Mára sok helyütt általánossá vált, hogy a dolgozók egyéni vállalkozóként is tevékenykednek, sőt az sem ritka, hogy a korábbi munkavállalók így végzik a munkájukat előző munkaadójuknál. Kétrészes összeállításunkban az egyéni vállalkozó adózási szabályainak bemutatásán keresztül, a fizetendő közterhek összefoglalásával, példaszerűen szemléltetjük a fizetendő adó optimális meghatározásának lehetséges módozatait, amely egyaránt hasznos lehet mind a foglalkoztatónak, mind a foglalkoztatottnak.
Az egyéni vállalkozók adózásának általános szabálya az úgynevezett vállalkozói jövedelem szerinti adózás, amelyet bármely egyéni vállalkozó és egyéni cég alkalmazhat. Ekkor a vállalkozó a személyes munkavégzés címén elszámolt, úgynevezett vállalkozói kivét után a progresszív adótábla szerint megállapított adót, a vállalkozói adóalap után lineáris adót (úgynevezett vállalkozói személyi jövedelemadót), és a vállalkozói osztalékalap után az osztalékból származó jövedelemre vonatkozó szabályok szerint megállapított adót fizet. Az egyéni vállalkozó döntési lehetősége a három jogcímen fizetendő adó egymáshoz viszonyított arányának optimalizálásában van.
Vállalkozói jövedelem
A vállalkozói jövedelmet a vállalkozói bevételből a vállalkozói költség és az előző évről áthozott elhatárolt veszteség levonásával kell meghatározni. A vállalkozói bevételt legfeljebb annak mértékéig lehet csökkenteni, így a vállalkozói jövedelem csak pozitív szám vagy nulla lehet.
Ha az egyéni vállalkozó többféle vállalkozói tevékenységet végez, akkor azok bevételeit együttesen kell egyéni vállalkozói bevételnek tekinteni, és az elérésük érdekében felmerült, elismert összes költséget is együttesen kell elszámolni.
A vállalkozói személyi jövedelemadózást alkalmazó egyéni vállalkozónál a bevételek és költségek elszámolása – hasonlóan az egyszeres könyvvezetéshez – a pénzforgalmi elszámolás elvére épül oly módon, hogy az szja-törvény határozza meg a bevételeket és a költségként elszámolható (érvényesíthető) kiadásokat. Az egyéni vállalkozásból származó jövedelem megállapításához a bevételekről az szja-törvény 10. számú, a költségekről a 11. számú, az általános forgalmi adó figyelembevételéről pedig a 4. számú melléklete rendelkezik.
Az adókötelezettség levezetése
Az egyéni vállalkozó bevételeiből úgy kapjuk meg az adóköteles bevételt, hogy a bevételt növelni kell a bevételt növelő tételekkel, illetve csökkenteni a bevételcsökkentő kedvezményekkel.
Költségként érvényesíthetők a tevékenységgel közvetlenül összefüggő kiadások. A kizárólag a vállalkozás érdekében beszerzett és használt tárgyi eszközök és nem anyagi javak értékcsökkenési leírással számolhatók el. Az egyéni vállalkozó – döntése szerint – vállalkozói kivétként (személyes kivétként) számolhatja el a vállalkozási jövedelmét. A személyes kivét összege a továbbiakban olyan önálló tevékenységből származó bevétel, amellyel szemben költség már nem érvényesíthető, azaz teljes egészében jövedelemnek minősül. Az adóköteles bevételből levonva az elszámolható tárgyévi költségeket megkapjuk a tárgyévi vállalkozói jövedelmet.
A korábbi évekről elhatárolt veszteség, költség tovább csökkentheti a tárgyévi vállalkozói jövedelmet. Az elszámolható veszteség nem haladhatja meg a tárgyévi adóköteles bevétel tárgyévi költségekkel csökkentett összegét. A csökkentés után kapjuk meg a vállalkozói jövedelmet.
