A biztonság ára

A cégek biztonságukra, vagyonuk, vezetőik védelmére egyre többet fordítanak, s a szolgáltatók egyre korszerűbb technikai, valamint személyi szolgáltatásokkal állnak megbízóik rendelkezésére.

Mostanság a vállalatok számára a fizikai biztonság megteremtése az egyik legfontosabb feladat, erre sokat költenek. A pontos összeget persze még megbecsülni sem lehet, nemcsak azért, mert sok vállalkozás üzleti titokként kezeli az erre fordított kiadások összegét, hanem azért is, mert a védelmi költségek nemcsak a vagyonvédelem, a biztonság rubrikájába írhatók, hanem gyakran a működéshez elengedhetetlen ráfordítások között szerepelnek.

A tulajdonosi szemlélet

A rendszerváltozást követően a magántulajdonon alapuló piacgazdaság kialakulása új gondolkodásmódot is szült, nevezetesen hogy az állam az adófizetők pénzét használja, azzal el kell számolni, és nem lehet közfeladatként ellátni magánvagyonok védelmét. Azt persze kevesen vitatják, hogy az államnak van bizonyos feladata a vagyonvédelemben, de hogy ez a magánvagyon védelmében miben áll, arról nincs közmegegyezés. A magánvagyon megvédéséhez kötődő feladatok hiánytalan ellátásához az államnak nincs jogi és anyagi lehetősége sem. Ezért megjelent a piacon a biztonsági és vagyonvédelmi szolgáltatások iránti igény.

Az állami védelemről való átállás magánvédelemre az 1990-es évek elején kezdődött meg, 1995 körül már tömegessé vált az őrző-védő szolgálatok megjelenése. Ma pedig már a tisztulási, cégegyesülési fázisába jutott ez a szakma is.

A vállalatok eltérő gyakorlatot alkalmaznak a vagyonvédelemre. A cégek, vállalkozások egy része saját maga szervezi meg a biztonsági szolgálatot, másutt erre külső céget vesznek igénybe. Van olyan vállalat is, amely ugyan el szeretné választani alaptevékenységétől a vagyonvédelmet, rábízza azt szakértő cégre, de teljes mértékben nem bízik meg abban, ezért alkalmaz néhány biztonságvédelmi szakembert a saját állományában, akik felügyelik a szakcégeket. Ez utóbbi gyakorlat honosodott meg a leginkább.

A megrendelőknek is tudniok kellene, mit várnak a megbízott vagyonőrtől. A vállalatok többsége beéri azzal: lehetőleg ne (túl sokat) lopjanak tőle. Abszolút biztonság persze nincs, de a ráfordítás alapján nagy valószínűséggel meg lehet megmondani, hogy milyen szintű biztonságot ér el ezzel a cég. A cégek közül kevés kezdi azzal, hogy kockázatok felmérésére ad megbízást. Ma még a legtöbb helyen a legolcsóbb megoldás mellett döntenek. Ezért a legtöbbször azt a megoldást választják a vállalkozások, hogy valamekkora összeg ráfordításával elérik azt a vagyonvédelmi szintet, hogy már ne érje meg betörni, a vagyon ellen bűncselekményt elkövetni.

Olcsóbb a szolgáltató

A vagyonvédelmi feladatokat olcsóbb szakcégre bízni. A megbízó és a szolgáltató közötti polgárjogi szerződés arra is lehetőséget ad, hogy a megbízó magas követelményeket támasszon. A szolgáltató vállalkozásnak ugyanis szerződés szerint kötelessége minden, a megbízás teljesítésének idején felbukkanó új biztonsági problémát megoldani.

A hatóságok gyanakvással fogadták a magánvagyon védelmére szerveződött társaságok megalakulását. A vállalkozások egy része is gerjesztette ezt a fajta ellenérzést, amikor megjelentek a köznyelvben "izomagyú" embereknek nevezett munkatársak, a husángokkal őrző-védő kft.-k. Ezzel párhuzamosan jelen voltak és most is jelen vannak a tisztességes őrző-védő vállalkozások is. Ez utóbbi csoport úgy gondolkodott: ha valaki hosszú távon szeretné megvetni a lábát a piacon, akkor azt csak megbízható munkával lehet elérni. A tisztességes vállalkozások kezdték felismerni, hogy a piacon ugyan ellenfelek, de nem kell ellenségeknek lenniük. Ezek a vállalkozások Magyarországon (is) szövetségbe tömörültek.

A közigazgatási szféra is felismerte, hogy a piaci igényekre létrejött vagyonvédelmi vállalkozások a meglevő szabályok alapján nem működhetnek, célszerűnek tűnt új, speciálisan csak rájuk vonatkozó jogszabály kidolgozása. Három évvel ezelőtt kezdődtek a tárgyalások, s végül 1998-ban törvény született a tevékenységről és a szakmai kamaráról.

A piac szabályozása

Vagyonvédelemmel most csak olyan vállalkozás foglalkozhat, amely tagja a szakmai kamarának. A védelmi feladatokkal megbízott alkalmazottaknak is igazolvánnyal rendelkező, szakmai kamarai tagnak kell lenniök. A munka bizalmi jellege ezt feltétlenül indokolja.

