Összeállításunkban a lapzártát megelőző hónapban megjelent, illetve hatályossá vált jogszabályokat ismertetjük, elsősorban munkaadói szemszögből nézve azokat.
Távközlés
A Magyar Közlöny 1999/57. számában kihirdetett 1999. évi LXVI. törvény képében immár negyedszer módosult a távközlésről szóló 1992. évi LXXII. törvény. A törvény alapján 2000. január 28-tól csak olyan önálló jogi személyiségű gazdasági társaság végezhet kábeles műsorelosztási szolgáltatást, amely nem nyújt koncesszióköteles távközlési szolgáltatást. Nem kell önálló jogi személyiségű társaságot alakítani, ha a szolgáltatási területen az előfizetői létszám nem haladja meg az 5000-et. Változik a mobilrádiótelefon-hálózatra, a közcélú távbeszélő-hálózatra, a közcélú távközlési szolgáltatásra vonatkozó szabályozás is. Az egységes, új hírközlési törvény várhatóan 2001-től lép majd hatályba.
Új szabálysértési kódex
2000. március 1-jén lép hatályba a szabálysértésekről szóló 1999. évi LXIX. törvény. A leglényegesebb változás, hogy a szabálysértési eljárásban is megnyílik a bírói jogorvoslat lehetősége.
A törvény megemeli a szabálysértésekért kiszabható büntetések büntetési tételét: a helyszíni bírság maximuma például 10 000 forint lesz. A módosítás lehetővé teszi befizetés elmaradása esetén az elzárásra történő átváltoztatást, illetve bevezeti a csekken történő befizetést, kizárva a helyszínen történő készpénzfizetést, és további tényállásokat emel be a törvénybe bizonyos magatartások szabálysértéssé nyilvánításával.
A kényszerintézkedések a törvény szerint a következők: feltartóztatás, előállítás, szabálysértési őrizet, elővezetés, ruházat, csomag és jármű átvizsgálása, lefoglalás, rendbírság.
Hatáskörök
A szabálysértési eljárás lefolytatása főszabályként továbbra is a jegyző hatáskörébe tartozik. A jegyzőn kívül a szabálysértési hatóság jogkörét gyakorolja a határőrség, az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat városi, megyei, fővárosi kerületi, repülőtéri intézetei, a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség, illetve a megyei (fővárosi) közigazgatási hivatal fogyasztóvédelmi felügyelőségei, a bányakapitányságok, illetve különösen jelentős ügyben a Magyar Bányászati Hivatal, a megyei (fővárosi) munkabiztonsági és munkaügyi felügyelő, a Hírközlési Főfelügyelet területi szervei, a nemzeti parkok igazgatóságai és a Szerencsejáték Felügyelet.
Jogorvoslat
A szabálysértési hatóság határozata ellen kifogással lehet élni, amelyben a helyi bíróságnak van hatásköre. Fontos szabály, hogy az elzárással is sújtható szabálysértés miatt első fokon eljáró bíróság határozata ellen fellebbezéssel lehet élni, amelyet másodfokon a megyei bíróság bírál el. A bíróság a szabálysértési hatóság döntését felülvizsgálhatja, azt hatályában fenntarthatja, megsemmisítheti, megváltoztathatja, azonban a törvény kizárja a súlyosbítását. Ez alól csak akkor van kivétel, ha a bíróság bizonyítást vesz fel, és ennek során olyan új tények kerülnek bizonyításra, amelyek megalapozzák a súlyosabb büntetés kiszabását.
A szabálysértési tényállások közül főleg a pénzügyi szabálysértések köre bővült.
Okmány-korszerűsítés
2000. január 1-jén lép életbe az új okmányprogram. A polgárok személyi adatainak kezelésével összefüggő egyes törvények módosításáról szóló 1999. évi LXXII. törvény módosítja a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvényt (Avtv.), a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló 1992. évi LXVI. törvényt (Nytv.), a személyazonosító jel helyébe lépő azonosítási módokról és az azonosító kódok használatáról szóló 1996. évi XX. törvényt (Szaz. tv.), a külföldre utazásról szóló 1998. évi XII. törvényt (Utv.), az egészségügyi és a hozzájuk kapcsolódó személyes adatok kezeléséről és védelméről szóló 1997. évi XLVII. törvényt (Eüavtv.) és a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvényt (Btk.) is.
