A korábbi évekhez hasonlóan az idén sem zajlanak zökkenőmentesen a bértárgyalások. A bonyodalmak a kormány által jó előre bejelentett minimálbér-növelési javaslattal kezdődtek, s az emelést ellensúlyozó kompenzációk elutasításával folytatódtak. A tárgyalások további menetét és eredményét tekintve a szociális partnerek meglehetősen borúlátóak.
A szociális partnereknek a minimálbér-emeléssel kapcsolatban történtek után az átlagkereset emelését illetően sincsenek illúzióik. A szakszervezetek és a munkaadók arra törekedtek, hogy együtt tárgyalják az Országos Munkaügyi Tanácsban (OMT) a minimálbér és az átlagkereset növelését, hiszen ezek álláspontjuk szerint elválaszthatatlanok. Az idén a tavalyi tartózkodó magatartástól eltérően a kormány – a Pénzügyminisztériumból származó információk szerint – "készül" a bértárgyalásokra.
Óvatos tehercsökkentés
A költségvetési szektorban a korábbi évekhez hasonlóan szűk a mozgástér, ám a szakszervezetek parlamenti lobbizással és szakmai érveléssel is próbálkoznak. Az idén talán – a korábbi időszakban tanúsított kormányzati magatartás miatt – az előző években megszokottnál is feszültebb hangulatban zajlottak a minimálbér-tárgyalások s kezdődnek meg az átlagkereset emelésével kapcsolatos viták. Azzal, hogy a kormányzat e téren is megpróbálja rákényszeríteni akaratát a szociális partnerekre – habár ez főként a versenyszektorban kelt visszatetszést –, a kiszolgáltatottság érzése általánosnak mondható. A minimálbér jövő évi és azt követő emelésével egyetértenek a szakszervezetek, sőt még keveslik is annak összegét. Például az Autonóm Szakszervezeti Szövetség (ASZSZ) 46 500 forintos legkisebb bért tartott volna indokoltnak, de érdemben a többi szakszervezet álláspontja sem tért el ettől. A nagyobb baj ott van – állítják a munkaadók –, hogy a kormány nem volt hajlandó tárgyalni a kompenzációról. Még a korábban beígért társadalombiztosításiteher-mérséklés is 3-ról két százalékpontra olvadt, mire a javaslat eljutott a parlamenti szavazásig. Pedig e nélkül a munkaadók 30 ezer forintnál magasabb minimális bért nem tudtak elfogadni – állítják az oldal szervezetei. E járulékcsökkentésre azért is szükség lenne, hogy ezzel is javíthassák a cégeknél az átlagkereset-emelési lehetőségeket.
Tb-járulék
A munkaadók szorgalmazták és írásban is kérték a pénzügyi, valamint a gazdasági tárcától, hogy a tételes egészségügyi hozzájárulás mértéke jövőre legalább a minimális bér tervezett ütemének megfelelő arányban csökkenjen, azaz több mint ötven százalékkal mérséklődjön. Ezzel párhuzamosan azt is várták a cégek, hogy a részmunkaidőben foglalkoztatottak után arányosan fizethessék a tételes egészségügyi hozzájárulást. A kérések között szerepelt továbbá, hogy a Munkaerő-piaci Alapba befizető, alacsony átlagkeresetű vállalkozások további kompenzációt kapjanak a legkisebb munkabérre való átálláshoz. A munkaadók szerették volna, ha a tb-járulék-fizetési kötelezettség leválna a legkisebb havi munkabérről. Azaz a tb ne növekedjék arányosan a bérrel. Ez főként a minimálbéren bejelentett kényszervállalkozók számára jelentene könnyebbséget, akik gyakran egyéni vállalkozóként dolgoznak. E javaslatokat a kormány egyszerűen lesöpörte az asztalról, érdemben nem is foglalkozott velük. Matolcsy György gazdasági miniszter a javaslat október 25-ei benyújtását követően a parlament foglalkoztatási bizottságában október 31-én már kijelentette, hogy a kormány nem ad további kompenzációt a munkaadók számára. A dátumok gyors egymásutánisága alapján azt lehet feltételezni, hogy a gazdasági tárca illetékesei érdemben meg sem vizsgálták a javaslatok bevezetésének lehetőségét. A kompenzációs esélyek még tovább romlottak, amikor a parlament november 8-án elfogadta az adó- és járuléktörvényeket. Az eredeti előterjesztésben szereplő 3-3 százalék helyett jövőre csak 2 százalékponttal, a jelenlegi 33 százalékról 31 százalékra, 2002-ben pedig szintén két százalékponttal, 29 százalékra csökken a tb-járulék. Azonban a munkaadók elvárásával szemben nemhogy csökkenne, de növekszik a fix összegű egészségügyi hozzájárulás mértéke. Jövőre 4200 forintot, két év múlva pedig 4500 forintot kell fizetni minden egyes dolgozó után.