A törvényalkotók egyik célja a szakma megtisztítása volt az oda nem való vállalkozásoktól. Aki biztonságvédelemmel foglalkozik, alkalomadtán szükségképp fontos titkok birtokába jut, és ő tudja leginkább, hogyan lehet az adott biztonsági rendszert megzavarni. A biztonságvédelemmel foglalkozó személy gyakran olyan helyzetbe is kerül, hogy egyrészt ő maga könnyen tud elkövetni bűncselekményt, továbbá össze tud játszani másokkal.

A kamara igyekszik kiszűrni az alkalmatlan vállalkozásokat, de most még a munka elején tartanak, hiszen a testület csak a múlt év végén állt fel. A megbízó ma még nem mindig tudja eldönteni a rendelkezésre álló információkból, hogy kit bízzon meg a vagyonvédelemmel. Léteznek ugyan vagyonvédelemmel, vagyonbiztonsággal foglalkozó tanácsadó cégek, szakértők, de a megrendelők érthetően még irántuk is bizalmatlanok. Ezért lenne szükség a kamara piacfelügyeleti munkájára, mert ez esetben könynyebb lenne a választás.

A kamara a vállalkozókért

A gyakorlatban a vállalatok többféleképpen is szerződnek a vagyonbiztonságot ellátó vállalkozással. Van példa óradíjas megbízásra, egy vagy több évre szóló szerződésre, de előfordul határozatlan időre szóló megbízás is. Ám minden szerződésben szerepel, hogy bármikor felbontható, és erre ürügyet vagy okot mindig lehet találni. A szerződésekben szereplő vállalkozási díjról mélyen hallgatnak a szakmában, ezt a megbízó és a megbízott egyaránt üzleti titokként kezeli.

Szakemberek azonban óvatosságra intenek akkor, ha valaki túlzottan olcsón akarja elvállalni a munkát, mert az gyanús. Ugyanakkor az sem biztos, hogy a legdrágábban dolgozó vállalkozás végzi el a legjobban a munkát.

A szakmai kamara elnöke azt javasolja, hogy a vállalatok minden esetben szakértővel állapíttassák meg a veszélyeztetettségnek megfelelő, szükséges védettségi szintet.

A legfrissebb rendőrségi információk szerint Magyarországon majdnem 100 ezer igazolványt adtak ki személyes vagyonőri, illetve magánnyomozói tevékenységre. Ez háromszorosa a rendőrség, kétszerese a honvédség létszámának. Tehát igen-igen jelentős állomány. A kelleténél nyilván több őrző-védő vállalkozás működik, ezért árverseny is van. A piac értékként kezeli a vállalkozások megbízhatóságát, ezért a tisztességes vállalkozások erősödése látszik a piacon, több megrendelést kapnak, és folyamatosan szorítják ki a kóklereket.

Becslések szerint tavaly nyáron 10 ezernél több egyéni vállalkozó és 3 ezer társas vállalkozás volt a vagyonbiztonsági piacon. A cégek és az egyéni vállalkozói igazolvánnyal rendelkezők több mint a fele Budapesten és Pest megyében van, és Borsod említhető még, mint ahol jelentős a vagyonvédelemmel foglalkozók létszáma.

Szakma-e a vagyonvédelem?

Vita van arról is, hogy szakma-e a vagyonvédelem. A szakma ugyanis akkor szakma, ha annak komoly elmélete van, ami jelentős gyakorlati tapasztalatokra épül. A pillanatnyi többségi álláspont az, hogy a vagyonvédelmet, őrző-védő szolgáltatást – ha nem is egészen, de azért mégis – szakmának kell tekinteni.

A vagyonvédő vállalkozásoknál többségében olyan emberek dolgoznak, akik korábban például rendőrök, katonák, rendészek voltak. A hivatásos fegyveres testületeknél megszerzett tapasztalatokat természetesen fel lehet használni, de a magánszférában működő vagyonvédelmi vállalkozások nem léphetnek fel hatóságként, nincsenek különleges jogaik. A megbízó igényei szerint addig kell és lehet ellátni feladatukat, amíg munkájuk nem ütközik jogszabályba. Mindent összevetve tehát az őrző-védő mesterség fizikai állóképességet, bizonyos szinten túl kriminalisztikai és jogi ismereteket is követel, akárki nem űzheti, mert a feladathoz nem elegendő bezárni a kaput, és kutyás őrt sétáltatni a kerítésen belül.

A biztonságvédelem komplex tevékenység, aminek technikai, emberi és szabályozó összetevői vannak. Az igazi védelmet a technikai eszköz és az emberi erő kombinációja adja. A technikai eszköz gyors, pontos, megbízható, nem lehet megvesztegetni, megtéveszteni, ugyanakkor hátránya, hogy nem képes az új helyzetekhez gyorsan alkalmazkodni.

