A vállalkozások a tapasztalatok szerint – némely ágazatban az átlagosnál gyakrabban – kerülnek válsághelyzetbe. A piacon maradás egyik lehetősége a költségcsökkentés, ezen belül is az ésszerűbb munkaerő-felhasználás. Cikkünkben a vállalkozások létszámgazdálkodását elemezzük, valamint azt, hogy milyen az együttműködésük a munkaügyi központokkal.
A fejlett piacgazdaságokban többféle olyan megoldást is ismernek, amellyel humánusan lehet megoldani egy-egy nehéz helyzetbe került vállalat munkaerőgondjait, Magyarországon még, úgy tűnik, a cégek általában a legegyszerűbbnek látszó módszert, az elbocsátást választják. A válsághelyzetekben az alkalmazkodás is nehéz a cégek többségének, hiszen a bajba jutottak közül sokan külső, kamarai vagy állami segítségre várnak. Az elmúlt évben augusztustól a magyar gazdaságban a cégek egy része számára meghatározó volt az orosz válság, majd pedig a jugoszláviai háború.
A nagyobb sokkot vélhetően az orosz helyzet okozta, hiszen ez több ágazatban jelentős exportcsökkenéssel járt, így például az élelmiszeripar egyes olyan területeit mint a húsfeldolgozás, a malomipar, az orosz vásárlások csökkenése fölöttébb érzékenyen érintette, de a krízis a gyógyszeripar számára is visszaesést hozott, s nehézséget okozott a közútijármű-gyártásban, illetve a műanyagiparban is. A válságot megelőző évben, 1997 közepétől a vállalkozások jellemzően létszámbővítést terveztek. Ám 1998 közepe táján ez a hajlandóság eltűnt.
Hirtelen emelkedés
Ezt követően rövid ideig egyensúly alakult ki a leépíteni és bővíteni szándékozók között, majd pedig egyre több cég dolgozókat bocsátott el, illetve ezt tervezte. Egyes esetekben a foglalkoztatási gondokon más módon is próbáltak segíteni, hiszen előfordult, hogy előrehozott szabadsággal, az éves karbantartások elvégzésével próbálták az értékesítési nehézséget áthidalni. A GKI Gazdaságkutató Rt.-nél úgy vélik, a válság időszakában tapasztalt exportcsökkenést nem lehet egyértelműen csak a keleti piac meggyengülésének tulajdonítani, hiszen ebben az időszakban egyes területeken a világpiacon is csökkenő tendenciákat lehetett tapasztalni.
Az Országos Munkaügyi Módszertani Központ (OMMK) összefoglaló adatai szerint tavaly az év első kilenc hónapjában a megyei munkaügyi központok havonta átlagosan 38, elbocsátásokról szóló bejelentést kaptak. E szám októbert követően havonta átlagosan 75-re emelkedett. A jelentős növekedést egyértelműen az orosz válságnak tulajdonítják.
A tapasztalatok szerint azonban a cégek megpróbálják elkerülni a felmondást, s lehetőségeket keresnek a foglalkoztatottak megtartására. Meg kell azonban azt jegyezni, hogy a leépítéssel kapcsolatos bejelentési kötelezettség a végrehajtott létszámcsökkentéseknek csak kisebb hányadát érinti. A megyei munkaügyi központoktól kapott tájékoztatás szerint a cégek az orosz válság miatti elbocsátásokat gyakorta úgy oldották meg, hogy dolgozóiktól közös megegyezéssel váltak meg, illetve gyakori volt az is, hogy a határozott idejű munkaszerződést nem hosszabbították meg. A termeléscsökkenés miatt elbocsátottak több esetben ígéretet kaptak arra, hogy a termelés felfutása esetén ismét munkát kapnak.
A munkaügyi központok szerint az orosz válság miatti létszámcsökkentés nem volt országos jelenség, tíz megyét ugyanis egyáltalán nem, vagy csak csekély mértékben érintett. A tapasztalatok szerint az elbocsátottaknak csak kisebb hányada regisztráltatta magát munkanélküliként, így feltételezhető, hogy többségük, főként a fővárosban és az érintett megyék egy részében el tudott helyezkedni. Figyelemre méltó az is, hogy az elbocsátások elsősorban a fizikai dolgozókat érintették, a betanított és segédmunkásokat éppúgy, mint a szakmunkásokat.