A legnagyobb módosítás a Nytv.-t érinti, ugyanis a polgárok személyi okmányai mind tartalmilag, mind külsőleg megújulnak.
A legfontosabb változás, hogy ezentúl az okmányokkal kapcsolatos ügyintézés kikerül a rendőrség feladatköréből, ugyanis 2000. január 1-jétől a lakossági ügyintézést az ún. okmányirodák fogják ellátni. A másik fontos változás, hogy ezentúl nem lesz kötelező a személyi igazolvány kiváltása, az állampolgár a személyazonosságát más okmánnyal – például útlevéllel, jogosítvánnyal – is igazolhatja. Ez utóbbi rendelkezés azonban sok problémát vet fel, amelyre a közintézmények, hivatalok, bankok, vállalkozások még nem készültek fel, ugyanis a személyi igazolványon kívül egyik okmány sem tartalmazza a polgár lakcímét, amely számtalan ügylet elintézéséhez elengedhetetlen. Ezzel kapcsolatban főképp a munkaügyi központok, bankok hangoztatták fenntartásaikat, hiszen több ügylet elintézéséhez szükséges az állandó – ideiglenes – lakcím megléte, illetve annak igazolása.
Az Európai Unió Tanácsának 95/46/EC irányelve is szükségessé tette, hogy a törvényhozó a módosítással az adatkezelő szervezetet teljesen elválassza az adatfeldolgozó szervezettől (eddig a hatósági jogosítvánnyal rendelkező adatkezelő szervezet formailag nem vált el az utóbbi szervezettől), így ezentúl a fogalmak törvényben történő elválasztása tiszta jogi és felelősségi viszonyokat teremt.
A törvény hatálya kiterjed a személyiadat-nyilvántartási, az adatkezelési, a lakcím-bejelentési eljárásra és – a külföldön élő magyar állampolgárok kivételével – a személyazonosító igazolvánnyal kapcsolatos eljárásra, valamint a személyazonosítás célját szolgáló és jogosultságot igazoló egyéb okmányok kiadásával összefüggő eljárásra.
A törvény két új fogalmat vezet be, a személyi azonosítót és az okmányazonosítót. A személyi azonosító a nyilvántartás hatálya alá tartozó polgárt törvényben meghatározott adatkezelés során egyértelműen azonosító, különleges adatra nem utaló – külön törvényben meghatározott módon képzett – számjegysor.
Az okmányazonosító a személyi azonosítót és a lakcímet igazoló hatósági igazolvány nyomtatványnak, illetőleg a személyazonosító igazolvány nyomtatványának azonosítására alkalmazott jel.
Az okmánykitöltés rendszere is megváltozik, hiszen az okmányirodák létrehozásával egyidejűleg bevezetik a digitális fénykép-előállítási és adatfeldolgozási technológiát, amely feleslegessé teszi a kérelmező számára fényképek beszerzését és az igénylőlapok kitöltését (az új személyi igazolvány leginkább egy hitelkártyához fog hasonlítani). Nem kell a személyi igazolvány cseréje, jogosítvány kiváltása miatt a rendőrséghez, az útlevél-, lakcímváltozás bejelentéséhez a polgármesteri hivatalba menni, sorban állni. A legnagyobb előnye, hogy az okmánykitöltés zárt rendszerűvé válik, így a megbízhatóság megnövekszik, és lerövidül az ügyintézési idő is. Ekkorra a Belügyminisztérium és az ország 152 településén működő okmányiroda között ki fog épülni az adatátviteli rendszer, és a digitális technikával készült fénykép bekerül a számítógépes rendszerbe.
Okmányirodák
A rendőrhatóság a polgárok személyi igazolványával kapcsolatos feladatait, hatáskörét az ún. okmányiroda veszi át. Az okmányirodák körzetesítve (az országban 152 helyen) fogják ellátni a feladataikat, az illetékességi területüket a 143/1999. (IX.15.) Kormányrendelet határozza meg.
A személyazonosító igazolvánnyal összefüggő hatósági ügyben első fokon a körzetközponti feladatokat ellátó települési (fővárosi kerületi) önkormányzat jegyzője jár el.
