A munkanélküliség elkerülését szolgáló, amerikai segítséggel beindított Gyors Reagálás program 1999 nyarán ugyan lezárult, de több minisztérium és a megyei/ fővárosi munkaügyi központok – a siker láttán – tovább folytatják azt. Az Országos Foglalkoztatási Közalapítvány (OFA) programvezetője – e cikk szerzője – a projekt lényegével, előzményeivel, az elmúlt 5 év tapasztalataival és a támogatás igénylésének feltételeivel ismertet meg.
Ha egy gazdálkodási nehézségekkel küzdő szervezet kénytelen csoportos létszámleépítést végrehajtani, akkor ez az érintett munkavállalókon kívül kihat a térség foglalkoztatási helyzetére, illetőleg érzékenyen érinti az adott település – régió – életét is. Magyarország közel 3200 települése közül, csaknem mindegyik szembe kell hogy nézzen a piacgazdaság új körülményeinek kihívásaival: meg kell erősíteniük gazdasági alapjaikat, új állásokat kell teremteniük, meg kell tartaniuk a meglévő munkahelyeket, csökkenteniük kell a munkanélküliséget, és javítaniuk kell a helyi lakosok életminőségén.
A rendszerváltást követő átmeneti időszak változásai – a privatizáció, az üzembezárások, a keleti piac összeomlása és a szerkezetváltás – csaknem mindenütt éreztették hatásukat. Az EU rendszeréhez való illeszkedés egyre több követelményt támaszt annak érdekében, hogy az ország továbbra is a világgazdaság vérkeringésében maradjon.
Az önkormányzatoknak, az egyre szaporodó civil szervezeteknek, a gazdaság különféle szereplőinek, a terület- és vidékfejlesztési, a munkaerő-piaci szervezetek szakembereinek fel kell készülniük arra, hogy egymással együttműködve, előremutató módon oldják meg feladataikat, valamint az új lehetőségek kiaknázása érdekében gyorsan és rugalmasan tudjanak reagálni a változó körülményekre.
Csoportos létszámleépítés
A Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (a továbbiakban: Mt.) 94/A §-a EU-konform módon pontosan meghatározza, mi minősül csoportos létszámleépítésnek. Ennek azért van jelentősége, mert a munkaadó csak akkor részesül a 6/1996. (VII. 16.) MüM rendeletben meghatározott, a csoportos létszámleépítés hátrányos következményének enyhítését célzó támogatásban, ha betartja az erre vonatkozó munkajogi szabályokat.
Csoportos létszámcsökkentésnek minősül, ha a munkáltató – a működésével összefüggő ok miatt – a döntést megelőző féléves, amennyiben a munkáltató fél évnél rövidebb ideje alakult, az adott időszakra vonatkozó átlagos statisztikai létszáma szerint
- 20-nál több és 100-nál kevesebb munkavállaló foglalkoztatása esetén legalább tíz fő,
- 100 vagy annál több, de 300-nál kevesebb munkavállaló foglalkoztatása esetén legalább a munkavállalók 10 százaléka,
- 300 vagy annál több munkavállaló foglalkoztatása esetén legalább 30 fő munkaviszonyát kívánja harminc napon belül, rendes felmondással megszüntetni.
A fent meghatározott, a létszámcsökkentéssel érintett, munkavállalói létszámba nem számít be az öregségi nyugdíjra jogosult vagy abban, illetve rokkantsági nyugdíjban részesülő, valamint a további munkaviszonyban foglalkoztatott munkavállaló.
Kötelező konzultáció
A munkáltató a csoportos létszámcsökkentésre vonatkozó döntését megelőzően köteles az üzemi tanáccsal, üzemi tanács hiányában a munkáltatónál képviselettel rendelkező szakszervezetek, illetve a nem szervezett munkavállalók képviselőiből létrehozott bizottsággal (a továbbiakban: a munkavállalók képviselői) konzultációt kezdeményezni. A konzultációnak ki kell terjednie a csoportos létszámcsökkentés elveire, a létszámcsökkentés elkerülésének módjára, illetve eszközére vagy az azzal érintett munkavállalók számának csökkentésére, továbbá a következmények enyhítését célzó eszközökre.
