A táppénzzel kapcsolatos munkáltatói feladatok I.

 

A társadalombiztosítás meglehetősen bonyolult szabályrendszerének áttekintése ma sem könnyű feladat. Nehezíti a munkáltatók helyzetét, hogy a dolgozók ezzel kapcsolatos problémái először náluk jelentkeznek. A táppénz, az anyasági és baleseti ellátás igénylésével kapcsolatos munkáltatói feladatokat bemutató többrészes összeállításunkban bemutatjuk azokat a szabályokat, amelyek ismerete feltétlenül szükséges ahhoz, hogy mind az általános kifizetőhelyként, mind a kifizetőhely működtetése nélkül tevékenykedő munkáltató megfelelően teljesíthesse a társadalombiztosítással kapcsolatos kötelezettségeit.

 

Az ellátások igénybevételére, a jogosultságra vonatkozó rendelkezéseket a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény (Ebt.) tartalmazza.

A TÁPPÉNZ

A táppénz olyan, készpénzben nyújtott keresetpótló juttatás, amely – jogszabályban meghatározott időtartamra – keresőképtelenség esetén jár a biztosítottak részére. A táppénz típusai a következők: saját jogú táppénz, baleseti táppénz, gyermekápolási táppénz. A táppénzre jogosultság alapvető feltételei egyrészt a fennálló vagy fennállott biztosítási jogviszony, másrészt az orvosilag megállapított keresőképtelenség.

Keresőképtelenség

Általános szabály szerint táppénz annak jár, aki keresőképtelen. Keresőképtelen az, aki betegsége, terhessége, illetőleg szülése miatt nem tudja ellátni a munkáját, ugyanakkor terhességi-gyermekágyi segélyre nem jogosult. Keresőképtelen az az anya is, aki kórházi ápolás alatt álló egyévesnél fiatalabb gyermekét szoptatja. Keresőképtelennek minősül továbbá az anya vagy az egyedülálló apa, ha egyévesnél fiatalabb, beteg gyermekét ápolja. Keresőképtelen az a szülő is, aki egyévesnél idősebb, de tizenkét évesnél fiatalabb beteg gyermekét ápolja. (Nemcsak a vér szerinti szülő lehet a beteg gyermek ápolása címén táppénzen, hanem a mostoha-, nevelőszülő, valamint az a nevelőszülő is, akihez a gyámhatóság döntése alapján helyezték el a gyereket.)

Keresőképtelen az is, aki betegségének megállapítása vagy gyógykezelés miatt részesül fekvőbeteg-gyógyintézeti ellátásban.

Keresőképtelennek kell tekinteni azt a személyt, akit közegészségügyi okból foglalkozásától eltiltanak, és más beosztást nem kap, vagy akit közegészségügyi okból hatóságilag elkülönítenek, továbbá aki járványügyi, illetőleg állat-egészségügyi zárlat miatt nem tud megjelenni, és a munkahelyén más munkahelyen (munkakörben) átmenetileg sem foglalkoztatható.

Keresőképtelen az a személy is, aki az üzemi balesettel összefüggő és gyógykezelést igénylő egészségi állapota miatt vagy gyógyászati segédeszköz hiányában nem tud munkát végezni. Arra vonatkozóan, hogy a biztosított nem tud megjelenni a munkahelyen, és más munkahelyen (munkakörben) átmenetileg sem foglalkoztatható, a munkáltató igazolása szükséges. A keresőképtelenség elbírálása egyébként orvosi feladat.

A keresőképtelenség igazolása

A keresőképtelenség és keresőképesség elbírálása orvosszakmai tevékenység, amelyet a 102/1995. (VIII. 25.) Kormányrendelet szabályoz. A rendelet értelmében a biztosított keresőképtelen állományba vételére és a keresőképtelenség folyamatos elbírálására, valamint a keresőképessé válás megállapítására és igazolására

• a háziorvos, a házi gyermekorvos,
• a járóbeteg-szakellátás orvosa,
• a különböző gondozóintézetek szakorvosa (ideggondozó, tüdőgondozó, onkológiai gondozó, bőr- és nemibeteg-gondozó) jogosult.

A keresőképtelenséget igazoló orvosi igazolást az orvos munkahelyének bélyegzőjével és személyi orvosi bélyegzőjével kell ellátni. Az orvos a keresőképtelenség okát az orvosi igazoláson az alábbi számokkal köteles jelölni:

• üzemi baleset „1",
• foglalkozási megbetegedés „2",
• közúti baleset „3",
• egyéb baleset „4",
• beteg gyermek ápolása „5",
• terhesség-szülés miatti keresőképtelenség „6",
• közegészségügyi okból foglalkozásától eltiltás, hatósági elkülönítés „7",
• egyéb keresőképtelenség „8".

A keresőképtelenség okát a kifizetőhelyi ügyintézőnek ismernie kell, mert ennek alapján tudja megállapítani, hogy a táppénzfolyósítás idejét táppénzelőzményként figyelembe veheti-e, illetőleg hogy a munkáltatónak a kifizetett táppénz után hozzájárulást kell-e fizetnie.

Ha a keresőképtelenség időtartama a hét napot nem haladja meg, akkor az „Orvosi igazolás a keresőképtelen állományba vételről" elnevezésű nyomtatványt (közismerten: „nagyalakú orvosi igazolás" 3510-140/a r. sz.) kell kiállítania a keresőképtelenség elbírálására jogosult orvosnak.

A kezelőorvos az igazoláson feltünteti a keresőképtelenség kezdő napját. Ha a keresőképtelenség időtartama a hét napot meghaladja, a nagyalakú orvosi igazoláson kívül „Orvosi igazoláson" (táppénzutalványon 3517-25 r. sz.) kell igazolni a keresőképtelenség további időtartamát.