Az OMMK adatai szerint az élelmiszer-feldolgozó üzemekből összesen csaknem ezer dolgozót bocsátottak el, s nagyjából ugyanennyi dolgozónak mondtak fel az Ikarus különböző telephelyein, valamint a cég beszállítói körében. A gyógyszeriparban – az eddigi adatok szerint – mintegy 200 főt érintett a leépítés. Arra viszont még ma sem lehet pontos választ adni, hogy az agrárágazatot az orosz export visszaeséséhez kapcsolódóan, közvetetten, a feldolgozókon keresztül mennyiben érintette, illetve érinti a válság. Egyes ágazatokban – a bőr-, a műanyagipar, a fémfeldolgozás és az üvegipar –, ahol csekélyebb mértékben hatott a válság, szintén szükségesnek tűnt a létszámcsökkentés, ám ezen cégek egy része részben munkahely-megőrzési támogatás révén, részben saját erőből meg tudta oldani gondjait.
Elkerülhetetlen összeomlás
Az elemzők szerint azonban, bár a gyárak bezárása vagy a nagyobb létszámleépítés egyes esetekben közvetlenül az orosz válságnak tulajdonítható, e lépések egyébként is elkerülhetetlenek lettek volna. A válság ezt a folyamatot csak felgyorsította. Ezekben az esetekben az okok mélyebben gyökereznek, hiszen az elavult géppark, a múltban keresendő likviditási gondok, a nem megfelelő minőségű termék, a korszerűtlen termékszerkezet miatti versenyképtelenség előbb-utóbb felszínre hozta volna a problémákat.
A jugoszláv háború fő vesztese (a közvetlenül érintettek mellett) hazánkban – a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) felmérése szerint – elsősorban az idegenforgalom és a szállítási, szállítmányozási ágazat lett. Igaz, pontosan számszerűsíteni nem lehet a már elszenvedett károkat sem, főképp pedig nem lehet megbecsülni, hogy a háború milyen gazdasági következményekkel jár majd hosszú távon. Egyelőre az idegenforgalomban dolgozó vállalkozások 77, a közlekedésben és szállításban tevékenykedők 60 százaléka kért segítséget működőképességének fenntartásához. A segítséget kérők aránya az ipar-építőipar, valamint a kis- és nagykereskedelem területén 43-43 százalék. A károk elsősorban a délkeleti országrész cégeit érintették, de a nehéz helyzetbe került közlekedési cégek főképp a fővárosban működnek.
Az érintett cégek mintegy 27 százaléka elbocsátásokban látta a megoldás kulcsát. A válság esetenként vállalkozások, főként mikrovállalkozások (18 százalékuk) megszűnésével is fenyegetett. A háborús válság leginkább a déli és keleti országrész cégeit érintette, ahol egyébként is jelentős a munkanélküliség. A májusi adatok szerint például míg országosan 9,6 százalékot, a fővárosban 3,8 százalékot regisztráltak, addig Békés megyében 12,4 százalék, Csongrádban 8,2 százalék, Jász-Nagykun-Szolnok megyében pedig 13,4 százalék az állástalanok aránya. Ha a nehéz helyzetbe került cégek nem kapnak valamiféle segítséget, akkor az elbocsátott alkalmazottak tovább növelik az állástalanok, ezen belül is alkalmasint a tartósan munkanélküliek számát. A térségben működő más cégek ugyanis nem képesek foglalkoztatni a túlkínálatot.
Kieső export
Az orosz válság a Globus-csoport debreceni gyárát is érintette, hiszen a Deko Food Konzerv és Hűtőipari Rt.-nek komoly exportvisszaesést okozott az orosz piac fizetőképtelensége. Ehhez járult még – szintén az orosz válsághoz kapcsolódva –, hogy a mélyhűtött termékek exportja Nyugat-Európába drasztikusan csökkent. Ehhez a cég szállította volna az alapanyagot. Számottevő kormányzati segítséget nem kaptak, így a cég vezetésének (bár többféle foglalkoztatási lehetőség is szóba került) az elbocsátás mellett kellett döntenie – közölte Temesfői István, a Globus-csoport elnöke. Amíg tavaly januárban még 1500 dolgozót foglalkoztattak, addig júliusban ez a szám 1350-re csökkent. Az elmúlt időszakban nem sokat javult a cég helyzete, hiszen még mindig nincsenek az idei évre érvényes szerződések, s így a szezontermékekből 30-40 százalékkal kevesebbet dolgoztak fel, mint a válságot megelőző években ugyanebben az időszakban.