A konzultációt megelőzően legalább hét nappal a munkáltató köteles a munkavállalók képviselőivel írásban közölni:
- a tervezett csoportos létszámcsökkentés okait,
- a létszámcsökkentéssel érintett munkavállalók létszámát (foglalkoztatási csoportok szerinti megosztásban),
- a döntést megelőző időszakban foglalkoztatott munkavállalók létszámát, illetve
- a létszámcsökkentés végrehajtásának tervezett időbeni ütemezését és szempontjait.
A konzultációt a csoportos létszámcsökkentésre vonatkozó döntést megelőző legalább 15 nappal kell megkezdeni.
Tájékoztatás a döntésről
A munkáltató a rendes felmondás közlését megelőzően legalább harminc nappal írásban köteles tájékoztatni a csoportos létszámcsökkentésre vonatkozó döntéséről az érintett munkavállalókat, továbbá a munkáltató székhelye, illetve az érintett telephely szerint illetékes munkaügyi központot. A tájékoztatóban a munkáltatónak közölnie kell a munkaügyi központtal a létszámcsökkentéssel érintett munkavállalók személyi adatait, társadalombiztosítási azonosító jelét, utolsó munkakörét, szakképzettségét, átlagkeresetét.
Ha a munkáltató a csoportos létszámcsökkentéssel összefüggő eljárása során megsérti az üzemi tanács, illetve a szakszervezet törvényben meghatározott jogait, az üzemi tanács, illetve a szakszervezet ennek megállapítása iránt bírósághoz fordulhat.
Gyors Reagálás
A projekt az Amerikai Egyesült Államokból került át hozzánk. Az USA Munkaügyi Minisztériuma és a Magyar Szociális és Családügyi Minisztérium (korábban a Munkaügyi Minisztérium) közös kezdeményezése – melyet az USA Nemzetközi Fejlesztési Intézete támogat – 1994 nyarán kezdődött azzal a szándékkal, hogy szakértői segítséggel és képzéssel járuljon hozzá a program céljainak eléréséhez.
A program neve is jelzi, hogy a leépítések által előállott helyzetet helyben, gyorsan és hatékonyan kell megoldani, még mielőtt a munkavállalók a munkanélküliek táborát gyarapítanák.
A Gyors Reagálás Projekt alapján két modell valósult meg hazánkban az amerikai tapasztalatok felhasználásával. Az első a csoportos létszámleépítési folyamat preventív kezelését segíti, egy úgynevezett munkába helyezést elősegítő bizottság (MEB) létrehozásával, a második modell (helyi gazdaságfejlesztési, vállalkozásélénkítési kezdeményezések, továbbiakban: HGVK) pedig a helyi gazdaság, a vidék életének fellendítését célozza. A projekt kezdettől fogva együtt dolgozott a megyei, fővárosi munkaügyi központokkal, különösképp azok térségi foglalkoztatási tanácsadóival.
A MEB
Módszerek és célok
A MEB tulajdonképpen olyan preventív beavatkozási módszer kidolgozása a csoportos létszámcsökkentésekre (legyen az privatizáció vagy szerkezetátalakítás, illetve a piacgazdasággal együtt járó létszámcsökkentés), amely a munkanélküliség megelőzését tekinti egyik fő küldetésének.
A modell lényege szerint a megyei munkaügyi központ térségi foglalkoztatási tanácsadója együttműködik a munkáltatóval annak érdekében, hogy felállítsanak egy bizottságot, az úgynevezett MEB-et. A bizottság tagjai között ott vannak a munkáltató és a munkavállalók képviselői, természetesen ideértve a létszámleépítésben érintett munkavállalók képviselőit is. A MEB tagjai lehetnek továbbá az érintett települési önkormányzatok képviselői, a munkaügyi központ szakemberei, az átképzéssel, vállalkozásfejlesztéssel foglalkozó szervezetek, civil szerveződések.
A bizottság elnöke
A bizottságot kívülálló, a felek által kölcsönösen elfogadott, pártatlan elnök vezeti. A program sikeres megvalósítása szempontjából előnyös, ha az elnök a környék lakosaként szervezési, kapcsolatteremtési, konfliktuskezelési és empátiakészséggel rendelkezik, ismeri a helyi munkaerőpiacot, motiválni tudja a MEB tagságát. Az elnök feladata, hogy irányítsa és szervezze a MEB munkáját, gondoskodjon az egyenletes munkamegosztás kialakításáról, szóvivőként képviselje a bizottságot más szervezeteknél.