A kórházi ápolás időtartamát a kórháznak az „Igazolás kórházi (klinikai) fekvőbeteg-gyógyintézetben a betegség megállapítása, vagy gyógykezelése, illetőleg szülés céljából történő ellátásról" elnevezésű nyomtatványon kell igazolnia (A 3517-15 r. sz.).

Ha a beteget a kórházi ápolás alatt „adaptációs szabadságra" engedik el, a kórház igazolja a keresőképtelenséget az előzőekben leírt igazoláson. (A nyomtatványt 1998. augusztus 1-jétől használják.) Ha a biztosított keresőképtelensége közegészségügyi okból, hatósági elkülönítés, illetőleg foglalkozástól eltiltás, vagy járványügyi zárlat miatt következett be, az intézkedést elrendelő tiszti főorvos értesítése alapján a keresőképtelen állományba vételre jogosult orvos igazolja a keresőképtelenséget a fentiekben bemutatott orvosi igazoláson.

Beteg gyermek ápolásakor a nagyalakú orvosi igazolás a szülő adatain kívül a gyermek személyi adatait, valamint a „Kórisme" rovatban a gyermekápolásra vonatkozó „5"-ös számjelet is kell, hogy tartalmazza.

A keresőképtelenség első napja

A keresőképtelenség első napja általában az a nap, amely nappal az illetékes orvos a keresőképtelenséget megállapította és igazolta, ha pedig a keresőképtelenség kórházi ápolással kezdődött, az a nap, amelyen a biztosítottat a kórházba felvették.

Megszakítás nélküli keresőképtelenség

Ha a biztosított a keresőképessé válása napján ismét keresőképtelenné válik, és ezért munkát nem végzett, a keresőképtelenségét megszakítás nélkülinek kell tekinteni. A megszakítás nélküli keresőképtelenség után a táppénzfolyósítás időtartamát és a táppénz összegét újból megállapítani nem lehet.

A kezelőorvos a biztosított vizsgálatra való jelentkezésének időpontjától legfeljebb 5 napra visszamenőleg jogosult a keresőképtelenség visszamenőleges igazolására. A Főorvosi Bizottság kivételesen indokolt esetben visszamenőleg legfeljebb 6 hónapra állapíthatja meg a biztosított keresőképtelenségét.

A betegszabadság

A Munka Törvénykönyve 137. §-a alapján a munkavállalót kizárólag betegség miatti keresőképtelensége idejére naptári évenként 15 munkanap betegszabadság illeti meg. Betegszabadságra az a munkavállaló jogosult, akinek a munkavégzésére a Munka Törvénykönyvének hatálya kiterjed. A betegszabadság munkanapokra jár, ezért annak kiadásánál a munkavállaló heti két pihenőnapját figyelmen kívül kell hagyni.

A gyakorlatban problémát jelentett a munkaszüneti nap megítélése a betegszabadság szempontjából. A Szociális és Családügyi Minisztérium 1999. január 19-én kelt állásfoglalása alapján a betegszabadság kiadásánál a munkaszüneti napot (napokat) a jövőben munkanapnak kell tekinteni. Ha a betegszabadság időtartama alatt fizetett ünnep van, akkor a betegszabadságot kell elszámolni. A munkavállalónak ebben az esetben a fizetett ünnepekre az átlagkereset helyett a távolléti díj 80 százaléka jár.

Betegszabadság igénybevételéhez a keresőképtelenséget – a keresőképtelenség orvosi elbírálásáról szóló rendelkezéseknek megfelelően [102/1995. (VIII. 25.) Korm. rendelet] – a kezelőorvos igazolja, kórházi ápolás esetén pedig kórházi igazolvány szükséges. A keresőképtelenség orvosi elbírálása azonos szempontok szerint történik, függetlenül attól, hogy táppénz vagy betegszabadság illeti meg a biztosítottat.

Naptári évenként egy alkalommal, legfeljebb 3 munkanapra, a munkavállaló keresőképtelensége esetén orvosi igazolás nélkül is igénybe veheti a betegszabadságot [1992. évi XXII. tv. 137. § (2) bek.]. A biztosított a 3 munkanapot egybefüggően veheti igénybe, tehát arra nincs lehetőség, hogy három alkalommal egy-egy napot legyen orvosi igazolás nélkül betegszabadságon.

A betegszabadság jogintézménye a munkaviszonyban állókra vonatkozik, így nem jogosult betegszabadságra a bedolgozó, az egyéni vállalkozó, a segítő családtag, a társas vállalkozás tagja (kivéve, ha munkaviszony keretében munkát végez), a megbízás alapján munkát végző személy, a szakmunkástanuló és a munkaviszony megszűnése után keresőképtelenné vált személy.

Betegszabadság kizárólag saját betegsége esetén illeti meg a munkavállalót, így az első naptól táppénz jár az alábbi esetekben:

• gyermek ápolása miatti keresőképtelenség,
• üzemi baleset és foglalkozási betegség miatt fennálló keresőképtelenség,
• közegészségügyi okból eltiltás miatti keresőképtelenség.

Táppénzre jogosult az a biztosított is, aki szülése miatt nem tudja munkáját ellátni, és terhességi-gyermekágyi segélyre nem jogosult.

A biztosított a betegszabadság kimerítését követően jogosult táppénzre, azonban az igénybe nem vett betegszabadság a következő évre nem vihető át.

Meddig jár a táppénz?

A táppénzjogosultság időtartama attól függ, hogy a biztosított saját jogon, vagy gyermeke betegsége miatt keresőképtelen-e. Az időtartam függ attól is, hogy a biztosított mennyi folyamatos biztosítási idővel rendelkezik, és a keresőképtelenséget megelőzően részesült-e már táppénzben, vagyis van-e „táppénzelőzménye".

Táppénz a keresőképtelenség időtartamára, legfeljebb azonban egy évre jár. Amennyiben a folyamatos biztosítási idő tartama egy évnél rövidebb, táppénz csak a folyamatos biztosítási időnek megfelelő időtartamra jár. Ezt a rendelkezést attól függetlenül alkalmazni kell, hogy a keresőképtelenség milyen okból következett be (a biztosított betegsége, beteg gyermek ápolása, közegészségügyi eltiltás stb.).

