Az adóvégrehajtást áttekintő sorozatunk zárásaként – statisztikai adatokkal illusztrálva – ismertetjük az adótartozások behajtásával kapcsolatos hatósági tapasztalatokat.
Eredményesség
Az adóhátralékok léte az adózási rendszerből következik, így ennek teljes felszámolására nincs reális lehetőség. A cél a hátralékok növekedési ütemének mérséklése, illetve megállítása, a növekedés okainak közgazdasági jellegű elemzése, és ennek eredményeként a szükséges javaslatok megtétele.
A behajtás eredményességét segíti elő az APEH 1997-es 20 százalékos létszámbővítése, amelynek jótékony hatásai (munkaterhek egyenletesebb elosztása, eddig háttérbe szorult területek intenzívebb kezelése) azonban csak akkor érhetők el, ha a létszámhoz kapcsolódó anyagi-technikai eszközök is rendelkezésre állnak.
Az sem lényegtelen körülmény, hogy a létszámmal együtt emelkedtek a behajtással kapcsolatos APEH-tervszámok, így az új munkaerő hatékonysága és eredményessége csak később, a betanulás után jelentkezik.
Hátralékállomány
A hátralékállomány több mint egy éve tartó felülvizsgálata alapvetően a nagy (10-50 millió forint közötti, illetve az 50 millió forint feletti) tartozással rendelkező adózókat érinti. A nagy adósok rendszeres állománytisztítása során azonban a tételes vizsgálatot kiterjesztik a 10 millió forint alatti hátralékos állományra is.
Természetesen nem elhanyagolható a 10 millió forint alatti hátralékkal rendelkező adózók – megadott darabszám szerinti – vizsgálata sem, mert bár ezek a tételek a beszedhető hátralék kisebb hányadát adják, az adóhatóság intézkedéseinek "üzenetértéke" is van a kisebb összegekkel tartozó adózókhoz.
A hátralék alakulása az éves adóbevételekhez viszonyítva országos szinten
Ha az éves adóbevételekhez viszonyítjuk a hátralékállomány alakulását, megállapítható, hogy az adóbevételek dinamikus növekedéséhez mérve lényegesen kedvezőbb a kinnlevőségek mutatója (1. táblázat). Amíg 1993-ban az adóbevételekhez mért bruttó hátralékállomány 51 százalék volt, ez a mutató 1995-re 30,4 százalékra csökkent, 1996-ban kismértékű (31 százalék) növekedés következett be, de ez is a nem működő (elsősorban felszámolás alatt lévő) adóalanyok körében.
A működő adózók hátralékát tekintve ezzel szemben a bevételekhez mért hátralékállomány folyamatosan csökkenő tendenciát mutat, e körben az 1993-as 33,3 százalékkal szemben 1996-ban 11,1 százalék volt a tartozás aránya, miközben az adóbevételek dinamikusan nőttek.
| Bruttó hátralék alakulása az éves adóbevételekhez viszonyítva | ||||||
|---|---|---|---|---|---|---|
| Év | Adóbevételek | Összes hátralék | Műk. adózók hátr. | |||
| összege E Ft-ban |
vált. az előző évhez %-ban |
összege E Ft-ban |
az adóbev. %-ában |
összege E Ft-ban |
az adóbev. %-ában |
|
| 1993 | 992,0 | 506,6 | 51,00 | 330,5 | 33,30 | |
| 1994 | 1175,0 | 18,40 | 376,2 | 32,00 | 165,4 | 14,00 |
| 1995 | 1348,7 | 14,80 | 410,4 | 30,40 | 193,1 | 14,30 |
| 1996 | 1602,9 | 18,80 | 497,0 | 31,00 | 177,9 | 11,10 |
| (Forrás: Adóvilág) | ||||||
|
Országos szinten a csődeljárási és végrehajtási szervezeti egységek 1996 végén 312,1 milliárd forint összegű hátralékállományt kezeltek. Az e körbe tartozó hátralékállomány 1993-1996 között folyamatosan növekedett. Ennek döntő többségét (63,7 százalék) a felszámolás alatt álló gazdálkodók tartozása tette ki, amelyek behajtására az adóhatóságnak tényleges lehetősége nincs. A behajtható, illetve behajtás alatt lévő kinnlevőség aránya az összes átadott tartozáshoz képest az utóbbi két évben 26-27 százalék körül látszik stabilizálódni.