Akcióterv, akcióközpont
A bizottság működését általában egy olyan felméréssel kezdi, amelyben képet kap arról, hogy a dolgozóknak milyen igényeik, elképzeléseik vannak a jövőre nézve, illetőleg milyen problémák adódhatnak a létszámleépítéssel kapcsolatban (munkajogi, nyugdíjazási, adózási, vállalkozásindítási problémák, családsegítés, egyéni karrier tanácsok, egyéni-családi válsághelyzet kezelése stb.). A felmérés kitér arra is, hogy a munkavállalók milyen képzettséggel rendelkeznek. A következő lépés, hogy e felmérés alapján kidolgoznak egy akciótervet. Rendszerint létrejön egy munkáltatóhoz kihelyezett akcióközpont is, melyet a munkaügyi központ szakértők biztosításával támogat.
A bizottság úgy szervezi meg az akcióterven alapuló tevékenységet, hogy reagálni tudjon a dolgozók konkrét igényeire, és hogy más külső szervezetek (például a Magyar Vállalkozásfejlesztési Alapítvány, civil szervezetek, helyi önkormányzatok és átképző központok) segítségével minél szélesebb körű részvétellel segítséget nyújtson az újrafoglalkoztatáshoz.
Tapasztalatok, eredmények
Ez a fajta együttműködés nagyon eredményes volt. A több mint hatvan helyszínt érintő program jóvoltából a létszámleépítésben érintett aktív álláskeresők 49 százaléka még azelőtt el tudott helyezkedni, hogy munkanélkülivé vált volna. Az adatok azt is megmutatták, hogy felére – átlagban 265 napról 130 napra – csökkent az újraelhelyezkedéshez szükséges idő.
Vannak nem számszerűsíthető eredmények is, például hogy az erőforrások és a segítség jobban összehangolt, és az ilyen módon koncentrált segítség lehetővé teszi, hogy még akkor foglalkozzunk a munkanélküliséggel fenyegetett dolgozókkal, amikor azok még a felmondási idejüket töltik.
A támogatás
A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek támogatásáról szóló 1991. évi IV. törvény módosítása a Gyors Reagálás létszámcsökkentési modellt az aktív munkaerő-piaci eszközök közé emelte, így a foglalkoztatást elősegítő támogatásokról, valamint a Munkaerő-piaci Alapból foglalkoztatási válsághelyzetek kezelésére nyújtandó támogatásokról szóló 6/1996. (VII. 16.) MüM rendelet alapján támogatás nyújtható annak a munkaadónak is, aki csoportos létszámleépítést határoz el (vagy azt kényszerül végrehajtani), és ennek folyamán az érintett munkavállalókat segíti abban, hogy az elbocsátásból származó következmények számukra a legkevésbé legyenek hátrányosak.
| A MEB előnyei |
|---|
A modell a munkavállalók számára azért előnyös, mert
A munkaadó számára azért előnyös ez a modell, mert a gondoskodó típusú létszámcsökkentés
Az önkormányzatok és a társadalom számára azért jár előnyökkel ez a megoldás, mert
|
A HGVK modell
A Gyors Reagálás Projekt másik célja egy olyan helyi gazdaságfejlesztési, vállalkozásélénkítési kezdeményezéseket segítő modell (a továbbiakban: HGVK modell) kidolgozása, amely nemcsak a csoportos létszámcsökkentések esetén alkalmazható, hanem a gazdasági nehézségekkel küszködő kistérségekben.
Filozófiáját tekintve a HGVK modell egy adott szintű közösség (település, kistérség, esetleg egy megye, régió) társadalmi-gazdasági szereplőinek helyi önszerveződését, kezdeményezését, kreativitásának kibontakoztatását ösztönzi annak érdekében, hogy megpróbáljanak változtatni viszonylagos elmaradottságukon, elmélyült foglalkoztatási problémáikon. Gyakorlati módszereket, technikákat ajánl az együttes gondolkodáshoz, a helyi konfliktusok kezeléséhez, a részérdekek közösségi érdekek irányába történő elmozdításához.
