztás
A beteg maga választhatja meg az állapota által szakmailag indokolt szintű egészségügyi szolgáltatót és a kezelőorvosát, feltéve ha jogszabály nem tesz kivételt, és az egészségi állapot által indokolt ellátás szakmai tartalma, az ellátás sürgőssége vagy az ellátás igénybevételének alapjául szolgáló jogviszony nem zárja ki.
A beteg bármely, a kezelőorvos által megállapított diagnózissal, illetve javasolt terápiával, valamint a kórházból tervezett elbocsátásával vagy más egészségügyi szolgáltatóhoz történő beutalásával kapcsolatban kérheti, hogy más orvos vizsgálja meg.
A jogosultság korlátja – várólista
Amennyiben a beteg az egészségi állapota által indokolt legrövidebb időn belül az adott (választott) egészségügyi szolgáltatónál nem részesíthető a szükséges ellátásban, tájékoztatni kell arról, hogy melyik egészségügyi intézményben tudja igénybe venni az ellátást. Ha az ellátás nem biztosítható máshol, vagy a beteg nem fogadja el a másik intézményben való kezelést, várólistára helyezik. A várólistán a sorrend kialakítása és a beteg kiválasztása egységes, ellenőrizhető, nyilvánosságra hozott szakmai szempontok szerint, a listán szereplő betegek egészségi állapota által indokoltan és hátrányos megkülönböztetés nélkül történik. Ennek ellenőrzésére a beteg írásbeli meghatalmazása alapján a betegjogi képviselő is jogosult. A várakozás okáról és annak várható időtartamáról, illetve esetleges következményeiről tájékoztatni kell a beteget.
| Fogalmak |
|---|
|
Sürgős szükség: az egészségi állapotban bekövetkezett olyan változás, amelynek következtében azonnali egészségügyi ellátás hiányában a beteg közvetlen életveszélybe kerülne, illetve súlyos vagy maradandó egészségkárosodást szenvedne.
Veszélyeztető állapot: az az állapot, amelyben az azonnali intézkedés hiánya a beteg vagy más személy életét, testi épségét vagy egészségét közvetlenül fenyegető helyzetet eredményezne, illetőleg a környezetére közvetlen veszélyt jelentene. Invazív beavatkozás: a beteg testébe bőrön, nyálkahártyán vagy testnyíláson keresztül behatoló fizikai beavatkozás, ide nem értve a beteg számára szakmai szempontból elhanyagolható kockázatot jelentő beavatkozásokat. Életmentő beavatkozás: sürgős szükség esetén a beteg életének megmentésére irányuló egészségügyi szolgáltatás. Korlátozottan cselekvőképes:
Cselekvőképességet korlátozó gondnokság alá a bíróság azt a nagykorú személyt helyezi, akinek az ügyei viteléhez szükséges belátási képessége – elmebeli állapota, szellemi fogyatkozása vagy valamilyen kóros szenvedélye miatt – tartósan vagy időszakonként visszatérően nagymértékben csökkent. Cselekvőképtelen:
Cselekvőképességet kizáró gondnokság alá a bíróság azt a nagykorú személyt helyezi, akinek az ügyei viteléhez szükséges belátási képessége – elmebeli állapota vagy szellemi fogyatkozása miatt – állandó jelleggel teljesen hiányzik. |
Az emberi méltóság megőrzése
Az egészségügyi ellátás során a beteg emberi méltósághoz fűződő jogát szükségszerűen korlátozzák. A visszaélések, a túlzott időtartamú és mértékű korlátozások elkerülése érdekében az egészségügyi törvény rögzíti, hogy az egészségügyi ellátás során tiszteletben kell tartani a beteg emberi méltóságát, s jogainak gyakorlásában csak az egészségi állapota által indokolt ideig, törvényben meghatározott mértékben és módon korlátozható. A korlátozás elrendelésének okát, módszerét, időtartamát be kell jegyezni az egészségügyi dokumentációba. Ennek megfelelően:
- kizárólag az ellátásához szükséges beavatkozások végezhetők el a betegen (kivéve, ha az egészségügyi törvény másként rendelkezik),
- a beteg személyes szabadsága kizárólag sürgős szükségben, illetve a saját vagy mások élete, testi épsége és egészsége védelmében korlátozható fizikai, kémiai, biológiai vagy pszichikai módszerekkel vagy eljárásokkal,
- csak méltányolható okból és ideig várakoztatható a beteg,
- az ellátás során a beteg szeméremérzetére tekintettel ruhája csak a szükséges időre és a szakmailag indokolt mértékben távolítható el.
