Mindennaposak lettek a munkahelyeken a munkatársakra mint potenciális vevőkre vadászó alkalmi árusok, természetessé vált, hogy kozmetikumot, ruhaneműt vagy edénykészletet árul a titkárnő vagy a tanár kolléga.
A házalókereskedés nem új jelenség, de talán soha nem öltött akkora méreteket, mint manapság. Mindenhol mindent árulnak: utcán, aluljárókban, pályaudvarokon, és most már naponta csengetnek be a lakásokba is a különféle árusok, szolgáltatók. Ma már az óvodások is tudják, hogy mi az a direkt marketing, és ha valaki szerepel a telefonkönyvben, havonta egyszer biztosan nyer" egy repülőjegyet a Hawaii-szigetekre. Nemrég botrányt kavart, amikor kiderült, hogy a rendőrség Teve utcai székházában csempészetből származó arany ékszereket árultak, ebbe bukott bele az APEH-rendőrség vezetője is.
Cikkünk az üzlethelyiségen kívüli – házaló – kereskedelmet veszi nagyító alá, és arra keresi a választ, lehet-e árusítani a munkahelyen, ha lehet, akkor mit, és milyen feltételekkel. Áttekintjük a kérdés munkajogi vonatkozásait is (melyek a munkáltató jogai, s meddig terjed a felelőssége). Az egyszerűség kedvéért a továbbiakban a munkahelyen történő kereskedelmet is házalókereskedésnek nevezzük.
Mi a házalás?
A fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény 55. §-a d) pontjának felhatalmazása alapján született meg 1998-ban a házalókereskedésről szóló 44/1998. (III. I1.) Kormányrendelet, amely meghatározza az effajta tevékenység kereteit. Sajnos a gyakorlatban a jogszabály előírásai csak kis részben érvényesülnek.
A rendelet szerint akkor beszélünk házalókereskedésről, ha az árusítás nem vásáron, piacon, vásárcsarnokon belül, az eladó üzletében, telephelyén történik, hanem ezeken kívül, különösen a fogyasztó lakásán, munkahelyén. A rendelet hatálya kiterjed arra az esetre is, amikor a fogyasztó tesz szerződéskötésre ajánlatot az eladónak.
Nem vonatkozik a rendelet az építési szerződésre, az ingatlan tulajdonjogának, illetve az ingatlanra vonatkozó más jog megszerzésére irányuló szerződésre, a biztosítási szerződésre, az értékpapír átruházására vagy a közúti személyszállítás, taxis szolgáltatás igénybevételére irányuló szerződésre még akkor sem, ha azt házalás" útján kötik meg.
Az eladó
Eladó az a természetes személy lehet, aki:
- mint egyéni vállalkozó saját nevében vagy
- gazdálkodó szervezet képviselőjeként, megbízottjaként, munkavállalójaként
köti meg az áru értékesítésére, illetve a valamilyen szolgáltatásra irányuló szerződést.
Amennyiben az eladó vállalkozó, az árusításkor köteles felmutatni a vállalkozói igazolványát, illetőleg ha cég alkalmazottjaként, megbízottjaként, képviselőjeként jár el, úgy az ezt bizonyító okiratot.
Tekintettel arra, hogy a házalás zavarhatja az emberek magánéletét, otthoni nyugalmát, a rendelet előírja, hogy házalókereskedés céljából a lakásán este 20 óra és reggel 8 óra között nem szabad felkeresni a fogyasztót, kivéve ha ehhez a fogyasztó előzetesen hozzájárult.
A házaló kereskedőknek is meg kell szerezniük a kereskedelmi tevékenységek gyakorlásához szükséges szakképesítést [ennek részletes szabályait az egyes ipari, kereskedelmi, idegenforgalmi tevékenységek gyakorlásához szükséges képesítésekről szóló 5/1997. (III. 5.) IKIM rendelet tartalmazza], erre a jogszabály 3 év türelmi időt rendel. Ha a házaló kereskedő a rendelet hatálybalépését (1998. május 1.) követő 3 éven belül nem szerzi meg ezt a képesítést, úgy 2001. május 1-je után nem folytathatja ezt a tevékenységet.