Kedvezőtlen tapasztalatok
A munkaadók tanácstalanul szemlélik e helyzetet. A kormány "kreativitását" mutatja az is, hogy milyen új módszereket tud kitalálni annak érdekében, hogy korlátozza a szociális partnerek munkáját az OMT-ben. Az adó- és járuléktörvényekkel együtt egy, a kormányoldal által támogatott, a Munka Törvénykönyvét érintő módosító indítványt is elfogadott a T. Ház. Az azóta jogerőre emelkedett törvénymódosítással a parlament korlátozza az OMT hatáskörét a minimális bér megállapításában úgy, hogy a tárgyalásokat határidőhöz kötötte. Az idén november 25-éig kellett volna megállapodni, ám ha nem sikerült, akkor ezt követően a kormány akarata érvényesült. (A munkaadók és munkavállalók felhördülését követően Herczog László, a GM helyettes államtitkára egy sajtóbeszélgetésen sietett kijelenteni, a kormány e határidőt követően is méltányolhatja a partnerek tárgyalási hajlandóságát, és nem kötelező számára, hogy egyoldalú lépéseket tegyen. De nem úgy lett.) A történtek után a munkaadók legerősebb és talán legbefolyásosabb szervezete, az MGYOSZ diplomatikusan úgy foglalt állást: elégtelennek tartják a társadalmi szintű párbeszéd rendszerének működését, hiszen az Orbán-kormány által kialakított új rendszer tapasztalatai kedvezőtlenek. A gazdasági és munkaügyi egyeztetés ugyanis merev, intézményes szétválasztásával csökkent a vállalkozások véleménynyilvánítási, beleszólási lehetősége a gazdaság működési feltételeinek alakításába, még az általuk közvetlenül finanszírozott alapok felhasználásába is.
Kételemű javaslat
A jelek szerint a kormány az idén a korábbi évektől eltérően, nagyon aktívan készül a bértárgyalásokra. Legalábbis ezt jelzi, hogy – a Pénzügyminisztériumból származó információk szerint – az idén egy kételemű javaslatot tesz az OMT-ben a kormányzati oldal a jövő évi átlagkereset-emelésre. Ennek kimunkálását, mint hírlik, a minimálbér megszokottól jóval nagyobb emelése indokolja. Lapzártánkig a PM-ben nem adtak felvilágosítást arról, hogy pontosan mit tartalmaz e javaslat. Azt azért tudni lehet, hogy lesz egy általában javasolt emelés, és bizonyos, a minimálbér-növelés miatt kellemetlen helyzetbe kerülő területeken mód lesz a bérfeszültségek enyhítésére úgy, hogy az átlagosnál magasabb keresetemelésre is lesz lehetőség. Ez az íróasztalnál kigondolt terv, ám arra vélhetően a PM nem ad választ a válságos helyzetben lévő cégeknek, hogy a szükséges többletforrást honnan teremtsék elő.
