Hosszas, közel nyolcéves előkészítés után Magyarország csatlakozott az Európai Szociális Chartához, miután Őry Csaba, a Szociális és Családügyi Minisztérium államtitkára a múlt hónap elején Brüsszelben átnyújtotta a ratifikációs okmányt az Európa Tanács főtitkárának. Az államtitkár szavai szerint a hivatalos aktus nem valaminek a vége, hanem új folyamat kezdete.
Az 1961-ben elfogadott Európai Szociális Charta a világ legkiemelkedőbb jelentőségű szociális egyezménye. A chartát, amely 19 alapvető szociális és gazdasági jogot rögzít, az Európai Unió is elismeri mint a szociális normák alapvető dokumentumát. Az egyezményhez, amelynek betartását szigorú ellenőrzési mechanizmus útján vizsgálják, már a legtöbb európai ország csatlakozott, beleértve a közép-kelet-európai régió államait is.
A magyar ratifikációs okmány átadásának ebből következően igen fontos külpolitikai jelentősége van: az Európai Unió ugyanis néhány éve mintegy belépőjegyként írja elő a szociális charta aláírását a csatlakozni kívánó országok számára. A charta nemzetközi jogi súlya is növekedni látszik, miután a közelmúltban hatályba lépett Amszterdami Egyezmény is a szociális normák alapdokumetumaként említi.
A chartát az Antall-kormány népjóléti minisztere írta alá 1991 decemberében. Ez az aktus a jövőbeni megerősítés szándékát, s egyben azt is jelezte, hogy a magyar jogrend rövidesen megfelel majd az előírásoknak. Az aláírást többéves, folyamatos elemző és jogharmonizációs munka követte, a munkálatokat tárcaközi bizottság koordinálta. A parlament végül az idén júniusban döntött a charta részleges megerősítéséről.
Amit vállaltunk
A ratifikáció során hazánk a 19 cikkből 12-t magára nézve kötelezőnek ismert el, vállalva, hogy az azokban foglalt jogok teljesüléséről rendszeresen beszámol az Európa Tanács illetékes testületének, illetve hogy azokat a charta szigorú ellenőrzési mechanizmusa keretében az európai szakértők megvizsgálhatják. Mint Ôry Csaba államtitkár elmondta: a vállalások teljesítésének elmulasztása miatt ugyan nincsenek külön szankciók, ám az Európa Tanács természetesen nyilvánosságra hozza, ha valamely ország mégsem tudja érvényesíteni a vállalt szociális jogokat. Ennek pedig nemcsak külpolitikai, de jelentős gazdasági következménye is lehet.
Mindezek miatt a magyar fél úgy döntött: ebben a pillanatban csak azon cikkelyeket vállalja, amelyek teljesüléséért valóban felelni tud (a csatlakozási követelmények szerint minimum 10 cikkelyt alá kell írni).
A vállalt pontok a következők:
- cikk – A munkához való jog
- cikk – Az igazságos munkafeltételekhez való jog
- cikk – A biztonságos és egészséges munkafeltételekhez való jog
- cikk – Szervezetalakítási jog
- cikk – A kollektív alkuhoz való jog
- cikk – A dolgozó nők védelemhez való joga
- cikk – A pályaválasztáshoz szükséges tájékozódáshoz való jog
- cikk – Az egészség védelméhez való jog
- cikk – A szociális és egészségügyi segítségre való jog
- cikk – A szociális jóléti szolgáltatásokból való részesülés joga
- cikk – A család joga a szociális, jogi és gazdasági védelemre
- cikk – Az anyák és gyermekek joga szociális és gazdasági védelemre
A listán végigtekintve látható, hogy ezen pontok szinte mindegyikére már hatályban levő jogszabályok vonatkoznak. A magyar állampolgárok számára ezért a ratifikáció gyakorlati változást nemigen hoz. Korántsem mellékes azonban, hogy ezen jogok érvényesülése fölött mostantól európai bírák őrködnek.