Fogyasztóvédelem
Annak ellenére, hogy a rendelet részletesen szabályozza a fogyasztóvédelemmel kapcsolatos jogokat, utólagos reklamációt – a rendeletben szabályozott fogyasztói jogok ellenére is – nehéz érvényesíteni az aluljáróban, az utcán vett rossz minőségű árunál. Ebből a szempontból a munkahelyen, a kollégától vett áru esetében talán könnyebb helyzetben van a vásárló munkatárs, hiszen az esetleges reklamációkor kéznél van az eladó.
Az európai uniós szabályok nagy súlyt fektetnek a fogyasztóvédelemre: az új, 1997-es magyar fogyasztóvédelmi törvény is a jogharmonizáció keretében jött létre. A házaló kereskedőkkel szemben azonban igen nehéz érvényesíteni a fogyasztóvédelmi jogokat, ezért az erre vonatkozó uniós szabályozások nagy hangsúlyt fektetnek arra, hogy a vásárlókat megfelelően tájékoztassák a termékről, a forgalmazóról, az eladóról, illetőleg a rossz minőségű termék kicseréléséről, visszavásárlásáról, hiszen a házaló kereskedőtől vett áru vonatkozásában sem csorbulhatnak a fogyasztóvédelmi jogok.
A magyar szabályozás [44/1998. (III. 11.) Kormányrendelet] összhangban áll az Európai Közösségek Tanácsának az üzlethelyiségen kívül kötött szerződések esetén a fogyasztók védelméről szóló 85/577/EGK irányelvével. A rendelet szerint a házaló kereskedőktől beszerzett árukra is ugyanazok a szabályok vonatkoznak, mint a rendes" kereskedelemben beszerzett árukra.
Elállási jog
A fogyasztó a szerződéskötéstől számított 8 napon belül elállhat a szerződéstől. Ha a szerződést teljesítették, a fogyasztó a szerződéskötéstől számított 8 napon belül követelheti:
- az árunak az eladó részére történő visszaszolgáltatásával egyidejűleg a vételár,
- a szolgáltatás még igénybe nem vett részére arányosan járó díj
visszatérítését.
Ezt a jogát a fogyasztó csak akkor nem gyakorolhatja, ha a megkapott hibátlan árut nem vagy csak tetemesen csökkent értékben tudja visszaszolgáltatni, illetőleg ha a szolgáltatást már teljesen igénybe vette. Az elállási jogáról a fogyasztó érvényesen nem mondhat le.
Jótállás, használati-kezelési útmutató
A fogyasztót az eladó írásban köteles tájékoztatni:
- az elállási jogáról,
- az eladó visszatérítési kötelezettségéről,
- annak a személynek a nevéről és székhelyéről (lakóhelyéről), akivel szemben e jogát gyakorolhatja (itt az egyetemleges felelős nevét, székhelyét, illetőleg a gazdálkodó szervezet adatait is fel kell tüntetni),
- a szerződés azonosításához szükséges adatokról.
Az eladó, a szolgáltató a jogszabályban előírtak szerinti jótállási jegyet, jótállásról szóló tájékoztatást, magyar nyelvű használati utasítást köteles adni a vevőnek. Ha az eladó nem tesz eleget a tájékoztatási kötelezettségének, a szerződés semmis, illetve a fogyasztó szabadul az ajánlati kötöttségéből.
A vevő jogai szempontjából talán az a legfontosabb, hogy a kereskedőt a vásárlás után, az árura adott garanciaidőn belül is meg lehessen találni, és ezáltal érvényesíteni lehessen vele szemben a törvényben biztosított jogokat. Ezért nemcsak az fontos, hogy a vevőt az eladó tájékoztassa az előbb említett adatokról, hanem az is, hogy az adatok valósak legyenek. (Ha a munkáltató észleli, hogy a munkavállalója az árusítás során elmulasztja a tájékoztatást, visszavonhatja a házalótevékenységhez adott hozzájárulását.)