A személyes szabadság korlátozása nem lehet büntető jellegű, és csak addig tarthat, ameddig az elrendelés oka fennáll.
Hozzátartozók jelenléte, kapcsolattartás
A kórházi kezelés alatt álló beteg akár írásban, akár szóban kapcsolatot tarthat másokkal, látogatókat fogadhat. Ennek során azonban tiszteletben kell tartani a betegtársak jogait, és be kell tartani a kórház házirendjét. A beteg megtilthatja, hogy a gyógykezelésének tényét vagy az azzal kapcsolatos egyéb információt más előtt feltárják. Ettől csak a gondozása érdekében, közeli hozzátartozója vagy a gondozására köteles személy kérésére tekinthet el az orvos.
Az új egészségügyi törvény rögzíti a betegnek azt a jogát, miszerint bizonyos esetekben hozzátartozói vagy az általa megjelölt más személyek (barátok) mellette tartózkodhatnak a kórházi kezelés alatt. Eszerint:
- a súlyos beteg mellett bármely általa megnevezett személy ott lehet a kórházban,
- a kiskorú beteg mellett tartózkodhat a szülője, a törvényes képviselője, illetve az általa vagy törvényes képviselője által megjelölt személy,
- a vajúdás és a szülés alatt folyamatosan a szülő nővel lehet az általa megjelölt nagykorú személy,
- a szülést követően az anyának joga van arra, hogy – amennyiben ezt egyikük egészségi állapota sem zárja ki – az újszülöttjével egy szobában helyezzék el.
Távozás az egészségügyi intézményből
Minden beteg elhagyhatja a gyógykezelését végző egészségügyi intézményt, feltéve ha ezzel nem veszélyezteti mások testi épségét, egészségét. A távozási szándékot be kell jelenteni a kezelőorvosnak, aki ezt a tényt feltünteti a betegről szóló egészségügyi dokumentációban. A dokumentációban azt is fel kell tüntetni, ha a beteg bejelentés nélkül hagyja el a kórházat. Amennyiben a beteg állapota indokolja, értesíteni kell az illetékes hatóságokat, valamint a cselekvőképtelen, illetve a korlátozottan cselekvőképes beteg törvényes képviselőjét is.
A tájékoztatáshoz való jog
Minden betegnek joga van ahhoz, hogy folyamatosan, részletesen tájékoztatást kapjon:
- az egészségi állapotáról, beleértve ennek orvosi megítélését is,
- a javasolt vizsgálatokról, beavatkozásokról, illetve azok elvégzésének vagy elmaradásának lehetséges előnyeiről és kockázatairól,
- a vizsgálatok, beavatkozások elvégzésének tervezett időpontjairól,
- döntési jogáról a javasolt vizsgálatok, beavatkozások tekintetében,
- a lehetséges alternatív eljárásokról, módszerekről,
- az ellátás folyamatáról és várható kimeneteléről,
- a további ellátásokról, valamint
- a javasolt életmódról.
Közölni kell a beteggel a kezelésben részt vevők nevét, beosztását, szakképesítését is. A tájékoztatást a beteg életkorára, iskolázottságára, ismereteire, lelkiállapotára, kívánságára tekintettel, cselekvőképtelen és korlátozottan cselekvőképes betegnél pedig a korának és pszichés állapotának megfelelően kell megadni. A tájékoztatást követően további kérdéseket tehet fel a beteg. A cselekvőképes beteg lemondhat a tájékoztatásról, kivéve ha betegsége természetét ismernie kell ahhoz, hogy mások egészségét ne veszélyeztesse. Amennyiben a beavatkozást a beteg kezdeményezésére és nem terápiás célból végzik, a lemondás csak írásban érvényes. A cselekvőképes beteg írásban vagy egyéb hitelt érdemlő módon kijelölheti azt a személyt, akit helyette tájékoztatni kell.