Már említettük, hogy ha a biztosítottnak külön törvény szerint betegszabadság jár, táppénzre legkorábban a betegszabadság lejártát követően jogosult. Hasonlóan kell eljárni abban az esetben is, ha a biztosított a keresőképtelenség kezdetekor munkabérben részesül (felmondási illetményben, végkielégítésben).

A táppénzjogosultság időtartamának kiszámításánál a keresőképtelenség első napjától minden naptári napot figyelembe kell venni, kivéve a betegszabadság időtartamát. Ha a keresőképtelenség ideje alatt a biztosított munkabérben részesül, az az idő, amelyre munkabért kapott, a keresőképtelenség időtartamába beszámít, tehát ezzel az idővel a jogosultság eredetileg megállapított időtartama nem hosszabbodik meg.

Amennyiben a biztosított szabadnapra, heti pihenőnapra vagy munkaszüneti napra válik keresőképessé, és az azt követő munkanaptól keresőképtelenné válik, a keresőképtelenséget nem lehet folyamatosnak tekinteni, ilyenkor a táppénzre való jogosultság időtartamát újból meg kell állapítani.

Folyamatos biztosítási idő

A folyamatos biztosítási időt a keresőképtelenség első napjához igazodóan kell megállapítani, függetlenül attól, hogy mely naptól jár a táppénz. A biztosításban töltött idő akkor folyamatos, ha abban 30 napnál hoszszabb megszakítás nincs.

A 30 napi megszakításba nem számít be:

• a táppénz,
• a baleseti táppénz,
• terhességi-gyermekágyi segély,
• a gyermekgondozási segély folyósításának az ideje.

A folyamatos biztosítási idő tartamának megállapításánál a biztosításban töltött idő minden naptári napját be kell számítani. Amennyiben a biztosítás megszűnésének a napját követően az újabb biztosítás a 31. naptári napon kezdődik, a biztosítás folyamatos.

A folyamatos biztosítási idő tartamát elsősorban a munkáltató nyilvántartásából kell megállapítani. Amennyiben annál a munkáltatónál, ahol a keresőképtelenség bekövetkezett, nincs a biztosítottnak egy-, illetve kétévi folyamatos biztosítási ideje, az A. 3500-107/a r. sz. „Igazolvány egészségbiztosítási ellátásokról" elnevezésű okmányba (köznapi nyelven tb-kiskönyv) bejegyzett adatokból kell megállapítani a biztosítási időt. Ha az igazolványba a biztosítási idő megállapításához szükséges adatokat nem jegyezték be, a biztosítottat nyilatkoztatni kell, hogy a keresőképtelenségét megelőzően milyen tevékenységet folytatott. (Munkaszerződés elfogadható az igazoláshoz.)

A lakóhely szerinti egészségbiztosítási pénztár igazolja az egyéni vállalkozóként biztosításban töltött időt, illetve az egészségbiztosítási ellátások megszerzésére kötött megállapodás időtartamát.

Táppénzjogosultság a biztosítás tartamától függetlenül

Vannak olyan esetek, amikor a táppénzt a folyamatos biztosítási idő vizsgálata nélkül kell megállapítani. A pályakezdő fiatalok érdekeit szolgálja az a rendelkezés, amely szerint a folyamatos biztosítás tartamára tekintet nélkül táppénz jár annak, aki 18 éves kora előtt válik keresőképtelenné, vagy aki az iskolai tanulmányainak megszűnését követő 180 napon belül biztosítottá válik, és keresőképtelenségéig megszakítás nélkül biztosított volt.

Ha a 18 éves kora előtt keresőképtelenné vált biztosított a táppénz folyósításának ideje alatt betölti a 18. életévét, keresőképtelenségének további idejére, legfeljebb azonban 1 évre a folyamatos biztosításának tartamától függetlenül jogosult a táppénzre.

Iskolai tanulmányoknak kell tekinteni ebből a szempontból az alsó-, közép-, felsőoktatási intézmények nappali tagozatán folytatott tanulmányokat, tekintet nélkül arra, hogy a biztosított mennyi ideig folytatta, befejezte-e vagy abbahagyta a tanulmányait.

Alapfokú oktatási intézmények:

• általános iskolák,
• kisegítő iskolák,
• gyógypedagógiai intézmények.

Középfokú oktatási intézmények:

• szakiskolák,
• gépíró- és gyorsíróiskola,
• szakképző iskolák,
• gimnáziumok,
• szakközépiskolák.

Felsőfokú oktatási intézmények:

• főiskolák,
• egyetemek,
• akadémiák.

A tanfolyami képzés ideje még akkor sem vehető figyelembe, ha azon nappali tagozaton vett részt a hallgató. Ha az iskolai tanulmányok megszűnését követő 180 napon belül a biztosítás megszakításokkal állott fenn, a biztosítás időtartamától függetlenül a táppénz annak jár, akinek keresőképtelenségét közvetlenül megelőző, megszakítás nélküli biztosítása a tanulmányok megszűnését követő 180 napon belül kezdődött.

