Berényi János, aki november 1-jétől a munkaadói oldal soros elnöke az érdekegyeztetési fórumokon, úgy látja, hogy az érdekegyeztetés rendszerének átalakítása tisztább helyzetet teremtett, ám mindegyik fórum működésében tapasztalhatók még kisebb-nagyobb zavarok. A munkaadói szervezetek nemzetközi, európai szinten már létrejött együttműködése Magyarországon is ígéretes a további munka szempontjából. A hazai érdekegyeztető fórumokon a közös fellépést segítheti, hogy az elmúlt időszakban megkezdődött az egyesülés folyamata a munkaadói oldalon belül.
A munkaadói oldal egyes szervezeteinek képviselői a közelmúltban több olyan nyilatkozatot is tettek, amelyek szerint a kormány ellehetetleníti az érdekegyeztetést az Országos Munkaügyi Tanácsban (OMT). Hasonló a véleménye a munkavállalók képviselőinek is. A Stratégiai és Közszolgáltató Társaságok Országos Szövetsége (Stratosz) szempontjából – amely a közelmúltban vált teljes jogú taggá a munkaadói oldalon – hogyan értékelhető az OMT eddigi tevékenysége?
– Mindenekelőtt azt tartom a legfontosabbnak, hogy végre a Stratosz – amely a legfontosabb közszolgáltató cégeket tömöríti – teljes jogú taggá vált az érdekegyeztetés fórumain. A szervezet már a tb-önkormányzati választásokon is helytállt. Így formailag is jogot szerzett a teljes jogú tagságra, ezért az érdekegyeztetés rendszerének átalakítása számunkra pozitív lépés volt. Persze az új intézmények gyermekbetegségeit én is látom, még akkor is, ha véleményem szerint az új rendszerben tisztábbá váltak a viszonyok, pontosabban lehet látni, melyik szervezetnek mi a feladata. Elméletileg jó a rendszer, ám hogy ez miként fog működni, az még a jövő titka. Az biztos, hogy a Gazdasági Tanácsban a legutóbbi ülésen már érzékelhető volt a korábbi feszültség oldódása, de még sok a javítanivaló a munka minőségén. Jó lenne, ha a szociális partnerek korábban kapnák meg az előterjesztéseket, s így jobban fel tudnának készülni az ülésekre. Az ülések előtt nagyobb szerepet kellene adni a műhelymunkának. E probléma megoldása a tartalmi munka szempontjából nagyon fontos. A Gazdasági Tanács nagy előnye szerintem, hogy ott a miniszterelnöknek közvetlenül el lehet mondani a problémákat, véleményeket.
Amikor a legnagyobb kormánypárti frakció bejelentette, hogy jövőre a 25 ezer forintos minimálbért tartanák megfelelőnek, sokan felhördültek, mondván, ennek megvitatása a munkaadók és a munkavállalók feladata és az OMT hatáskörébe tartozik. Mennyire jó módszer ön szerint a kormányzat által javasolt összeg bejelentése még a tárgyalások megkezdése előtt?
– Az mindenképpen jó, hogy a kormány a bérek emelésénél alapvető követelménynek tekinti a teljesítményt. Ez az infláció ellenőrzése érdekében elengedhetetlen, így ezzel messzemenően egyetértek. Igaz, emiatt némi sértettséget érzek a szakszervezeti oldalnál. Ennek oka szerintem az, hogy ilyen kormányzati magatartás mellett a döntések befolyásolására a korábbinál kevesebb lehetőség jut a számukra. Én azonban úgy látom, hogy a bejelentéssel legalább pontosan tudni lehet, mi a kormány álláspontja. Persze ennek hátránya is van: bár a minimálbér összege jövőre 25-27 ezer forint között képzelhető el – már szinte mindenki a 25 ezer forintot tekinti a hivatalos minimálbérnek. Ez vélhetően megnehezíti majd a tárgyalásokat.
Milyen lehetőségeket lát a béremelés terén?
– Mint említettem, az infláció ellenőrzése szempontjából kormányzati oldalról érthető a szigor. De a cégek szempontjából is keményen kell kezelni e kérdést, hiszen, ha e téren engedékeny a vezetés, emiatt akár már középtávon is veszélybe kerülhet egy-egy vállalat likviditása. Nagyon komolyan kell venni azt az elvet, hogy a béremelést a teljesítményhez kell kötni. Ha nincs teljesítmény, nincs béremelés sem. Ezt a szakszervezeteknek is tudomásul kell venni. Ezzel kapcsolatban érdekes megfigyelés az, hogy bár az állam számára az infláció miatt fontos a béremelések kézben tartása, mégis az állami vállalatoknál a leggyakoribb az engedékeny vezetés, vagyis ott nem jelenik meg a tulajdonosi érdek. Több éve már az állami tulajdonú nagyvállalatoknál van a legnagyobb bérharc, nem ritka a figyelmeztető sztrájk vagy akár a tényleges sztrájk a béremelés érdekében. Véleményem szerint egyes iparágakban differenciált béremelést kellene meghatározni. Idén egyébként a munkaadók kemény bérvitára számítanak, ám ennek kimenetelét nem lehet előre megjósolni.
A bérviták végén előbb-utóbb létrejön a megállapodás. A kulcskérdés – nemde – ezek betartása és betartatása?