Az önrendelkezés joga
Az önrendelkezési jog keretében a beteg szabadon döntheti el, hogy kíván-e igénybe venni egészségügyi ellátást, illetve annak során milyen beavatkozások elvégzésébe egyezik bele, illetve melyeket utasít vissza.
A beteg részt vehet a kivizsgálását és kezelését érintő döntésekben. Főszabályként bármely egészségügyi beavatkozás elvégzésének feltétele, hogy ahhoz a beteg megtévesztéstől, fenyegetéstől és kényszertől mentes, megfelelő tájékoztatáson alapuló beleegyezését adja, ez alól azonban az egészségügyi törvény kivételt tehet.
Beleegyezés az orvosi beavatkozások elvégzéséhez
Főszabályként a beleegyezés szóban, írásban vagy ráutaló magatartással is megadható és bármikor visszavonható. Az invazív (a szervezetbe erővel, művi úton behatoló) beavatkozásokhoz azonban a beteg írásbeli, vagy ha erre nem képes, akkor két tanú együttes jelenlétében tett szóbeli nyilatkozata szükséges.
A cselekvőképes beteg közokiratban, teljes bizonyító erejű magánokiratban, ha pedig írásképtelen, akkor két tanú együttes jelenlétében megtett szóbeli nyilatkozatával megnevezheti azt, aki helyette megadhatja a beleegyezést, gyakorolhatja a visszautasítás jogát, illetve akit tájékoztatni kell. Emellett bárkit kizárhat a beleegyezés és a visszautasítás jogának helyette történő gyakorlásából, illetve a tájékoztatásból.
Amennyiben a beteg cselekvőképtelen, illetve korlátozottan cselekvőképes, és nem nevezett meg maga helyett nyilatkozattételre jogosult személyt, a beleegyezést elsősorban a törvényes képviselője adhatja meg, illetve utasíthatja vissza (feltéve hogy a beteg nem zárta ki őt a beleegyezés jogából). Törvényes képviselő hiányában a beteggel közös háztartásban élő, cselekvőképes házastársa vagy élettársa, ennek hiányában gyermeke, gyermek hiányában a szülője, szülő hiányában a testvére, testvér hiányában a nagyszülője, nagyszülő hiányában pedig az unokája gyakorolja a beleegyezés, a visszautasítás jogát. Amennyiben nincs olyan hozzátartozó, aki közös háztartásban él a beteggel, akkor a különélő hozzátartozó is gyakorolhatja ezt a jogot a beteg helyett. [Az Alkotmánybíróság 36/2000. (X. 27.) számú határozatában megállapította, hogy a korlátozottan cselekvőképes betegek egészségügyi ellátással kapcsolatos önrendezési jogának a cselekvőképtelen betegekkel azonos korlátozása sérti az élethez és az emberi méltósághoz való alkotmányos jogot, ezért a jogszabály erre vonatkozó rendelkezését 2001. december 31-ével megsemmisítette. Ez azt jelenti, hogy a korlátozottan cselekvőképes betegek saját maguk is gyakorolhatják majd a beavatkozáshoz való beleegyezés és visszautasítás jogát. Tekintettel arra, hogy a határozat több mint egyéves türelmi időt határoz meg, várható, hogy a jogalkotók szabályozni fogják a korlátozottan cselekvőképes betegek önrendelkezési jogának pontos feltételeit.]
Ha az egy sorban lévő jogosultak ellentétes nyilatkozatot tesznek, az orvos a beteg egészségi állapotát várhatóan legkedvezőbben befolyásoló döntést veszi figyelembe.