A fogyasztóval szemben a szerződésből és a rendeletből eredő kötelezettségek teljesítéséért – a vételár és az arányosan járó díj visszaszolgáltatása kivételével – egyetemlegesen felel az is, aki az árut házalókereskedés céljára adta át az eladónak. A gazdálkodó szervezet felel a házalókereskedéssel megbízott munkavállalója által kötött szerződés vagy a rendeletből eredő kötelezettségek megszegésével okozott kárért.
Munkahelyi bazár
Szó volt róla, hogy munkatárs eladóval szemben könnyebb érvényesíteni a fogyasztóvédelmi jogokat. A másik oldalról is ez egyszerűbb szituáció, hiszen a munkahelyen sokkal könnyebb értékesíteni az árut, a szolgáltatást, hiszen adott a piac", az állandó vevőkör.
Kérdés az, hogy mit szól(hat) ehhez a munkáltató?
Munkáltatói hozzájárulás
A rendelet nem szabályozza a munkavállaló házaló kereskedő munkahelyen történő árusítással kapcsolatos jogait, nem is ez a rendelet célja. Csupán annyit említ meg, hogy a munkahelyen történő kereskedés is a rendelet hatálya alá tartozik. A munkahelyen egyébként házalókereskedést folytathat az ott dolgozó munkavállaló, de olyan személy is, aki nem áll munkaviszonyban a munkáltatónál, s csak alkalmanként árusít a munkahelyen. Mindkét esetben a házalónak be kell szereznie az árusításhoz a munkáltató engedélyét. A munkáltatónak a hozzájárulás előtt meg kell győződnie arról, hogy az árus a kormányrendeletben meghatározottak szerint folytathat-e egyáltalán ilyen tevékenységet. Nemleges esetben a munkáltatónak meg kell tagadnia a hozzájárulását. Ezek szerint a bevezetőben említett, elhíresült esetben a rendőrségen sem árusíthattak volna arany ékszert még akkor sem, ha vizsgálták volna az áru eredetét, ugyanis házalókereskedés során nem forgalmazható többek között sem nemesfém, sem drágakő, sem pedig az abból készült ékszer.
Első a munka
Nyilvánvaló, hogy nem minden munkahelyen, munkakörben lehet árusítással foglalkozni. Nehéz elképzelni, hogy egy vájár munkaidejében kozmetikumokat ajánl, vagy hogy egy minisztériumi vezető valamely sportszergyártó cég képviselőjeként is ténykedik a munkahelyén.
A Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (továbbiakban: Mt.) sem szabályozza konkrétan a munkavállaló munkakörén kívül eső, munkahelyén végzett árusító- (szolgáltató-) tevékenységét. Az Mt. azonban szabályozza a munkarendet, a további munkaviszony létesítésekor a dolgozó bejelentési kötelezettségét, a munkáltató utasítási jogát, a munkáltató felelősségét a munkavállalónak a munkahelyre bevitt ingóságaiért, s tiltja az olyan munkavállalói magatartást, amely veszélyezteti a munkáltató jogos gazdasági érdekeit.
Fontos hangsúlyozni a kollektív szerződések szerepét: a munkahelyen történő árusítás szabályaira külön ki lehet térni a kollektív szerződésben, meghatározva azt is, hogy mit, mikor és ki árusíthat, illetőleg ki lehet jelölni egy területet, ahol meghatározott feltételek szerint megengedett az árusítás, ahol ez nem zavarja a munka rendjét. A kollektív szerződésben azonban az effajta tevékenységet teljesen meg is lehet tiltani.
További munkaviszony
A munkavállaló házaló kereskedői tevékenysége további munkaviszonynak (ha a céggel, amelynek termékeit árusítja, munkaviszonyban áll) vagy munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonynak (idetartozik különösen: vállalkozás, megbízás, bedolgozás) minősül. Ez a főmunkahely szempontjából akkor is így van, ha a dolgozó teljesen a saját szakállára végzi az árusítást, s nem áll senkivel az előbb felsorolt jogviszonyban.