Mivel a felszámolási eljárások kielégítési aránya igen csekély (jóval 10 százalék alatti), s a behajtás időtartama is rendkívül kitolódik az eljárások elhúzódása miatt, az adóhatóság csak akkor kezdeményez felszámolási eljárást, ha végrehajtási úton már semmilyen eszközzel nem várható további bevétel. Az előzőekből következik viszont az a tény is, hogy a végrehajtás alá vont hátralék összege nő. Tapasztalati tény, hogy az adók kényszerintézkedéssel beszedendő tervelőirányzatának teljesítéséhez hozzávetőleg az előirányzat három-négyszeresét kitevő hátralékállomány végrehajtás alá vonása szükséges. Ennek megfelelően a végrehajtás alá vont adózói kör és a hozzá kapcsolódó tartozásállomány évről évre nőtt. Ugyanakkor évente növekedett az év végén folyamatban maradt, be nem fejezett végrehajtási ügyek száma és az adótartozás összege is. |
||||||
Főosztályi statisztikák
A következőkben az APEH egyik igazgatósága végrehajtási főosztályának adatai alapján bemutatjuk a végrehajtás eredményességét befolyásoló tényezőket.
A hátralékállomány 1996-ban összességében 38 276 495 ezer forint volt, amelyből 15 269 465 ezer forint volt az előző évről áthozott hátralékállomány, és 23 007 294 ezer forint a folyó évben a pénzforgalmi osztály által kezdeményezett végrehajtási kérelmek értéke az illetékességből áthelyezett ügyekkel együtt. Az 1997-re áthúzódott ügyek összege 96-hoz képest 21 375 600 ezer forintra növekedett. Ezt a növekedést többek között az olyan folyamatban lévő ügyek okozzák, amelyek speciális jellegük miatt a behajtandó állományban vannak, de valós eredmény nem várható belőlük (pl. nagy összegű adósnál ismeretlenek a tagok, vagy büntetőeljárás folyik ellenük). 1997-ben a főosztálynak feladott végrehajtási ügyek értéke 21 058 429 ezer forint volt.
A végrehajtás eredményességét befolyásoló egyéb tényezők
A végrehajtási eljárás eredményességének a feltétele a gyorsaság és a céltudatosság. A végrehajtás elrendelésekor ismerni kell az adózó személyére, vagyoni helyzetére vonatkozó mindazon adatokat, amelyek az APEH számítógépes adatbázisban rendelkezésre állnak, illetve mint tájékoztató adatok beszerezhetők a helyszíni pénzforgalmi ellenőrzés során (idetartoznak különösen a végrehajtás szempontjából jelentőséggel bíró kapcsolt vállalkozások, telephelyek, a lejárt esedékességű és jövőbeni esedékességű konkrét követelések, a kihelyezett vagyon, az ingatlanok leterheltsége, illetve tehermentessége, továbbá jelzálog esetén a dolog értéke és a zálogjog alapját képező követelés összege, a bankszámlák és azok pénzforgalma, a vagyon összértéke, az adózóval szembeni követelések, a hitelállomány, valamint mindazok az információk, amelyek csupán az adós könyvviteléből állapíthatók meg).
A foglalási célú helyszíni bejárás során a végrehajtás alá vonható ingóság vagy vagyonértékű jog feltárása az adózó passzív magatartása miatt (ami rendszerint fennáll) – az előzetes információk hiányában – nehézkes és szinte csak a helyszínen fellelt vagyontárgyakra terjedhet ki.
Másik fontos tényező a végrehajtó viselkedése, szaktudása, hiszen a végrehajtó igen kényes helyzetben, közvetlenül találkozik az adózóval. Mivel elemi érdekeket érint a végrehajtó eljárása (ingó-, ingatlanfoglalás), különösen fontos a szakszerűség (a jogszabályok ismerete), hiszen a végrehajtó az eljárás során néha a törvény és törvénytelenség mezsgyéjén mozog, az adósok pedig a jogorvoslat adta lehetőségek valamelyikével igyekeznek kivédeni a végrehajtó minden lépését. A pártatlanság és az igazságosság követelménye az adózás rendjéről szóló törvényből és az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló törvényből is levezethető, de a behajtó belső indíttatása és az eljárás során gyakorolható emberség követelménye is ezt diktálja. Vonatkozik ez a kulturált ügyintézésre is, amelyet nagymértékben a végrehajtók személyisége garantál.