A vállalkozói jövedelemből – legfeljebb a vállalkozói jövedelem 20, egyes esetekben 25 százalékáig terjedő összegben – levonva a közcélú adományok összegét megkapjuk a vállalkozói adóalapot.
A vállalkozói adóalap 18 százaléka a számított vállalkozói személyi jövedelemadó. Az adó összege csökkenthető a vállalkozási tevékenységhez kapcsolódó úgynevezett térségi és beruházási kedvezményekkel (figyelemmel az adókedvezményekre vonatkozó korlátozó szabályokra is), illetve a kamarai tagdíj egy részével. A kapott összeg a fizetendő vállalkozói személyi jövedelemadó.
A vállalkozói adóalapból levonva a fizetendő vállalkozói személyi jövedelemadót kapjuk meg az egyéni vállalkozó adózás utáni vállalkozói jövedelmét.
Az adózás utáni vállalkozói jövedelemből – a növelő és a csökkentő tételek figyelembevételével – megkapjuk a vállalkozói osztalékalapot.
A vállalkozói osztalékalap után (annak összegéből) 20, illetve 35 százalékos adómértékkel kell adót fizetni. 20 százalék az adó a vállalkozói osztalékalap azon része után, amely nem haladja meg a vállalkozói (személyes) kivét összegének és a tárgyévet követő év első napján érvényes jegybanki alapkamat kétszeresének a szorzatát. Az ezt meghaladó rész után 35 százalék az adó mértéke. Az ezek után fennmaradó összeg már a vállalkozó mint magánszemély személyes adózott jövedelme, amely szabadon felhasználható.
Adóköteles bevétel
Vállalkozói bevétel minden olyan vagyoni érték, amelyet a vállalkozói tevékenység ellenértékeként az adóévben kap az egyéni vállalkozó, akkor is, ha az korábbi vagy későbbi évekre vonatkozik. Egyes esetekben az adóévben kapott vagyoni értéket a törvény "téríti" el (például a támogatásként kapott összeget akkor kell bevételnek tekinteni, amikor az ezzel kapcsolatos kiadás felmerül). A tevékenység ellenértékeként kapott vagyoni érték megjelenési formájától függetlenül bevételnek minősül.
Amennyiben az ellenérték áfát tartalmaz, az áfa nélküli összeget kell bevételnek tekinteni, ha az egyéni vállalkozó az általános áfaszabályokat alkalmazza, ellenkező esetben az általános forgalmi adóval növelt összeget kell bevételként figyelembe venni. A bevételnek része a vele kapcsolatban kapott költségtérítés is.
Nem minősül vállalkozói bevételnek:
- a kapott hitel, kölcsön,
- az adott hitel, kölcsön visszafizetése,
- a visszatérített adó, adóelőleg, ha azt költségként nem érvényesítették,
- a bűncselekmény révén szerzett vagyoni érték, ha azt elvonták,
- az a bevétel, melyet a vállalkozó nem egyéni vállalkozói minőségében szerez meg (megbízási díj, munkadíj).
Jellemzően előforduló bevételek
Bevételnek számít az értékesített termék, áru, szolgáltatás ellenértékeként kapott összeg vagy más vagyoni érték (a felár, az engedmény, az árkiegészítés és a fogyasztási adó figyelembevételével). Bevételnek számít az áru szállításáért vagy csomagolásáért külön felszámított összeg is.
Adóévi bevételként kell figyelembe venni a kapott előleget, sőt tárgyévi bevétel az is, amelyet egy, a tárgyévet megelőző évben (években) már megtörtént teljesítésért utólag kap a vállalkozó.
A bevételek között kell figyelembe venni a kizárólag üzemi célt szolgáló tárgyi eszközök és nem anyagi javak, anyag, félkész termékek értékesítéséért kapott ellenértéket, ha ezek beszerzési, előállítási költségét az egyéni vállalkozó bármelyik évben a költségei között elszámolta, vagy utána értékcsökkenési leírást számolt el.