Az orosz válság miatt a gyümölcs-, zöldségfeldolgozással és -nagykereskedelemmel foglalkozó nyíregyházi székhelyű EKO Kft. számára is az elbocsátás tűnt a járható útnak. Az adott helyzetben más lehetőség nem volt – közölte Vitézi Ferenc vezérigazgató. Tavaly júniusban még 1200 dolgozója volt a cégnek, az idén, az év közepére számuk 690-re apadt. A cég – amely termékeinek csaknem felét szállítja a FÁK piacaira – tavaly 60 ezer tonna terméket exportált, ám az idén ez a mennyiség várhatóan csökkenni fog mintegy 10 ezer tonnával. Ráadásul az előállított termékek szerkezete is megváltozott, ami szintén az elbocsátás irányába hatott.
Vizsgázó munkanélküliek
Bár a munkaügyi központok a válsághelyzetekben mindent megtettek, illetve megtesznek a foglalkoztatási gondok enyhítése érdekében, erre csak korlátozott lehetőségük van. Mint a Baranya Megyei Munkaügyi Központ illetékese elmondta, becslések szerint a meglevő állásoknak csupán mintegy 30 százaléka jelenik meg náluk. A központban havonta mintegy 2500-2600 állást kínálnak, és összesen csaknem 1100 embert tudnak elhelyezni. Ez kevés akkor, ha a regisztrált munkanélküliek számához hasonlítjuk. Baranyában ugyanis idén május végén 18-19 ezer munkanélkülit regisztráltak. A cégek körében az nem gyakorlat, hogy csak a munkaügyi központon keresztül keressenek dolgozót egy-egy állás betöltésére. Így igazán állandó partnerkörük nincs is, inkább évente visszatérő cégekről lehet beszélni. A vállalatok jellemzően két esetben kérik a munkaügyi központok segítségét. Egyrészt, amikor nagy cégek jelentős létszámfejlesztésről döntenek, másrészt pedig a kis és nagy cégek egyaránt szezonmunkások felvételére szánják el magukat.
A mai igények új helyzet elé állították a munkaügyi központot is, hiszen ma már a munkaadók a képességet nézik, s nem a papírokra kíváncsiak. Így egy-egy állástalan kiközvetítése sem olyan könnyű, mint korábban volt. Ma már ugyanis tesztekkel, gyakorlati feladatokkal kell mérni a képességet, s csak ezt követően, ha megfelelt, lehet kiközvetíteni a munkát keresőt. Baranyában az elmúlt időszakban ilyen feladat volt, amikor a mikroelektronikai iparba 300 betanított munkást kerestek. Itt nagyon fontos például a színlátás, az éleslátás, illetve a monotóniatűrő képesség. Mindezt meg kellett vizsgálni, mielőtt egy-egy álláskeresőt kiközvetítettek.
Baranyában a privát munkaközvetítő irodák – amelyek száma nem éri el a tízet – nem komoly versenytársai a megyei központnak. Sok esetben még együttműködési megállapodást is kötöttek velük, így ügyfeleket, álláslehetőségeket adnak át egymásnak.
A Veszprém Megyei Munkaügyi Központ – amely egyedül működik a megye munkaügyi piacán, hiszen nincs bejegyzett magán-munkaközvetítő Veszprémben – tapasztalata szerint sem igénylik a cégek a folyamatos együttműködést. Egyes esetekben, a nagyobb fejlesztésekkor, illetve a szezonmunkáknál kérnek segítséget. Manapság Veszprémben egyébként ritka a nagyobb létszámot igénylő fejlesztés. Egy ilyenről kaptak már tájékoztatást, hiszen az IBM Slider 500 fő körüli fejlesztést tervez az idén és jövőre. Munkaerő-felvételre a második félévben lehet számítani, a létszámbővítést apránként, az év végéig hajtják végre. A tapasztalatok szerint nem ritka, hogy a cégek sajtóhirdetés útján keresnek munkaerőt.
A munkáltatóknak a munkaügyi központokra elsősorban akkor van szükségük, ha alacsony képzettségű munkaerőt keresnek például közhasznú munkára, illetve pályakezdő alkalmazása esetén. Ezekben az esetekben a munkaügyi központ közreműködése a támogatások miatt elkerülhetetlen.