Térségfejlesztés
Az önszerveződés olyan mentalitás, ami a rendszerváltás előtti évtizedek során a helyi közösségekben – a politikai, társadalmi berendezkedés jellege miatt – nem alakulhatott ki, amit sajnos még az 1996-ban megalkotott területfejlesztési törvény is kevéssé tudott újra feléleszteni. Nem elég tehát törvényt, rendelkezést hozni – ami persze remek célokat, kereteket adhat –, de nem elég az sem, ha vonalzóval megrajzoljuk a területi-statisztikai régiók, megyék, kistérségek határait. Képessé is kell tenni az ott élőket a saját jövőképük, fejlődési stratégiájuk kidolgozására, annak szívós munkával történő megvalósítására, a térségfejlesztés szakmai és technikai hátterének megteremtésére, a céljaikért való egészséges lobbizásra.
Nemcsak azért van erre szükség, mert erről korábban leszoktatta őket a paternalista állam, hanem azért is, mert ma már – a katasztrófahelyzetek kivételével – illúzió kizárólag az állam segítségére várni. Az állami segítségre akkor érdemes igazán a közösség, ha vannak elképzelései, és áldozatokat is hajlandó hozni a saját fejlődése érdekében.
Mindez a másik oldal megközelítéséből is igaz, hiszen ha a helyi közösségek lelkes kezdeményezése nem találkozik az állam segítő támogatásával, ösztönzésével, akkor az elmozdulás kínkeserves lesz, sokszor értelmetlen, felesleges, legrosszabb esetben pedig eredménytelen küzdelmet jelenthet.
A modelltől nem azt kell elvárni, hogy azonnal és közvetlenül munkahelyeket hozzon létre, hanem azt, hogy olyan légkör alakuljon ki az adott kistérségben, amely vonzóvá teszi azt a vállalkozások számára, ezáltal – közvetett módon – teremtve meg az új munkalehetőségeket. Szívós, kitartó munka ez, hiszen az eredmények sok esetben évek múlva érzékelhetők csak igazán. Emellett lelkesen kell csinálni, és csak a közösség kiemelkedően aktív vezéregyéniségeinek bevonásával biztosítható a siker, ami azt jelenti, hogy kedvező gazdasági folyamatok indulhatnak el az adott térségben, településeken. Hatásaként növekedhet a munkalehetőségek száma, javulhatnak a jövedelmi viszonyok, az életfeltételek. A külvilágnak módja nyílik megismerni a térséget, a vonzóvá tett üzleti környezetet, amely egyben lehetőséget teremt a kis- és középvállalkozások fejlődéséhez, illetve újabb vállalkozások megtelepedéséhez.
Önszerveződésről van szó, ezért kezdetben a közösségnek kell mozgatnia az ügyet, de ugyanakkor nem szabad mellőzni a profi térségfejlesztéssel foglalkozó szakemberek szakmai tudását sem, hiszen a valóságban ők fogják kidolgozni az általuk kívánatos projektötleteket.
A modell magyarországi bevezetése
A modell eltér az eddigi magyar gyakorlattól: nem felülről vezérelt, mások által kidolgozott elméleti szintről indul, hanem alulról, földrajzilag jól körülhatárolható, problémáikban egymásra utalt térségből, amely számos esetben nem is tartozott a KSH szerint behatárolt 150 kistérség közé.
A végül is 34 kistérségben és 2 régióban – kísérleti helyszíneken – működésbe lépő, szinte egymás sikerein felbuzduló gazdaságfejlesztési projektek konkrét tapasztalatai alakították ki a modell hazai körülmények közé adaptálható logikáját, elméletét. A Gyors Reagálás HGVK modell elméleti alapjainak megismerésére speciális tananyag (önsegítő kézikönyv, műhelymunkákat levezető tréneri könyv, valamint gyakorlati példákat tartalmazó könyv) is készült. A tananyag logikus, egyszerű módszert mutat be, az érdeklődők számára szabadon hozzáférhető. A feladatok egymásra épülése könnyűvé teszi a kistérségi közösségek számára a modell megismerését, alkalmazását.
A modell fázisai
A módszer első fázisában egy négy alkalommal megtartandó közösségi műhelymunka-megbeszélésekre kerül sor, amelyeken az adott kistérség gazdasági, társadalmi, természeti és infrastrukturális adottságait elemezve jut el a közösség (önkormányzatok, civil szervezetek, vállalkozók, a helyi üzleti élet képviselői) az általa kiválasztott projektötletek értékeléséig.