A szakmai felkészültségnek szerves részét képezi a piaci árviszonyok és a gazdasági környezet, a vállalkozói szféra pontos, naprakész ismerete. A jogszabály által nem szabályozott kérdésekkel (kiskapuk), a legális adótrükkökkel is alaposan tisztában kell lennie a végrehajtónak ahhoz, hogy eredményes munkát végezzen.
A végrehajtás a gyakorlatban
A végrehajtási cselekmények teljes körű alkalmazására nagyon ritka esetben kerül sor. Ezt az indokolja, hogy a végrehajtási eljárás megindításáig önkéntes jogkövetést nem mutató adózó az eljárás megindítása után az esetek nagy többségében "jó útra tér", s önkéntes pénzbefizetéssel vagy fizetéskönnyítés keretében részletfizetéssel rendezi adótartozását. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy a kimutatott adóhátralék teljes mértékben megtérül. A tapasztalat és a gazdasági realitás azonban azt mutatja, hogy a fizetéskönnyítési, illetve méltányossági kérelmek engedélyezése után ezek keretében térül meg a hátralék legnagyobb része, illetve valószínűsíthető annak megtérülése.
A fennmaradó részt a gyakorlatban alkalmazott végrehajtási cselekmények útján próbálják beszedni, bár ennek eredményessége már jóval csekélyebb. Itt kell megemlíteni, hogy az egyéni és a társas vállalkozóknál is ugyanazokat az eszközöket alkalmazzák a végrehajtók.
A hatékonyság növelése érdekében csökkenteni kell azt a reakcióidőt, ami a kötelezettségek meg nem fizetése és a végrehajtási eljárás megindulása között eltelik. Sajnos nagyon sok olyan anyag érkezik a végrehajtóhoz, amely évekre visszamenő tartozást tartalmaz, ezért ezek behajtása már szinte lehetetlen, mert a cég esetleg már nem is létezik, nincs vagyona vagy nem található meg. Szintén nagy problémákat okoz a késedelmi pótlékok naprakészségének hiánya.
Az egyes végrehajtási cselekmények foganatosítására az adózás rendjéről szóló törvény sorrendiséget állapít meg, így az alkalmazott kényszerítő eszközök nagyságrendben (és eredményességben) is eltérnek egymástól.
Beszedési megbízások
A beszedési megbízások hatékonysága alacsony, általában 2-4 százalék közötti, s folyamatosan csökken. Ez több okra vezethető vissza: elsődlegesen a végrehajtás alá vont adózók fizetőképességének hiányára, de jelentősen közrejátszanak egyéb tényezők is, így a készpénzfizetés általánossága, ami éppen arra tekintettel vált gyakorlattá, hogy a gazdálkodók "megelőzzék" a pénzeszközeik leemelését. Esetenként közrehat a számlavezető pénzintézetek magatartása is, amennyiben – a felszínre került és az ÁPTF-nek is jelzett néhány esetből levonható következtetés szerint – segédkezet nyújtanak a gazdálkodóknak a számlákon lévő pénzeszközök átmentéséhez. Problémát okoz továbbá a banki adatszolgáltatás esetenkénti megtagadása, illetve a beszedési megbízás elfogadásának lassúsága. Nagy nehézségeket okoz az adós által be nem jelentett bankszámlák felkutatása. Háttér-információként felhasználható ugyan a bankok adatszolgáltatása, ám sokszor ez is hiányos és nem országos szintű.
Letiltás
A munkabérből és egyéb járandóságból történő letiltás viszonylagos eredménytelenségének okai a jövedelmek átstrukturálódásából adódnak. Egyre több nem dokumentált jövedelmet szereznek az APEH adósai. A jövedelemforrások felderíthetetlenek a jelenlegi eszközökkel és információs bázissal. Az igazolt jövedelmek fiktív jövedelmek (pl. az egyéni vállalkozó alkalmazottja majd minden esetben minimálbérért dolgozik), a nyugdíj összege alacsony, a munkanélküli-segély végrehajtás alá nem vonható, az egyéni vállalkozó veszteséges.