Elismert felsőoktatási intézmények

EGYETEMEK: Állami egyetemek: Állatorvos-tudományi Egyetem, Budapest; Budapesti Közgazdaság-tudományi Egyetem, Budapest; Budapesti Műszaki Egyetem, Budapest; Debreceni Agrártudományi Egyetem, Debrecen; Debreceni Orvostudományi Egyetem, Debrecen; Eötvös Loránd Tudományegyetem, Budapest; Gödöllői Agrártudományi Egyetem, Gödöllő; Haynal Imre Egészségtudományi Egyetem, Budapest; Janus Pannonius Tudományegyetem, Pécs; József Attila Tudományegyetem, Szeged; Kertészeti és Élelmiszer-ipari Egyetem, Budapest; Kossuth Lajos Tudományegyetem, Debrecen; Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola, Budapest; Magyar Iparművészeti Főiskola, Budapest; Magyar Képzőművészeti Főiskola, Budapest; Magyar Testnevelési Egyetem, Budapest; Miskolci Egyetem, Miskolc; Pannon Agrártudományi Egyetem, Keszthely; Pécsi Orvostudományi Egyetem, Pécs; Semmelweis Orvostudományi Egyetem, Budapest; Soproni Egyetem, Sopron; Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetem, Szeged; Színház- és Filmművészeti Főiskola, Budapest; Veszprémi Egyetem, Veszprém; Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem, Budapest; Nem állami egyetemek: Egyházi egyetemek: Debreceni Református Hittudományi Egyetem, Debrecen; Evangélikus Hittudományi Egyetem, Budapest; Károli Gáspár Református Egyetem, Budapest; Országos Rabbiképző Intézet, Budapest; Pázmány Péter Katolikus Egyetem, Budapest; Magán-, illetve alapítványi egyetemek FŐISKOLÁK: Állami főiskolák: Apáczai Csere János Tanítóképző Főiskola, Győr; Államigazgatási Főiskola, Budapest; Bánki Donát Műszaki Főiskola, Budapest; Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola, Budapest; Benedek Elek Pedagógiai Főiskola, Sopron; Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola, Szombathely; Bessenyei György Tanárképző Főiskola, Nyíregyháza; Bolyai János Katonai Műszaki Főiskola, Budapest; Budapesti Tanítóképző Főiskola, Budapest; Comenius Tanítóképző Főiskola, Sárospatak; Csokonai Vitéz Mihály Tanítóképző Főiskola, Kaposvár; Eötvös József Főiskola, Baja; Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola, Eger; Gépipari és Automatizálási Műszaki Főiskola, Kecskemét; Hajdúböszörményi Wargha István Pedagógiai Főiskola, Hajdúböszörmény; Illyés Gyula Pedagógiai Főiskola, Szekszárd; Jászberényi Tanítóképző Főiskola, Jászberény; Juhász Gyula Tanárképző Főiskola, Szeged; Kandó Kálmán Műszaki Főiskola, Budapest; Kecskeméti Tanítóképző Főiskola, Kecskemét; Kereskedelmi és Gazdasági Főiskola, Szolnok; Kereskedelmi, Vendéglátó-ipari és Idegenforgalmi Főiskola, Budapest; Könnyűipari Műszaki Főiskola, Budapest; Körös Főiskola, Békéscsaba; Külkereskedelmi Főiskola, Budapest; Magyar Táncművészeti Főiskola, Budapest; Pénzügyi és Számviteli Főiskola, Budapest; Rendőrtiszti Főiskola, Budapest; Széchenyi István Főiskola, Győr; Ybl Miklós Műszaki Főiskola, Budapest; Nem állami főiskolák: Egyházi főiskolák: Baptista Teológiai Akadémia, Budapest; Egri Hittudományi Főiskola, Eger; Esztergomi Hittudományi Főiskola, Esztergom; Evangéliumi Pünkösdi Közösség Bibliai Főiskolája, Budapest; Ferences Hittudományi Főiskola, Budapest; Görög Katolikus Hittudományi Főiskola, Nyíregyháza; Győri Hittudományi Főiskola, Győr; Adventista Teológiai Főiskola, Budapest; Kölcsey Ferenc Református Tanítóképző Főiskola, Debrecen; Pannonhalmi Szent Gellért Főiskola, Pannonhalma; Pápai Református Teológiai Akadémia, Pápa; Pécsi Püspöki Hittudományi Főiskola, Pécs; Piarista Hittudományi és Tanárképző Főiskola, Budapest; Sárospataki Református Teológiai Akadémia, Sárospatak; Sola Scriptura Lelkészképző és Teológiai Főiskola, Budapest; Szegedi Hittudományi Főiskola, Szeged; Szent Bernát Hittudományi Főiskola, Zirc; Szent Pál Akadémia, Budapest; A Tan Kapuja Buddhista Főiskola, Budapest; Veszprémi Érseki Hittudományi Főiskola, Balatonkenese; Vitéz János Római Katolikus Tanítóképző Főiskola, Esztergom; Wesley János Lelkészképző Főiskola, Budapest; Zsámbéki Katolikus Tanítóképző Főiskola, Zsámbék; Magán-, illetve alapítványi főiskolák: Általános Vállalkozási Főiskola, Budapest; Gábor Dénes Főiskola, Budapest; Kodolányi János Főiskola, Székesfehérvár; Modern Üzleti Tudományok Főiskolája, Tatabánya; Mozgássérültek Pető András Nevelőképző és Nevelőintézete, Budapest; Nemzetközi Üzleti Főiskola (International Business School), Budapest

Táppénzelőzmények

Előzménynek nevezzük azokat az időtartamokat, amelyeket a jogosultság időtartamából le kell vonni. Az előzményszámítás szabályait az Ebt. 46. §-ának (5)–(6) bekezdése taglalja. Eszerint, ha a biztosított a keresőképtelenség első napját megelőzően egy éven belül táppénzben részesült, ennek időtartamát az újabb táppénzre jogosultság időtartamába be kell számítani. Az előzmény számításánál a táppénzsegélyezés minden naptári napját figyelembe kell venni. Nem vehetők figyelembe azok a napok, amelyekre táppénz bármilyen ok miatt nem járt.

Nem tekinthető előzménynek:

• az a nap, amelyre táppénz nem járt (ideértve a betegszabadság időtartamát),
• a gyermekápolási táppénz ideje,
• a baleseti táppénz folyósításának időtartama, valamint
• a közegészségügyi okból a foglalkozástól eltiltás, hatósági elkülönítés vagy a járványügyi zárlat miatti táppénz folyósításának időtartama.