Amennyiben a beteg az egészségi állapota következtében nem képes beleegyező nyilatkozatot tenni, és az általa megjelölt személy nyilatkozatának beszerzése késedelemmel járna, vélelmezik a beleegyezést. Szintén vélelmezik a beleegyezést az olyan invazív beavatkozásoknál, ahol a nyilatkozattételre jogosult személy nyilatkozatának beszerzése késedelemmel járna, és a beavatkozás késedelmes elvégzése a beteg egészségi állapotának súlyos vagy maradandó károsodásához vezetne.
Beavatkozások a beteg beleegyezése nélkül
A beteg beleegyezésére nincs szükség abban az esetben, ha az adott beavatkozás vagy intézkedés elmaradása mások – ideértve a 24. hetet betöltött magzatot is – egészségét vagy testi épségét súlyosan veszélyezteti, továbbá – a visszautasításra is figyelemmel – ha a beteg közvetlen életveszélyben van.
Amennyiben egy invazív beavatkozás olyan kiterjesztése válik szükségessé, amely előre nem volt látható, az erre irányuló beleegyezés hiányában csak akkor végezhető el, ha sürgős szükség fennállása indokolja, vagy elmaradása aránytalanul súlyos terhet jelentene a betegnek. Amennyiben a beavatkozás kiterjesztése a beteg valamely szervének vagy testrészének elvesztéséhez vagy funkciójának teljes kieséséhez vezetne, a beavatkozás kiterjesztése csak közvetlen életveszélyben vagy akkor végezhető el, ha ennek elmaradása aránytalanul súlyos terhet jelentene a betegnek.
Az emberi test alkotórészeinek felhasználása
A beteg írásbeli beleegyezése szükséges a beavatkozással összefüggésben még életében eltávolított sejtjének, sejtalkotó részének, szövetének, szervének, testrészének – egészségügyi ellátásával össze nem függő – bármilyen célú felhasználásához. A beteg – az egészségügyi törvény keretei között – halála esetére rendelkezhet a holttestét érintő beavatkozásokról. Ennek keretében megtilthatja, hogy holttestéből szervet és szövetet átültetés, egyéb gyógyító célú felhasználás, kutatás vagy oktatás céljából eltávolítsanak.
Az ellátás visszautasítása
A cselekvőképes beteg visszautasíthatja az egészségügyi ellátás igénybevételét, feltéve hogy ezzel a magatartásával nem veszélyezteti mások életét vagy testi épségét. A cselekvőképtelen vagy korlátozottan cselekvőképes beteg helyett ezt a jogot törvényes képviselője vagy az általa erre feljogosított személy gyakorolja.
Amennyiben az ellátás elmaradása a beteg egészségi állapotában várhatóan súlyos vagy maradandó károsodást eredményezne, a visszautasítást érvényesen csak közokiratban vagy teljes bizonyító erejű magánokiratban, illetve ha a beteg írásképtelen, akkor két tanú együttes jelenlétében lehet megtenni.
Életfenntartó vagy életmentő beavatkozást csak akkor lehet visszautasítani, ha a beteg olyan súlyos betegségben szenved, amely az orvostudomány mindenkori állása szerint rövid időn belül – megfelelő egészségügyi ellátás mellett is – halálhoz vezet, és gyógyíthatatlan. A visszautasítást csak közokiratban vagy teljes bizonyító erejű magánokiratban, ha pedig a beteg írásképtelen, akkor két tanú együttes jelenlétében lehet megtenni. Nem utasítható vissza az életfenntartó vagy életmentő beavatkozás, ha a beteg állapotos, és előre láthatóan képes a gyermek kihordására.
A cselekvőképes személy a későbbiekben bekövetkező esetleges cselekvőképtelensége esetére közokiratban visszautasíthat egyes vizsgálatokat, beavatkozásokat, illetve megnevezheti azt a cselekvőképes személyt, aki a visszautasítás jogát helyette gyakorolhatja. A közokiratba foglalt nyilatkozat csak akkor érvényes, ha pszichiáter szakvéleményben igazolja, hogy a személy döntését annak lehetséges következményei tudatában hozta meg. A nyilatkozatot kétévente meg kell újítani, és azt a beteg bármikor – cselekvőképességére, illetve alaki kötöttségre tekintet nélkül – visszavonhatja.