Követelések lefoglalása
Az eredményesség szempontjából az inkasszónál nagyobb lehetőség rejlik a követeléslefoglalásokban, amihez azonban mind a pénzforgalmi ellenőrzéseknél, mind a végrehatási eljárásoknál fel kell tárni az adós szerződéses kapcsolatait.
Problémát okoz ugyanakkor, hogy a követelésre vezetett végrehajtásnál a követelés kötelezettje a legritkább esetben ismeri el a tartozását. Sok esetben a felajánlott vagy teljesített követelés bírósági per tárgyát képezi, de az is előfordul, hogy fiktív vagy nem teljesített munkáról adnak számlát a követelés lefoglalásának alapjául. Sok gondot okoz a körbetartozás, illetve a követelés kötelezettjének anyagi helyzete, a vele szembeni csőd- és felszámolási eljárás.
Ingó- és ingatlanárverés
Az inkasszó eredménytelensége után kerülhet sor az adós vagyontárgyainak lefoglalására. A foglalás foganatosítása, a vagyontárgyak elszállíttatása és az árverés kitűzése már lényeges fenyegetettséget teremt, ezért az eljárás e szakaszában az adósok jelentős része megfizeti a tartozást vagy részletfizetést kér. A részletfizetésekkel szemben támasztott követelmény, hogy a lehetőségekhez képest minél gyorsabban fizessék be a tartozást, ám mindenképpen teljesíthető részleteket kell meghatározni az adós anyagi helyzete alapján. A méltányossági fizetési könnyítéseknek természetesen csak akkor van értelmük, ha biztosítottnak látszik, hogy az adós képes fenntartani a folyamatos működést, s csak átmeneti anyagi nehézségei vannak.
A lefoglalt ingóságok értékesítésének lehetőségei eléggé kedvezőtlenek mind a piacképességük, mind a jogi szabályozás tekintetében. Itt a megtérülési arány már csak 3,4 százalék. Az eladósodott gazdálkodóktól lefoglalt vagyontárgyak egy része elavult, piaci kereslet hiányában nehezen értékesíthető. E körben a zálogjoggal biztosított követelések kielégítése elsőbbséget élvez. 1997-ig az ingatlanokra vezetett végrehajtás eredményesebb volt, hiszen nyárig a végrehajtási jog megelőzte a bankok jelzálogjogát, de június 7-től ez a sorrend megfordult, így már az ingatlan árverezéséből sem várhatók jelentősebb bevételek.
A műszaki cikkek, gépjárművek a piac telítettsége miatt szinte értékesíthetetlenek, a különböző gyűjtemények, régiségek, nemesfémek, értékpapírok, takarékbetétek, a készpénz az esetek többségében felderíthetetlenek a végrehajtó számára. A lefoglalt termelőeszközök, haszongépjárművek, különböző árukészletek pedig csak nagyon nyomott áron, a foglalási érték alatt értékesíthetők, általában a becsérték 25 százalékán.
Az ingatlan-végrehajtás szintén nehézkes és hosszadalmas. A lefoglalt ingatlan a piacon nehezen értékesíthető (általában lakottan kell árverezni), s a szigorú szabályok is nehezítik az értékesítést.
Árverési csarnok, Árverési Értesítő
Az árverés eredményességét alapvetően befolyásolja az árverés megfelelő helyének kiválasztása és az árverés közhírré tétele. A három fővárosi APEH-igazgatóság – közösen – állandó árverési csarnokot állított fel, amelynek nagy előnye, hogy az árverés köztudottá válik, és így több érdeklődőre lehet számítani, bár az árverések még így is csak kis számban sikeresek. A sikertelen árverések okai a következők:
- sokszor hiányzik az egyedi azonosíthatóság a lefoglalt ingóságok között,
- az árverés során a bécsi gyakorlat érvényesül, ezért a megvétel előtt nem szabad kipróbálni az adott ingóságot, csökkentve ezzel a vásárlási hajlamot,
- a hivatal csak közvetítő, nem érdekelt az eladásban, pedig az ügy jellege megkövetelne némi kereskedelmi szemléletet.
Az eddigi tapasztalatok alapján körvonalazódni látszik, hogy a viszonylag korlátozott hirdetési lehetőségek miatt az árveréseken részt vevő kör szinte állandóan ugyanaz, így előbb-utóbb minden bizonnyal felosztják egymás között a piacot s lehetetlenné teszik mások részvételét. Mindenesetre jelentős előrelépést jelentett az Árverési Értesítő kiadása.
