Áprilisi számunkban olvasóink megismerkedhettek az augusztus 1-jén hatályba lépő 65/1999. (XII. 22.) EüM rendelet előírásaival. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a munkáltatók körében már most számos értelmezési gond merült fel az egyéni védőeszközökkel kapcsolatos feladataikat illetően. Ezért a témakört folytatva, e cikk keretében a munkáltatók a gyakorlati szempontok szerint elemzett, illetőleg a vonatkozó előírásokkal összevetett szakmai ismeretekre tehetnek szert.
Az egyéni védőeszköz fogalma
Az egyéni védőeszközök témakörét érintően az Európai Unió két irányelvet bocsátott ki, amelyek eltérő szempontból közelítik meg az egyéni védőeszközök fogalmát.
Az egyéni védőeszközök vizsgálatával és tanúsításával (minősítésével) foglalkozó 89/686/EGK számú irányelv alapján kimunkált 2/1995. (I. 6.) MüM rendelet elsősorban abból a szempontból rendelkezik, hogy mely eszköz minősíthető egyéni védőeszköznek. Ez képezi azt a kört, amelyből a munkáltatók választhatnak.
A munkáltatói feladatokat rögzítő 89/656/EGK számú irányelv volt az alapja a 65/1999. (XI. 22.) EüM rendeletnek, ami azt kívánja meghatározni, hogy mi az egyéni védőeszköz rendeltetése, miért kell viselni azokat.
A két hazai jogszabály egyidejű végrehajtása e szempontból ellentmondásba ütközik, mivel az EüM rendelet kivétel nélkül a nem egyéni védőeszköznek tekintett körbe sorolja fel a fegyveres erők és egyéb rendvédelmi szervek által viselt vagy használt védőeszközt.
Mivel az önkéntes tűzoltóság a rendvédelmi szervek körébe tartozó szervezet, úgy tűnhet, hogy az általuk használt eszközök egyike sem egyéni védőeszköz. Ugyanakkor például a tűzoltó-védőruházat vagy a légzésvédő eszközök – amelyek vizsgálatának a 89/686/EGK irányelvben foglalt követelményekkel összhangban kell történnie, és minősítésük a 2/1995. (I. 6.) MüM rendelet hatálya alá tartozik – minden tekintetben egyéni védőeszközöknek minősülnek. Amennyiben ezek az eszközök nem lennének egyéni védőeszközök és nem vonatkoznának rájuk a 65/1999. (XII. 22.) EüM rendelet előírásai, akkor – többek között – a rendvédelmi szervekre (mint munkáltatókra) ezen eszközök esetében nem vonatkozna az ingyenes biztosítás kötelezettsége.
A 65/1999. (XII. 22.) EüM rendelet mellékletei
A mellékletek a jogszabály alapjául szolgáló irányelv mellékleteinek szó szerinti átvételét tartalmazzák.
Veszélyek jegyzéke
Az első melléklet a veszélyek típusainak áttekintő táblázata az egyéni védőeszközök használatához. Tartalmát tekintve ebben a táblázatban kell meghatározni, hogy mely veszélyek állnak fel a munkáltatónál, és azok hatása ellen a test mely részét kell egyéni védőeszközzel védeni. Mindezt a kockázatértékelés és kockázatbecslés alapján a munkáltató határozza meg. Ezentúl tehát e három táblázat kitöltése a munkáltató feladata, mivel az új EüM rendelet hatálybalépése után nem vehető alapul a 3/1979. (V. 29.) EüM rendelet, amely eddig erre szolgált.
Az új EüM rendelet a veszélyeket eredetük szerint három típusra különítette el, úgymint fizikai, vegyi és biológiai eredetű veszélyek. E tagoláson belül az azonos eredetű veszélyek további felsorolása csak áttekintő jellegű, és nem olyan részletezésű, hogy alkalmas lenne a munkahelyenként, munkakörönként feltárt, a munkafolyamatokból és a technológiákból származható különféle kockázatok kellő mértékű azonosítására. Ezért ahhoz, hogy a megfelelő védelmet nyújtó egyéni védőeszközök meghatározhatók legyenek – amit a rendelet másfelől maga is megkövetel –, szükséges a kockázatok további kibontása.