– Ez nyilván fontos feladata minden szervezetnek. E szempontból kedvezőbb helyzetben van a Stratosz, hiszen a közszolgáltató cégeknél jobban be lehet tartatni a megállapodást. E körben számon kérhető, hogy miként lépett fel a munkaadó a bértárgyalásokon. Az érdekegyeztetés akkor működik jól, ha a megállapodásokat minden szervezet be tudja tartatni tagjaival.
Az érdekegyeztetés új rendszerének kialakításánál már viták folytak arról, hogy az adó- és költségvetési törvények tervezeteit megvitassák-e az OMT plenáris ülésén. Végül ez az egyeztetés a Pénzügyminisztériumban létrehozott – konzultatív feladatokkal megbízott – testület teendője lett. Szükség lenne-e törvénytervezetek vitájára az OMT-ben?
– Ha a Stratosz szempontjából nézem, akkor nekünk nem hiányzik, hiszen korábban nem vettünk részt e vitákban. Ezzel szemben a többi szervezet, amelyek korábban részesei voltak e vitáknak, most úgy érzik, hogy elvesztettek valamit. Az OMT-ből hiányoznak ezek a témák, így mindenképpen újra át kellene gondolni, szükség van e törvénytervezetek vitájára a plenáris ülésen, vagy elég a jelenlegi szakértői konzultáció.
Amint azt ön is említette, korábban a munkaadói oldal nem akarta befogadni a Stratoszt, de más ellentétek is terhelték a szakmai munkát. Mára a helyzet jelentősen megváltozott. Miért?
– A pozitív folyamatokat mindenképpen tapasztalni lehet az oldalon belül. Ennek a legszemléletesebb formája az azonos érdekeket képviselő szervezetek fúziója. Ezt lehetett tapasztalni a nagyiparosokat képviselő szervezeteknél, s ennek az eredményeként alakulhatott meg a Magyar Gyáriparosok és Munkaadók Országos Szövetsége (MGYOSZ). Hasonló folyamatot lehetett megfigyelni az elmúlt évben a kisvállalkozókat tömörítő szervezeteknél is, amelyek egy lazább szervezetbe, a Kis- és Középvállalkozások Érdek-képviseleti Szövetségébe tömörültek, s az agrárszervezeteknél is a közeledés jeleit tapasztalni.
Tavaly a Stratosz is fúzióval próbálkozott, azóta feladták ilyetén terveiket?
– Nem. Akkor sikertelenül próbálkoztunk, de a cél megvalósításáról nem tettünk le. Ismételten tárgyalunk a Vállalkozók Országos Szövetségével (VOSZ), miközben más szervezetek előtt is nyitottak vagyunk.
Bár pozitív változások történtek a munkaadói oldal szervezeteinek viszonyában, de feltehetően ez nem oldott meg automatikusan minden gondot. Vannak még komoly nézetkülönbségek?
– Természetesen feszültségek jelenleg is vannak, bár nem olyan jellegűek, mint korábban. Némi ellentétet most az okoz, hogy a kormány – tapasztalataim szerint – nyitottabb a kis- és középvállalkozások, s kevésbé az a nagy cégek irányában. E véleményemet egyébként a GT legutóbbi ülésén is elmondtam. Ez a kormányprogram ismeretében, amely a kis- és középvállalatok támogatását tűzte ki célul, némileg érthető, ám a gazdaság működése szempontjából a nagyokra is jobban kellene ügyelni. Az mindenképpen eredmény, hogy mára már megszűntek azok az éles hangú, kemény viták, amelyek korábban az oldal belső viszonyait jellemezték. Ebben a kedvező változásban talán a Stratosznak is volt némi szerepe. Ma már konstruktív együttműködés jellemzi az oldal szervezeteinek viszonyát.
Hogyan tovább?
– A nemzetközi színtéren, az Európai Uniónál már megvalósult az egységes, közös fellépés. Kilenc munkaadói szervezet létrehozta a Magyar Munkaadók Nemzetközi Szövetségét, s e szervezet ma már egységesen képviseli a magyar munkáltatókat Brüsszelben. Ennek egyébként a soros elnöke jövőre a Stratosz lesz.
Milyen a viszonya a munkaadói és a munkavállalói oldalnak?
– Én inkább a Stratosz szempontjából értékelném ezt a helyzetet. A mi vállalatainkban a legerősebb szakszervezetek az Autonóm Szakszervezeti Szövetség (ASZSZ) és a Liga Szakszervezetek. A MÁV-sztrájkok miatt mindkettő pozitív és negatív értelemben is nevezetes érdekképviselet. Ám nekünk velük kell jó együttműködést kialakítani. Az ASZSZ-szel a párbeszéd már megkezdődött, hiszen október közepén találkoztam Főcze Lajossal, az ASZSZ elnökével. Mindketten úgy láttuk, a gondok közül amit lehet, egymás között kell megtárgyalni, s nem szerencsés belső ügyeinket feltétlenül a nyilvánosság elé vinni.
Végezetül: milyen gazdasági várakozásokkal tekint a jövő év elé?
– Az utóbbi időszakban többféle szám is elhangzott a gazdasági növekedés ütemét illetően. Véleményem szerint az alapvető kérdés nem az, hogy 7 százalék vagy 4 százalék lesz-e a növekedés, hanem az, hogy a gazdaság hosszú távon növekedési pályán maradjon. Szerintem ez reális várakozás. Ami a növekedés ütemét illeti, ez 4-4,5 százalék körül várható. A legfontosabb azonban az, hogy a gazdaság egyensúlyát sikerüljön fenntartani, miközben az infláció is a megfelelő szinten marad. Mindezek reális célok.
Lázár Ildikó
