A munkaadók és a munkavállalók már a költségvetés elfogadásakor jósolták: az országos szintű bérajánlások nehezen fognak megszületni. A múlt évben csak a minimálbérről szóló megállapodást sikerült nyélbe ütni, a keresetemelési ajánlásokról pedig csak kétoldalú egyezség született. A szociális partnerek várják a kormány csatlakozását.
Még 1999 karácsonya előtt az Országos Munkaügyi Tanácsban megszületett a háromoldalú megállapodás a 2000. évre vonatkozó minimálbérekről. Szinte egyedülálló a bérmegállapodások történetében, hogy a minimálbért országosan minden ágazatban egy időpontban vezették be. Ez azt jelenti, hogy a korábbi években kivételt képező agrárágazat is 2000. január elsejétől alkalmazza a tripartit megállapodás során kialakított 25 500 forintos minimálbért.
A bértárgyalások másik fontos feladata a keresetek növelésére teendő ajánlások megfogalmazása volt. Igaz, hogy az OMT-ben tárgyaló partnerek által vitatott/vagy elfogadott irányszám meghatározásában nagy szerepet játszanak a makroszintű mutatók, e mértéknek a munkahelyi és középszintű bértárgyalások lefolytatásakor fontos szerepe van: orientálja, befolyásolja a tárgyaló partnereket.
A nagyobb létszámú gazdálkodó szervezeteknél – munkaadói szemmel – az átlagkereset-növekedésre vonatkozó ajánlásnak sok esetben nagyobb fontosságot tulajdonítanak, mint a minimálbér összegének.
Kormány nélkül
A minimálbérről folytatott tárgyalások zökkenőmentesebben zajlottak, mint a kereset növelésére teendő ajánlás kialakítása. A decemberi tárgyalásokon a szociális partnerek ismételten megkísérelték rábírni a kormányt az érdemi tárgyalásokra, annak ellenére, hogy a kormány a hivatalos közlönyben (novemberben) megjelentetett határozatával lezártnak tekintette az ügyet. Ebben 8-9 százalékos átlagkereset-növelést várt el a szakszervezetektől és a munkaadóktól. Ezt az ajánlást főként a szakszervezetek nem tartották elfogadhatónak.
A kormány a december 17-i ülésre egy új írásos javaslatot készített, de ez már csak 7,5-8,5 százalékos keresetnövekedést tartalmazott. A csökkentést azzal indokolta, hogy a nemzeti össztermék várható növekedését figyelembe véve, a foglalkoztatás bővüléséhez és a dinamikus gazdasági növekedéshez szükséges fejlesztések, beruházások miatt az eddigiekhez képest még kisebbre kell tervezni a reálbéremelést.
Az előterjesztés tartalmazott olyan megállapítást is, hogy a versenyszféra főbb ágazatainak túlnyomó többségében nincsenek kirívó kereseti feszültségek. (Itt jegyezzük meg, hogy az 1999. I-XI. havi adatok alapján az ágazati bruttó átlagkeresetek a versenyszférában 47 083 Ft/hó és 110 114 Ft/hó között szóródtak.)
Az előterjesztés egyik megállapítás esetében sem tartalmazott semmilyen elemzést vagy számítást. Már csak emiatt is érthető, hogy a kormányzati javaslatot a tárgyaló felek egyike sem fogadta el. A szakszervezetek változatlanul 12,5-13 százalékos béremelésre vonatkozó ajánlást akartak kicsikarni. A munkaadók nagyot léptek felfelé a korábbi ajánlatukhoz képest, és végeredményként a 8-10 százalékos sávos átlagot megfelelőnek minősítették.
Mindkét fél úgy vélte, hogy a tárgyalásokat folytatni kell, és kérték a kormányt, hogy a következő ülésre készítsen újabb javaslatot, ettől azonban elzárkózott.
Újabb fordulók
Az idén januárban folytatódtak a bértárgyalások, de már csak a két szociális partner között, a kormány képviselői nélkül. A többmenetes, kétoldalú tárgyalásokon közeledtek a vélemények. Valódi különbségek, mint minden bértárgyaláson, abban mutatkoztak, hogy a szakszervezetek reálkereset-növekedést szerettek volna elérni. Ezért vitatták a prognosztizált infláció mértékét, a jövedelemadó számításánál az alkalmazotti kedvezményből adódó csökkenést is a bérfejlesztéssel szerették volna kompenzálni, továbbá a gazdasági növekedésből a tervezettnél nagyobb mértékben kívántak részesülni.
A munkaadók nem vitatták a szakszervezetek egyes megállapításait, de ismételten a tárgyaló partnerek tudtára adták, hogy számukra a lényeg a költségérzékenység, a piac hatásainak való megfelelés és a teljesítménnyel arányos keresetek kifizetése. Sem most, sem más bértárgyalásoknál a munkaadók nem kívánják indexálni a kereseteket, az infláció változásának tükrében.