Ha olyan ingóságot, ingatlant, vagyoni értékű jogot idegenít el az egyéni vállalkozó, amelyet nem kizárólag üzleti célból használt, akkor a kapott ellenértéket nem kell vállalkozói bevételnek tekintenie, az ebből származó jövedelem adózására egészében az ingó, az ingatlan, a vagyoni értékű jog átruházásából származó jövedelemre vonatkozó általános adózási rendelkezéseket kell alkalmaznia.
Ha az előállított vagy vásárolt terméket az egyéni vállalkozó a saját céljára használja fel, vagy az általa végzett szolgáltatást saját maga veszi igénybe, illetőleg ezeket részben vagy egészben – nem természetbeni juttatás formájában – ellenszolgáltatás nélkül másnak átengedi, akkor ezek szokásos piaci értékét is bevételnek kell tekinteni akkor, ha ezekkel kapcsolatban bármely évben költséget számolt el. Így például ha egy asztalos, az általa elkészített konyhabútorból – amelynek anyagát költségként elszámolta – egyet a rokonának ajándékoz, akkor vagy természetbeni juttatás címén kell adóznia, vagy bevételnek kell tekintenie a konyhabútor szokásos piaci értékét. Ha természetbeni juttatásként adja, akkor a természetbeni juttatás adója címén a konyhabútor közvetlen költségének 44 százalékát kell megfizetnie, az adót költségként elszámolhatja.
Ha olyan – 30 ezer forintnál magasabb egyedi értékű – kizárólag üzemi célt szolgáló tárgyi eszközt ad át ellenszolgáltatás nélkül a vállalkozó, amelynek beszerzési értékét egy összegben elszámolta, akkor az átadás időpontjától függően kell a beszerzési érték meghatározott százalékát bevételként számba vennie. Így ha a beszerzés időpontjától számított egy éven belül történik meg az ingyenes átadás, akkor a beszerzési érték 100 százalékát, ha egy éven túl, de két éven belül, akkor a 66 százalékát, ha két éven túl, de három éven belül, akkor 33 százalékát bevételnek kell tekinteni. Három éven túli ajándékozás esetén e címen nem kell a bevételt növelni. Ezt a szabályt sem kell azonban alkalmazni, ha az ellenérték nélküli átruházás természetbeni juttatás formájában történik.
Bevételnek számít az adó, a társadalombiztosítási járulék stb. különbözetének a visszatérítése, ha a befizetést az egyéni vállalkozó költségként bármely évben elszámolta, továbbá a káreseménnyel összefüggésben kapott kártérítés, ideértve a felelősségbiztosítás alapján felvett összeget. Idetartozik annak a biztosítási szolgáltatásnak az értéke is, ha az arra jogosító biztosítási díjat az egyéni vállalkozó költségként elszámolta.
Vállalkozói bevétel a kapott kamat (például az üzleti bankszámlán jóváírt kamat), a kötbér, a késedelmi kamat, a bírság, a büntetés címén kapott összeg, valamint a fizetett kötbér, kamat, bírság, büntetés visszatérítése címén kapott összeg (kivéve ha korábban költségként nem vették figyelembe), valamint a kerekítési szabályok alkalmazása során keletkezett bevételitöbblet-különbözet.
A támogatások elszámolása
A tevékenységhez kapott támogatás is bevételnek számít. Ha a vállalkozó jogszabály vagy államközi megállapodás alapján vissza nem térítendő támogatást kap, akkor a támogatás céljának teljesítésével összefüggésben felmerült kiadások a felmerülés (kifizetés) évében – az értékcsökkenési leírásra vonatkozó rendelkezések figyelmen kívül hagyásával – egy összegben költségként elszámolhatók. Abban az esetben, ha az egyéni vállalkozó a támogatást a felvétel évében annak célja szerint teljes egészében még nem használta fel, akkor a fennmaradó (fel nem használt) részt a támogatás céljára történő felhasználás évében (éveiben) kell bevételnek tekintenie. Ha a folyósítást követő harmadik évben a támogatást annak célja szerint még teljes egészében nem használta fel, akkor a fennmaradó összeget ebben az évben bevételnek kell tekintenie. Abban az esetben, ha a vállalkozónak valamely ok miatt a támogatást részben vagy egészben vissza kell fizetnie, akkor azt a részt, amelyet a visszafizetendő összegből bevételként már elszámolt, levonhatja a visszafizetés évének bevételéből, de a támogatás céljának meghiúsulása miatt fizetendő büntetőkamat, késedelmi pótlék nem számolható el költségként. Ez utóbbi összeggel az egyéni vállalkozó viszont a vállalkozási osztalékalapját csökkentheti.