Személyazonosító igazolvány
A személyazonosító igazolvány továbbra is olyan hatósági igazolvány, amely a polgár személyazonosságát és a törvényben meghatározott adatait közhitelűen igazolja. 2000. január 1-je után a személyazonosító igazolvány a tervek szerint piros-fehér-zöld színezetű, bankkártya nagyságú, kártyaformátumú igazolvány lesz. De nemcsak az igazolvány formája, hanem az adattartalma is megváltozik. A személyazonosító ezentúl tartalmazza a polgár nevét, születési helyét, idejét, állampolgárságát, anyja nevét, nemét, arcképét, saját kezű aláírását, illetőleg a cselekvőképességet kizáró gondnokság alá helyezett személy törvényes képviselőjének az aláírását, a személyazonosító igazolvány okmányazonosítóját és érvényességi idejét.
A személyazonosító igazolványt a jövőben nem kötelező kiváltani, ha a polgár rendelkezik olyan igazolvánnyal, amely tartalmazza a születési helyét, idejét, állampolgárságát, arcképét, saját kezű aláírását, illetőleg a cselekvőképességet kizáró gondnokság alá helyezett személy törvényes képviselőjének az aláírását. Az előzőeknek megfelelő adattartalmú érvényes hatósági igazolvány bemutatása esetében személyazonosítás céljából – jogszabályban meghatározott kivételekkel – a polgár nem kötelezhető más okmány bemutatására. Így ezentúl elég lesz például az útlevél vagy a jogosítvány felmutatása is, illetőleg a 14 éven aluliak személyazonosságának igazolására továbbra is alkalmas lesz a diákigazolvány. A polgár csak abban az esetben köteles igényelni a személyazonosító igazolvány kiadását, ha nem rendelkezik más érvényes, a személyazonosságát igazoló hatósági igazolvánnyal.
A személyazonosító igazolvány nemzetközi szerződésben meghatározott esetben külföldre utazásra, illetőleg onnan való visszatérésre jogosító hatósági igazolványként is funkcionál.
Katasztrófák elleni védekezés irányításáról
A katasztrófák elleni védekezés irányításáról, szervezetéről és a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek elleni védekezésről szóló 1999. évi LXXIV. törvény hézagpótló, ugyanis eddig még nem hoztak olyan magas szintű jogszabályt, amely egységesen szabályozta volna a védekezés irányításának a rendjét. A törvény meghozatala azért is nagyon fontos, mert az elmúlt és az idei évben az országot több természeti katasztrófa sújtotta, ami mind a kormányt, mind az önkormányzatokat próbára tette, így elkerülhetetlenné vált egy olyan jogszabály megalkotása, amely a feladatokat egyértelműen meghatározza.
A törvény 1. §-a kimondja, hogy a katasztrófák megelőzése és az ellenük való védekezés nemzeti ügy, az egységes irányítás pedig állami feladat. A törvény az értelmező rendelkezésekben meghatározza az ezzel kapcsolatos fogalmakat (például: belső védelmi terv, biztonsági elemzés, nemzetközi segítségnyújtás, katasztrófa, katasztrófavédelmi terv, katasztrófa sújtotta terület, veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos baleset), rendelkezik a katasztrófák elleni védekezés irányításáról, meghatározza ezen belül a kormány feladatait, létrehozza a Kormányzati Koordinációs Bizottságot.
A katasztrófavédelem végrehajtását végző szervek a belügyminiszter felügyelete alá tartoznak, a törvény ezeknek a feladatait is meghatározza.
A törvény második része a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek elleni védekezés szabályait fekteti le. Az új szabályozás szerint veszélyes létesítményre építési engedély, használatbavételi engedély, továbbá veszélyes tevékenység megkezdésének engedélyezése csak a Belügyminisztérium Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóságának, a Műszaki Biztonsági Főfelügyelet szakhatósági hozzájárulásával kiadott engedély alapján adható. Az engedélyhez az üzemeltetőnek a hatósághoz kérelmet kell benyújtania, a kérelemhez csatolnia kell a biztonsági jelentés vagy elemzés egy-egy példányát.
Szerzői jog
A szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény rendelkezései 1999. szeptember 1-jén léptek hatályba. A törvény megalkotásának az indoka elsősorban az, hogy a jogi szabályozásnak is lépést kell tartania a technikai-informatikai fejlődéssel, illetve a szerzői jogi szabályozást összhangba kell hozni az EU-jogszabályokkal, irányelvekkel. A legnagyobb kihívás a digitális számítógépes technika, vagyis a hangok, képek, jelek bináris számjegyekkel való elektronikus rögzítése, tárolása, illetőleg ezeknek a jeleknek analóg jelekké való átalakítása. A törvény módosítja a felhasználási szerződésre vonatkozó szabályokat, s 2000. január 1-jétől bevezeti a reprográfiai díjat a fénymásolás útján terjeszett művek után.