A szakmai viták során az ellentétes alapérdekek ellenére közeledtek az álláspontok, és a megállapodás megszülethetett a február 7-ei kétoldalú tárgyaláson.
A megállapodás
"Az Országos Munkaügyi Tanács munkaadói és munkavállalói oldala megállapodott abban, hogy a 2000. évre 8,5-11,0 százalékos átlagkereset-növekedési mértéket ajánl a versenyszférában."
Munkaadói szempontból mit jelent ez az ajánlás? Semmiképpen sem azt, hogy a két számot mintegy alsó és felső értéknek kell tekinteni a munkahelyi szintű, illetve a középszintű (szakmai) bértárgyalásokon.
Ajánlásról van szó, tehát a szélső értékeket nem kötelező, csak célszerű figyelembe venni az alsóbb szintű bértárgyalásoknál. A munkaadóknak sem lehet célja a tervezettet lényegesen meghaladó keresettömeg kiáramlása.
Ezért általános javaslat, hogy a keresetek emelésére csak a teljesítménnyel megalapozott mértékben kerüljön sor. A mérték meghatározásakor tekintettel kell lenni a cég tevékenységének jövedelmezőségére, piaci feltételeinek alakulására.
A gazdálkodó szervezet üzleti tervei alapján tudja eldönteni, hogy az ajánlott sáv melyik részét akarja/szeretné elfogadni.
Miután a keresetnövelés átlagát tartalmazza az ajánlás, ez egyénekre lebontva a legkülönbözőbb értékeket is jelentheti. Nincs kötelező mérték, nem egyénenként kell mindenkinek emelni a keresetét 8,5-11 százalék közötti arányban. Szélsőséges esetben az eredmény lehet az egyik alkalmazottnál nulla, a másiknál akár 50 százalék is. Esetleges bajt csak az okoz, ha a cégtől kiáramló bértömeg az ajánlott átlagnál nagyobb mértékkel növekszik.
Az ajánlás keresetekre irányul, tehát nemcsak alapbérre, ezért az emelés a legkülönbözőbb teljesítménykövetelményekkel és bérrendszerekkel kombinálható. Célszerű, ha a konkrét vállalati bérmegállapodáskor figyelembe veszik a cég foglalkoztatási, fejlesztési szempontjait is.
A szakszervezetekkel kötött megállapodás tartalmaz munkavállalói elvárásokat is. Nevezetesen:
- A keresetek meghatározásakor a munkáltatók kiemelt figyelmet fordítsanak az átlag alatti keresetek növelésére.
Munkaadók számára ezt az elvárást úgy fordíthatjuk le, hogy az indokolatlanul alacsony keresetek rendezését kell elsősorban szem előtt tartani.
- A természetbeni és egyéb juttatások kedvezményes adózási feltételeivel a vállalkozások lehetőségeik szerint éljenek.
Ez a javaslat jelentheti mindazokat az intézkedéseket, amelyek javítanak a munkavállalók helyzetén, de nem bérköltségként jelentkeznek, vagy kedvezőbb adóterhet jelentenek. Ilyenek például az étkezési hozzájárulás, az önsegélyező biztosítások vállalása (nyugdíjbiztosítás is), üdülési támogatás stb.
- Mindkét fél szorgalmazza a bértárgyalások kapcsán, hogy szülessenek középszintű (ágazati, szakmai) és munkahelyi szintű kollektív szerződések. A kollektív szerződésekben, bérmegállapodásokban juttassák érvényre az adott terület speciális körülményeit, teljesítménnyel megalapozott feltételeit.
A háromoldalú megállapodás esélyei
A munkaadók és a szakszervezetek az általuk aláírt bérmegállapodást azonnal továbbították a kérdésben illetékes gazdasági miniszternek.
Úgy ítélték meg, hogy a munkaügyi kapcsolatok erősítését, a munkabéke megőrzését jelentené, ha a bérmegállapodás háromoldalúvá válna. Ezért kérik a kormányt, hogy csatlakozzon a megállapodáshoz.
A megállapodást a kormány többféle módon kezelheti:
- csatlakozik hozzá, és így a több éve megszokott módon tripartit bérmegállapodás jön létre;
- nem csatlakozik a megállapodáshoz, de azt tudomásul veszi, és nem akadályozza a kétoldalú megállapodás érvényesülését;
- változatlanul kitart eredeti véleménye mellett.
Ez esetben nemcsak a minimálbér-tárgyalás jelentett új megoldást a bértárgyalások történetében, hanem a keresetek növelésére tett ajánlás is a szokásostól eltérően működne.
Geiger TibornéMGYOSZ
