A kormány a múlt év végére készítette el koncepcióját az érdekegyeztetés átalakításáról. Ennek lényege, hogy a jelenlegi Érdekegyeztető Tanács (ÉT) helyett több országos fórumon vitatnák meg a munkaügyi, szociális, gazdasági kérdéseket a szakszervezetekkel, a munkaadói érdekképviseletekkel és a társadalom, a gazdaság más szereplőivel. A különböző tanácsok felállítása körüli huzavonák lapzártánkkor még tartottak.
Az érdekegyeztetés átalakításáról folytatott első konzultációk során az ÉT-ben helyet foglaló érdekképviseletek vezetői határozottan elutasították azt a javaslatot, hogy a részvételükkel továbbra is fenntartandó, de már Országos Munkaügyi Tanácsnak nevezett fórumon csak munkaügyi kérdésekkel foglalkozzanak. Rámutattak: az aktuális költségvetési-, adó-, járuléktörvény-tervezetek ismerete nélkül nem tudnak megegyezni e fórumon az országosan ajánlott keresetemelésről, a minimálbér emeléséről. Kifogásolták azt is, hogy a kormányzat által javasolt fórumok többsége csak konzultációs jogokat adna a szociális partnereknek. Ez kevés, mert csak akkor van értelme tárgyalni, ha a felek ezt a megállapodás igényével teszik – hangsúlyozták az előzetes véleményezés során a szociális partnerek. Nem támogatták azt a javaslatot sem, hogy a másik országos fórum, a Gazdasági Tanács kiegészüljön további tárgyalófelekkel, így például a különféle pénzintézetek, gazdasági kamarák, a multinacionális cégek képviselőivel. Ez a kör véleményük szerint már nem alkalmas az ÉT-ben szokásos megállapodások megkötésére.
Módosított javaslat
A kormány e vélemények alapján időközben módosította az eredeti javaslatot. A márciusi egyeztetéseken a kormányzati oldal már teljesíthetőnek tartotta azt a kérést, hogy az Országos Munkaügyi Tanács is foglalkozzon a költségvetési-, adó- és járuléktörvény-tervezetekkel. Ezt a konzultációt a kormányzati oldal szerint a Pénzügyminisztérium foghatná öszsze. A szociális partnerek ezt a javaslatot elfogadták tárgyalási alapnak.
A kormányzat kétoldalú tárgyalásokat is folytatott az elmúlt hónapokban a szakszervezetekkel, valamint a munkaadói érdekképviseletekkel. A kormány-szakszervezetek találkozón az érdekképviseletek főként a Munka Törvénykönyve módosítására az Országgyűléshez benyújtott javaslatot bírálták. A szakszervezetek hat pontban foglalták össze ellenvéleményüket a kormányzat által előterjesztett, csaknem 40 paragrafussal szemben. Ezeken a tárgyalásokon a kormányzat azzal a javaslattal állt elő, hogy amennyiben az országos munkavállalói érdekképviseletek hozzájárulnak a társadalmi párbeszéd megújításához, valamint elfogadják az éves reálkereset-növelés kormány által javasolt módját és mértékét (a béremelés a GDP éves növekedésének 50 százaléka lenne), akkor teljesítik a Munka Törvénykönyve módosításával szemben támasztott hatpontos szakszervezeti igényeket. A szakszervezetek – és ezzel a munkaadói érdekképviseletek is egyetértettek – kidolgozatlannak, ötletszerűnek tartották a reálkereset-növelés GDP-hez kötéséről szóló kormányzati indítványt. Arról viszont készek voltak tárgyalni, hogy alapjaiban miként lehetne a kormányzati javaslat szerint megújítani a társadalmi párbeszéd intézményrendszerét.
A tanácsok szerepköre
A márciusi tárgyalásokon körvonalazódott, hogy ez az intézményrendszer egyrészt a munkaügyi, másrészt a gazdasági érdekegyeztetésre épül majd. A munkaügyi érdekegyeztetés országos fóruma lenne az Országos Munkaügyi Tanács. Ez a fórum foglalkozna a gazdaság egészére vonatkozó munkaügyi jogszabályok, így a Munka Törvénykönyve, a szakképzési törvény, a munkavédelmi törvény, a munkaügyi ellenőrzésről szóló törvény, a foglalkoztatásról és munkanélküli-ellátásról szóló törvény, valamint a társadalombiztosítási jogszabályok értékelésével és a szükséges változtatások áttekintésével, megvitatásával. A szociális partnerek ezen a fórumon állapodnának meg az országos keresetemelési mértékről, a minimálbérről, s lehetséges, hogy országos kollektív szerződést is kötnének. A fórum résztvevői továbbra is az ÉT-ben jelenleg is helyet foglaló munkavállalói, munkaadói érdekképviseletek, illetve a kormányzat képviselői lennének. Ez a tanács az ÉT-hez hasonlóan szakbizottságokban készítené elő a plenáris ülésekre vitt témákat. Így például külön-külön bizottságok tárgyalhatnának a foglalkoztatási, a bér, a szakképzési, a társadalombiztosítási, a munkajogi témakörökről.