Az egyéni védőeszközök kiválasztása szempontjából – a rendelet melléklete szerinti táblázatokban nem szereplő – veszélytípusok közül néhány külön említést érdemel.
Fizikai eredetű veszélyek
A mechanikai veszélyek körébe tartozó forgó, mozgó gépek, alkatrészek, anyagok hatása" önálló szabvány szerinti kialakítású, testhez álló, külső zsebek, gombok nélküli védőruházat viselését igényli a dolgozótól.
A magasból történő leesés a szintkülönbségből adódó veszély egyik előfordulási lehetősége, és mint ilyen, magában foglalhatja a talajszintről való beesést" is. Mivel azonban a talajszint nem számít magasnak, így figyelmet kell fordítani az onnan való lefelé esés előfordulására is.
A normál testhelyzettől jelentősen eltérő testtartásban gyakran kell munkát végezni, amikor a szervezetet ért terhelési pontok is áttevődnek. A test kényszerű és szokatlan helyzeteiből adódó ártalmak hatása elsősorban a derék, a térdek és a könyök védelmét igénylik, de védősisak használata is szükséges lehet.
A hőmérsékleti veszélyekkel összefüggésben fontos tudni, hogy a kontakt és sugárzó hő" nem egyértelműsíti a meleg mint önálló kedvezőtlen hatás létét, mivel az a levegő hőmérsékletéből adódóan közvetlen érintés vagy koncentrált formában való kibocsátás nélkül is kifejti hatását. Ugyanígy meg kell különböztetni a hideg vagy meleg hatásától a nedves hideg és a nedves meleg hatását. Figyelembe kell venni, hogy a védelem szempontjából a kontakt és a sugárzó hő sem vonható egy tekintet alá, ezért önálló előfordulásuk esetén külön kell őket szerepeltetni, kivéve ha valóban együttes hatást fejtenek ki. Ezek a tényezők tehát további finomításokat igényelnek a veszélyek meghatározásakor.
Az elektromosság okozta veszélyek esetében nagyon lényeges annak megkülönböztetése, hogy áramütés fenyegeti-e a dolgozót vagy sztatikus feltöltődésből keletkező kisülés. Áramütés lehetőségének fennállása esetén szigetelt védőlábbeli és elektrotechnikai védőkesztyű viselése szükséges, míg a sztatikus feltöltődés elleni védelemre antisztatikus védőruha és vezetőképes védőlábbeli alkalmas. Mint ismeretes, ezek a védőeszközök ellenkező hatások elhárítására szolgálnak.
E kategórián belül említést érdemel az elektromos ív, ami bár nem veszélyeztet széles körben, de hatása rendkívül markáns, így a megfelelő védőeszközök is speciális tudásúak.
A sugárveszély két nagy csoportját az ionizáló és a nem ionizáló sugárzások képezik. Ez az elhatárolás eltérő jogszabályok követését igényli. A nem ionizáló sugárzások ellen védő eszközökre a már említett MüM rendelet vonatkozik, de az ionizáló sugárzások a 7/1988. (VII. 20.) SZEM rendelet hatálya alá tartoznak. A munkáltatóknak ezért az utóbbi alkalommal más eredetű dokumentációt kell a védőeszköz mellé beszerezniük, mint a megszokott esetben.