A visszautasítás az alaki előírások betartásával is csak akkor érvényes, ha egy háromtagú orvosi bizottság megvizsgálja a beteget, és egybehangzóan, írásban nyilatkozik arról, hogy a beteg döntését annak következményei tudatában hozta meg, illetve hogy a visszautasítás alapjául szolgáló feltételek fennállnak, továbbá a beteg az orvosi bizottság nyilatkozatát követő 3. napon – két tanú előtt – ismételten kinyilvánítja a visszautasításra irányuló szándékát.
| Reprodukciós eljárások – a meddőség kezelése |
|---|
|
A reprodukciós eljárások célja az egészségügyi okból gyermektelen párok vér szerinti gyermekhez juttatása. Emberi reprodukcióra irányuló különleges eljárásként testen kívüli megtermékenyítés és embrióbeültetés, a házastárs, illetve élettárs ivarsejtjeivel vagy adományozott ivarsejttel végzett mesterséges ondóbevitel, ivarsejt adományozásával történő testen kívüli megtermékenyítés és embrióbeültetés, embrióadományozással végzett embrióbeültetés, valamint a női ivarsejt megtermékenyülését, illetőleg megtermékenyíthetőségét, valamint a megtermékenyített ivarsejt megtapadását, fejlődését elősegítő egyéb módszer alkalmazható.
Az eljárások alapfeltétele, hogy a gyermeket vállaló kérelmezők házastársak vagy különnemű élettársak legyenek, és az élettársak egyike se álljon más személlyel házastársi kapcsolatban. Egyedülállók kérelmére – kevés kivétellel – nem alkalmazható az eljárás. Amennyiben azonban a női ivarsejt megtermékenyítése már a házasság vagy az élettársi kapcsolat fennállása alatt megtörtént, akkor az eljárás a házastársi (élettársi) kapcsolat megszűnése után az egyedülálló nőnél tovább folytatható. A reprodukciós eljárás csak akkor folytatható le, ha a meddőség egyéb kezelési módszerei eredménytelenek voltak, és az alkalmazott eljárással orvosilag megalapozott esélye van egészséges gyermek fogamzásának és megszületésének. A meddőség megállapítására és kezelésére irányuló eljárás csak orvosi javaslat alapján, az Egészségbiztosítási Alapból e feladatra finanszírozott egészségügyi szolgáltatónál vehető igénybe térítésmentesen. Az eljárások közül legfeljebb öt teljes, az embrió beültetésével végződő beavatkozás vehető igénybe térítésmentesen, legfeljebb az első szülésig. |
Az egészségügyi dokumentáció megismerése
A beteg megismerheti a róla készült egészségügyi dokumentációban feltüntetett adatait, tájékoztatást kérhet azokról, s a dokumentációban szereplő adattal ő rendelkezik. Kezdeményezheti a pontatlannak vagy hiányosnak vélt egészségügyi dokumentáció kiegészítését, kijavítását, amelyet a kezelőorvos, illetve más adatkezelő saját szakmai véleményének feltüntetésével jegyez rá a dokumentációra (a hibás egészségügyi adatot az adatfelvételt követően nem lehet törölni, hanem úgy kell kijavítani, hogy látható legyen az eredetileg felvett adat). A beteg írásban felhatalmazhatja az általa meghatározott személyt a rá vonatkozó egészségügyi dokumentációba való betekintésre, illetve arra, hogy másolatot készíttessen azokról. Az egészségügyi ellátás befejezését követően azonban csak a beteg által adott, teljes bizonyító erővel rendelkező magánokiratban felhatalmazott személy jogosult betekinteni az egészségügyi dokumentációba, és csak ő készíthet róla másolatot.
A beteg halála után törvényes képviselője, közeli hozzátartozója, valamint örököse – írásos kérelem alapján – megismerheti a halál okával összefüggő vagy összefüggésbe hozható, továbbá a halál bekövetkezését megelőző gyógykezeléssel kapcsolatos egészségügyi adatokat, betekinthet az egészségügyi dokumentációba, és másolatot kérhet azokról.
