Munkaügyi bíróságok

Március 1-jétől bővül a munkaügyi bíróságok hatásköre. A jövőben ezek járnak el a társadalombiztosítási határozat, valamint egyes közigazgatási határozatok bírósági felülvizsgálata során is. Ez utóbbi körbe tartoznak a munkaügyi ellenőrzés, a munkavédelem keretében, illetve a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló törvény alapján a megyei (fővárosi) munkaügyi központ által hozott döntések.

Azokban az európai országokban, ahol munkaügyi bíróságok működnek, alapvetően két struktúra létezik: a gazdagabb államokban – például a Német Szövetségi Köztársaságban – csak munkaügyi pereket tárgyalnak, míg a szerényebb lehetőségű országokban szociális ügyekben, így a társadalombiztosítással és más hasonló állami ellátással kapcsolatos ügyekben is eljárnak a munkaügyi bíróságok.

Magyarország eredetileg az utóbbi nyomon indult el, amikor 1973. január 1-jétől felállították a munkaügyi bíróságok rendszerét. A gazdaság átalakítása, a privatizáció és más hasonló természetű okok miatt 1992-re megnövekedett a munkaügyi perek száma, és az illetékes bíróságok már nem tudtak megbirkózni a sokasodó terhekkel.

Átmeneti változások

A döntéshozók a probléma megoldását nem a bírósági létszám emelésében, hanem a munkaügyi bíróságok hatáskörének szűkítésében látták, így a társadalombiztosítási határozatok bírósági felülvizsgálata 1993. január 1-jével a helyi bíróságokhoz került. A munka világával kapcsolatos igazságszolgáltatást jól ismerő szakemberek szerint a vonatkozó törvénymódosítás kissé elhamarkodottnak bizonyult, ugyanis időközben mintegy 50 százalékkal csökkent a munkaügyi bíróságok ügyforgalma.

A március 1-jétől hatályba lépő hatáskörbővítés egyébként nem más, mint egy évek óta fennálló gyakorlat formalizálása, hiszen a társadalombiztosítási ügyek hozzávetőleg háromnegyedét – kijelölés alapján – munkaügyi bírók tárgyalják a közigazgatási perek szabályai szerint. A jogszabály-módosítás (1999. évi CX. tv.) indoklása szerint a bevezetőben felsorolt ügyekben akkor is célszerű a munkaügyi bíróság eljárását előírni, ha a bíróságnak a közigazgatási perekre érvényes szabályok szerint kell eljárnia.

Az előzetes felmérések során a – főleg a kisebb – munkaügyi bíróságok vezetői határozottan állították: el tudják majd látni létszámemelés nélkül is a hatáskörbővülésből adódó újabb feladatokat. Jelenleg csaknem száz munkaügyi bíró jár el az érintett perekben első fokon, míg a másodfokú ítélkezés már betagozódik a rendes bíróság rendszerébe.

Percsúcsok

A munkaügyi bíróságok hatásköre kiterjesztésének gondolata a Munkaügyi Bírók Országos Egyesületétől ered. Az elképzelést a kormányzat és a szakszervezetek is támogatták. Egyes feltételezések szerint a munkavállalók jobban bíznak a munkaügyi bíróságokban, mint az emberektől kicsit távolabb lévő, vagyoni pereket elbíráló általános hatáskörű bíróságokban.

A munkaügyi bírósághoz érkező peres ügyek száma 1990 óta rendkívül erőteljesen ingadozott, hasonló mértékű változások más ügyszakban nem voltak kimutathatók – derül ki Vavró István egyetemi tanár összegzéséből.

Az adatok szerint az ügyhátralék mennyisége az utóbbi években csökkent, és kedvezően alakult az eljárások átlagos időtartama is. A munkaügyi bíróságokhoz 1981-1990 között évente átlagosan mintegy 20 ezer ügy érkezett. A fordulópont voltaképpen 1991-re tehető, amikor több mint 28 ezer új munkaügyi per kezdődött.

Módosult a munkaügyi viták jellege is, ugyanis a munkabérrel és anyagi juttatással kapcsolatos perek száma durván megháromszorozódott az 1980-as évekhez képest. Míg 1981-ben 2127 ilyen per volt, addig 1993-ban 6771.

A főváros vezet

Az érkező ügyek mennyiségét 1992-ben további növekedés jellemezte, amit 1993-ban jelentős visszaesés és 1994-ben újabb nagymértékű felfutás követett.

A munkaügyi bíróságok 1993-ban bekövetkezett átmeneti terheltségcsökkenését Vavró István azzal indokolja, hogy a tárgyév január 1-jétől a társadalombiztosítási jogviszonnyal összefüggő perek a helyi bíróságok hatáskörébe kerültek. Az 1994-ben tapasztalt növekedés a munkabérjuttatással és -besorolással kapcsolatos jogszabályváltozással magyarázható.

Az eljárások átlagos időtartamát tekintve is jelentős területi különbségek figyelhetők meg. A munkaügyi bíróságoknál a legnagyobb változás a fővárosban volt kimutatható, ahol a befejezett ügyek átlagos időtartama 1993-ban 276 nap volt, ez 1995-ig 330 napra emelkedett, azóta azonban erőteljesen csökkent, a legutóbbi összesített adat szerint 1998-ban már csak 223 nap volt. Az eljárás átlagos időtartama 1998-ban Pest megyében volt a leghosszabb (273 nap) és Heves megyében a legrövidebb (99 nap). A megyei bíróságoknál befejezett, fellebbezett munkaügyi peres ügyekben 1998-ban az országos átlag 154 nap volt. A leghosszabb időtartamot a fővárosban mérték (288 nap), míg a legrövidebbet Tolna megyében (49 nap).

Az adatok a szakemberek szerint jellemzik az ország Budapest-centrikusságát. A munkaügyi perek mintegy harmada indul a fővárosban, és a bírók is ilyen arányban ítélkeznek itt. Mindennek természetesen mély társadalmi, gazdasági okai vannak, hiszen – egy elmés mondás szerint – „az emberek a fővárosban jobban mernek ágálni, ha a tyúkszemükre lépnek", mint például falun, ahol esetleg egyetlen munkáltató van az egész településen.