Színlelt és palástolt szerződések

A munkanélküliség csökkentésének és a női munkavállalás elősegítésének eszköze lehetne a munkaviszonynak nem minősülő egyéb munkavállalási formák elterjedése. A társadalombiztosítási, adó- és munkaügyi ellenőrzések tapasztalatai szerint ugyanakkor hazánkban a rugalmas munkavégzési formák jelenleg többnyire a felek között valójában létrejött munkaviszony leplezésére szolgálnak, mert így kisebbek a foglalkoztatás közterhei.

Az 1990-es évektől kezdődően a vállalkozások száma a sokszorosára nőtt, azonban ennek nem egyedüli oka a piacgazdaság kiépítése: a vállalkozók nagy része ugyanis olyan kényszervállalkozó, aki valójában munkaviszonyban áll, de a munkabérét számla ellenében kapja meg. A leggyakoribb megoldás az, amikor megbízási vagy vállalkozási jellegű jogviszonyban folytat a „munkavállaló" keresőtevékenységet. Ilyen szerződést a munkáltató munkaviszony helyett, vagy a munkaviszony közös megegyezéssel történő megszüntetése után köthet a „munkavállalóval". Csábító megoldás ez azért is, mert a megbízási és a vállalkozási jellegű jogviszonyban a díjazás mentes a társadalombiztosítási- (33 százalék) és egyéni járulékfizetési kötelezettség (8 százalékos nyugdíjjárulék és 3 százalékos egészségbiztosítási járulék) alól, amennyiben az nem éri el a minimálbér harminc százalékát (illetve naptári napokra annak harmincadrészét).

Megbízás, vállalkozás

A megbízási és a vállalkozási jogviszonyt a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (Ptk.) szabályozza. A megbízás tulajdonképpen ügyellátás, vagyis gondossági kötelem, míg a vállalkozás eredménykötelem. A vállalkozási jogviszonyban a vállalkozó valamely, munkával létrehozható eredmény létrehozására köteles, vagyis a vállalkozónak létre kell hoznia valamit, mégpedig úgy, hogy az rendeltetésszerű használatra alkalmas legyen. Amennyiben ez nem így van, akkor a vállalkozó szavatossággal tartozik: a művet ki kell javítania, ki kell cserélnie, újból létre kell hoznia stb. A megbízás mint gondossági kötelem nem ilyen. A megbízott a megbízó utasításait követve a megbízó érdekében jár el, de konkrét eredmény létrehozására nem (mindig) köteles.

A vállalkozási jellegű jogviszony és a biztosítási kötelezettség

A „vállalkozási jellegű jogviszonyt" el kell határolnunk az egyéni vállalkozók biztosítási kötelezettségétől. Az előbbi esetben olyan személyekről van szó, akik nem minősülnek ugyan egyéni vállalkozónak (az egyéni vállalkozásról szóló 1990. évi V. törvény szerinti vállalkozói igazolványuk nincs), de díjazás ellenében, vállalkozási jogviszonyban végeznek el valamilyen munkát. Az egyéni vállalkozásról szóló 1990. évi V. törvény szerint ugyanakkor rendszeres üzletszerű tevékenység csak egyéni vállalkozói igazolvány birtokában végezhető (a mezőgazdasági kistermelésre csak lehetséges, de nem kötelező egyéni igazolvány kiváltása, az őstermelői igazolvány pedig nem minősül vállalkozói igazolványnak).

Kontárszerződések

Kontár az, aki rendszeresen végez üzletszerű tevékenységet vállalkozói igazolvány hiányában. A kontárszerződés a Ptk. szerint azonban semmis. A társadalombiztosítási törvény tehát egy esetlegesen semmis szerződésre telepít jogokat és kötelezettségeket. Természetesen alkalomszerűen lehet vállalkozási jellegű jogviszonyban tevékenységet kifejteni a „kontárság bélyege" nélkül, az alkalomszerűt azonban ezekben az esetekben nehezen lehet elhatárolni a rendszerestől.

A szerződések valós tartalma

A munkaügyi ellenőrzések során az ellenőrök vizsgálhatják az egyéni vállalkozók szerződéseit is. Ha azokban fellelhetők a munkajog egyes elemei – az önálló munkavégzés teljes hiánya, a munkáltatói utasítási jog fennállása, a meghatározott munkaidő, a megbízó gépének, anyagának, szerszámának használata a teljesítés során stb. –, a megbízási, illetőleg vállalkozási szerződések valós tartalmuk szerint munkaszerződésnek minősülnek.

Az elhatárolás alapja a jogviszony tartalma, az alakszerűségi szabályok tehát ebből a szempontból közömbösek. Sok esetben azonban a munkaviszony főbb tartalmi elemeinek megléte (a tartósság, a munkavégzés és a díjazás rendszeressége, a meghatározott időben és helyen történő munkavégzés) nem egyértelműen utalnak kizárólag munkaviszonyra, ugyanis ezek jellemzik a tartós megbízási szerződést is. Ilyen esetben a szerződés alapvető célját kell figyelembe venni, vagyis azt, hogy mi a fő szolgáltatás. Bizonyítottság hiányában a szerződést megbízási szerződésnek kell tekinteni.