Bejelentési kötelezettség
Ha a munkavállaló a munkaviszonyának fennállása alatt további munkaviszonyt vagy munkavégzésre irányuló jogviszonyt létesít, köteles azt a munkáltatónak bejelenteni [Mt. 108. § (1) bekezdés]. A munkáltató – eltérő megállapodás hiányában – akkor tilthatja meg az ilyen jogviszony létesítését, illetve akkor kötelezheti a jogviszony megszüntetésére a munkavállalót, ha a további jogviszony sérti a jogos gazdasági érdekeit. [Az Mt. 3. §-ának (3) bekezdése szerint a munkavállaló a munkaviszony fennállása alatt – kivéve, ha erre jogszabály jogosítja fel – nem tanúsíthat olyan magatartást, amellyel sérti a munkáltatójának a jogos gazdasági érdekét.] A munkavállalónak joga van tehát arra, hogy további munkavégzésre irányuló jogviszonyt (vállalkozás, megbízás, bedolgozás) létesítsen, azonban ez a jog nem korlátlan.
A bejelentés alapján a munkáltató tudomásul veheti vagy – jogos gazdasági érdekeinek védelmére hivatkozva – megtilthatja a további munkaviszony létesítését. Nyilvánvaló, hogy a házalókereskedés csak bizonyos munkahelyeken veszélyezteti a munkáltató gazdasági érdekeit, például ott, ahol olyan termékeket forgalmaznak, árusítanak, állítanak elő, amellyel a házaló kereskedő is foglalkozik, tehát konkurenciája egymásnak a dolgozó és a munkáltató. Éppen ezért ritkán fordul elő, hogy a jogos gazdasági érdek sérelme miatt tiltja meg a munkáltató a dolgozója házalókereskedését.
Megállapodás a munkáltatóval
A munkahelyen történő házalókereskedés azonban nem egyszerű másodállás a munkáltató szempontjából: a kereskedő a munkavégzésre irányuló további jogviszonyával kapcsolatos tevékenységét részben vagy egészben a főállás munkaidejében végzi, így a munkavégzéshez nemcsak a bejelentés szükséges, hanem elengedhetetlen a főállás munkáltatójával való megállapodás is. A munkáltató hozzájárulása nélkül ugyanis a munkavállaló nem folytathat a munkaidejében más tevékenységet, kizárólag csak azt, ami a munkaszerződésében, a munkaköri leírásában szerepel, amelyre a munkáltatójától utasítást kapott. Ha a hozzájárulást nem kapta meg a tevékenységéhez, akkor a főállás alatti munkavégzés igazolatlan mulasztásnak vagy egyéb súlyos kötelezettségszegésnek minősülhet, így az engedély nélküli árusítás felmondáshoz is vezethet.
Az Mt. 108. §-ának (2) bekezdése lehetővé teszi, hogy a felek a kollektív szerződésben vagy a munkaszerződésben megállapodjanak a további munkaviszony, illetve munkavégzésre irányuló jogviszony létesítésében, így abban is, hogy a munkavállaló a munkaidőn belül bármikor vagy esetleg csak munkaközi szünetekben végezheti a házaló kereskedői tevékenységet. A megállapodásban azt rögzíteni lehet, hogy a munkavállaló semmilyen további munkavégzésre nem jogosult, vagy csak olyan munkavégzésre nincs joga, amely a munkáltatóéhoz hasonló vagy azonos tevékenységet jelent.
| Tilalmi lista |
|---|
|
Házalókereskedés során csak olyan termék forgalmazható, amely közismert rendeltetésű, bontatlan ipari csomagolású árunak minősül.