Közvetett hatások a végrehajtásnál
A következőkben olyan problémákról esik szó, amelyek csak közvetve érintik ugyan a végrehajtást, mégis nagymértékben befolyásolhatják annak eredményességét.
A cégbíróság a cégbejegyzéshez előre kéri az adószámot, így a hivatal nehezen tudja ellenőrizni, hogy valóban megtörtént-e a bejegyzés, e nélkül viszont a felszámolás lehetetlen.
A behajtást sokszor az egyéb hivatalok együttműködési készségének hiánya is késlelteti (pl. a lassú földhivatali bejegyzés, a cégbírósági anyagok nehézkes megszerzése). Ezek miatt akár az elévülési időn kívülre csúszhat az ügy. Problémát okoz az adósok felkutatása, hiszen a Központi Nyilvántartó és Választási Hivatalhoz sem kötelező a bejelentkezés, sok adózó ismeretlen helyen tartózkodik, és sok esetben a rendőrségi megkeresés is eredménytelen.
A kézbesítéskor sokszor viszszajön a küldemény, az adós nem található, vagy egyszerűen nem veszi át a neki szóló iratot. Valószínűsíthető, hogy ebben a kézbesítők is az adósok segítségére vannak, nincs megfelelően szankcionálva az átvétel megtagadása. Másik probléma, hogy az adósok sokszor nem találhatók otthon a kézbesítési időben. A postai költségek csökkentése érdekében is megérné az adóhatóságnak saját kézbesítőszolgálatot felállítani, amely – megfelelően érdekeltté téve a kézbesítésben – akár munkaidőn túl is, talán hatékonyabban végezhetné el ezt a munkát.
Gondot jelentenek a gyakori székhelyáthelyezések is. Akinek forró lett a talaj a lába alatt, így próbál kibújni az ellenőrzés alól, vagy legalábbis késleltetni a szankciókat.
Az adós anyagi helyzete
A hátralékok beszedhetősége folyamatosan csökken, amelyet több tényező együttesen befolyásol. A hátralékállomány összetétele az adósok vagyoni helyzetét tekintve is kedvezőtlenül alakul, mivel a jelentős vagyoni fedezettel rendelkező gazdálkodók nagyobb részét már a korábbi években felszámolták, az újonnan alakult gazdálkodók vagyonát pedig sokszor meghaladja a tartozás, az átalakult, a jogelőd tartozását is öröklő gazdálkodóknak pedig nincs kellő mértékű pénzügyi, vagyoni fedezetük.
Az adós végrehajtás alá vonható vagyonát rendszerint a hitelintézetek zálogjoga terheli, és a zálogkövetelés értéke sok esetben meghaladja a biztosítékként lekötött vagyontárgy értékét. Ez azzal jár, hogy a végrehajtásból befolyt összeget a hitelintézeteknek kell kiadni. A gazdálkodás ellehetetlenülésének megakadályozására fokozottan differenciált módon kell élni a fizetési könnyítések eszközeivel. Egyúttal azonban – a költségvetési kockázat mérséklése érdekében – a könnyítéseket lehetőség szerint biztosíték nyújtásához kell kötni.
A végrehajtás hatékonyságát szubjektív tényezők is rontják, számos esetben nem biztosított a végrehajtás teljeskörűsége. Hiányos a kapcsolt vállalkozások, a kihelyezett vagyon, illetve az adós harmadik személlyel szembeni követeléseinek feltárása, amelyekre elsősorban az adóellenőrzések, valamint a pénzforgalmi ellenőrzések során kellene sort keríteni.