Orvosi titoktartás
Minden beteg jogosult arra, hogy az egészségügyi ellátásában részt vevő személyek bizalmasan kezeljék, s csak az arra jogosult személyekkel közöljék a tudomásukra jutott egészségügyi és személyes adatait. A beteg nyilatkozhat arról, hogy betegségéről, annak várható kimeneteléről kiknek szabad felvilágosítást adni, illetve kiket zár ki egészségügyi adatainak megismeréséből. A beteg hozzájárulása hiányában is közölni kell azonban az egészségügyi adatokat, ha ezt törvény rendeli, illetve mások életének, testi épségének és egészségének védelme teszi szükségessé.
Csak olyan körülmények között lehet vizsgálni és kezelni a beteget, hogy beleegyezése nélkül mások ne láthassák, illetve ne hallhassák, kivéve ha sürgős szükség vagy veszélyeztető állapot áll fenn.
A betegjogok érvényesítése
Az egészségügyi szolgáltató – az egészségi állapotától függően – a beteget vagy az önrendelkezési jog gyakorlására jogosult más személyt köteles tájékoztatni a felvételkor, illetve az ellátás előtt a betegjogokról és a jogérvényesítés lehetőségeiről, valamint az intézmény házirendjéről.
A panaszok kivizsgálása
A beteg az egészségügyi ellátással kapcsolatban panaszt tehet az egészségügyi szolgáltatónál, illetve a fenntartójánál. A bejelentett panaszt kivizsgálják, s a vizsgálat eredményéről 10 munkanapon belül írásban tájékoztatják a beteget. Emellett a külön jogszabályokban meghatározottak szerint – a panasz kivizsgálása érdekében – más szervekhez is lehet fordulni. Erre a lehetőségre a szolgáltató köteles felhívni a beteg figyelmét.
Betegjogi képviselő
A betegjogi képviselők feladata a betegek jogainak védelme, a betegjogok megismertetése, a jogérvényesítés elősegítése. A betegjogi képviselő az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat (ÁNTSZ) megyei (fővárosi) intézetének szervezeti keretei között tevékenykedik, s munkavégzésre irányuló jogviszonyban áll az ÁNTSZ megyei (fővárosi) intézetével. A munkakör pályázat útján tölthető be. Betegjogi képviselő az az egyetemi vagy főiskolai végzettséggel rendelkező, büntetlen előéletű személy lehet, aki az ezzel kapcsolatos tanfolyamot elvégezte és sikeres vizsgát tett.
Tevékenysége különösen az alábbiakra terjed ki:
- segíti a beteget az egészségügyi dokumentációhoz való hozzájutásban, az azzal kapcsolatos megjegyzésekben, kérdésekben,
- segít a betegnek panasza megfogalmazásában, kezdeményezheti annak kivizsgálását,
- a beteg írásbeli meghatalmazása alapján panaszt tehet az egészségügyi intézmény vezetőjénél, fenntartójánál, illetve – a beteg gyógykezelésével összefüggő ügyekben – eljár az arra illetékes hatóságnál, és ennek során képviseli a beteget,
- rendszeresen tájékoztatja az egészségügyi dolgozókat a betegjogokra vonatkozó szabályokról, azok változásáról, illetve a betegjogok érvényesüléséről az egészségügyi intézményben,
- egyedi ügyekben eljár a betegtől kapott meghatalmazás alapján, annak keretei között.
A kórházi ellátást végző egészségügyi szolgáltató köteles olyan helyiséget biztosítani a betegjogi képviselőnek, amely a betegek számára könnyen hozzáférhető, és gondoskodnia kell arról, hogy az intézmény területén belül a betegek megismerhessék a betegjogi képviselőt, s tudomást szerezzenek fogadóórájáról. Az alapellátást és a járóbeteg-szakellátást végző egészségügyi szolgáltató a betegek számára jól látható helyen kifüggeszti a betegjogi képviselő elérhetőségére vonatkozó adatokat. A betegjogi képviselő munkájához szükséges egyéb feltételeket az ÁNTSZ biztosítja.