A munkaügyi érdekegyeztetéshez tartozna a tervek szerint a Nemzeti ILO Tanács is. Ez a fórum a nemzetközi munkaügyi egyezményekhez történő hazai csatlakozás feladataival foglalkozna. A tervek szerint megerősítené a munkaügyi érdekegyeztetés középszintű, szektorális, ágazati fórumait.
A gazdasági érdekegyeztetés színtere elsősorban a Gazdasági Tanács lenne. Ez a testület a gazdaság egészére vonatkozó, átfogó gazdaságpolitikai témákat tűzne napirendjére. A kormány alapvető fontosságúnak tartja, hogy e tanács munkájában ne csupán az ÉT jelenlegi szereplői vegyenek részt, hanem a bankszövetség, a tőzsdetanács, a külföldi befektetők, multinacionális cégek, gazdasági kamarák is képviseltessék magukat. A fórum évente legalább kétszer ülésezne, így tavasszal értékelné az előző év tapasztalatait, illetve ősszel felkészülne a következő év gazdasági feladataira. A gazdasági érdekegyeztetés fórumrendszeréhez tartozna még az Európai Integrációs Tanács is. E testület keretei között a szociális partnerek folyamatosan konzultálhatnának a kormánnyal a csatlakozás feladatairól, követelményeiről. A tanács lehetőséget adna arra, hogy a társadalmi, gazdasági élet szereplői a csatlakozással kapcsolatos sajátságos igényeiket is megfogalmazhassák s a lehetőségek szerint érvényesíthessék.
A gazdasági érdekegyeztetés intézményrendszeréhez tartozna a Szociális Tanács, valamint az Országos Területfejlesztési Tanács.
| Reformlépcsők |
|---|
|
A korábbi évek során már többször szóba került az érdekegyeztetés továbbfejlesztése, de számottevő változást nem sikerült elérni. A Magyar Munkaadói Szövetség 1995 tavaszán például a szociális partnereknek eljuttatott levelében leszögezi: ki kell emelni a mélypontról az országos érdekegyeztetést, a formális, de jure demokrácia mellé oda kell állítani az informális, tartalmi demokrácia olyan eszközeit, mint a munkaadói és a munkavállalói képviseletek szervezett kapcsolatát a végrehajtó és a törvényhozói hatalommal.
A Munkaügyi Minisztérium egyik vezető szakértője 1995 végén adott nyilatkozata így fogalmaz: nincs válságban az érdekegyeztetés, bár számos ponton korszerűsítésre van szükség. Rámutatott: az elsősorban munkaügyi kapcsolatokban illetékes testület áltandóan olyan témákat tárgyal és olyan ügyekben köt megállapodásokat, amelyekben a parlamentnek kell döntenie. Európai gyakorlat, hogy a munkavállalói és munkaadói érdekképviseletek csak véleményezik a kormányzat gazdasági döntéseit, Magyarországon viszont ÉT-megállapodások jönnek létre a parlamenti viták előtt vagy alatt, s ez nem mindig szimpatikus az országgyűlési képviselőknek. Az ÉT törvényjavaslatokat véleményez, módosítási javaslatokat fogalmaz, a jogalkotás egyik intézményes résztvevőjeként kíván szerepelni. Egyszerre tölt be konzultatív, véleményező szerepet és lobbizik költségvetési engedményekért. Az érdekképviseletek igyekeznek minél többet kicsikarni a kormánytól, a kormánynak általában sok tízmilliárd forinttal kell megvásárolnia a szakszervezetek és a munkáltatók támogatását. Eközben háttérbe szorul a bérezéssel, a foglalkoztatással, a munkahelyi békével összefüggő kérdések tárgyalása – állította a minisztériumi szakember. Zártkörű tárgyalások kezdődtek az érdekegyezetetés megújításáról 1996-ban is. Célul tűzték ki az ÉT jogosítványainak felülvizsgálatát, vagyis azt, hogy a fórumnak milyen ügyekben lehet konzultatív, véleményezési, együttdöntési joga. Az ÉT 1996 tavaszán dokumentumot fogadott el a fórum továbbfejlesztésének feladatairól. Ez kimondta, hogy a kormány az érdekegyeztető tanácsot olyan fórumnak tekinti, ahol lehetőség van a kabinet szándékainak ismertetésére, indoklására, a szociális partnerek véleményének megismerésére, a különböző érdekek összehangolására, és közös álláspont is kialakítható. Ugyanakkor a dokumentum szerint a kormány az Érdekegyeztető Tanácsot a szó jogi értelmében nem tekinti döntéshozó fórumnak, bár vállalja, hogy bizonyos tételesen megnevezett kérdésekben a fórum egyetértése nélkül nem intézkedik. Ehhez viszont fontosnak tartja, hogy az ÉT munkájában részt vevő egyes szociális partnerek támogatottsága megítélhetővé, kifejezhetővé váljon. A dokumentum célul tűzi ki, hogy tisztázzák az ÉT és a kormány kapcsolatát, valamint foglalkozzanak a fórum jogi szabályozásával. A dokumentum még azt is szükségesnek tartotta, hogy az érdekegyeztetés helyet kapjon az alkotmányozás koncepciójában. |
