A nagyvárosok döntő többsége a törvény által megengedett maximumra, két százalékra emeli az iparűzési adó mértékét – derül ki a Települési Önkormányzatok Országos Szövetségének (TÖOSZ) összesítéséből. Ez nem kis tehernövekedést jelent majd a vállalkozásoknak, de korlátozza a települési önkormányzatoknak azt a lehetőségét is, hogy adókedvezménnyel csalogassák helységükbe a vállalkozásokat.
Az önkormányzatok többsége nincs könnyű helyzetben. Az iparűzési adó emelése talán az egyetlen eszközük arra, hogy kompenzálják azt a várható bevételkiesést, amit az okoz, hogy 2000-ben a személyi jövedelemadóból az önkormányzatok által szabadon felhasználható rész 15 százalékról 5 százalékra csökken.
A másik lépés, amit megtehetnek még, hogy egyéb adófajtákat vezetnek be. Több önkormányzat is fontolgatja például a kommunális adó bevezetését, noha tudják: ez sem tartozik a vállalkozáscsalogató intézkedések közé. A helyi kereskedelmi és iparkamarák az újabb adóemelést elfogadhatatlannak tartják, miután több településen már építményadót is kell a vállalkozóknak fizetniük.
A TÖOSZ véleménye szerint a helyi önkormányzatok azzal is próbálják kompenzálni szűkülő pénzügyi forrásaikat, hogy például – elsősorban a befektetők szempontjából népszerű nyugat-magyarországi régió önkormányzatai – csökkentik a területükön beruházók iparűzésiadó-kedvezményeit. A keleti régió falvai, városai ezzel a lehetőséggel nem élnek, mivel így elriasztanák az amúgy sem nagyszámú potenciális beruházót.
Az önkormányzati szakértők állítják: káros az országnak, ha nem marad pénz a befektetőknek már korábban beígért infrastrukturális beruházásokra. A TÖOSZ szerint az iparűzési adó jövőbeni központosítása és forrásátcsoportosítása lényegében nem segítene a mintegy 1300, önhibáján kívül hátrányos helyzetbe került településen, amelyeknek a számítások szerint azonnali 120 milliárd forintos állami segítségre lenne szükségük, pénzügyi problémáik orvoslására.
A TÖOSZ adatai szerint a nagyvárosi önkormányzatok jelentős része a tavalyi átlagosan 1,7 százalékról, az idén a törvényben engedélyezett maximális 2 százalékra emeli az iparűzési adó mértékét. Így Győrben, Miskolcon, Szegeden, Debrecenben, Székesfehérvárott, Szombathelyen és Zalaegerszegen 2 százalék iparűzési adót kell majd fizetniük a helyi vállalkozóknak. A maximumot nem vállaló kevesek sem tudnak jelentős engedményeket adni. Az idesorolható városok közül Nyíregyházán 1,9 százalék, Nagykanizsán 1,8 százalék és Tatabányán 1,8 százalék lesz az adómérték.
Egyre kevesebb marad
A Belügyminisztérium álláspontja szerint 2000-ben az önkormányzatoknak a költségvetésből származó forrásai mintegy 8 százalékkal bővülnek. A személyi jövedelemadóból jövőre 240 milliárd forint illeti meg őket, ami 20 százalékkal több az 1999. évinél. A központi költségvetés az összes befizetett személyi jövedelemadó 40 százalékát ezután is visszajuttatja a helyi önkormányzatoknak, amiből 5 százalékpont a szabadon felhasználható rész.
A jövedelemkülönbségek mérséklése révén az idén 2600 önkormányzat – a helyhatóságok 84 százaléka – nagyobb összegű jövedelemkiegészítésben részesül, mint 1999-ben. A rendszerváltás utáni első kormány idején még a teljes szja helyben maradt. Azután a kormányok az egalizáció jegyében fokozatosan rátették a kezüket a települések személyi jövedelemadójának mind nagyobb hányadára, és egyre kisebb részt hagytak meg helyben. Cserébe az állam megteremtette a helyi – az önkormányzat által kivethető – adóztatás lehetőségét.
Míg 1990-ben még a 10 milliárd forintot sem érték el a helyi adóból származó bevételek, addig 1995-ben már 46 milliárdot tettek ki. A tavalyelőtt befolyt összeg már 145,8 milliárd forint volt, és az 1999-es helyiadó-bevétel valószínűleg elérte a 160 milliárdot. A folyamat pedig nem áll le: az idei évre 175 milliárd forint önkormányzati bevételt prognosztizál e forrásból a Pénzügyminisztérium.