A betegjogi képviselő – az ellátás zavartalanságát nem veszélyeztetve – illetékességi körében jogosult belépni az egészségügyi szolgáltató működési területére, betekinteni a vonatkozó iratokba, kérdést intézni az egészségügyben dolgozókhoz. Köteles azonban megtartani a betegre vonatkozó orvosi titkot, a beteg személyes adatait pedig az erre vonatkozó jogszabályok szerint kell kezelnie. Az egészségügyi szolgáltató vezetője 10 munkanapon belül, a fenntartó 30 munkanapon belül – ha a fenntartó önkormányzati képviselő-testület vagy közgyűlés, a soron következő testületi ülésen – érdemben megvizsgálja a betegjogi képviselő észrevételeit, és azzal kapcsolatos állásfoglalásáról tájékoztatja őt.
| Szerv- és szövetátültetés |
|---|
|
Szervátültetés céljára főszabályként elsősorban a halottból eltávolított szervet és szövetet kell felhasználni. Élő személy testéből más személy testébe történő átültetésre csak olyan páros szerv egyikét szabad eltávolítani, amelynek eltávolítása nem okoz súlyos és maradandó fogyatékosságot, illetve olyan szerv részletét, amelynek eltávolítása esetén a szerv jelentősebb funkciókiesés nélkül működik. A regenerálódó szövet átültetése megengedett.
Szerv- és szövetadományozás Kizárólag cselekvőképes személy adományozhat szervet, illetve szövetet, amennyiben a donor a recipiens (az átültetésre váró beteg) egyenes ágbeli rokona, egyenes ágbeli rokonának testvére, testvére, vagy testvérének egyenes ágbeli rokona. Kivételesen más is adományozhat szervet vagy szövetet, ilyenkor azonban a donor és a recipiens együttes kérelmét a kórházi etikai bizottság megvizsgálja, s akkor járul hozzá a szervkivételhez, ha meggyőződött róla, hogy a donor és a recipiens között szoros érzelmi kapcsolat áll fenn, és az adományozás ellenérték nélkül, valamint kényszertől, fenyegetéstől és megtévesztéstől mentesen történt. Csontvelőt, illetve hemopoetikus őssejtet vagy más regenerálódó szövetet – kizárólag a fentiek szerinti hozzátartozó testébe való átültetés céljából – kiskorú személy testéből is el lehet távolítani. Szerv és szövet eltávolítása halott szervezetből A halottból átültetés céljára akkor lehet szervet, illetve szövetet eltávolítani, ha életében nem tett tiltakozó nyilatkozatot ellene. Tiltakozó nyilatkozatot a cselekvőképes személy írásban (közokiratban vagy teljes bizonyító erejű magánokiratban) vagy – amennyiben írásbeli nyilatkozatot egyáltalán nem vagy csak jelentékeny nehézséggel tudna tenni – kezelőorvosánál szóban tehet. Korlátozottan cselekvőképes személy tiltakozó nyilatkozatot törvényes képviselőjének közreműködése nélkül is tehet. A cselekvőképtelen személy helyett törvényes képviselője tehet tiltakozó nyilatkozatot. A kezelőorvos a szerv, illetve szövet eltávolítására rendelkezésre álló időn belül köteles meggyőződni arról, hogy az elhunytnál maradt-e tiltakozó nyilatkozat. Ha írásbeli nyilatkozat az eltávolításra rendelkezésre álló időn belül nem kerül elő, illetve ilyet nem juttatnak el a kezelőorvoshoz, vélelmezni kell, hogy az elhunyt nem tett ilyen nyilatkozatot. A szerv, illetve szövet eltávolítása kizárólag akkor kezdhető meg, ha egy háromtagú orvosi bizottság tagjai – véleményüket egymástól függetlenül kialakítva – egybehangzóan, jogszabályban meghatározott módon megállapították az agyhalál beálltát. Az agyhalál megállapítása után a gépi lélegeztetés, valamint a szervezet egyéb funkcióinak mesterséges fenntartása csak akkor indokolt, ha azt az átültetés céljából felhasználandó szervek, illetve szövetek működőképességének megtartása érdekében végzik. |