Az első műhelymunka során elemzik, felbecsülik a helyi gazdaság feltételeit, megvizsgálják a tőkehozzáférés különféle helyi lehetőségeit, az üzleti környezetről alkotott véleményeket, az infrastruktúra jelenlegi állapotát, a rendelkezésre álló emberi erőforrásokat, az élet minőségét, a helyi sajátosságokat.
A tényezők elemzése SWOT- módszerrel történik, tehát a témakörökben megvizsgálják a problémákat, szükségleteket, adottságokat és lehetőségeket. Végül meghatározzák azokat a külső erőforrásokat, amelyek segíthetnek a csoport által szükségesnek tartott további információk összegyűjtésében.
A második műhelymunka-megbeszélésen a gazdasági megújulás elvei alapján elemzik az üzleti feltételeket. Ezt követően pedig meghatározzák azokat a külső erőforrásokat, amelyek segíthetnek a csoport által szükségesnek tartott további tudnivalók összegyűjtésében.
A harmadik műhelymunka-megbeszélésen az előző elemzésekre figyelemmel meghatározzák a közösség célzott jövőjét. Ezt követően ötletbörze segítségével összegyűjtik azokat a projektötleteket, amelyek megfelelnek az első két műhelymunka-megbeszélésen felállított kritériumoknak, majd elemzik a potenciális projektötleteket. A munkamegbeszélés végén szavazataikkal kifejezik szimpátiájukat az összegyűjtött ötletek iránt, azaz besorolják" az ötleteket.
A negyedik műhelymunka-megbeszélésen a közösség értékeli a kiválasztott projektötleteket, átgondolja a közösség célzott jövőjét, majd megvizsgálja az ötletek megvalósíthatóságát, azaz beazonosítja az esetleges csapdákat, kötelezettségeket, megbecsüli a kockázat és a haszon lehetőségeit, meghatározza, ki húz majd hasznot az ötlet(ek) megvalósításából, valamint időzíti a projekt(ek)et. Fontos meghatározni végül, hogy melyek a megvalósítás személyi, tárgyi feltételei, garanciái.
A második fázis a közösség által kiválasztott projekt(ek) megvalósítását, konkrét kivitelezését jelenti.
Hazai tapasztalatok, eredmények
A magyar körülményeket szem előtt tartva a Gyors Reagálás Projekt a 60 létszámcsökkentési projekthelyszínen kívül 1996 novembere óta 34 kistérségben és 2 régióban (Dél-Alföld, Dél-Dunántúl), ezen belül több mint 600 önkormányzattal, 300 civil szervezettel működött együtt annak érdekében, hogy kipróbálja a modellt a hazai viszonyok között.
A próba kiválóan sikerült, hiszen a 36 helyszínen a következő eredmények születtek: a 44 konkrét projekt megvalósítása során közel 900 új állás született, 150 munkahelyet sikerült megmenteni, 780 fő képzéssel növelte elhelyezkedési esélyeit, 92 új vállalkozás létesült. A 78 millió forintos amerikai támogatással indult konkrét projektek más pályázati forrásokból [önkormányzatok, PHARE, Soros Alapítvány, Megyei Területfejlesztési Tanácsok, tárcák, Országos Foglalkoztatási Közalapítvány (OFA), Megyei Munkaügyi Központok] 926,1 millió forintot nyertek.
Talán nem is a számszerű eredmények a lényegesek, hanem az a szemléletváltás, amelynek következtében együtt tudtak dolgozni a közösségek legkülönbözőbb beállítottságú, más és más politikai-gazdasági szinteken tevékenykedő szereplői, prominens vállalkozói, az amatőr és profi térségfejlesztők vagy éppen a sok esetben egymás tevékenységét sem ismerő helyi intézmények, civil szervezetek. Így azután a modell kimenete sem válhatott kétségessé, hiszen éppen olyan sikeres volt, amilyen mértékben az adott közösség legszélesebb rétege (több mint 1800 fő vett részt a programban) aktivizálni tudta magát, elkerülve ugyanakkor a modell iránti túlzott várakozást, türelmetlenséget.