| Az APEH egyik igazgatóságán folyó végrehajtási kérelmek alakulása értékhatáronként 1996-1997-ben | ||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Értékhatár ezer Ft |
1996 | 1997 | ||||||
| db | % | E Ft | % | E Ft | % | E Ft | % | |
| 0-1 | 456 | 45 | 216 912 | 1 | 1 128 | 46 | 329 125 | 2 |
| 1-10 | 295 | 29 | 2 259 971 | 10 | 1 058 | 43 | 3 919 309 | 18 |
| 10-50 | 225 | 21 | 4 992 094 | 22 | 221 | 9 | 4 828 672 | 23 |
| 50 felett | 41 | 5 | 15 538 317 | 67 | 49 | 2 | 11 981 323 | 57 |
| Összesen: | 1 017 | 100 | 23 007 294 | 100 | 2 456 | 100 | 21 058 429 | 100 |
|
A táblázat alapján megállapítható, hogy 1997-ben – a nagy adósok tartozásainak behajtására indított akció eredményeként – 26 százalékról 11 százalékra csökkent a 10 millió forint feletti tartozások aránya. Ez azért volt jelentős, mert a végrehajtási kérelmeken belül a nagy adósok számbeli aránya kicsi (26 százalék és 11 százalék), a tartozás összege azonban a hátralékállomány jelentős részét (89, illetve 78 százalékát) teszi ki. A legjelentősebb bevételeket e tartozások behajtása eredményezi.
Ahhoz azonban, hogy a nyilvántartott hátralékból megállapíthassuk a ténylegesen behajtható részt, ki kell szűrni az egyéb tényezőket. Az ábra alapján megállapítható, hogy a végrehajtási akadály miatt behajthatatlan hátralék állománya jelentősen – 1997-re szinte a felére – csökkent. Csökkent azonban a következő évekre áthúzódó részletfizetés miatt végrehajthatatlan tartozások aránya is, vagyis az APEH igyekszik minél rövidebb idő alatt beszedni a tartozásokat. Kedvezően alakult a befizetések aránya, amely 18 százalékra növekedett, szemben az országos 12 százalékos átlagához képest. Még jobbak az eredmények az érdekeltségi alap (revizori ellenőrzéssel feltárt adóhiány) javára történt befizetés tekintetében, amely az 1996-os 9,6 százalékos részarányról 1997-re 17,9 százalékos részarányra, szinte kétszeresére növekedett. |
||||||||
Jogszabályi feltételek
Nem vitatható, hogy a végrehajtási jog szabályozása garanciális okokból részletes, tekintettel kell lennie egyfelől a tartozások rendezésére, másfelől pedig arra, hogy a végrehajtás – kényszer útján – beavatkozást jelent az adós magánviszonyaiba. A tapasztalatok alapján állítható, hogy a mai jogszabályi feltételek – az eredményesség szempontjából – kedvezőtlenek, negatívan befolyásolják a beszedési tevékenységet.
A csődtörvény módosítása rendkívül kedvezőtlenül hatott, mivel a csődeljárás megindításának legfontosabb jogkövetkezménye, hogy az eljárás közzétételét követő 90 napig az adóst a vele szemben esedékessé vált pénzkövetelésekre fizetési moratórium, haladék illeti meg.
A gazdasági társaságokról szóló törvény felelősségi szabályai nem felelnek meg az elvárásoknak, ugyanis a tartozások felhalmozásában aktív szerepet játszó társasági tagok anyagi felelőssége nem, vagy csak rendkívül hosszadalmas bírósági eljárás során állapítható meg. A törvény következetessége is csak a kisebb, jogi személyiség nélküli gazdasági társaságok (kkt., bt.) esetében érvényesül, ahol a tagok, illetve egyes tagok felelőssége a társaság tartozásáért korlátlan és egyetemleges.
A fedezetelvonás polgári perben történő bizonyítása rendkívül körülményes, büntetőjogi szankcionálásának gyakorlata pedig nem alakult ki. Ennek következménye az utóbbi időben tapasztalható olyan gazdálkodói magatartás, hogy az eladósodott cégekből más gazdasági társaságokba viszik át a még meglévő vagyont, ahol azonos alapító és vezető tisztségviselői kör folytatja gyakorlatilag ugyanazt a tevékenységet, ami az eladósodott és kiürített gazdasági társaság profilja volt.
Az adósságokat felhalmozó cégek ellen a tulajdonosok nem kezdeményeznek felszámolási eljárást, ezt a feladatot a hitelezőkre hagyják. Ilyen módon nagy összegű tartozásállománynyal rendelkező, vagyonától megfosztott cégek láncolata jön létre. További változata a beszedhetetlen hátralékállományt felhalmozott vállalkozásoknak, amikor a gazdasági társaságot eleve egy-egy tranzakció lebonyolítására vagy a jogszabályi rendelkezések kijátszására hozzák létre (pl. olajügyletek, adó- és támogatás-visszaigénylés stb.). Az ügyletek realizálása után a társaság vagy annak tagjai – minden adóhatósági és esetleg rendőrségi keresés ellenére – nem találhatók meg, a hitelezők követelései nem beszedhetők.