A táppénzre jogosultság időtartamának megállapításánál a keresőképtelenséget közvetlenül megelőző folyamatos biztosítási időt és a táppénzelőzményt a keresőképtelenség első napjához képest kell megállapítani.

A táppénzre jogosultság, illetve a táppénzfolyósítás időtartamának megállapításánál a kifizetőhelynek meg kell vizsgálnia az egy éven belüli előzményt. Amennyiben a munkáltatónál a keresőképtelenség első napját megelőző egy éven belül kezdődött a biztosított jogviszonya, az előzményt az „Igazolvány az egészségbiztosítási ellátásokról" elnevezésű okmány adatai alapján kell kiszámítani. Ha az előző munkáltatónál nem működött kifizetőhely, az illetékes megyei (fővárosi) egészségbiztosítási pénztártól (kirendeltségtől) kell megkérni az előzmény kiszámítását az „Előzménykérő-közlő lapon". Ugyancsak a megyei (fővárosi) egészségbiztosítási pénztártól (kirendeltségtől) kell megkérni az előzményekre vonatkozó adatokat, ha a biztosított vállalkozói tevékenységet folytatott, amely alapján táppénzre volt jogosult. (Az előzmény igazolását mindig csak a folyamatos biztosítási időnek megfelelő időre kell megkérni.)

Rövid biztosítási idő

Ha a biztosításban töltött idő egy évnél rövidebb, a táppénzre jogosultság időtartamának megállapításánál csak a rövid folyamatos biztosítási idő alatti táppénzfolyósítás ideje számít előzménynek.

Egyéb jogviszonyok...

A következőkben áttekintjük azokat az eseteket, amikor a biztosított nem munkaviszony alapján, hanem munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony alapján jogosult táppénzre. Bedolgozók A bedolgozó táppénzének megállapításánál az általános szabályok mellett a bedolgozóra vonatkozó eltérő rendelkezéseket is figyelembe kell venni, amelyek a következők: Ha a bedolgozónál a keresőképtelenség első napján feldolgozásra átvett anyag van, táppénz csak az anyag visszaszolgáltatásának napjától jár. Ha a bedolgozó az anyagot nem szolgáltatja vissza, de a munkáltatója igazolja, hogy a keresőképtelensége alatt a bedolgozó és családtagja bedolgozói munkát nem végeztek, a korlátozó rendelkezés nem alkalmazható, tehát a bedolgozó táppénzre jogosult. A bedolgozót betegszabadság nem illeti meg. A bedolgozói jogviszony fennállása alatt is csak abban az esetben jogosult táppénzre, ha a biztosítás megszűnése után az első, második, harmadik napon keresőképtelenné vált. Ha a táppénz összegének kiszámításánál a bedolgozó az irányadó időszakban több hónapon át nem volt biztosított, az osztószám megállapításánál csak a biztosításban töltött időt lehet figyelembe venni. Társas vállalkozók E csoportba tartoznak az 1997. évi LXXX. törvény (Tbj.) 4. §-ának d) pontjában felsorolt biztosítottak (például a közkereseti társaság tagja, a betéti társaság bel- és kültagja, ha a társaság tevékenységében személyesen közreműködik, s ez nem munkaviszony vagy megbízási jogviszony keretében történik, valamint az illető nem minősül kiegészítő tevékenységet folytatónak). A társas vállalkozók táppénz-megállapítása, a jogosultság elbírálása a táppénzre vonatkozó szabályok szerint történik. Eltérés csak abban van, hogy részükre betegszabadság nem jár, ezért keresőképtelenségük esetén táppénz az első naptól folyósítható. Egyéni vállalkozó A biztosított egyéni vállalkozó táppénz-megállapítása, a jogosultság elbírálása a táppénzre vonatkozó általános szabályok szerint történik. Eltérés csak abban van, hogy részére betegszabadság nem jár, ezért keresőképtelensége esetén táppénz az első naptól folyósítható. Az egyéni vállalkozó táppénzét a megyei (fővárosi) egészségbiztosítási pénztár (kirendeltség) állapítja meg [217/1997. (XII. 1.) Korm. rendelet – Ebr. – 37. § (3) bek.], kivétel ha a vállalkozó kifizetőhelyi munkáltatónál részmunkaidőben (például napi 4 órában) munkaviszonyban áll. Segítő családtag Az egyéni vállalkozói tevékenység gyakorlásában, valamint a jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaságnál személyesen munkát végző, biztosítottnak tekinthető segítő családtag [Tbj. 5. § (1) g) pont] táppénz-megállapítására és a jogosultság elbírálására az általános szabályok az irányadók. A táppénz összegének megállapításánál jövedelemként azt az összeget kell figyelembe venni, amely után a segítő családtag az irányadó időszakra az egészségbiztosítási járulékot megfizette. Az egyéni vállalkozó segítő családtagja részére minden esetben a megyei (fővárosi) egészségbiztosítási pénztár (kirendeltség) állapítja meg a táppénzt. Ha a gazdasági társaságnál kifizetőhely működik, akkor a segítő családtag esetében a kifizetőhely állapítja meg a táppénzt.

Gyermekápolási táppénz

Ha a biztosított gyermeke betegsége miatt keresőképtelen, a táppénzjogosultság időtartama a gyermek korától, illetve attól függ, hogy a biztosított egyedülálló-e. A gyermekápolási táppénzt (gyáp) a szülők bármelyike igénybe veheti. Gyermekápolási táppénzre a mostohaanya, -apa, a nevelőanya, illetőleg a nevelőapa is jogosult lehet a jogosultsági feltételek fennállása esetén. (Nevelőszülő az a személy, aki nevelőszülői jogviszonya keretében saját háztartásában gondozza a gyámhivatal határozatával a nála elhelyezett, átmeneti vagy tartós nevelésbe vett gyermeket.)