A modell segítette a gazdaság helyi szereplői közötti partneri viszony kialakítását, megerősítését, s egyben meghatározó szerepet vállalt az információáramlás új lehetőségeinek feltárásában. A műhelymunkák során elkezdődött és megerősödött a helyi és más kapcsolódó erőforrások koordinációja, felgyorsult a döntéshozatali folyamat. A térség felemelkedése érdekében egymásra találtak az elaprózott egyéni törekvések, a lokális tudás- és ismeretanyag, a különféle szereplőknek a térségfejlesztéshez kapcsolt motivációi felerősítették egymást, a sok szereplő együttes akarata legitimmé tette a közösen kialakított stratégiai programot.
A Gyors Reagálás Projekt tanulságai
A Gyors Reagálás Projekt alkalmazásának magyarországi tapasztalataiból két alapvető következtetés vonható le:
- Fontos tényezővé vált a helyi szereplők közötti együttműködés és partneri viszony.
Mind a MEB, mind a HGVK modell alkalmazása esetén szükséges a helyi szereplők közti együttműködés és partnerség annak érdekében, hogy:
- biztosítsa az erőforrások feltárását, a felhasználás megtervezését és összehangolását;
- legyen koordináció a helyi programok között;
- az ötletek nagyobb tárházából lehessen meríteni, és ily módon javítani lehessen a problémamegoldások és döntések színvonalán;
- elősegítse az információ áramlását, amely új lehetőségek feltárásához vezethet;
- kiderüljön, hol hiányzik erőforrás, és hol vannak tudásbeli, illetve szolgáltatási problémák.
- A helyi kezdeményezés, az öntevékenység is fontos tényezővé vált.
A létszámleépítések preventív kezeléséhez és a helyi, kistérségi gazdaságfejlesztéshez szükséges, hogy a helyi szereplők jóval megalapozottabb stratégiákat dolgozzanak ki és hajtsanak végre. A közösségek nem ülhetnek ölbe tett kézzel arra várva, hogy majdcsak megjelenik a nagybefektető, aki éppen azon a helyen szeretne beruházni, vagy hogy majd a központi kormányzat fogja felkínálni a megoldást a helyi problémákra.
A helyi közösségeknek a rendelkezésre álló saját erőforrásaikra támaszkodva, együtt kell működniük, és fel kell mérniük a helyi viszonyokat, meg kell állapítaniuk, melyek az erős és gyenge oldalak, és milyen lehetőségekre, illetve adottságokra lehet támaszkodni. Az így elrendezett információkból kiindulva a helyi szereplők stratégiát dolgoznak ki, amelynek részeként a térség helyzetét javító projekteket valósítanak meg.
A projektek nem hatalmas, korszakalkotó, az egyik pillanatról a másikra megvalósuló ötletek, hanem kis lépéseket tartalmazó változások, amelyek gyakran azt eredményezik, hogy a kistérségnek pozitívabbá válik a megítélése, megújul a közösségi szellem, a közösségi lendület tovább folytatódik, és újabb, a közösség által szükségesnek tartott feladatokat végeznek el.
Idővel ezek az eredmények beérnek, és a külső befektetők szemében vonzóbbá válik az adott kistérség. A helyi vállalkozói környezet javításával az előremutató kezdeményezések nemcsak az új, hanem a meglévő vállalkozásoknak is kedvezőbb lehetőségeket teremtenek.
Mindkét modell megmutatta, hogy ha a helyi szereplők összefognak és közösen látnak neki saját problémáik megoldásához, akkor igen figyelemreméltó eredményeket érhetnek el.
A jövő
A Gyors Reagálás Projekt 1999. július 30-án befejezte magyarországi küldetését. A Gazdasági Minisztérium vezető koordinációs tevékenységével tárcaközi (a Miniszterelnöki Hivatal, a Gazdasági, a Szociális és Családügyi, a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium, a továbbiakban: Tárcák közötti) együttműködés bontakozott ki annak érdekében, hogy egyrészt tovább folytatódjék az öt éven át Magyarországon működő Gyors Reagálás Projekt, ezáltal a felhalmozott szellemi értékeket, tapasztalatokat hasznosítsák, másrészt megvalósuljon a helyi, kistérségi, megyei, regionális terület- és vidékfejlesztési (gazdaság- és foglalkoztatás-fejlesztési) programok összehangolása, közös finanszírozása.