Ember-technika viszonya

A vagyonvédelmi szakemberek szerint a megbízók nehezen értik meg, hogy a biztonságvédelem 50 százalékát a saját rendszerük, előírásaik képezik, ha azokat betartatják, és nem a vagyonőr, a biztonsági kamera stb. A vállalatok nem szívesen tárják fel saját vállalati rendszerüket idegen szervezet előtt, többnyire még a közelébe sem engedik a szolgáltatót. Pedig szakemberek szerint a vállalat saját rendszerében legtöbbször óriási tartalékok vannak még a biztonság szempontjából.

A számítástechnika területén különösen igaz ez utóbbi megállapítás. Ugyanis teherautóval ki lehet vinni a gyárból az árut, az nem okoz akkora veszteséget, mintha a számítástechnikai, illetve az informatikai rendszerben tesznek kárt. Az úgynevezett fehérgalléros bűnözők – mint számos példa mutatja – öszszehasonlíthatatlanul nagyobb kárt tudnak okozni a cégeknek, mint az egyszerű tolvajok.

Minél jobban terjed és általánossá válik a számítástechnika, annál nagyobb veszélynek vannak kitéve a cégek. A saját számítástechnikai rendszert is védeni kell, és nem azzal, aki a felhasználói programokat készítette, hanem erre a feladatra is külön szolgáltatót, szakembert célszerű alkalmazni, aki objektíven vizsgálja és tárja fel a problémákat, a védendő, valamint a gyengének ítélt területeket.

A kereskedelem és a vagyonvédelem

A kereskedelmi cégek is jelentős összeget költenek a vagyonbiztonságra. Statisztikai adatok szerint a kereskedelem árukészletének 1 százaléka úgy tűnik el, hogy azt nem lehet nyomon követni. Vámos György, az Országos Kereskedelmi Szövetség főtitkára úgy véli: a vagyonvédelem szempontjából különösen fontos, hogy rend legyen az üzletben, boltban, mert ez megkönnyíti a terület átláthatóságát. A kereskedelemben is alkalmaznak technikai eszközöket az áruk védelmében. Az üzletek többsége már úgynevezett beléptető-kiléptető rendszert használ, ami jelzi, ha a boltból fizetés nélkül akarnak árut kivinni. Egy másik gyakorta használt technikai eszköz az áruk védelmére a vonalkódrendszer. A vonalkód leolvasása nemcsak az áru árát viszi be a rendszerbe, hanem a pénztáros ezzel semlegesíti a jelzőrendszert. Amennyiben vonalkód leolvasása nélkül akarna bárki árut kivinne az erre érzékeny védőeszközökkel felszerelt üzletekből, akkor azt jelzi a rendszer, és a tolvaj lebukik.

A ruházati boltokban bevált gyakorlat, hogy a nagyobb árura úgynevezett lopásgátlót erősítenek, amelyet fizetéskor a kasszánál távolít el az eladó.

Gyakori a videorendszeres megfigyelés, s ezt jól látható helyen, már a bejáratnál tudatják az üzletbe belépőkkel. Ennek is van már visszatartó hatása, ugyanakkor ha valaki ennek ellenére megpróbálkozik fizetés nélkül árut elvinni a boltból, akkor azt filmre rögzítik, vagyis a tettet dokumentálják.

A nagyobb üzletek ezenkívül őrző-védő szolgálatot is igénybe vesznek, hogy védekezzenek a lopások, rablások ellen. Az őrző-védő társaságok alkalmazásáról a kereskedelemben dolgozók körében eltérő vélemény alakult ki. Van, aki azt mondja, hogy érdemes és kell alkalmazni őket, mások pedig vevőelriasztónak tartják őket. Az biztos, hogy a fegyveres őrző-védő szolgálat alkalmazása a kereskedelmi egységekben nem a vásárlónak szól.

Ugyanakkor az utóbbi időben a boltosok ellen elkövetett erőszakos cselekmények megkövetelik, hogy a környéken mindenki a kialakult helyzetnek megfelelően védekezzen, ha kell, fegyveres őrző-védő foglalkoztatása is célszerű lehet.

Magyarországon különböző technikai megoldásokat alkalmaznak a kereskedők a vagyonvédelemre. Ma már nem elegendő lelakatolni az üzletet és hazamenni, hanem éjszakára riasztórendszerrel szerelik fel a boltok többségét. Jellemző, hogy a kisebb kereskedelmi egységek megelégednek az egyszerűbb technikai megoldásokkal, míg a nyugati cégek ragaszkodnak a saját biztonsági rendszerükhöz, amely már a legfejlettebb technikát is felvonultatja.

Magától értetődik: mindig a cégvezetés dönti el – biztonsági szakértője véleménye alapján –, hogy milyen vagyonbiztonsági megoldást alkalmaz. A döntéshez mérlegelik, hogy az üzlet hol helyezkedik el, milyen értékeket kell védeni, és nem utolsósorban azt is, hogy mit képes megfizetni a kereskedő.

A kereskedők vagyonbiztonságának megteremtésére tavaly a fővárosi önkormányzat, néhány kerületi önkormányzat, valamint a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara a rendőrséggel összefogva segítette a kisebb kereskedőknek a megfelelő vagyonvédelmi rendszer kiépítését.