A fantomcégek kiszűrésére – a gazdasági életből történő kivonásuk érdekében – a különböző jogszabályok tartalmaznak ugyan rendelkezéseket, ezek hatékonysága azonban megkérdőjelezhető.
Az adózás rendjéről szóló törvény alapján az adóhatóság már a bejelentkezés időszakában végez ellenőrzéseket annak megállapítása érdekében, hogy az adózó által bejelentett adatok megfelelnek-e a valóságnak, de az idevonatkozó szabályok különböző módokon kijátszhatók. Nem lehet fellépni az olyan – egyébként külföldön is ismert és alkalmazott – gyakorlat ellen, hogy egy-egy irodát (lakást) több tucat cég is székhelyként megjelöl, jóllehet a konkrét cégvezetés helye nyilvánvalóan nem az adott helyiség. Sokszor nem létező címre jelentkeznek be, vagy ha székhelyváltoztatás van, akkor hamis címet jelentenek be. Jellemző, hogy székhelyként sokszor a könyvelőirodát jelölik meg. Nagyon nehéz a valóságos telephely(ek)et felderíteni, ahol a tényleges tevékenység folyik, és az esetleges ingóságok is fellelhetők.
A lopott vagy hamisított személyi igazolványok alapján történő bejelentkezések kiszűrésére az adóhatóságnál sem a személyi, sem a technikai feltételek nem biztosítottak. Javulás csak attól várható, ha az adóhatóság megkapja a rendőrségtől az "elveszett" személyi igazolványok listáját (hasonlóan a határőrség által végzett útlevélvizsgálatokhoz, illetve a hitelintézeteknél működő bankkártya-letiltási rendszerhez).
Az adóhatóság egész eljárása során, így különösen a végrehajtási eljárásban is mindent megtesz a fiktív cégek tagjainak, ügyvezetőinek felkutatására (pl. lakcímkutatás, rendőrségi feljelentés, kapcsolt vállalkozások feltérképezésére), ami azonban többnyire csak büntetőeljárás lefolytatásához nyújt elégséges alapot, hiszen a felkutatott tisztségviselőn behajtani nem lehet a cég tartozását. A cégnyilvántartásról szóló jogszabályok értelmében ezeket a gazdálkodókat a bíróságok törölhetik a cégjegyzékből, az adóhatóság pedig a nyilvántartásból, e rendelkezések azonban nem oldják meg a már felhalmozott tartozásállomány kezelésének kérdését. A végrehajtás eredménytelenségekor ugyan behajthatatlanság címén lehetőség van a tartozás törlésére, ez azonban csak a gazdálkodói felelőtlenséget erősíti.
Nem teremt hathatós intézkedési jogosultságot a gazdasági társaságokról szóló törvénynek az a szabálya sem, amely szerint a gazdasági társaság megszűnését követő 2 évig nem lehet más gazdasági társaság vezető tisztségviselője, aki olyan gazdasági társaságnál töltött be a társasági felszámolásának kezdő napját megelőző 2 éven belül legalább egy évig vezető tisztséget, amelyet a felszámolási eljárás során úgy szüntettek meg, hogy köztartozását nem egyenlítette ki. Az a körülmény ugyanis, hogy az adott gazdálkodó köztartozás hátrahagyásával szűnt-e meg – a felszámolási eljárások hosszadalmasságára tekintettel –, csak évek múlva állapítható meg. Ez alatt az időszak alatt a volt vezető tisztségviselőknek számtalan lehetőségük van más vállalkozás alapítására vagy vezető tisztségek elvállalására. (Ezen túlmenően nagyon "egyszerű megoldás", hogy az inkriminált személy az új cégben irányítási, képviseleti érdekeit névleges – rokon, barát stb. – tisztségviselőkön keresztül érvényesíti, így kerülve ki a jogszabályi tilalmat.)
Külön kérdést vet fel az értékpapírok lefoglalásával kapcsolatos teendők szabályozása. A jogszabályok lehetőséget adnak az értékpapírok végrehajtás alá vonására, de ennek lebonyolítása, értékesítése vagy végső soron az értékpapírok forgatása még szabályozásra szorulnak.