Asztalhoz ülnek
Mindent összevetve a minimálbér-emelés mértéke, illetve a kompenzáció hiánya jelentősen visszafogja a munkaadók amúgy sem túl nagy átlagkereset-emelési hajlandóságát. Ennek mértékét a tárgyalások megkezdése előtt általánosságban 9 százalékra tették, bár bérkérdésekben – vélhetően a minimálbér esetében elszenvedett "vereség" okán – egyelőre nagyon visszafogottak. Néhány szervezet már azt is felvetette, hogy érdemes-e egyáltalán tárgyalni. Ám az OMT tárgyalócsoportja minden körülmények között asztalhoz ül, s megpróbálja a nehéz helyzetben is a lehető legjobb pozíciót kiharcolni. A kormány és a munkaadók – ha az infláció mértékében nem is, de – az átlagkereset-emelés mértékében megközelítően azonosan gondolkodnak. Igaz, más-más okból, de szeretnék a lehető legalacsonyabb szinten tartani azt. A Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetsége (MOSZ) tudomásul veszi, hogy legalább 9 százalékos béremelésre van szükség, ám ezt az ágazat jelenlegi helyzetére tekintettel nem tudja támogatni – foglalta össze röviden a szervezet véleményét Mahr András gazdasági szakértő. Ám megkérdőjelezhető, hogy még egy ilyen mértékű emelés is – ami ténylegesen minimális – végrehajtható-e. A minimálbér 40 ezer forintra emelése ugyanis olyan terheket ró a csökkenő termelékenységű és jövedelmezőségű ágazatra, hogy ezenfelül egyéb béremelésnek nincs realitása. Ezt még tetézik az agrárirányítás intézkedései, amelyek tovább sújtják a foglalkoztató mezőgazdaságot. Ezek közé tartozik a mezőgazdasági vállalatok működését nehezítő diszkriminatív szabályozás, illetve az agrárfoglalkoztatási támogatás tavalyi megszüntetése. Egyébként úgy tűnik, hogy a kormány a szegényektől vesz el – állítják a MOSZ-nál –, hiszen az ilyen mértékben megemelt legkisebb bérből származó államháztartási bevétel több lesz, mint az a bevételkiesés, amit a 2 százalékpontos tb-járulék-csökkentés miatt elszenved a költségvetés. Számítások szerint az állam ezzel a lépésével az agrárágazatból 1-2 milliárd forint közötti összeget szív el.
A mostani helyzetben csak úgy teremthető meg a béremelés forrása, ha elbocsátások lesznek az ágazatban – véli a MOSZ szakértője. Becslések szerint a 250-260 ezer foglalkoztatott – egy részük idénymunkás – mintegy 20 százaléka fogja vélhetően elveszíteni megélhetésének forrását. Erre elsősorban a szegényebb megyékben – Szabolcs, Békés, Hajdú-Bihar – lehet számítani. A helyzetet tovább ronthatja a mezőgazdasági üzletrészekről szóló törvénytervezet elfogadása. Ennek következménye lehet ugyanis a mezőgazdasági szövetkezetek mintegy felének csődje, ami a foglalkoztatottak további 20-30 százalékának elbocsátásával jár együtt.
A számok bűvöletében
Nem sokkal jobb a helyzet a kiskereskedelemben sem, hiszen a 40 ezer forintos minimálbér itt is kihat az átalagkereset-emelési lehetőségekre – állítja Zs. Szőke Zoltán, az Általános Fogyasztási Szövetkezetek Országos Szövetségének (ÁFEOSZ) elnökhelyettese. E területen az alkalmazottak mintegy 40 százalékát érinti a legkisebb bér emelése, így ez jelentős teher a munkaadóknak. Egyelőre nem lehet látni, hogy miből fogják még ezen túl finanszírozni az átlagkereset-emelést, ami jogos elvárása a dolgozóknak. Így nagyon nehéz pozícióban ül le a szervezet tárgyalni az OMT-ben. A 9 százalékos emelés jövőre e területen tényleg csak ajánlás lehet, hiszen jelentős azoknak a szövetkezeteknek a száma, ahol vélhetően nem tudnak majd bért emelni a dolgozók nagy részének. A 40 ezer forintos emelés ugyanis elviszi ez e célra rendelkezésre álló pénzt, sőt vélhetően lesznek olyan szövetkezetek is, amelyek e teher miatt csődhelyzetbe kerülnek. Így ezenfelül a többi bér rendezése csak illúzió. E területen még a létszámleépítés sem megoldás, hiszen évekkel ezelőtt a kereskedelemben már lezajlott egy elbocsátási hullám, így ma már nincs kitől megválni, hiszen a minimális létszámot tartani kell. A félő az, hogy majd a számokkal nagyon jól lehet manipulálni, hiszen az átlagos béremelés a kormány által kívánt szinten kimutatható lesz. Emiatt nagy az elkeseredettség, és várhatóan nagy lesz a feszültség is a szövetkezeti szektorban. A munkaadók képviselői a gondot főként abban látják, hogy a drasztikusan megemelt minimálbér az e feletti bérkategóriákban feszültséget fog eredményezni. Ezt pedig csak további emeléssel lehet oldani, ami viszont a cégek egy részét hozhatja, hozza majd általában is nehéz helyzetbe. Gondot jelent majd az is, hogy azoknál a cégeknél, ahol a béremelést kollektív szerződés (ksz) szabályozza, ennek rendelkezéseit nem tudják maradéktalanul végrehajtani. Ez feszültséget teremt a munkaadó és a helyi szakszervezet között, hiszen a cégvezetők – más megoldás nem lévén – kénytelenek lesznek egyoldalúan megszegni, illetve felmondani a ksz-t.