A biztosítottak ellátásra jogosultsága

A társadalombiztosítási ellátások teljes körében csak a biztosítottak részesedhetnek. A biztosítottak az egészségbiztosítási ellátások keretében egészségügyi szolgáltatásra, pénzbeni ellátásokra, valamint baleseti ellátásokra jogosultak, továbbá a nyugdíj-biztosítási ellátások keretében saját jogú társadalombiztosítási nyugellátásra, illetőleg hozzátartozóik pedig hozzátartozói nyugellátásra szereznek jogosultságot.

Járulékmentesen...

A munkaviszony biztosítási kötelezettséggel és ezáltal járulékfizetéssel jár, függetlenül a munkaidő és a munkabér nagyságától. A minimálbér összege a kötelező legkisebb munkabér (minimálbér) megállapításáról szóló 215/1999. (XII. 26.) Kormányrendelet értelmében 2000. január 1-jétől kezdődően havi 25 500 forint. Ennek harminc százaléka 7650 forint. A szabályozásból fakadóan havonta elvileg 7649 forint adható járulékmentesen a megbízási és vállalkozási jellegű jogviszonyban. Miután azonban a Tbj. 4. §-ának k/1. pontja szerint járulékalapot képező jövedelem az összevont adóalapba tartozó önálló tevékenységből származó bevételnek azon része, amelyet az szja-törvény szerint az adóelőleg számításánál figyelembe kell venni, a járulékmentes összeg ennél magasabb is lehet. Az önálló – munkaviszonynak nem minősülő, például megbízási jogviszonyban végzett – tevékenységnél az szja-törvény szerint (fő szabályként) 10 százalékos költséghányad érvényesíthető, tehát az adóalap a bruttó díj 90 százaléka. Így 8414 forint adható járulékfizetési kötelezettség nélkül, nem beszélve arról, hogy a megbízott akár tételes költségelszámolással is élhet (adójogi nyilatkozat szerint legfeljebb 40 százalékos költség érvényesíthető). Ebben az esetben tehát a bruttó díjazás 60 százalékát kell figyelembe venni az adóelőleg megállapításánál. Így viszont már akár 12 749 forint is adható járulékmentesen. Nem érinti a járulékfizetést, ha az önbevalló magánszemély az adónyilatkozata szerint nem tud költséget elszámolni. Nem elhanyagolható az a tényező sem, hogy a megbízási és vállalkozási jellegű jogviszonyban nem merül fel a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküli-ellátásról szóló 1991. évi IV. törvény (Flt.) szerinti munkaadói és munkavállalói járulék sem.

Járulékmegkerülési technikák

Nem teljes havi munkavégzés

Valós megbízási vagy vállalkozási szerződés esetén is előfordul, hogy nem teljes havi munkavégzésért adják a minimálbér harminc százalékát el nem érő – járulékalapot képező – díjazást. Ilyenkor a Tbj. 5. §-a (1) bekezdésének g) pontja szerint a tényleges munkavégzés napjaira a minimálbér harminc százalékának harmincadrészét veszik egy-egy naptári napra figyelembe, amely már megalapozza a járulékfizetési kötelezettséget. Itt lényegében alkalmilag felmerülő munkavégzésről van szó, de felsejlenek a járulékmegkerülési technikák.

Adott esetben a munkavégzés tényleges napjai utólagosan is megállapíthatók. Az egyik konkrét esetben a betéti társaság telefonügyelettel bízta meg a nyugdíjast. A társadalombiztosítási ellenőrzés csak azokat tekintette a tényleges munkavégzés napjainak, amikor a megbízott telefonon rendeléseket vett fel megbízója részére. A bíróság ezzel szemben – miután erre újsághirdetés is utalt – megállapította, hogy a megbízottnak délután 4 és 8 óra között akkor is el kellett látnia az ügyeletet, ha meg sem csörrent a telefon. Így a díjazás egy teljes naptári hónapra járt, s az nem érte el a járulékfizetési kötelezettséget megalapozó határt. Egy másik esetben a megbízási jogviszony meghatározott rendezvényeken való eligazítói, ruhatárosi feladatra létesült. A bizonyítási eljárás során megállapítást nyert, hogy a rendezvényeket hetente két alkalommal – kedden és csütörtökön – tartották meg, így a díjazás nem teljes naptári hónapra járt, ezért ebben az esetben a megbízási díj járulékalappá vált.

Béremelés helyett járulékmentes jövedelem

Még megnyilvánulóbb a járulékfizetési kötelezettség kijátszására irányuló szándék, amikor a munkáltató a vele munkaviszonyban álló dolgozójával létesít úgymond megbízást vagy vállalkozási jellegű jogviszonyt a munkaköri kötelezettsége körébe nem tartozó feladatra. Ilyenkor gyakorta nincs másról szó, minthogy a munkáltató több ezer forint munkabéremelés helyett járulékmentes jövedelmet biztosít a dolgozójának.