A bevételt módosító tételek
Bevételcsökkentő tételek
Ha az egyéni vállalkozó jogszabályban meghatározott tanulószerződés, illetve az iskolával kötött megállapodás alapján szakmunkástanuló gyakorlati képzését végzi, akkor vállalkozói bevételét személyenként és havonta 6000 forinttal csökkentheti minden megkezdett hónap után. Ha a vállalkozó megváltozott (legalább 50 százalékban csökkent) munkaképességű személyt foglalkoztat alkalmazottként, akkor – minden megkezdett hónap után – személyenként és havonta 3000 forinttal csökkentheti bevételét.
Abban az esetben, ha az egyéni vállalkozónál folytatott gyakorlati képzés után a szakmunkástanuló sikeres szakmunkásvizsgát tesz, és őt a vállalkozó alkalmazottként tovább foglalkoztatja, akkor az utána fizetett társadalombiztosítási járulék összegével is csökkenthető a bevétel. Hasonlóan csökkenthető a bevétel akkor is, ha a vállalkozó korábban munkanélkülinek minősülő személyt foglalkoztat alkalmazottként, és megfelel a törvényben előírt egyéb feltételeknek. Ezekkel a lehetőségekkel egy évig lehet élni, függetlenül attól, hogy az alkalmazottak után fizetett társadalombiztosítási járulék költségként is elszámolható.
Csökkenthető a bevétel a kutatás és kísérleti fejlesztés címén elszámolt saját előállítású félkész vagy késztermékre fordított kiadás (az anyagköltség és a mások által végzett munka számlával igazolt összege) 20 százalékával (a költségkénti elszámoláson túl!), ha e kiadások forrása nem támogatás volt. Ha a kutatás és kísérleti fejlesztés címén elszámolt összeg vásárolt értéket is tartalmaz, akkor ezt az összeget csak a költségek között lehet megjeleníteni, a kedvezmény meghatározásánál nem lehet figyelembe venni.
Bevételnövelő tételek
A gazdasági kamarákról szóló törvény előírása alapján kamarai tagdíj címén megfizetett összeg 50 százalékával, de legfeljebb tízezer forinttal növelni kell a bevételt. (Ez azzal függ össze, hogy ugyanezen összeg adókedvezményként levonható a vállalkozói személyi jövedelemadóból. Mivel a vállalkozó korlátozás nélkül számolhatja el költségként a jogszabály alapján kötelezően fizetett kamarai tagdíjat, a tagdíj azon részével, amelyet adókedvezményként érvényesít, a bevételét meg kell növelnie.)
Ha az egyéni vállalkozó tartós adományozásról szóló szerződésből eredő bármely kötelezettségét a másik szerződő fél közhasznúsági nyilvántartásból való törlése vagy jogutód nélküli megszűnése miatt az adóévben nem teljesítette, akkor a korábban érvényesített külön kedvezménnyel (az adomány 20 százalékával) növelnie kell az adóalapot. Ha azonban a szerződés az egyéni vállalkozónál felmerülő ok miatt nem teljesül, akkor az adóalapot a korábban érvényesített külön kedvezmény kétszeresével kell növelni.
Sajátos bevételnövelő tétel az átalányadózást, illetőleg a tételes átalányadózást követően vállalkozói személyi jövedelemadózásra való áttéréskor az az összeg, amelyet a vállalkozó az átalányadózás, a tételes átalányadózás megkezdésekor – a meglévő készletekkel összefüggésben – a megszűnésre vonatkozó szabályok szerint megállapított (és az átalányadózás, tételes átalányadózás időszakában mint adóalapot, adót nem érintő bevételt nyilvántartott).