Ha a szülők közös háztartásában élő gyermek után az egyik szülő gyesben, gyetben részesül, ugyanazon gyermek után a másik szülő gyápra nem jogosult.

A gyermekápolási táppénz is naptári napra jár, és a szülőnek az összes táppénz-jogosultsági feltétellel rendelkeznie kell (például folyamatos biztosítási idővel).

Táppénzjogosultság

A táppénz az egyévesnél fiatalabb gyermek szoptatása, ápolása címén a gyermek egyéves koráig időbeli korlátozás nélkül jár. Az egyévesnél idősebb, de 3 évesnél fiatalabb gyermek ápolása címén évenként és gyermekenként 84 naptári napon át, 3 évesnél idősebb, de 6 évesnél fiatalabb gyermek ápolása címén évenként és gyermekenként 42, egyedülállónak 84 naptári napon át, 6 évesnél idősebb, de 12 évesnél fiatalabb gyermek ápolása címén évenként és gyermekenként 14, egyedülállónak 28 naptári napon át jár.

Az egyévesnél idősebb gyermek esetében járó gyermekápolási táppénzes napok nem a naptári évre vonatkozóan járnak, hanem a gyermek életkorához igazodóan, a gyermek születésnapjától a következő születésnapig eltelt időtartamra.

Előzmény a gyermekápolási táppénznél

Az egyévesnél idősebb beteg gyermek ápolása címén járó táppénzjogosultság szempontjából előzményként csak azt az időt lehet figyelembe venni, amely alatt a biztosított a gyermek legutóbbi születésnapját követően táppénzben részesült.

Nem előzmény az egyévesnél fiatalabb gyermek szoptatása, ápolása esetén igénybe vett táppénzes napok száma.

Az egyedülállók köre

Ha valaki a gyermekét egyedül neveli, számára fokozott gondoskodást nyújt a társadalombiztosítás. Például ha az igénylő egyedülálló, több nap gyermekápolási táppénzre jogosult a háromévesnél idősebb gyermek esetében. Az egyedülállók körének meghatározása eltérő a gyermekápolási táppénz és a családi pótlék megállapításánál. A gyáp szempontjából egyedülálló az, aki hajadon, nőtlen, özvegy, elvált vagy házastársától külön él, kivéve ha élettársa van. Egyedülállónak kell tekinteni továbbá:

• azt, akinek a férje sorkatonai szolgálatot teljesít,
• azokat a házastársakat, akik a vakok személyi járadékában részesülnek vagy arra egyébként jogosultak,
• akinek a házastársa munkaképtelen, és az OOSZI szakvéleménye szerint I. vagy II. csoportos rokkant,
• akinek a házastársa előzetes letartóztatásban van, szabadságvesztés büntetését tölti.

Az egyedülállóság szempontjából különélőnek kell tekinteni azt is, aki házastársával ugyanabban a lakásban lakik, de a házasság felbontása iránt bírói eljárás van folyamatban.

Az egyedülállóként igényelt gyermekápolási táppénz esetében az egyedülállóság igazolásához, ha a biztosított részére a felsorolt valamelyik jogcím szerint családi pótlékot folyósít a kifizetőhely, igazolást kérni nem kell. Ha nem egyedülállóként részesül családi pótlékban, a „Nyilatkozat a gyermekápolási táppénz folyósításához" nyomtatványon kell nyilatkoztatni az igénylőt.

Gyermekgondozási segélyben, gyermeknevelési támogatásban részesülő biztosított táppénzre való jogosultsága

A gyermeknevelési támogatás, illetve a gyes mellett a biztosított munkát végezhet. Ha a biztosított gyesben részesül, a gyes folyósítása mellett a gyermek másfél éves kora után napi 4 órában létesíthet munkaviszonyt (közalkalmazotti, köztisztviselői jogviszonyt). Amennyiben egyéb keresőtevékenységet folytat (például bedolgozóként), csak otthon végezhet munkát. A gyermekgondozási segélyben, gyermeknevelési támogatásban részesülő személy táppénzre jogosultságát az általános szabályok alkalmazásával kell megállapítani, azzal az eltéréssel, hogy a táppénzjogosultság időtartamának, illetve a táppénz összegének megállapításánál csak a folyósítás mellett létesült jogviszonyban elért keresetet és biztosításban töltött napokat lehet figyelembe venni.

A táppénzjogosultság korlátozása

A táppénzjogosultság korlátozása két okból történhet: az egyik gazdasági, amely szerint nincs keresetveszteség. A másik esetben valamely magatartási szabály megsértése zárja ki a táppénzjogosultságot.

Nem jár táppénz a keresőképtelenségnek arra az időtartamára, amelyre a biztosított megkapja a keresetét. Aki csak részben kapja meg a bérét, annak csak elmaradt keresete után jár a táppénz.

Nem jár táppénz a keresőképtelenségnek arra az időtartamára, amely alatt a biztosítás szünetel, amikor munkavégzési kötelezettség hiányában nincs keresetveszteség (katonai szolgálat, fizetés nélküli szabadság), valamint a betegszabadság lejártát követő szabadnapra és heti pihenőnapra, ha az azt követő munkanapon (munkaszüneti napon) keresőképtelenség nem áll fenn.

A gyermekgondozási segély folyósításának idejére táppénz nem jár. (Ide nem értve a gyermekgondozási segély mellett végzett munka alapján járó táppénzt.)

Az előzetes letartóztatás és a szabadságvesztés tartamára sem jár táppénz, ha azonban a biztosítottat az ellene emelt vád alól felmentették, vagy az eljárást megszüntették, az ez alatt az idő alatt fennállott és igazolt keresőképtelenség idejére az általános szabályok alapján jogosult táppénzre, ha munkabérben, kártalanításban nem részesült.

Nem jár táppénz annak sem, aki egészségbiztosítási járulék fizetésére nem kötelezett (pl. nyugdíjasok).