Vegyi eredetű veszélyek
A vegyi eredetű veszélyek szintén több tekintetben igényelnek további bontást. Részben mert a gázok és gőzök a légszennyezőktől elválasztva szerepelnek a táblázatban, holott ezek klasszikus légszennyezők. A gázok leggyakrabban olyan koncentrációban fodulnak elő, hogy elég csak a légutak védelme, de ez nem minden esetben van így. A gázok és gőzök – mely utóbbiak a légszennyezők körébe is bekerültek – igen gyakran keverednek a jelenleg a légszennyeződések között felsorolt porokkal, rostokkal, és ez az együttes jelenlét már kombinált védelmet igényel.
A vegyi eredetű folyadékok esetében a felsorolás kizárólag az előfordulás hatásán alapszik – merülés, fröccsenés, kilövellés –, ami az anyag tulajdonságából származó hatás ismerete nélkül nem vezet eredményes védelem megvalósítására. Nem vehető egy tekintet alá a víz és a maró folyadék.
Ez a néhány példa csak a figyelemfelkeltést szolgálta, rámutatva hogy a rendelet melléklete, mint azt a címe is sugallja, nem teljes körű.
A harmadik táblázat a biológiai eredetű veszélyek részletezését tartalmazza.
Az egyéni védőeszközök útmutatásul szolgáló, nem teljes jegyzéke
A rendelet második mellékletének címe Az egyéni védőeszközök útmutatásul szolgáló, nem teljes jegyzéke". A munkáltatók számára ez sem nyújt követésre alkalmas módon segítséget, hiszen – mint ez esetben is jelzi a cím – a felsorolás csak kiragadott példákat tartalmaz. Erre utal az is, hogy a védőeszközök egyszer kialakításuk, formájuk alapján, más esetben pedig a tevékenység jellege szerint követik egymást. Kizárólag e melléklet alapján nem lehet eleget tenni a rendelet azon előírásának, mely szerint a munkáltatóknak meg kell határozniuk a szükségesnek ítélt védőeszköz jellemzőit, majd ezt követően a beszerezni kívánt védőeszköz védelmi szintjének (képességének) összehasonlítását a szükségesnek ítélt védőeszköz-jellemzőkkel. A melléklet nem tartalmazza például az antisztatikus kézvédő eszközt.
Mindezeken túl ki kell emelni, hogy A bőr védelme alcím alatt feltüntetett "védőkrémek és -kenőcsök" nem tartoznak a 2/1995. (I. 6.) MüM rendelet hatálya alá, tehát "Egyéni védőeszköz minősítő bizonyítványt" nem kaphatnak.
Tevékenységek jegyzéke
A harmadik melléklet bemutatja azon tevékenységek és tevékenységcsoportok útmutatásul szolgáló, nem teljes jegyzékét, amelyek az egyéni védőeszközzel való ellátást igényelhetik.
Munkáltatók feladatai
A munkáltatónak a juttatott védőeszköz típusát" is meg kell határoznia. A minősített védőeszközök köréből a szükséges védőeszköz meghatározása típus" alapján közvetlenül nem minden esetben lehetséges. A típus" mint az egyéni védőeszközök kategorizálási szempontja nem egységes alapú, ezért nem jelent állandó, azonos szakmai besorolást, felosztást vagy védelmi jellemzőt. A minősítésben elterjedt tartalma szerint a típus" időnként működési elvet, kialakítási formát szokott jelenteni, ami – bár nyilvánvaló az összefüggése a minősítéssel – nem elsődleges és egyértelműsíthető jellemzője a védőeszköznek. Emiatt nem jelent kizárólagos azonosítási lehetőséget valamely kockázat jellegéhez vagy méretéhez.
A munkáltatók számára problémát okozhat, hogy a védőeszközökkel kapcsolatban ezen túlmenően további, különféle jellemzőket tartalmaz a rendelet, amelyek között nehéz eligazodni. Ez a következőkből fakad:
Írásban a juttatott védőeszköz típusát kell meghatározni, miközben a kockázatok jellegének és mértékének a védőeszköz védelmi képességének kell megfelelnie. A beszerezni kívánt védőeszköz védelmi szintjét (képességét) kell összehasonlítani azokkal a jellemzőkkel, amelyek az adott kockázatokkal szembeni hatékonysághoz szükségesek.