Túl az eddig felhozott jogi hibákon, ilyen esetekben gyakorta hiányzik a munkaszerződések mellékletét képező konkrét munkaköri leírás, és így vita esetén nehezebb a bizonyítás. A Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 105. §-ának (1) bekezdése szerint ugyanis a munkavállaló – különösen indokolt esetben – a munkakörébe nem tartozó munkát is köteles elvégezni, amikor a ténylegesen végzett munka alapján jogosult a díjazásra. Az említett § (3) bekezdése alapján, amennyiben a munkavállaló a jelzett munkavégzés alatt eredeti munkakörét is ellátja, őt a munkabérén felül külön díjazás (helyettesítési díj) is megilleti. A leírtak alapján a munkaidőben történő egyéb feladatok minősítése csupán egy szempontból tűnne aggályosnak, ezt az esetleges kétséget azonban az Mt. 105. §-ának (4) bekezdése eloszlatja. E szerint ugyanis a munkakörbe nem tartozó munka időtartama – eltérő megállapodás hiányában – nem haladhatja meg naptári évenként a két hónapot. Jelenleg más-más az adó- és járulékpereket tárgyaló közigazgatási bíróságok és a munkaügyi vitákban ítélkező munkaügyi bíróságok ezzel kapcsolatos ítélkezési gyakorlata. A munkaügyi gyakorlat szerint ugyanis a jelenleg hatályos szabályok alapján nem lehet a munkavállalót munkaköri kötelezettsége körébe nem tartozó munkával megbízni, pontosabban vele megbízási szerződést kötni. Ez alól a munkaügyi ellenőrzési gyakorlat egy kivételt ismer, amelyet a jogalkalmazás is megerősített: a munkáltató saját munkavállalójával abban az esetben köthet a munkakörébe nem tartozó munka ellátására megbízási szerződést, ha a feladat eseti, alkalomszerű. A vázolt megoldások alkalmasak arra, hogy burkoltan kijátsszák a túlórára vonatkozó munkajogi szabályokat.

Munkaidő

Az Mt. 117. §-ának (1) bekezdése nyolc órában rögzíti a napi munkaidő hosszát. Munkaviszonyra vonatkozó szabály vagy a felek ettől eltérő megállapodása alapján a napi munkaidő ennél lehet rövidebb, illetve meghatározott mértékig hoszszabb. A napi munkaidő azonban minden esetben a munkajogviszony keretében végzett munka teljesítésére vonatkozik. Az Mt. részletesen szabályozza a rendkívüli munkavégzés fajtáit. Az Mt. 126. §-ának (2) bekezdése szerint rendkívüli munkavégzésnek minősül a túlmunkavégzés, a pihenőnapon vagy munkaszüneti napon való munkavégzés, illetőleg a meghatározott helyen és ideig történő készenlét. Abban az esetben, ha a munkáltató a munkaviszony fennállása mellett külön megbízási jogviszonyt létesít a munkavállalóval a munkaköri feladataihoz nem tartozó munka rendszeres ellátására, feltételezhető a munkaidőre vonatkozó szabályok megsértése. Amennyiben a megbízási szerződés tartalmazza, hogy a munkavállaló a munkaidejében rendszeresen végezzen a munkakörébe nem tartozó feladatot is, kérdéses a munkaköri feladat ellátásának fizikai lehetősége, illetőleg ennek tényleges szükségessége. Ugyanaz a munka nem végezhető egyidejűleg két jogviszony keretében (kicsit abszurdan: nem könyvelhetők például a páros számú számlák munkaviszony, míg a páratlan számúak megbízási jogviszony keretében). Ugyanakkor a gyakorlatban erre és ehhez hasonló esetre is bőven akad példa.

Szerzői tevékenység

A szerzőijog-védelem alatt álló tevékenységnél a társadalombiztosítási járulékok alapja csak a személyes munkavégzés díjazása lehet. A vagyoni jog átengedésének ellenértéke után csak 11 százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulást kell fizetni. Ezért gyakran olyan esetekben is szerzői díjat fizetnek ki, amikor ténylegesen a tevékenység nem is áll szerzőijog-védelem alatt (például vizsgáztatás, lektorálás).

APEH-ellenőrzések

Elsősorban a járulékmentes megbízási, vállalkozási jellegű jogviszonynál (a minimálbér 30 százalékát el nem érő díjazások) gyakori a társadalombiztosítási (APEH) ellenőrzés, amelynek tárgya az írásban megkötött szerződés, a munkavégzés körülményeinek vizsgálata, a munkát végző személyek meghallgatása.

Az ellenőrzést végző könnyű helyzetben van, hiszen a legkisebb gyanú esetében is mód van fizetési meghagyás kibocsátására. A fizetési meghagyás kibocsátása ellen jelenleg a közigazgatáson belül nincs jogorvoslat, 30 napon belül azonban a meghagyás keresettel megtámadható a megyei (fővárosi) bíróság előtt. Kereset hiányában végrehajtják a fizetési meghagyásban szereplő járulékokat, bírságot és a jegybanki alapkamat kétszeres összegében felszámított késedelmi pótlékot. A keresetet elbíráló megyei (fővárosi) bíróság ítélete nyomban jogerőre emelkedik.