Levonás a táppénzből

A táppénzből a biztosított beleegyezése nélkül kell levonni a tartásdíjat, a jogalap nélkül felvett táppénzt. A levonások együttes összege a táppénz 33 százalékáig terjedhet. Tartásdíjon a gyermektartásdíjat, ezenfelül minden egyéb tartásdíjat (házastársi tartásdíj, szülőtartásdíj, testvér, unoka tartása fejében fizetett díj) kell érteni. A gyámhatósági határozat alapján az eltartásra kötelezett által fizetendő gondozási díj a gyermektartásdíjjal esik egy tekintet alá. A táppénzből először a gyermektartásdíjat, a gondozási díjat kell levonni, utána az egyéb tartásdíjakat, végül pedig a jogalap nélkül felvett táppénzt (1994. évi LIII. tv. 167.-168. §). A levonások szabályszerű teljesítéséért a kifizetőhelyi munkáltató készfizető kezesként felel. A kifizetőhely köteles a biztosított írásbeli megbízása alapján az általa meghatározott célra levonni a megjelölt összeget, és átutalni a megadott címre. A megbízás alapján történő levonásra azonban csak akkor kerülhet sor, ha a biztosított beleegyezése nélkül is kielégítendő tartozások levonása már megtörtént.

A TÁPPÉNZ ÖSSZEGÉNEK MEGÁLLAPÍTÁSA

A táppénz összegét az irányadó időszakban elért egészségbiztosítási járulék alapjaként figyelembe vett jövedelem napi átlaga alapján kell megállapítani.

Irányadó időszak

Azt az időszakot, amelyben a végzett munkáért járó jövedelmet a táppénz alapjaként figyelembe kell venni, irányadó időszaknak nevezzük. A kereset napi átlagának megállapításához háromféle irányadó időszak szolgál alapul, melyeket az Ebt. 48. §-a pontosan meghatároz.

A táppénz meghatározható a keresőképtelenség első napját közvetlenül megelőző naptári évben elért jövedelem alapján. Amennyiben a biztosítottnak a keresőképtelenség első napját közvetlenül megelőző naptári évben legalább 20 munkanapi jövedelme nincs, a táppénz összegét a keresőképtelenség bekövetkezésének évében a keresőképtelenséget közvetlenül megelőző naptári hónap utolsó napjáig elért jövedelem alapján kell számfejteni.

A 20 munkanapi jövedelemnek nem feltétlenül folyamatosnak kell lennie, hanem több hónap alapján össze lehet számítani a jövedelmeket, mivel a törvény csak azt határozza meg, hogy az irányadó időszakban legalább 20 munkanapi jövedelem szükséges a táppénz összegének a megállapításához.

Ha a biztosítottnak az első, illetve a második esetben meghatározott irányadó időszak egyikében sincs 20 munkanapi jövedelme, akkor attól függően kell megállapítani a naptári napi átlagjövedelmét, hogy a munkavégzésére irányuló szerződésben meghatározott összegű havi jövedelemmel vagy teljesítménybér-rendszerben foglalkoztatják-e.

Meghatározott havi jövedelem esetében azt az összeget kell figyelembe venni, amelyet a keresőképtelenség hónapjában egy naptári nap alatt elérhetett volna. Teljesítménybérrel foglalkoztatott dolgozónál az adott munkáltatónál azonos vagy hasonló munkakörben foglalkoztatottak által a tárgyhónapot megelőző hónapban elért átlagos jövedelmének egy naptári napra számított összege alapján kell a táppénzt megállapítani. Ez az összeg azonban nem haladhatja meg az egészségbiztosítási járulék alapjának felső határát.

Nem tekinthető munkahelyváltozásnak a munkáltató nevében történt változás, ha az új munkáltató általános jogutódja az előzőnek.

Jövedelemként figyelembe vehető juttatások

A táppénz alapjának megállapításánál azokat a jövedelmeket kell figyelembe venni, amelyek után a biztosítottnak az irányadó időszakban egészségbiztosítási járulékot kellett fizetnie. (Jövedelem: a munkabér, a munkadíj, az illetmény, a prémium, a jutalék és az év végi részesedés, a 13. havi illetmény, a betegszabadságra járó díjazás, a szabadságmegváltás címén a munkáltatótól kapott juttatás, az üzem időleges szünetelésére járó csökkentett kereset stb.)

Adatmegállapító lap (A. 3517-56. r. sz.)

Az adatmegállapító lapot a munkáltatónak kell kiállítania, első ízben akkor, amikor a biztosított táppénzt igényel. A biztosított személyi adatait, biztosításának kezdetét, valamint a táppénz megállapításához szükséges irányadó időszak tartamát az adatmegállapító lapra az ügyintézőnek kell beírnia.

Ha a biztosított a naptári éven belül újból keresőképtelenné válik, és korábbi táppénzét vélelmezett bér [Ebt. 48. § (4) bekezdés] alapján állapították meg, az adatlapon kell közölni az irányadó időszak keresetét és az osztószámot.

A munkáltató az adatmegállapító lapon köteles feltüntetni, ha a biztosított a keresőképtelenség első napján – betegszabadság kimerítése után – munkát végzett, illetve hogy hány órára kapott díjazást.

Abban az esetben, ha a táppénzt nem a kifizetőhely folyósítja, hanem az egészségbiztosítási pénztár, akkor az adatmegállapító lap kitöltéséhez a szükséges adatokat a munkáltató, foglalkoztató az úgynevezett „Foglalkoztatói igazolás" nyomtatványon közli az igényelbíráló szervvel.

A kereset napi átlagának megállapítása

A kereset napi átlagának megállapításánál a biztosított legutóbbi munkáltatójánál (ahol a keresőképtelenség bekövetkezésekor dolgozik) az irányadó időszakban elért jövedelmét, illetve a biztosításban töltött napokat lehet figyelembe venni. Csak jutalom, év végi részesedés, 13. havi munkabér címén táppénzt megállapítani nem lehet. A december havi munkabér, amelyet januárban fizetnek ki, mindig a keresőképtelenség első napját közvetlenül megelőző naptári évben (irányadó időszakban) kifizetettnek minősül. A 13. havi illetmény akkor képez táppénzalapot, ha azt az irányadó időszakban fizették ki.