Munkavállalói kérdések
A szakszervezetek számára sem túl sok jót tartogat a kormány az átlagkereset-tárgyalásokra. Ezt valószínűsíti a jövő évi infláció mértékének előrejelzése is, amit a szakszervezetek – az idei tapasztalatok alapján – határozottan megkérdőjeleznek. Várakozásaik szerint ugyanis 2001-re 7 százalék alatt nem reális megbecsülni a pénzromlást, ennél inkább még magasabb mértékre számítanak. Meglátásuk szerint jó lesz, ha sikerül az egy számjegyű inflációt elérni. Ráadásul a munkavállalók képviselői negatívan értékelik az adótörvények változását is. Bár elismerik, hogy a helyzet nem romlik jövőre, de hozzáteszik, hogy nem is javul. Mint Hanti Erzsébet, az MSZOSZ szakértője elmondta, az adótörvények ilyen tartalmú megszavazása nem segíti a bértárgyalásokat. Várakozásaik szerint a GDP-növekedés 2001-ben 5-6 százalék lesz, aminek mintegy kétharmad részét kellene reálbérnövelésre fordítani. Az adókörnyezetet és a várható inflációt figyelembe véve a szakszervezetek bruttó 15 százalék bérnövelési igénnyel állnak majd elő az OMT-ben. Ahhoz, hogy követelésük alacsonyabb lehessen, adócsökkentésre lett volna szükség. Álláspontjuk szerint a négy százalék körüli reálbér-növekedést mindenképpen ki kellene harcolni.
A szakszervezetek szinte egységesek annak megítélésében, hogy mit jelent a munkavállalók számára az szja-törvény közelmúltban elfogadott módosítása. Ugyanis az átlagkeresettel rendelkező munkavállalók adóterhei növekszenek, ami az alkalmazottak 20-25 százalékát, mintegy 600 ezer embert érint. Ez azt jelenti, hogy Magyarországon már az átlagkeresettel rendelkezők is a legmagasabb adókulcs alá tartoznak, ami egyébként teljesen eltér az EU-országokban bevett gyakorlattól. Az átlagkeresetért dolgozók számára – az inflációt és az adószabályokat figyelembe véve – számítások szerint a 15 százalékos bruttó béremelés is csak 1,5-2 százalékos reálkereset-növekedést jelent majd. Ez pedig azt jelenti, hogy ez a mintegy 600 ezer ember, illetve családjuk semmi pozitív változást nem fog érezni, hiszen a 2 százalék alatti bérpozíció-javulás a gyakorlatban nem érzékelhető. Főként azért nem, mert az áremelkedések olyan területeken várhatók a következő évben is, amelyek jelentős arányt képviselnek a lakosság fogyasztásában. Ilyen elsősorban az energia és az élelmiszer. E területeken az áremelkedés mértéke 2001-ben is várhatóan meghaladja az átlagot. Amennyiben csak 10 százalék körüli bruttó bérnövekedést sikerül elérni a bértárgyalásokon, akkor ez gyakorlatilag reálbércsökkenést jelent majd a következő évben. Az MSZOSZ-nél úgy látják: az adószabályok bérre gyakorolt hatásainak anomáliáit jelzi, hogy a kormányzat a bérkérdések közé kever egyes szociális kategóriákat, nevezetesen a családi adókedvezményt. Ennek a bérekre gyakorolt – esetenként pozitív – hatását nem lehet figyelembe venni. Az elvégzett munka után járó bérnek és a családi adókedvezményeknek ugyanis semmi közük nincs egymáshoz. A kormányzat ezzel a dologgal egyébként nagyon jól manipulál, hiszen a gyermektelenekre vetített adatokat nem hozta nyilvánosságra, így a képviselők a reális tények ismerete nélkül szavaztak az szja-törvényről – vélekednek szakszervezeti körökben.
Bizonytalan helyzet
A munkavállalók szervezetei egyébként tartanak a minimális bér megugrásának következményeitől, s nem elsősorban a jelenleg minimálbéren dolgozók körében, hanem ennél jóval szélesebb körben. Ugyanis a legkisebb bér emelése, a kompenzáció elmaradása, illetve egyes esetekben a tb-terhek növelése várhatóan nehéz helyzetbe hozza a vállalatok egy részét. S ekkor még nem is beszéltünk az átlagkereset-emelkedés munkaadókra háruló terheiről.