Közhasznúan
Ha a versenyszektorban működő cégeknek nem is, a foglalkoztatás elősegítését célul kitűző társaságoknak szükségük van a munkaügyi központok folyamatos segítségére – vélekedik Pirisi Péterné, a Munka Pécs-Baranyáért Tranzit Foglalkoztatási Közhasznú Társaság igazgatója. A tranzit foglalkoztatási modellt német minta alapján, német segítséggel honosították meg Baranya megyében. A kht. célja a munkanélküliség enyhítése a halmozottan hátrányos helyzetű állástalanok körében. Képzési programokat szerveznek, szociális problémákat oldanak meg, és foglalkoztatási lehetőségeket keresnek. Az első körben állami támogatással munkalehetőségeket teremtenek, munkahelyeket őriznek meg, a második körben – jó esetben – a versenyszférában helyezik el az álláskeresőket. A programok fedezetét több forrásból teremtik elő. Így például pályáznak a közmunkaprogramokra, a Soros Alapítványnál és a megyei munkaügyi központoknál.
Jelenleg nyolc program van folyamatban elsősorban az építőipar és a városüzemeltetés területén. Ezek közül az igazgató példaként az energiaracionalizálási programot említette, ahol a munkanélküliek szigeteléssel kapcsolatos ismereteket sajátítanak el. Így a tanulás ideje alatt a 160 állástalan meghatározott idejű munkaszerződéssel a kht. alkalmazottja, majd a szakismeretek elsajátítása után önálló vállalkozásba tudnak kezdeni, illetve el tudnak helyezkedni. Sajnos, számos példa van arra is, hogy ez nem sikerül, és az állástalan visszakerül a kht. állományába. A társaság 1996-os megalakulását követően idén tavaszig mintegy 2 ezer főt foglalkoztatott, és közülük 340-en tudtak a versenyszférába elhelyezkedni.
A kht. úgynevezett szocio-ökonómiai üzem létrehozását tervezi a közeli jövőben, ami asztalosüzemből és fémfeldolgozó üzemből állna, ahol a közterületi bútorok karbantartásával, gyártásával foglalkoznának. Itt szintén csak hátrányos helyzetű munkavállalókat alkalmaznak majd.
Részmunkaidőben
A legutóbbi felmérések szerint Magyarországon tíz alkalmazottból átlagosan egy dolgozik változó, kilenc pedig állandó munkarendben. A két csoportban igen jelentős a nemek szerinti különbség. Ugyanis a rendszeresen heti 40 óránál kevesebbet dolgozók háromnegyed része nő és csak a többi férfi. Igaz, e háromnegyed rész nem azonos a részmunkaidős dolgozókkal. A részmunkaidős foglalkoztatás ugyanis a törvényesnél vagy kötelezőnél rövidebb ideig tartó munkavégzés. E foglalkoztatási forma mára már a legrugalmasabb formává vált, hiszen hossza és beosztása naponta, hetente vagy évente variálható, illetve a teljes munkaidős foglalkoztatással kombinálható. Ezek miatt az előnyök miatt az OECD-országokban ma már többé-kevésbé elterjedt.
Magyarországon némiképp más a helyzet. A részmunkaidős foglalkoztatás a rendszerváltozás előtt csak igen szűk körű volt. E téren némi változás történt a '90-es évek elején, hiszen akkor a munkanélküliség enyhítésében e formának lett volna szerepe. Egy 1993-ban elvégzett kutatás szerint a teljes munkaidőben foglalkoztatottak mintegy 20 százaléka – a férfiak 15, a nők 30 százaléka, körülbelül 800 ezer munkavállaló – vállalta volna a részmunkaidőt. Az igény nemcsak a munkavállalók, hanem a munkaadók részéről is megvolt. Ám e lehetőség kihasználása érdekében gyakorlatilag mind a mai napig nem történt semmi. Ráadásul még a kormány is olyan konstrukciókat dolgozott ki, illetve tart életben, amelyek a munkaerőpiac elhagyására ösztönzik a dolgozókat és a munkaadókat. Mindezek hatására egy 1995-ös felmérés szerint, ahol már csak a női dolgozókat kérdezték meg, igen csekély volt az igény a részmunkaidőre. A megkérdezett 1080 nőnek csupán 10 százaléka vélte úgy, hogy számára ez kedvező lenne. E visszaesésnek egyik meghatározó oka volt a reálbérek erőteljes visszaesése is.
