Elbizonytalanodtak a gazdasági kamarák a kormány döntését követően, amely arra utasította az Igazságügyi Minisztériumot, hogy készítsen előterjesztést a kötelező kamarai tagság megszüntetésére. A kormány elgondolása szerint a kötelező kamarai tagságot úgy kellene megszüntetni, hogy a közjogi feladatok átadását követően a kamarák továbbra is el tudják látni a közjogi feladatokat.
Az elbizonytalanodásnak kézzelfogható jele, hogy a gazdasági kamarák között meghatározó szerepet játszó Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara már bejelentette: a kormány döntését követően a tagság tagdíjfizetési morálja egyértelműen romlott. Eddig kamaraitagdíj-előlegként 500 millió forintot fizettek be a fővárosi vállalkozók az egymilliárd forint helyett.
Koji László, a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara elnöke már többször is utalt arra, hogy a közjogi feladatok ellátásához, valamint a kamarai törvényben meghatározott gazdaságszervező tevékenység elvégzéséhez, a piacellenőrzéshez elengedhetetlenül szükséges a kötelező kamarai tagság.
Az Országgyűlés határozatban rögzítette, hogy a kormány minél előbb foglalkozzon a kamarai törvény módosításával. Bár a jelenlegi kormánypártok közül csak a kisgazdák hangoztatták választási hadjáratukban a kötelező tagság eltörlésének célját, mostanra a Fidesz politikusai is hajlanak afelé, hogy a továbbiakban nincs szükség kötelező jellegű kamarai tagságra.
Határozott az Országgyűlés
Az országgyűlési határozat arra szólítja fel a kormányt: vizsgálja felül, hogy indokolt-e a kötelező kamarai tagság. Feladatul szabta az országgyűlési határozat azt is, hogy az Állami Számvevőszék vizsgálódási hatáskörébe vonják be a kamarák gazdálkodását. A parlament a kamarák struktúrájának felülvizsgálatát is várja a kormánytól, ugyanis a jelenleg működő tagozódásban rendkívül szétaprózódott a gazdasági kamarai rendszer. Az országgyűlési határozat végrehajtásaként adta ki végül is a kormány az Igazságügyi Minisztériumnak a feladatot.
A kamarai vezetők véleménye szerint, ha megszűnik a kötelező kamarai tagság, akkor megszűnik az anyagi bázisa a közfeladatok ellátásának. Amennyiben a továbbiakban is a kamarák dolga marad a közfeladatok ellátása, akkor az munka elvégzéséhez szükséges pénzt a kormánynak kell előteremtenie.
A kamarai tagságot a gazdasági kamarákról született, 1994-es törvény tette kötelezővé. Ezt megelőzően a kamarák egyesületként, önkéntes szerveződésként működtek. A rendszerváltozás és 1994 között rengeteg kamara alakult, szakmai és gazdasági egyaránt. Feladatuknak tekintették a tagság érdekeinek érvényesítését.
Ennek vetett véget az 1994-ben a parlamentben a gazdasági kamarákról egyhangúlag elfogadott törvény, amely csak az e törvény alapján létrehozott gazdasági kamaráknak engedte meg a kamara szó használatát. A törvény hatálybalépését követően az addig kamara nevet használó szervezetek átalakultak egyesületté, és csak az agrár-, a kézműves-, valamint a kereskedelmi és iparkamara maradt meg, teljesen újjászerveződve.
A kamarai törvény még azt mondta ki, hogy az első évben nem kell tagdíjat fizetniük a vállalkozóknak, az infrastruktúra kiépítése és a szolgáltatások megkezdése az állam feladata lett volna. Azonban a Bokros-csomag közbeszólt, amikor bevezette a kötelező tagság első évében is a tagdíjfizetési kötelezettséget. Így fordulhatott elő, hogy a tagdíjfizetésre előbb került sor, mint a szolgáltatások megkezdésére.
Ez a helyzet élesen szembefordította a vállalkozókat a kamarai intézményrendszerrel, és minden fórumot megragadtak arra, hogy szóvá tegyék: miért fizetik a tagdíjat? Való igaz, hogy a kötelező kamarai tagság első éveiben a vállalkozók mindössze ígéretet kaptak arra, hogy majd a jövőben a kamarai tagdíjból kiépített infrastruktúrán, bázison keresztül megkapják a szükséges szolgáltatásokat. Több vállalkozó a mai napig is vitatja, hogy szükség van-e egyáltalán kamarai szolgáltatásra, hiszen a vállalkozói igazolványok kiadását eddig is az állam intézte – igaz, az önkormányzaton keresztül.
A piac felügyelete
A helyzet megítéléséhez tartozik, hogy a vállalkozói igazolványok kiadásának a gazdasági kamarákhoz telepítésével egy időben a szolgáltatások minősége egyértelműen javult, hiszen az úgynevezett egyablakos rendszer bevezetésére került sor, vagyis a vállalkozónak egy helyen elintézik a vállalkozás beindításához szükséges adminisztrációt.
A kötelező kamarai tagság bevezetésekor kormányzati szándék volt az is, hogy a gazdasági önkormányzat a piacon felügyeletet is ellát majd. Ennek a gyakorlati megvalósítása a mai napig nem történt meg, mert ugyan súlyos törvénysértés esetén a kamaráknak jogosítványuk van a vállalkozással szembeni fellépésre, de erre a mindennapi életben nemigen volt példa. (Igaz, az állami szervek sem jeleskednek a rendcsinálásban.)
Mindenesetre úgy tűnik, hogy az április meghatározó hónap lesz a kamarák történetében, hiszen ekkor készíti elő az Igazságügyi Minisztérium az előterjesztését.