A charta ratifikációja a legtöbb pontban pluszköltségeket sem okoz. Kizárólag a 13., a szociális és egészségügyi segítségre való jogról rendelkező passzus az, amely számítások szerint évi mintegy 100 milliós kiadással jár majd, mégpedig azért, mert a dokumentum szövege szerint ezt a jogot a többi aláíró ország nálunk élő polgárainak is élveznie kell.
Ami kimaradt
Nem vállalta Magyarország többek között a tisztességes díjazáshoz való jog érvényesítését. Mint Könczei György, a charta magyar felelőse elmondta, ez a pont azért nem került a ratifikáltak közé, mert a charta ellenőrzési mechanizmusa szerint a jog csak akkor teljesül, ha a minimálbér eléri az átlagbér 67 százalékát. Ezt a mai magyar termelékenységi-jövedelmezőségi viszonyok nem teszik lehetővé.
Ugyancsak anyagi okokra (is) visszavezethető, hogy nem kerülhetett a listára a társadalombiztosításhoz való jog, amely szintén előírja, hogy egymás polgárai számára azonos elbánást, lehetőségeket kell teremteni, s lehetővé tenni a megszerzett tb-jogok csorbítatlan átvitelét a szerződő országok között. Ráadásul e pont alatt az ellenőrzési mechanizmus szerint garantálni kell a munkanélküli-ellátások folyamatos emelését, ami alapvetően ellentétben áll a kormány szándékaival.
A kimaradt pontok között van a 18. cikkely, amely a Más szerződő fél területén való vállalkozás joga címet viseli, s gyakorlatilag a szerződő országok közötti szabad munkaerő-áramlásról szól. Ezt azért nem lehetett most elfogadni, mert miként Könczei György fogalmazott: a magyar jogrend még nem igazán idegenvállalkozás-barát". Nyilvánvaló azonban, hogy a jogrend mellett ma még a gazdaság sem kellően felkészült olyan fokú liberalizációra, ami ezt lehetővé tenné.
Vannak mindezek mellett olyan pontok is, amelyek teljesítését ugyan most még nem vállalta az ország, de várhatóan a közeljövőben már megteheti. Ilyen a 7. cikkely, amely a gyermekek és fiatalok védelemhez való jogát rögzíti, illetve a 15. cikkely, amely a fizikailag vagy szellemileg fogyatékos személyek szakmai képzésre, rehabilitációra és a társadalomba történő újra beilleszkedésre vonatkozó jogait fogalmazza meg.
Ez utóbbi, a fogyatékosokról szóló szabály a hatályos törvény szerint akár vállalható lett volna, hiszen a jogszabály számos, a chartában is szereplő előírást tartalmaz. Ugyanakkor a fogyatékos emberek középületekbe való bejutása, közlekedése ma még nem megoldott. A charta magyarországi felelőse reméli, hogy egy-két éven belül e körülmények javulnak annyit, hogy a 15. cikkelyt is ratifikálhassák.
Ugyancsak a közeli jövőben várható, hogy hazánk vállalja a 10., a szakmai képzéshez való jogról szóló cikkely garantálását. Könczei György szerint ez lehet az a cikkely, amit a leghamarabb aláírnak a most kihagyottak közül. Vélhetően hosszabb időtávban kerülhet csak sor a 19. cikk elfogadására. Ez a bevándorló munkások és családjuk védelemre és segítségre való jogát rögzíti, meglehetősen széles spektrumban, az utazástól, az egészségügyi és szociális ellátásokon túl a közigazgatási eljárásokig.
A jövő
Mint látható, a nem vállalt kötelezettségek egy részének érvényesítése komoly gazdasági hatásokkal jár, ám világos az is: az európai uniós csatlakozáshoz közeledve a legtöbb cikk nem lesz megkerülhető. A ratifikációval a kormány vállalta, hogy a jövőben folyamatosan dolgozik újabb és újabb jogok garantálásán. A cél az, hogy néhány éven-évtizeden belül a magyar állam az Európai Szociális Chartában rögzített mind a 19 jog maradéktalan megvalósulásáért garanciát tudjon vállalni.
T. É.