Foglalkoztatássegítés
1997 óta a foglalkoztatási törvény módosítása – kiegészítve egy munkaügyi minisztériumi rendelettel – a korábbinál is több lehetőséget teremt a részmunkaidős foglalkoztatásra. Eszerint a piaci szféra átmeneti likviditási gondjainak megoldásánál támogatni lehet a kisgyermekes anyák, az öregségi nyugdíjkorhatárt öt éven belül elérők és a legalább 40 százalékos munkaképesség-romlásban szenvedő dolgozók áttérését a részmunkaidőre akkor, ha ezzel elkerülhető az elbocsátás. A vissza nem térítendő támogatás magában foglalja a kieső munkaidőre járó munkabért, illetve annak járulékait vagy azok egy részét. A támogatás egy évig adható, s ez bizonyos feltételek esetén öt évig meghosszabbítható. Arról ma még nincs pontos adat, hogy e lehetőség mennyiben segítette a részmunkaidős foglalkoztatás elterjedését. Kutatók szerint e forma ma még mindenképpen csekély arányban van jelen a magyar gazdaságban.
Nemzetközi viszonylatban a '80-as évek közepétől lehet megfigyelni az úgynevezett rugalmas munkaidőrendszerek elterjedését. Magyarországon 1995-ben, a Munka Törvénykönyve módosítása során e téren is kiszélesedett a jogszabály teremtette mozgástér. Azóta egy munkáltatóra érvényes kollektív szerződés esetén 4 hónapra, több munkáltatóra kiterjedő kollektív szerződésnél pedig 6 hónapra nőtt annak a periódusnak az ideje, amin belül garantálni kell a napi átlagos 8 órás munkaidőt. 1995-ben a férfiak 7,2 százaléka dolgozott rugalmas és 8,8 százalékuk kötetlen munkarendben.
Kötött és kötetlen
A nőknél a rugalmas munkarendben dolgozók aránya ugyanannyi volt, mint a férfiaknál, ám a kötetlen munkaidőben dolgozók jóval kevesebben (4,1 százalék) voltak. Két évvel később, 1997-re a kötetlen munkaidőben dolgozók aránya a nőknél gyakorlatilag nem változott, míg a férfiaknál 16,1 százalékra nőtt – a kötött munkaidő rovására. A rugalmas munkaidő az iskolai végzettséggel arányosan nő, s ezen belül e forma a pénzügyi szektorban terjedt el a leginkább, igaz, csak a férfiak körében. Határozott elmozdulás történt a kötetlen munkaidő irányába még az építőiparban, a kereskedelemben és a szálláshely-szolgáltatás és vendéglátás területén.
Az utóbbi években egyre népszerűbbek lesznek az úgynevezett költségkímélő foglalkoztatási formák: a határozott időre szóló, a vállalkozói, alvállalkozói, megbízási munkaszerződések. Becslések szerint mintegy 800-900 ezerre tehető azoknak a száma, akiket a cégek e formák valamelyikében foglalkoztatnak. A statisztikai állományi létszám mintegy 20 százaléka meghatározott idejű munkaszerződéssel dolgozik, szintén 20 százalékra tehető a vállalkozói, alvállalkozói, illetve megbízási szerződéssel dolgozók aránya, nagyjából 1,2 millió ember. (A halmozódások kiszűrése után ez a szám 300-400 ezerrel kevesebb lehet.)
A munkaadók előszeretettel élnek e módszerekkel, hiszen számukra ezek rugalmas munkaerő-gazdálkodást tesznek lehetővé, s olcsóbbak is. Az OMMK adatai szerint leggyakrabban az 50 főnél kevesebb dolgozóval működő vállalatok kötnek határozott időre szóló, illetve vállalkozói, alvállalkozói szerződéseket, míg az ezer főnél több alkalmazottal dolgozó cégek esetében a megbízási szerződések a jellemzőbbek. Az iparágak közül a szezonális munkákban érintett cégekre – feldolgozóipar, építőipar, mezőgazdaság – jellemző, hogy élnek e lehetőségekkel. Az alvállalkozói szerződések aránya a pénzügyi tevékenység és kiegészítő szolgáltatások ágban a legnagyobb, mintegy 40 százalék. Az építőiparban ugyanez 22-23 százalékra tehető.
L. I.