Házalókereskedés során nem forgalmazható:
|
A hozzájárulás visszavonása
Az Mt. 103. §-a a munkavállaló fő kötelezettségeit határozza meg. Eszerint a munkavállaló köteles az előírásoknak megfelelően munkára képes állapotban munkavégzésre megjelenni, az előírt munkaidőt munkában tölteni, illetve munkavégzésre készen állni. Az adott munkakör, az elvégzendő feladat határozza meg, hogy a munkahelyen végzett házalótevékenység öszszefér-e a munkavállaló munkavégzésével, azt nem gátolja-e, illetőleg a munkaidejéből nem vesz-e el túl sok időt. Már volt szó róla, hogy a munkavállaló főmunkaidőben végzett más tevékenységéhez minden esetben szükséges a munkáltató hozzájárulása. Ezt a hozzájárulást a munkaadó később megtagadhatja, ha menet közben derül ki, hogy a házaló-kereskedő tevékenység nagymértékben gátolja a munkavállaló munkavégzését. A kereskedőtevékenység nemcsak a munkavállaló munkavégzését lassíthatja, hanem az egész munkahelyi kollektívájáét is, s így a munkáltató erre hivatkozással is visszavonhatja a hozzájárulását.
Különös gonddal kell eljárni a munkáltatónak a hozzájárulás megadásakor abban a tekintetben, hogy milyen cikkeket enged árusítani: a fent említett kormányrendelet felsorolja azoknak az árucikkeknek a körét, amelyeket nem lehet házalókereskedés útján forgalmazni. Amennyiben pedig a munkáltató úgy látja, hogy további árucikkek sem férnek össze a munkahely jellegével, akkor megtilthatja azok munkahelyen történő árusítását.
Utasítási jog
A munkaviszony olyan sajátos bizalmi viszony, amelynek értelmében a munkáltatót a munkavállalóval szemben utasítási jog illeti meg. Az utasítási jog terjedelme széles körű, felöleli a munkavégzés helyét, idejét, a munka mennyiségét, terjedelmét. Az utasítási jogkör nem korlátlan, a munkáltatót csak annyiban illeti meg, amennyiben az a munkavégzés vezetéséhez szükséges, indokolt. Előfordulhat, hogy a munkáltató hozzájárul ugyan a munkahelyi kereskedelmi tevékenységhez, de egyes, meghatározott körülmények miatt (pl. fontos, határidős munkák) azt nem engedélyezi. Ilyen esetben az utasítási jogkör gyakorlója is megtilthatja munkavállalójának a házalótevékenységet.
Munkafegyelem
Minden munkáltató elvárja a munkavállalóitól a munkafegyelmet, amely a biztonságos, hatékony munkavégzés előfeltétele. Munkahelytől, beosztástól függően nem feltétlenül jelenti a munkafegyelem megsértését, ha a munkavállaló bizonyos termékeket, szolgáltatásokat árul a kollégáinak, de ezt minden esetben úgy kell tennie, hogy az ne csökkentse a munka hatékonyságát, és ne járjon mások munkájának zavarásával. Ha a dolgozó kereskedelmi tevékenysége túllépi ezeket az írott vagy íratlan szabályokat, akkor a munkáltatónak fel kell lépnie ellene. Az utasítási jogkör gyakorlója esetenként megtilthat, de a munkáltató véglegesen is megszüntethet mindenféle bazárt a munkahelyen.
A munkáltató felelőssége a munkavállalónak a munkahelyre bevitt ingóságaiért
A legkényesebb kérdés akkor merül fel, ha kár keletkezik a munkahelyi házaló kereskedelmi tevékenységet űző munkavállalónak a munkahelyére bevitt árukészletében, ha az részben vagy egészben eltűnik vagy megsérül, megsemmisül. Milyen mértékben felel ezért a munkáltató? Van-e különbség a felelősségében akkor, ha engedélyezett volt az árusítás, illetőleg ha előzőleg nem engedélyezte azt?
Az Mt. részletesen szabályozza a munkáltató kártérítési felelősségét, így azt is, hogy mikor és milyen mértékben felel a munkavállalónak a munkahelyre bevitt ingóságaiért.