Egyes ágazatokban már ma is csökken a reálbér, de jövőre az említettek miatt félő, hogy a munkaadók olyan foglalkoztatási eszközöket használnak majd, amelyek tovább növelik a dolgozók kiszolgáltatottságát, bizonytalan helyzetét. Elsőként az elbocsátásoktól tartanak a szakszervezetek. Több gazdasági ágban – egyebek mellett a mezőgazdaságban, a textil- és ruhaiparban – ugyanis a növekvő terhek, az infláció, illetve a megrendelések hiánya vélhetően a kényszerű leépítéshez, végső esetben felszámoláshoz vezethet. Ám ha egy-egy ágazatban ennyire nem is rossz a helyzet, a munkaadó ott is olyan megoldást keres, ami a munkavállalónak nem jó. A szakszervezetek attól tartanak, hogy a cégeknél a teljesítménybérben dolgozóknál a jövőben elterjed a normarendezés, azaz ugyanazért a bérért többet követelnek majd. Fennáll annak a veszélye is, hogy e negatív hatások miatt elterjednek az úgynevezett atipikus foglalkoztatási formák, mint például a részmunkaidő. Így egyértelműen a dolgozó jár rosszul, hiszen az ideihez hasonló összegű bérért kell majd ugyanazt a munkát elvégeznie, ám rövidebb idő alatt. Ezért a szakszervezetek azt szorgalmazzák, hogy a kormány a minimális bér drasztikus megemelésével párhuzamosan vezesse be az úgynevezett garantált bér rendszerét. Álláspontjuk szerint szükségessé válhat a norma felülvizsgálatának elrendelése is azokban az esetekben, amikor egy adott munkahelyen a munkavállalók 70-80 százaléka nem tudja teljesíteni az előírt normát.
Nehezen formálódnak a dolgok a költségvetési szektorban is, bár itt jövőre a költségvetési törvény tervezete szerint átlagosan 8,75 százalékkal számolnak, amit az ágazatok többségében bevezetett szakmai szorzók egészítenek ki. Mindez az érintettek számára jelentős reálbéremelést eredményez – vélik kormányzati körökben. E célra egyébként – a központi költségvetés szerint – jövőre 102 milliárd forint áll rendelkezésre. A kormány optimizmusát az ágazat szakszervezetei megkérdőjelezik. Igaz, annyit azért hajlandók elismerni, hogy egy-egy kiemelten kezelt területen lehet tényleges reálbéremelés, ám ez a többségen nem segít. A Szakszervezetek Együttműködési Fórumának (SZEF) vezetésével a munkavállalók képviselői próbálnak azoknak a közalkalmazottaknak is béremelést elérni, akik nem az úgynevezett kedvezményezetti körbe tartoznak. Eszerint a cél az, hogy a kormány által nem preferált diplomás, valamint a nem szakképzett és a középfokú szakképesítéssel rendelkező dolgozók is kapjanak az átlagosnál magasabb béremelést. Ez a szakképzetlen és a középfokú szakképesítésű dolgozók számára január 1-jétől 10 százalékos pluszbéremelést jelentene, míg a nem preferált diplomásoknál kívánatos lenne 2001 szeptemberétől egy, az átlagosnál 26 százalékkal magasabb bérrendezés. Ez utóbbi körbe tartoznak az egyes intézmények profiljától eltérő munkakörben dolgozó diplomások.
Költségvetési korlát
E javaslat a számítások szerint mintegy 7,2 milliárd forint többletterhet jelentene a költségvetésnek. Persze – mivel a döntés a politikusok kezében van – a közszféra szakszervezetei a politikusok segítségét is kérték. Javaslatukat ezért megküldték minden parlamenti párt frakcióvezetőjének, s így került egyéni módosító indítványként a T. Ház elé ez az elképzelés. A szakszervezeti javaslat parlamenti gyámja Keller László szocialista képviselő volt. Szerinte e törekvés kivitelezhető lenne, ha a kormányzat is akarná. A költségvetésben ugyanis számos olyan tétel van, ami kevéssé fontos, így lenne fedezet. Az egyéni módosító indítványt azonban az országgyűlési bizottságban a kormányzati oldal leszavazta. Mádi László, a bizottság fideszes alelnöke erről a javaslatról úgy vélekedett: a Széchenyi terv és a kormány már bejelentett bérfejlesztési tervei jelentős terheket rónak a központi költségvetésre. Így, bár kívánatos lenne, de a tervezetten kívül egyéb bérrendezés nem jöhet szóba. A hétmilliárd forint körüli pluszkiadást az amúgy is feszített költségvetés már nem bírná el.
