A Munkaadó Lapjának rendszeres olvasójaként, s mint Magyarország egyik legismertebb munkaerő-kölcsönző cégének igazgatója írok Önöknek. Cégünk tevékenységéből adódóan a munkaerőpiaccal kapcsolatos számos információt kapunk a hozzánk jelentkező munkavállalóktól. Ebből tudjuk, hogy ma Magyarországon a munkaviszonyon kívüli foglalkoztatási módok (megbízási és vállalkozási szerződés) igen elterjedtek, becsléseink szerint a munkavállalók közel felét ilyen jogviszonyban foglalkoztatják.
Ezt a szituáció több szempontból is kifogásolható:
- A munkavállalók védelme nem valósul meg, hiszen polgári jogi viszonyról van szó. Nem jár nekik szabadság, betegszabadság, felmondási idő, minimálbér stb. A munkaidőre vonatkozóan semmilyen korlátozás alá nem kerülnek.
- Az állam komoly adó- és járulékbevételektől esik el, hiszen kevesebb a teher ezekben a foglalkoztatási viszonyokban. Ezenkívül a vállalkozási szerződést kötők önmagukat majdnem bizonyosan csak minimálbéren jelentik be.
- A pénzügyi terhek alacsonyabb voltából, valamint a foglalkoztatás rugalmasságából adódóan azok a cégek, amelyek nem munkaviszonyban foglalkoztatnak, komoly versenyelőnyt szereznek a munkaviszonyt alkalmazó cégekkel szemben.
Pál Lajos helyettes államtitkár utal erre a gyakorlatra A Munkaadó Lapjának márciusi számában a megújuló Munka Törvénykönyvével kapcsolatban, bár káros voltát nem fejti ki teljes egészében. Mindezt a magatartást azonban, a piaci kényszerre hivatkozva elfogadhatónak, sőt már-már jogosnak ítéli.
Rendkívüli megdöbbenéssel olvastam ezt a cikket, hiszen kinek, ha nem legalább a jogalkotónak kellene figyelembe vennie egyfelől a hatályos jogszabályokat, másfelől a jogalkotási elveket. A megbízási és a vállalkozási szerződés ugyanis az esetek többségében munkaviszonyt bújtat, és függetlenül a létrejött szerződés jellegétől, amennyiben a munkaviszonyra utaló jelek fennállnak, a jogviszonyt munkaviszonynak kell tekinteni. Ilyen jellemzők például, hogy a munkavállaló a munkáltató telephelyén, annak eszközeivel, annak utasításait követve dolgozik, rendszeres juttatásban részesül.
Mint azt a lap másik, a szerződés szabadságáról szóló cikkében olvashatjuk: "A munka világában a szemben álló felek egyenlőtlensége miatt a munkaviszony kapcsán nem érvényesülhet a hasonló gazdasági kondíciójú partnereket feltételező liberális szerződési modell". A hatóságoknak tehát az lenne a dolguk, hogy az önmaga érdekeit érvényesíteni képtelen munkavállalót védjék a számára előnytelen szerződési formáktól. Tapasztalataink szerint ugyanis sok munkavállalót "rákényszerítenek" a munkáltatók a vállalkozói igazolvány kiváltására, megbízási szerződés aláírására. Az effajta szerződések hátrányairól sokszor nem is tudnak, csak legfeljebb később vagy konfliktus esetén szembesülnek velük.
Mindezek után csodálkozom, hogy a Munka Törvénykönyvének változtatását előkészítő minisztérium nem a kiszolgáltatott munkavállalókat, nem a járulékokat tisztességesen fizető, törvényeket betartó cégeket és nem is az államháztartás érdekeit szolgálja, hanem a piaci rugalmasság igényére hivatkozva a jelenlegi törvényeket be nem tartó cégek érdekeit. Pál Lajos azt jól méri föl, hogy a polgári jogi szerződések kiszolgáltatottá teszik a munkavállalót, azonban nem a jogellenes gyakorlat megszüntetéséről beszél, hanem annak "kvázi" legalizálásáról egy másik, munkaviszonyon kívüli foglalkoztatási mód létrehozásával.
Vajon azok a vállalatok, amelyek az eddigiekben sem foglalkoztatták törvényesen munkaviszonyban a munkavállalóikat a rugalmasság vagy az alacsonyabb költségek miatt, miért lennének hajlandóak áttérni egy újonnan létrehozandó foglalkoztatási viszonyra, amely nekik kedvezőtlenebb feltételeket jelentene?
A megoldás tehát az lenne, ha a törvények jobb átláthatóságának érdekében, a munkavállalók védelmében a nyugat-európai gyakorlatnak megfelelően szigorítanák az ellenőrzéseket, ha a munkaviszony felé terelnék a foglalkoztatókat. Nyugat-Európában ugyanis elsődlegesen a munkaviszony meglétét követelik meg, majd a munkaviszony flexibilisebb formáinak kialakításával, ill. szabályozásával törekszenek a cégek rugalmasság iránti igényeinek kielégítésére. Ilyen munkaviszonyon belüli forma a részmunkaidő, a határozott idejű szerződés vagy éppen a munkaerő-kölcsönzés.
Remélem, hogy véleményem kifejtésére fórumot találok A Munkaadó Lapjában, hiszen úgy is mint foglalkoztató, úgy is mint a munkavállalók kiszolgáltatottságával nap mint nap szembesülő bízom abban, hogy a jelenlegi helyzet ésszerű módon javítható.
a Manpower Hungary igazgatója