A törvény felsorolja a szerzői jogi védelem tárgyait, a személyhez fűződő és a vagyoni jogokat, a szabad felhasználás és a szerzői jog más korlátait. Az egyes műfajokra vonatkozó rendelkezések között külön kitér a szoftverre, az adattár, a reklámozás céljára megrendelt műre, a filmalkotásokra és más audiovizuális művekre, a képzőművészeti, fotóművészeti, építészeti, iparművészeti és ipari tervezőművészeti alkotásokra. Újdonság, hogy szerzői jogi védelem alá helyezi a törvényalkotó a műszaki létesítmények terveit is. Külön fejezet tárgyalja az úgynevezett szomszédos jogokat, és természetesen a törvényhozó nagy hangsúlyt fektetett a szerzői jog megsértésének következményeire és arra, hogy a szerzői jogviták rendezésében milyen szervezetek működnek közre.
Szoftver
A törvény szerzői jogi védelem alá helyezte a számítógépi programalkotást és a hozzá tartozó dokumentációt (szoftvert) akár forráskódban, akár tárgykódban vagy bármilyen más formában rögzített minden fajtáját, ideértve a felhasználói programot és az operációs rendszert is.
Internet
Még ennél is látványosabb fejlődés színtere – és a jogi szabályozás új tárgya – az internet. A műszaki fejlődés ilyen fokán nagyon nehéz a szerzői jogokat érvényesíteni – és csak megfelelő jogi szabályozás esetén ellenőrizhető –, hogy a szerző a műve felett rendelkezzen a szerzői jogaival, vagyis mind a vagyoni, és mind a személyhez fűződő jogaival. Az új törvény védelmet biztosít az internetes felhasználásnak is.
Az internetes szabályozás átvette a WIPO-szerződés 8. cikkét, amely alapján a szerző kizárólagos joga engedélyezni az ún. right of communnication to the public típusú szerződést, vagyis az olyan nyilvánossághoz való közvetítést, ahol a közönség a hozzáférés helyét és idejét egyénileg választja meg.
A törvény az internetes szerzői jogsértés következményeit is lefekteti (vissza kell téríteni a gazdagodást, abba kell hagyni a jogsértő magatartást, adatokat kell szolgáltatni a jogsértéssel kapcsolatos üzleti kapcsolatairól).
Felhasználási szerződés
A régi szerzői jogi törvényhez képest változás, hogy az egyes műtípusokra vonatkozó ágazati rendeletek helyett a törvény szabályozza a felhasználási szerződéseket. A szabályozásra jellemző, hogy általános, alapvetően diszpozitív szabályozási keretet teremt a szerző és a felhasználó viszonyára. Ennek ellenére megjelennek a törvényben a különböző műfajhoz tartozó speciális szerződésekre vonatkozó szabályok is (például film-, szoftver-, kiadói szerződés).
Szakértői tevékenység
A Szociális és Családügyi Miniszter a 2/1999. (VII. 6.) SzCsM rendeletében szabályozza azokat az engedélyköteles szakértői tevékenységeket, amelyek a minisztérium humánpolitikai főosztályának a hatáskörébe tartoznak. Ezek a következők:
- munkaerő-piaci tanácsadás,
- munkajog,
- személyügyi szakértés,
- munkapszichológia,
- munkaszociológia,
- szociális minőségfejlesztési tanácsadás.
A rendelet meghatározza, hogy a kérelemhez milyen engedélyeket kell csatolni, milyen esetekben kell megvonni a szakértői engedélyt, és mikor kell törölni a nyilvántartásból a szakértőt. A rendelet 3. számú melléklete ismerteti az egyes szakterületek fő összetevőit is.
Nyelvvizsga
Az oktatási miniszter az államilag elismert nyelvvizsga egységes követelményrendszeréről és annak felülvizsgálatáról, az akkreditációs eljárásról, valamint a nyelvvizsga díjairól szóló 30/1999. (VII. 21.) OM rendelete a következőképpen határozza meg a nyelvvizsga fogalmát: a nyelvtudás mérése az az eljárás- és tevékenységegyüttes, amelynek eredményeként a vizsgázóról megállapítható, hogy a nyelvvizsga során nyújtott teljesítménye az írásbeli és/vagy a szóbeli nyelvi készségterületeken valamely (alap-, közép-, felső) szint követelményrendszerének megfelel-e.
