Alkalmi munkakönyv

Évek óta vitatott az alkalmi munka feltételeinek szabályozása. A megoldást az alkalmi munkavállalói könyv bevezetése sem hozta meg. A közeljövőben az eddig főként magánmunkáltatókat érintő jogszabály újabb módosítása várható. Várhatóan bővülhet az alkalmi munkavállalókat foglalkoztatók köre, de a közteherjegy ára nem csökken.

Az alkalmi munkavállalás szabályozására 1997-ben törvény született, amely a magánszemély munkáltatóknak lehetővé tette az alkalmi munkavállalói könyvvel (AMK) való foglalkoztatást. A törvényalkotók alapgondolata az volt, hogy elsősorban annak a munkáltatói körnek az igényeit kell figyelembe venni, amelynek tagjai alkalomszerűen (nem rendszeresen) foglalkoztatnak idegen munkaerőt, akik tehát a munkajogi, az adóügyi, a társadalombiztosítási és a számviteli kérdésekben nem elég jártasak.

Mint ismeretes, a törvény alkalmi foglalkoztatásnak azt minősíti, ha a munkáltató ugyanazzal a munkavállalóval naponta, legfeljebb öt egymást követő napon munkaviszonyt létesít. További korlát, hogy az alkalmi munkaviszony ugyanannál a munkáltatónál egy hónapon belül legfeljebb 15 nap, egy éven belül pedig kilencven nap lehet.

Visszaélésre gondoltak

Az alkalmi munkavállaló az AMK birtokában ismételten jogot szerezhet munkanélküli ellátásra, egészségügyi szolgáltatásra. Alkalmi foglalkoztatás esetén az alkalmi munkavállalói könyvben a munkáltató közteherjeggyel teljesíti az összes befizetési kötelezettséget. Ez magában foglalja a munkáltatói és munkavállalói befizetéseket egyaránt.

Szakmai és érdekegyeztetési viták során nem sikerült elérni, hogy az 1997. évi törvény elfogadásakor a munkáltatói kört bővítsék. A jogalkotók attól tartottak, hogy a közteherjegy alkalmazásával egyes munkáltatók visszaélhetnek, gondolván, hogy így olcsóbb lesz számukra a foglalkoztatás.

Mint már említettük, a közteherjegy tartalmazza az összes munkaadói és munkavállalói közterhet, de ezeket elég magas értékben állapították meg, és ezért még a magánmunkáltatónak sem volt elég vonzó az ilyetén foglalkoztatás, amely csak egyes kifizetési sávokban bizonyult kifizetődőnek.

Az elmúlt két év tapasztalatai szerint a várakozásokhoz képest feleannyi AM-könyvet váltottak ki. Az alkalmi munkavállalók a kiváltott AM-könyveknek is csak mintegy a felét adták le a munkaügyi központoknak. Ennek oka az lehet, hogy a könyvet ugyan kiváltották, de nem végeztek munkát vele, vagy nem tudatosult a használójukban, hogy ez igazolás, amelynek alapján jogosultakká válhatnak például munkanélküli-ellátásra, de előfordulhat, hogy pusztán elfelejtették leadni.

Jellemző, hogy döntően a regisztrált munkanélküliek váltják ki az AM-könyvet, ezen belül egyenlő arányban vannak a jövedelempótló támogatásban és a munkanélküli-járadékban részesülők. (A munkanélküli-járadékot azokra a napokra nem fizetik ki, amikor a munkavállaló legálisan alkalmi munkát végez.)

Munkáltatói kör kiterjesztése

Az AMK-val való alkalmaztatás magánszemély munkáltatóra való leszűkítése nem segítette elő a feketefoglalkoztatás visszaszorítását. Ezért a Szociális és Családügyi Minisztérium az 1997. évi LXXIV. törvény módosítását tervezi.