A naptári napi átlagkereset az 1998-ban irányadó jövedelem esetén legfeljebb 4290 forintig, 1999-ben irányadó jövedelemnél pedig 5080 forintig vehető figyelembe. Vizsgálni kell azonban, hogy a biztosított egészségbiztosításijárulék-fizetési kötelezettsége meddig állt fenn az irányadó időszakban.

Teljesítménybéres dolgozónál a vélelmezett bér figyelembevételénél – ha nincs hasonló munkakörben foglalkoztatott biztosított – a munkaszerződésben előírt díjazást kell az egy naptári napra jutó keresetnél számításba venni.

A biztosítás megszűnését követően kezdődő keresőképtelenség esetén az utolsó munkáltatónál betöltött munkakör az irányadó a naptári napi átlagkereset megállapításánál.

A táppénz alapjaként figyelembe vehető naptári napi átlagkeresetet úgy kell kiszámítani, hogy az irányadó időszakban figyelembe vehető jövedelmeket el kell osztani a biztosításban töltött napoknak az igazolt távollét napjaival csökkentett számával, az osztószámmal.

Az osztószám a következő: a biztosításban töltött napok számát csökkenteni kell az igazolt távollét (például a biztosítás szünetel, keresőképtelenség) napjaival, ha erre a biztosítottnak keresete nem volt.

A naptári év folyamán ismételten keresőképtelenné vált biztosított táppénze

Nem kell ismételten megállapítani a naptári év folyamán ismételten keresőképtelenné vált biztosított napi táppénzalapjaként figyelembe vehető keresetet, illetve a naptári napi átlagot a következő esetekben:

• ha a korábbi táppénzt nem vélelmezett naptári napi átlagkereset, hanem tényleges kereset alapján állapították meg,
• ha a korábbi keresőképtelenség is az újabb keresőképtelenség első napját magában foglaló évben kezdődött,
• ha a biztosított a keresőképtelenség évében nem változtatott munkahelyet.

A táppénz mértéke

Ha a biztosítás két év óta folyamatosan fennáll, a táppénz a napi átlagkereset 70 százaléka, ennél rövidebb folyamatos biztosítás esetében 60 százaléka. (A táppénz mértéke szempontjából ugyanazokat az időket kell biztosításban töltött időként figyelembe venni, mint a táppénzre jogosultság időtartamának a megállapításánál.)

Táppénz kórházi ápolás időtartamára

Ha a biztosított kórházi vagy egyéb fekvőbeteg-gyógyintézeti ápolásban részesül, a táppénz összege a napi átlagkereset 60 százaléka. Az adaptációs szabadság nem minősül kórházi ápolásnak, ezért táppénz az általános szabályok szerint jár.

Táppénz egyidejűleg fennálló több jogviszony esetén

Az egyidejűleg több jogviszonyban álló személy táppénzjogosultságát mindegyik jogviszonyában külön-külön kell elbírálni. Táppénzre csak az egészségbiztosítási járulék fizetésére kötelezett jogviszonyában jogosult. Ugyanis, ha a biztosított foglalkoztatása eléri a heti 36 órát, a további jogviszonyából származó járulékalapot képező jövedelme után a biztosítottnak nem kell egészségbiztosítási járulékot fizetnie. A táppénzfolyósítás időtartamát és a táppénz összegét jogviszonyonként kell megállapítani.

A megállapítandó táppénz alapja – az irányadó időszak keresetének megfelelően – a tavaly évi irányadó jövedelem esetén – együttesen – 4290 forint, illetve az 1999. évben 5080 forintnál több nem lehet.

A táppénz számfejtése

A hét napot meg nem haladó keresőképtelenség idejére folyósított táppénzt a hivatalból kiállított „orvosi igazolás" nyomtatvány „táppénzutalvány" részén kell számfejteni, majd az állományba vételi orvosi igazoláshoz csatolni. Ha a keresőképtelenség a hét napot meghaladja, a táppénzt azon az orvosi igazoláson kell számfejteni, amelyen a keresőképtelenséget legutoljára igazolták. Ha több olyan orvosi igazolás van, amelyeken számfejtés nem történt, ezeket érvénytelenítés után csatolni kell a legutolsó igazoláshoz.

A kórházi ápolás időtartamára járó táppénz számfejtése szintén a hivatalból kiállított orvosi igazoláson történik. Ha a kórházi igazoláson nem zárult le az ápolás időtartama, a táppénzt csak az igazolvány kiállítása napjáig lehet számfejteni.

Laki Judit

Felülvizsgálat kezdeményezése a táppénz folyósítása alatt

A kifizetőhely köteles a táppénzfolyósítás 180. napján a keresőképtelenséget igazoló orvost értesíteni. A 180 nap számításánál az előzményt is figyelembe kell venni. Kivételek: ha a biztosított üzemi baleset vagy foglalkozási betegség miatt keresőképtelen, gyermekápolási táppénzben részesül, terhesség vagy szülés miatt keresőképtelen. Táppénzmegvonás A táppénzt meg kell vonni attól, aki az elrendelt orvosi vizsgálaton elfogadható ok nélkül nem jelent meg, vagy a keresőképesség elbírálását külön jogszabályban foglaltak szerint ellenőrző (fő)orvos vizsgálatához nem járult hozzá. A táppénzmegvonásról a megyei (fővárosi) egészségbiztosítási pénztár és a vasutas társadalombiztosítási igazgatóság határozatban intézkedik a biztosítottat keresőképtelen állományban tartó orvos, illetve az ellenőrző (fő)orvos javaslatára.