A Tárcák a modelleket alkalmasnak tartják a kistérségi, megyei, regionális együttműködés és partnerség kibontakoztatására, továbbfejlesztésére, a helyi térségfejlesztési, gazdaságfejlesztési koncepciók kidolgozására, valamint a központi, regionális, megyei és helyi szintű forráskoordinációra.
A Tárcák a megállapodás keretében együtt kívánnak működni abban, hogy a projekt által rendelkezésükre bocsátott tapasztalatokat a hazai gazdasági-foglalkoztatási szerkezetváltás, a hátrányos helyzetű rétegek és kistérségek, valamint a megcélzott ágazatok és csoportok felzárkóztatása során hasznosítsák, kiemelten
- a gazdaság élénkítése,
- a mikro-, kis- és középvállalkozások számára vonzó üzleti környezet megteremtése,
- a vállalkozások profilváltása, valamint a költségvetési reform miatt bekövetkező létszámcsökkentések negatív hatásainak gyors kezelése,
- a vidéki népesség foglalkoztatási helyzetének javítása,
- új munkahelyek teremtése,
- a hazai munkaerő alkalmazkodóképessége, képzettségi szintjének emelése, a modern piacgazdaság elvárásaihoz történő igazodása az élet minőségének javítása érdekében.
Ezen megállapodás részeként a Gazdasági Minisztérium javaslatára a Munkaerő-piaci Alapot irányító testület (MAT) 1999- 2000-re 100 millió forintot biztosított arra, hogy a HGVK modell az OFA központi kísérleti programjaként tovább terebélyesedjék.
Rátvai Miklós| A csoportos létszámleépítés hátrányos következményeinek enyhítését célzó támogatás |
|---|
|
A Munkaerő-piaci Alap foglalkoztatási alaprészéből támogatás nyújtható a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény, a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény, továbbá a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény hatálya alá tartozó munkaadó részére az előzőekben felsorolt törvényekben szabályozott, általa végrehajtandó csoportos létszámleépítésnek a munkavállalókat, köztisztviselőket, közalkalmazottakat (a továbbiakban együtt: munkavállalók) érintő hátrányos következményei enyhítéséhez.
Támogatási feltételek A támogatás feltétele, hogy a munkaadó
A munkaadó részére a csoportos létszámleépítésben érintett telephely(ek)en létrehozandó MEB(-ek) működéséhez, legfeljebb tizenkét hónapra történő felhasználásra, bizottságonként legfeljebb egymillió forint vissza nem térítendő támogatás adható. A munkaügyi központ a támogatás mértékét a térség munkaerő-piaci helyzetétől, a csoportos létszámleépítésben érintett munkavállalók számától és az e célra rendelkezésre álló pénzügyi keret nagyságától függően határozza meg. A támogatás iránti kérelem A támogatás iránti kérelmet a munkaadó a munkaviszony, a közszolgálati és közalkalmazotti jogviszony megszüntetésére vonatkozó intézkedésének – a csoportos létszámleépítésben érintett munkavállalókkal történő – közléséig nyújthatja be a létszámleépítéssel érintett telephelye(i) szerint illetékes munkaügyi központhoz. A kérelemnek tartalmaznia kell a munkaadó
A támogatás iránti kérelemhez mellékelni kell a konzultációban részt vevők részére megküldött írásos tájékoztatót, valamint a konzultációban részt vevők által, a MEB létrehozására megkötött előzetes együttműködési megállapodást. A támogatás felhasználása A támogatás a MEB működésével összefüggő kiadásokra használható fel, így különösen:
A támogatás nem számolható el azokra az ingyenes szolgáltatásokra, amelyeket a munkaügyi központ vagy megbízásából közhasznú szervezet nyújt a létszámleépítésben érintett munkavállalók számára. A támogatás folyósítása A támogatásról szóló államigazgatási határozat tartalmazza a támogatás folyósításának feltételeit, mértékét, időbeni ütemezését. A támogatás folyósítása akkor kezdhető meg, ha a munkaadó a munkaügyi központ részére teljesítette a létszámleépítésre vonatkozó, külön törvényben meghatározott tájékoztatási kötelezettségét. A munkaadó a támogatást – a munkaügyi központ határozatában meghatározott módon – köteles visszafizetni, ha a jogszabályban, illetve a támogatásról szóló államigazgatási határozatban meghatározott feltételeket megszegi. |