A vállalkozás megszüntetésekor is külön bevételnövelő tételeket kell elszámolni. Bevétel a vállalkozó által a tevékenységével összefüggésben megszerzett ellenérték (készpénz, jóváírás, vagyoni érték).
VÁLLALKOZÓI KÖLTSÉG
A vállalkozói személyi jövedelemadózást alkalmazó egyéni vállalkozó költségként számolhatja el:
- a vállalkozói kivétnek és közterheinek összegét;
- a bevétel megszerzésével közvetlenül összefüggő kiadásokat, az adott előleget;
- a tárgyi eszközök és nem anyagi javak értékcsökkenési leírását;
- a tevékenység megkezdésének évében a tevékenységének megkezdése előtt felmerült, a törvényben külön részletezett, elszámolható kiadásokat.
A költségelszámolás részletes szabályait az szja-törvény 11. számú melléklete tartalmazza, egyes esetekben a 4. számú mellékletre való hivatkozásokkal.
A törvény általános szabálya szerint a vállalkozási tevékenységgel közvetlenül összefüggő, kizárólag a vállalkozói bevétel megszerzése, a tevékenység folytatása érdekében a naptári évben ténylegesen kifizetett, szabályszerűen igazolt kiadás minősül költségnek. A kiadást számlával, egyszerűsített számlával, illetőleg számlát helyettesítő okmánnyal kell igazolni, ha az egyéni vállalkozó olyan terméket vagy szolgáltatást vásárol, amelynek az eladója (a szolgáltatás teljesítője) bármely oknál fogva ezek adására kötelezett. Ha az eladó nem kötelezett számlaadásra (mert például magánszemélytől vásárol terméket a vállalkozó), akkor a kiadást más bizonylat (például szerződés) alapján lehet elszámolni.
Többféle vállalkozói tevékenység esetén azok bevételeit együttesen kell egyéni vállalkozói bevételnek tekinteni, s az elérésük érdekében felmerült összes költséget is együttesen kell elszámolni.
A költségeket forintban kell figyelembe venni. A külföldi pénznemben keletkezett költség átszámításánál, ha pénzintézet azt átváltotta, az ő árfolyamával, ha nem váltotta át, a kifizetést megelőző hó 15-én érvényes MNB-árfolyamon kell átszámítani.
Az áfa hatálya alá bejelentkezett vállalkozó az általános forgalmi adót tartalmazó kiadásait az általános forgalmi adó nélkül veszi figyelembe.
Vállalkozói kivét
A vállalkozói kivét az az összeg, amelyet az egyéni vállalkozó vállalkozói tevékenysége során személyes munkavégzés címén költségként elszámol. Az egyéni vállalkozó – döntése szerint – vállalkozási jövedelmét vállalkozói kivétként (személyes kivétként) kiveheti. Tekintettel arra, hogy a vállalkozói kivét valójában a személyes munkavégzés "ellenértéke", annak ellenére, hogy a vállalkozói kivét önálló tevékenységből származó jövedelemnek minősül, abból költség, költséghányad vagy más levonás nem érvényesíthető. A vállalkozói kivétet év közben kell/lehet teljesíteni, ennek természetesen hatása lesz az év végén számított adóköteles vállalkozói jövedelem nagyságára, illetve az adókötelezettségre is.
A vállalkozói kivét az összevont adóalap része, az adót az adótábla szerint kell megállapítani. Az egyéni vállalkozónak a vállalkozói kivétből meg kell fizetnie a személyi jövedelemadót, a nyugdíjjárulékot és az egészségbiztosítási járulékot, illetőleg ha az egyéni vállalkozó magánnyugdíjpénztár tagja, a tagdíjat. Ugyanakkor a nyugdíjjárulék és a nyugdíjpénztári tagdíj után az adókedvezmény az egyéni vállalkozónál is levonható az összevont adóalap adójából. A vállalkozói kivét nem minősül bérjövedelemnek, így utána adójóváírást nem lehet igénybe venni.