Követelmény ugyanakkor, a munkavállaló által végzett fizikai munka mértékének és a klimatikus környezetnek megfelelő védőeszköz biztosítása, amelyet a védőeszközre meghatározott felhasználási határok (védelmi képesség, fokozat vagy osztály) figyelembevételével kell kiválasztani.
Azt, hogy a védőeszközt meddig szabad használni, a védelmi képesség" alapján kell megítélnie a munkáltatónak.
Az egyéni védőeszközökkel kapcsolatos fogalmak
Az egyéni védőeszközökre vonatkozó eltérő fogalmak eltérő szakmai jellemzők, tulajdonságok vagy összefüggések pontos kifejezésére szolgálnak, mivel különbséget fejeznek ki. Az egyéni védőeszközök esetében e fogalmakat elsősorban az EN szabványok nemzeti szabványokká válása útján lehet visszaidézni, amelyek még főcsoportonként (a test védőeszközzel védett része szerint) is igen eltérő képet mutatnak. E tekintetben általános érvényű definíciók nem állnak rendelkezésre. Főszabályként azonban rögzíthető, hogy a védőeszköz munkavédelmi megfelelőségének megállapítása a teljesített védelmi képesség és a védelmi fokozat alapján történik.
Tekintettel arra, hogy az egyéni védőeszközt használatba venni csak a minősítő bizonyítványban meghatározottakkal összhangban lehet, ezért a következőkben a minősítés során alkalmazott, a szabványok követelményein alapuló összeállítást, illetőleg a megértést segítő – saját megfogalmazású – tartalmi közelítést talál a kedves olvasó, kizárólag az eligazodás megkönnyítése érdekében.
Védelmi képesség
A védőeszköz védelmi képessége: annak a kockázati tényezőnek a típusa, amely ellen a védőeszköz védelmet nyújt.
Példa egy hőálló védőkötény védelmi képességének megadására a minősítő bizonyítványban:
A védőeszköz megnevezése: Védőkötény (hőálló)
Típusszám: 6.73.56.16.3
A védőeszköz védelmi képessége és védelmi fokozata: A védőkötény max. 200 °C kontakt hőhatás ellen 17 sec-ig biztosít védelmet. Véd továbbá anyagok által okozott koptató (dörzsölő), vágó és szúró mechanikai hatás ellen.
Védelmi szintek: 5 2 3 2 (MSZ EN 388:1997 szabvány szerint)
Védelmi fokozat: Nagy védelmi képesség
Megjegyzés: A kiválasztásnál mindig figyelembe kell venni: a végső felhasználás körülményeit és a feladatokat, a kockázatokat, a gyártó által adott adatokat.
A megjelölés tartalmazhat egy i" betűt annak jelzésére, hogy a gyártói utasításokat egyeztették.
Védelmi osztály
A védőeszköz védelmi osztálya: adott típusú kockázati tényező szabványban meghatározott mértékével szemben megvalósított védelem.
Az MSZ EN 341:1994 3.2. pontja: Osztályozás: Az ereszkedőeszközök osztályozása a következő:
- A osztály: ereszkedési energia W ≥ 7,5x106 J
- B osztály: ereszkedési energia W ≥ 1,5x106 J
- C osztály: ereszkedési energia W ≥ 0,5x106 J
- D osztály: ereszkedési energia W ≥ 0,02x106 J egy ereszkedéskor, az ereszkedés magassága legfeljebb 20 m (olyan ereszkedőeszközöknél, amelyekre engedélyezett a 20 m magasságot meghaladó ereszkedés, az ereszkedési energia arányosan nagyobb)."
Védelmi fokozat
A védőeszköz védelmi fokozata: az adott típusú kockázati tényező viszonylatában megvalósított védelem mértéke a védelmi osztályon belüli vagy attól független besorolás szerint.