Az ún. Rigó utcai" nyelvvizsgaközpont kizárólagos vizsgáztatási monopóliuma véget ért: az idegennyelv-tudást igazoló államilag elismert nyelvvizsgáztatás rendjéről és a nyelvvizsga-bizonyítványokról szóló 71/1998. (IV. 8.) Kormányrendelet értelmében minden olyan szervezet megkaphatja a nyelvvizsga-bizonyítvány kiadására szóló engedélyt, aki megfelel a rendeletben foglalt feltételeknek. Az OM rendelet a nyelvvizsga-követelményeket, az akkreditációs díjakat és a nyelvvizsgadíjakat tartalmazza.
Idegenrendészet
1999. szeptember 1-jei, illetve 2000. január 1-jei hatállyal módosultak a külföldiek beutazásával, magyarországi tartózkodásával és bevándorlásával kapcsolatos szabályok. A módosítás több, lényeges eljárási, hatásköri szabályt érintett.
A rendelet hatálybalépése után a rendőr-főkapitányság idegenrendészeti feladatokat ellátó szervének hatáskörébe tartozik többek között a vízum kiadása, a huzamos tartózkodási engedély kiállítása, meghosszabbítása, visszavonása, a bevándorolt külföldi személyazonosító igazolvánnyal történő ellátása, a külföldi kiutasítása, az országhatárig történő kitoloncolása, a beutazási és tartózkodási tilalom elrendelése, a külföldi útlevelének visszatartása, a beutazási és tartózkodási tilalom elrendelése, az idegenrendészeti őrizet elrendelése, meghosszabbításának indítványozása, egyszeri utazásra jogosító úti okmány és a bevándorlási engedéllyel rendelkező külföldi úti okmánya, valamint a hontalanútlevél kiállítása és érvényességi idejének meghosszabbítása.
A Belügyminisztérium kijelölt szervének, a központi hivatalnak a hatáskörébe tartoznak ezentúl a vízumkérelmek elbírálása, a vízumtelepítés, a kiutasított külföldi más államba történő kitoloncolása. A központi hivatal ezenkívül bármely idegenrendészeti ügyben, közrendi és közbiztonsági ügyben eljárhat.
Jövedelemszerzési vízumkérelem
Jövedelemszerzési vízumkérelemhez a gazdasági társaság vezető tisztségviselőjének, a társaság képviseletét ellátó tagjának, valamint felügyelőbizottsági tagjának – egyebek mellett – csatolnia kell a cégbíróságnak a cég bejegyzéséről szóló igazolását és a társasági szerződés hiteles másolatát. A vízumkiadó hatóság a kérelem elbírálása során a következő okmányok csatolását kérheti:
- a tevékenység folytatásához szükséges szakképzettség, egyéb alkalmassági feltételek igazolására szolgáló dokumentumok hiteles másolata,
- a működéshez szükséges feltételekre vonatkozó igazolás, szükség szerint ezek magyar nyelvű igazolása,
- a tevékenység jellegére, nagyságrendjére, időtartamára, az alkalmazotti állományra vonatkozó nyilatkozat, illetve ennek magyar nyelvű fordítása.
Ha a beutazás célja egyéni vállalkozói tevékenység folytatása, akkor csatolni kell a vállalkozói igazolvány hiteles másolatát is.
Vízumtípusok
Változtak a turizmus céljából, az üzleti célú utazás és a magáncélú tanulmányok folytatása céljából történő vízumkérelem igazolásának a szabályai. A rendelet hatálybalépése után például többek között a turizmus céljából – szervezett és egyéni – utazás esetén igazolni kell, hogy rendelkezik az egész időszakra vonatkozó és előre kifizetett szállással. A kérelemhez a kérelmező jövedelemigazolását is csatolni kell.
Üzemanyagárak
Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal a személyi jövedelemadóról szóló törvény 82. §-a alapján közzétette az 1999. október 1-je és december 31-e között alkalmazható üzemanyagárakat:
MSZ 11793 ólmozatlan motorbenzinek
| ESZ-95 ólmozatlan motorbenzin | 198 Ft/l |
| ESZ-98 ólmozatlan motorbenzin | 207 Ft/l |
| Keverék | 197 Ft/l |
MSZ 1627 gázolajok
| Gázolaj 0,2 normál gázolaj | 175 Ft/l |