A munkáltató vétkességre tekintet nélkül, teljes mértékben felel a munkavállalónak munkaviszonnyal összefüggésben okozott kárért. Ez a felelősség terheli a munkavállaló munkahelyre bevitt tárgyaiban, dolgaiban bekövetkezett károkért is.
A munkáltató azonban előírhatja a munkahelyre bevitt dolgok megőrzőben (öltözőben) való elhelyezését, kötelezheti a munkavállalót a bevitel bejelentésére, korlátozhatja, feltételhez kötheti, illetve megtilthatja a munkába járáshoz, illetve a munkavégzéshez nem szükséges dolgok bevitelét.
Amennyiben a munkavállaló megszegi az előírt szabályokat, a bekövetkezett kárért a munkáltató csak szándékos károkozása esetén felel. Szándékos károkozáson a munkáltató alkalmazottainak vagy a munkáltató engedélyével a munkahelyen tartózkodó személyeknek a szándékos károkozása értendő.
Általános szabály, hogy a munkáltatót csak a munkahelyen bekövetkezett olyan kárért terheli a felelősség, amely valamilyen formában összefüggésben van a munkavégzéssel. A kollektív szerződések tartalmazzák is, hogy milyen értékben lehet a munkahelyre különböző tárgyakat bevinni, ezeket hol kell elhelyezni, illetőleg hogy a munkáltató nem tartozik felelősséggel, ha a munkavállalók nem tartják be ezeket a szabályokat.
A munkavállaló az árusítással összefüggésben akár nagyobb értékű árukészletet is bevihet a munkahelyére, amelynek megrongálódásáért, megsemmisüléséért vagy eltűnéséért a munkáltatót kártérítésre kötelezni méltánytalan lenne. A munkavállaló házalótevékenysége nem függ össze a munkájával, ezért a megállapodásban részletesen ki kell erre térni, és a munkáltatói felelősséget ki kell zárni.
A munkáltató felelőssége abban az esetben sem áll fenn, ha engedélyezte az árusítást, hiszen itt olyan tárgyakról van szó, amelyek nem szükségesek a munkavállaló munkavégzéséhez, ezek még közvetve sincsenek összefüggésben a munkavállaló munkavégzésével, a munkahelylyel (szemben például munkába járáshoz szükséges közlekedési eszközökkel).
Itt kell megemlítenünk, hogy a munkáltató semmiféle egyéb felelősséggel nem tartozik a munkavállalója házalókereskedelmi tevékenységéért. A munkáltató nem tekinthető még közvetítőnek sem, a munkavállaló ugyanis további munkaviszonyában vagy munkaviszony jellegű egyéb jogviszonyában végzi a kereskedőtevékenységét. A fogyasztóvédelmi jogokért, illetőleg a szerződés teljesítéséből eredő fogyasztói jogokért is az eladó, illetőleg az a gazdálkodó szervezet felel, akinek megbízásából végzi ezt a tevékenységet a munkavállaló.
Idegen házaló
Ha kívülálló jár be a munkahelyre árusítani, a munkáltatónak ekkor is vannak bizonyos ellenőrző-engedélyező kötelezettségei. A házaló kereskedőnek ebben az esetben is be kell szerezni munkáltató hozzájárulását. A munkáltatónak vizsgálnia kell, hogy az árusítás megfelel-e a jogszabályoknak (engedélyezett árukcikkekről van-e szó, eleget tesz-e az árus a tájékoztatási kötelezettségeinek), illetőleg azt is figyelembe kell vennie, hogy az árusítást a munkavállalók igénylik-e, van-e kereslet azokra az árucikkekre, amit kínálnak. A munka szempontjából pedig az a legfontosabb, hogy az árusítás nem jár-e a munka lassításával, szükségtelen zavarásával. Célszerű a házalótevékenységet a munkahelyeken a minimumra csökkenteni, s kívánatos lenne a nem munkavállaló házalókat végleg kitiltani a munkahelyekről.
| Munkáltatói szempontok |
|---|
A munkáltatónak a munkahelyi házalókereskedéshez való hozzájárulása előtt meg kell vizsgálnia:
|