Az egyéni védőeszközök típusszámrendszerének 8. számjele nem konkrét értéket jelöl (hőfok, vegyi anyagok koncentrációja), hanem megmutatja azt a védelmi tartományt, amelybe a védőeszköz besorolható.
Védelmi szint
A védelmi szint általánosságban nem azonosítható a védelmi képességgel.
Az MSZ EN 465:1998 4.5 pontja szerint az Osztályba sorolás a hő hatására bekövetkező tapadás alapján" a következő:
| Osztály | Védelmi szint |
| 2 | Nem tapad |
| 1 | Kissé tapad |
A szabvány az osztályba sorolást meghatározza még például a kopásállóság és hajtogathatóság alapján (ciklusszám szerint), ami része lesz a védelmi képesség megállapításának.
Példák a további fogalmakhoz
A védőeszköz típusa
MSZ EN 353-1:1994 Személyi védőeszköz magasból való lezuhanás megelőzésére. Merev rögzített vezetéken alkalmazott vezérelt típusú lezuhanásgátlók.
3. pont Fogalommeghatározások
3.1. Merev rögzített vezetéken alkalmazott vezérelt típusú lezuhanásgátló (meghatározás)
3.2. Vezérelt típusú lezuhanásgátló (meghatározás)
A védőeszköz teljesítménye
MSZ EN 465, 466, 467:1998 Védelem folyékony vegyszerek ellen. Teljesítménykövetelmények.
A védőeszköz hatásfoka
MSZ EN 371:1995 4. pontja: A gyártó által meghatározott alacsony forráspontú szerves vegyületek elleni AX típusú gázszűrők csak egy típusra és egy osztályra tagozódnak: AX.
A gyártó által meghatározott alacsony forráspontú szerves vegyületek és részecskék elleni kombinált szűrőbetétek a részecskeszűrés hatékonyságának megfelelő osztályokra tagozódnak: AXP1, AXP3."
Védőeszközre meghatározott felhasználási határok
Az egyéni védőeszköz tartozékát jelentő Tájékoztató" tartalmazza az általános érvényű felhasználási korlátokat. Ezen túlmenően a felhasználás egyéb szükséges megszorításainak kiderítése a munkáltató feladata. A személy alkalmassága tekintetében a munkahely, a munka, illetőleg tevékenység jellege szerint a 33/1998. (VI. 24.) NM rendelet alapján a munkáltatónak kell megállapíttatnia a védőeszköz használatának egyéb határait az általa kitöltendő Beutaló munkaköri orvosi alkalmassági vizsgálatra" űrlap körültekintő kitöltésével, különös tekintettel annak 22. pontjára, ami az Egyéni védőeszköz általi terhelés" megállapítására szolgál.
A védőeszköz-használat feltételei – főként a viselhetőség időtartama – meghatározásának szempontjai lehetnek:
- a kockázat súlyossága,
- a kockázatnak való kitettség gyakorisága,
- a védőeszköz teljesítménye és hatásfoka,
- a védőeszköz viselése által okozott többletterhelés mértéke.
Helyesbítés
A Munkaadó Lapja 2000. áprilisi számában az Egyéni védőeszközök" című cikkbe a szerkesztés során tévesen került be, hogy a minősítő bizonyítvány kiállítására megfelelő szervezetek jogosultak. Helyesen: a bizonyítvány kiadására csak egy szervezet jogosult, az OMMF. Ugyancsak a szerkesztés következtében a cikk kéziratának megfogalmazása pontatlanná vált, amit a következők szerint pontosítunk: a biztonsági felszerelések köre nem azonosítható az egyéni védőeszközök körével; a kockázatok jogszabályi kategóriája magában foglalja a veszélyhelyzetek fogalmát. Olvasóinktól és a cikk szerzőjétől elnézést kérünk.
A szerk.