Az elmúlt évek gyakorlata és a tervek szerint a helyiadó-bevételek 84 százaléka az iparűzési adóból, 10 százaléka építményadóból, 2,6 százaléka kommunális adóból, 1,8 százaléka idegenforgalmi adóból, 1,5 százaléka telekadóból származik. A mintegy 3230 önkormányzat közül jelenleg csaknem 1900 vet ki iparűzési adót. A helyi adók legnagyobb hányadát kitevő iparűzési adóból az érintett önkormányzatokhoz 1998-ban 124,3 milliárd forint folyt be a múlt évben, az előzetes adatok alapján 134,3 milliárd, míg az idén 147 milliárd forintra számítanak.
A BM 1998-as tényadatai szerint az iparűzési adót kivető 1900 önkormányzat 124,3 milliárd forintos bevételének 40 százalékát az 1,8 millió lakosú főváros kasszírozza be. A megyei jogú városok összesen 2,1 millió lakosra, valamint a többi város 2,6 millió lakójára az összes bevétel 25-25 százaléka jut, míg a 3,9 millió lelket számláló községek együttesen alig több, mint 13 milliárd forint bevételt érnek el, ami az összes iparűzésiadó-bevétel egytizede. Eszerint egy budapesti lakosra 26 ezer forint, egy megyei jogú város polgárára csaknem 15 ezer forint, egy egyéb városban lakóra 12 ezer forint, míg egy falusira valamivel több mint 3 ezer forint iparűzési adó jut.
A kormány ugyan azzal érvel, hogy címzett támogatásként többet ad vissza, mint amennyit elvesz, de ez a lényegen nem változtat: az önkormányzatok jelenleg alig érdekeltek abban, hogy minél több személyi jövedelemadót fizessenek a lakosok. Az önkormányzatok egyébként az iparűzési adó emelésével nem juthatnak lényegesen több bevételhez, hiszen az eddigi megszorítások miatt a legtöbb helyen már korábban is 1,7 százalékot vetettek ki a vállalkozókra.
Központosított üzleti adó
A Pénzügyminisztérium (PM) múlt évi javaslata szerint, az iparűzési adó beszedését és szétosztását is központosította volna, és a jelenlegi 4 százalék helyett, 40 százalékot csoportosított volna át az állam a gazdagabb önkormányzatoktól a szegényebbekhez.
Ezt a javaslatot azonban a kormány múlt év augusztusában elvetette, és a kabinet úgy döntött: 2000-ben lényegében nem változik az iparűzési adó rendszere.
A politikai ellenállás ellenére Járai Zsigmond pénzügyminiszter úgy véli, a jövőben szükség lesz az önkormányzati adórendszer átalakítására, további forrásátátirányítás várható a nehéz gazdasági körülmények között működő helyi önkormányzatokhoz. A pénzügyminiszter szerint ugyanis igazságtalan, hogy miközben mintegy száz önkormányzat az öröklött infrastruktúra, illetve ipari vállalatok révén jelentős összegekhez jut iparűzési adóból, addig a többség csak elenyésző összegekre tehet szert ebből a forrásból.
A PM tervezete olyan radikálisan átdolgozta az iparűzési adó rendszerét, hogy új nevet is kapna: üzleti adóvá változna, és országosan egységesen szednék be. Mivel azonban helyi adót nem vonhat el a központi költségvetés, ezért az üzleti adó már csak úgynevezett önkormányzati működtetésű lenne, ám olyan javaslat is felmerült, hogy ezt is az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal szedhetné be.
A pénzügyi tárca érvelése szerint az iparűzési adó központosítása európai uniós követelmény is, mivel az EU a helyiadó-szabályok kialakításának szabadságában és a helyiadókedvezmények nyújtásában versenyt torzító beavatkozást lát.
Amellett, hogy az iparűzési adó az önkormányzatok legfőbb gazdaság- és adópolitikai eszköze, számos lehetőséget ad, az önkormányzatoknak kedvezmények juttatására. A nagyobb volumenű, zöldmezős beruházásokhoz általában 2-5 éves, 25-100 százalékos iparűzésiadó-kedvezményt nyújtanak az önkormányzatok. Számos településen a kisebb árbevételt elérő vállalkozások mentességet kapnak, és néhol a termelő vállalkozásokra alacsonyabb kulcsot vetnek ki, mint a kereskedőkre. Például a 18 ezer lakosú Tiszaújvárosban – a TVK-nak, az AES-nak, az AKZO-nak köszönhetően – az évente beszedett 2 milliárd forint iparűzési adó lehetővé teszi, hogy a 10 millió forintot el nem érő vállalkozások mentesüljenek az adófizetés alól.
S. L.