A javaslat szerint az AMK-val való foglalkoztatást kiterjesztenék. Munkáltató az lehetne, aki jogképes (a Munka Törvénykönyve 73. §-ában meghatározottak szerint). Ugyanakkor a közszféra munkáltatóira nem tervezik a kiterjesztést, mert az ütközne a közszolgálati, közalkalmazotti illetmény- és kinevezési rendszerrel.

Az előterjesztők szerint az atipikus foglalkoztatásra igény elsősorban a kis- és középvállalkozóknál lesz. Foglalkoztatáspolitikai szempontból is indokoltnak tartják az AMK-val való foglalkoztatás körének szélesítését, mert a munkanélküliek ellátó rendszerének tervezett átalakítása azt igényli, hogy a munkanélküli-ellátás szüneteltetése esetén, amennyiben nincs mód klasszikus munkaviszony létesítésére, valami legális lehetőség mégis legyen a foglalkoztatásra.

A fekete fehérítése

Munkaadói szempontból jónak tűnik, hogy az AMK beiktatásával a versenyszféra egészében mód nyílna alkalmi munkákra munkavállalókat alkalmazni egyszerűbben és legálisan. Ezzel elérhető lenne, hogy az eddigi, nem legális foglalkoztatás egy része legálissá alakulna. Ehhez persze arra is szükség van, hogy a közteherjegy megvásárlása vonzó legyen a munkaadó számára. Jó lenne, ha kezelése valamivel kevesebb adminisztrációt igényelne, mint a klasszikus foglalkoztatási formákkal kapcsolatos előírások betartása, másrészt, ha a munkabérre vásárolandó közteherjegy értéke alatta maradna a normál munkaviszony munkabérre rakodó költségeinek. A tervezet készítőinek szándéka szerint a közteherjegy átlagos értékét azonban úgy állapítanák meg, hogy az adó, illetve járulékkedvezményt ne tartalmazzon.

A szakszervezetek a munkaügyi ellenőrzést az AMK alkalmazására is ki kívánják terjesztetni, és beleszólást igényelnek, hogy a munkaadó kit kíván foglalkoztatni a könyvvel. A munkaadók számára e kívánságok az érvényes jog keretein belül megoldhatóak, de nem méltányolnának újabb szakszervezeti jogosultságokat. A lényeg azonban mégis az, hogy a közteherjegy drága.

A jelenleg hatályos törvény szerint:

A befizetett közteherjegy alapján megváltott ellátási alap a munkavállaló részére 900 forint/naptól 2300 forint/napig terjed. A tárgyalások során változtak a közteherjegy értékének variációi, a legutóbbi elképzelésnél a közteherjegy értéke a kifizetett munkadíj 80-86 százaléka között lenne, és ezzel nem emelkedik arányosan az ellátási alap. A munkabérre vetített 80-86 százalékos kifizetett közteherjegy lényegében megegyezik azzal a teherrel, amit a normál munkaviszony esetében kell kifizetni. Idetartozik a munkavállaló által fizetendő 8 százalék nyugdíjjárulék, az 1,5 százalék munkavállalói járulék, a 20 százalékos szja-előleg. A munkaadó által fizetendő 33 százalék tb-járulék, a 3 százalék munkáltatói járulék és a napi 130 forint egészségügyi hozzájárulás. Ilyen terhek mellett valószínűsíthető, hogy a feketemunka tovább él.

Előnyök – hátrányok

Végiggondolva az alkalmi munkavállalás legalizált formáját, megállapítható, hogy a költségvetésnek, ha nem is nagymértékben, de a feketefoglalkoztatáshoz képest mégis többletbevételt hoz. A munkavállaló jogosultságot szerez további munkanélküli-ellátásra, egészségügyi (nem pénzbeni) szolgáltatásra, és valamilyen formában bekerülhet a munkaerőpiac hatókörébe. A munkaadó szaladgálhat (a postán is kapható) közteherjegy után, és még azzal is van adminisztrációja. Egyetlen előnye e formának: ha munkaügyi ellenőrzést kap, akkor elkerülheti a büntetőszankciókat.