A vállalkozói kivét összegéről a vállalkozó maga dönt, a törvény nem ír elő semmiféle kötelezettséget ezzel kapcsolatban. Dönthet úgy is, hogy nem "vesz ki" személyes közreműködés címén a vállalkozásából jövedelmet, de dönthet arról is, hogy havi rendszerességgel "fizet" a saját személyes munkavégzéséért. Elvileg az is elképzelhető, hogy a vállalkozó többet vesz ki vállalkozói kivétként, mint az éves vállalkozói jövedelme, és így éves szinten veszteséges lesz, amely összeget a veszteségelhatárolásra vonatkozó szabályok alapján lehet más adóévek bevételével szemben érvényesíteni. Az adótábla mértékei és a tb-kötelezettség szabályai alapján a "főállású" egyéni vállalkozónak érdemes legalább a minimálbér összegének megfelelő kivétet teljesíteni, és persze elképzelhető, hogy már ez is veszteségbe "viszi" a vállalkozást. Fontos összefüggés azonban, hogy az adóévben "kivett" vállalkozói kivét összege jelentősen befolyásolja a vállalkozói osztalékalap után fizetendő adó mértékét.
A vállalkozói kivét összege után adóelőleget kell fizetni. A már egyszer kivett összeg "visszatételére" nincs lehetőség, így a kivét időpontjának és mértékének meghatározásánál körültekintően kell eljárni. A túlzott vállalkozói kivét, a feleslegesen generált veszteség következtében több adófizetési kötelezettség keletkezik a tárgyév jövedelme után, illetve tb-járulék-fizetési kötelezettség a következő évben, mint az feltétlenül szükséges, márpedig a vállalkozó érdeke a közterhek (legálisan) minél alacsonyabb szinten tartása.
Az egyéni vállalkozó a vállalkozói kivét miatt fizetett személyi jövedelemadót, nyugdíj- és egészségbiztosítási járulékot a vállalkozói kivét részeként számolhatja el költségként. Ez tulajdonképpen azt jelenti, hogy a költségek között a vállalkozói kivét bruttó összegét kell szerepeltetni, a vállalkozói kivét részét képező személyi jövedelemadót, nyugdíj- és egészségbiztosítási járulékot már nem lehet a költségek között szerepeltetni, mivel azokat "nem vállalkozói, hanem magánszemélyi minőségében" kell megfizetnie a vállalkozónak (is). Ez akkor is igaz, ha a vállalkozói könyvelésben külön is megjeleníti a vállalkozó például a nyugdíj- és egészségbiztosítási járulékot.
Az egyéni vállalkozónak a vállalkozói kivét adóelőlegét az év elejétől kivett összeg adótábla szerinti adójának és az e jövedelem után már befizetett adóelőlegnek a különbözeteként kell megfizetnie, az elszámolás negyedévét követő hónap 12-éig.
A vállalkozói kivét után negyedévente fizetendő adóelőleget csökkenteni lehet
- a súlyosan fogyatékosnak járó kedvezménnyel,
- az önkéntes kölcsönös biztosítópénztárba befizetett tagdíj után járó kedvezménnyel,
- a havonta fizetett nyugdíjjárulék, illetőleg a magán-nyugdíjpénztári tagdíj engedményével,
- a saját tagdíjat kiegészítő befizetés után járó kedvezménnyel,
- a családi kedvezménnyel.
Az egyéni vállalkozó – az előbbi szabályokat összegezve – gyakorlatilag kétféleképpen juthat pénzhez a vállalkozásából. Az egyik módszer, hogy a vállalkozó saját maga részére fizet vállalkozói kivétet a személyes munkavégzéséért. A másik lehetőség, hogy a vállalkozó a vállalkozási osztalékalap utáni adózott nyereséget veszi ki a vállalkozásából.