Adónyomozás
Adót sehol a világon nem fizetnek szívesen. Az adómorál javításának, az adócsalók leleplezésének egyik hasznos eszköze lehet az adóhatósági nyomozati jogkör.
Információáramlás
A megnövekedett feladatok az adóinformációs rendszer fejlesztését igénylik. A folyamatosan megvalósuló számítástechnikai fejlesztéssel remélhetőleg lehetőség nyílik az egységes adóinformációs rendszer kiépítésére, amely naprakész állapotot tükröző információs rendszer lesz. Ennek egyik eleme az APEH, illetve a VPOP információs rendszerének az összekapcsolása, egymás közt átjárhatóvá tétele. Lehetőség nyílik on-line módon rácsatlakozni a cégbíróságok számítógépes nyilvántartására is. Nagy segítséget jelent a földhivatal nyilvántartásának számítógépesítése.
Az adózás rendjéről szóló törvény előírja, hogy az adóhatóság részére a kifizető, a munkáltató, a biztosítóintézet, a földhivatal, az illetékhivatal, a pénzintézet, az Országos Találmányi Hivatal, a társadalombiztosítási szerv, az engedélyt kiadó hatóság, a Belügyminisztérium adatszolgáltatásra kijelölt szerve köteles adatot szolgáltatni. Ezeket az adatokat az adóhivatal úgynevezett kontrollinformációnak tekinti, amelyeket feldolgozva lehetősége van a törzsadattár teljességének ellenőrzésére. Ennek megtörténtéhez elengedhetetlen az előbb leírt számítástechnikai információs rendszer kiépítése, hogy a több helyről érkező információk különböző szempontok szerint gyűjthetők, kapcsolhatók, aktuálisak legyenek.
Fontos a fővároson belüli számítógépes rendszer alkalmassá tétele arra, hogy az illetékességi területen kívül végzett végrehajtási cselekményeket is (amelyre a törvény lehetőséget nyújt) fel tudja dolgozni.
A távlati fejlesztési lehetőségek közül kiemelt jelentőséggel bír az információs rendszer továbbfejlesztése, amely egyrészt a számítógépes háttér kibővítéséből, másrészt a jelenleg meglévő információs rendszer átalakításából áll. Ez ahhoz szükséges, hogy az adóhatóság minél hamarabb tudomást szerezzen az adótartozásról. Az információs rendszer bővítése megindult. Az APEH jelentős kölcsönöket kapott számítógépparkjának bővítésére. Az információs bázis másik eleme – ami fontosabb a technikai feltételeknél – maga az információ.
Nemzetközi együttműködés
A nemzetközi gazdasági kapcsolatok fejlődésével az egyes országok adóhivatalai közötti együttműködés is előtérbe került. Míg az államhatárokon átnyúló gazdasági összefonódás, a belföldi jövedelmek és megtakarítások külföldre menekítése és más okok miatt a fejlett országok adóhivatalai közötti együttműködést a kettős adózást kizáró egyezmények mellett már kialakult gyakorlat is szabályozza, addig Magyarországon ez még ismeretlen.
| Végrehajtási akadályok | ||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| A végrehajtási akadály viszonylag jelentős részt foglal el az összes hátralékállományban, ezért fontos az ezt befolyásoló tényezők ismertetése is. | ||||||||
| Vh-i akadály | 1996 | 1997 | ||||||
| darab | % | E Ft | % | darab | % | E Ft | % | |
| Felsz. alatt | 82 | 14 | 2 311 777 | 13 | 63 | 12 | 1 267 051 | 11 |
| Felsz. kezd. | 162 | 27 | 3 371 795 | 20 | 73 | 14 | 3 533 041 | 31 |
| Bhtl. törölve | 32 | 5 | 5 541 754 | 31 | 31 | 6 | 491 503 | 4 |
| Bírósági felfügg. | 39 | 6 | 2 353 447 | 13 | 22 | 4 | 2 315 934 | 21 |
| Egyéb | 291 | 48 | 4 042 425 | 23 | 360 | 64 | 3 614 041 | 33 |
| Összesen: | 606 | 100 | 17 621 198 | 100 | 549 | 100 | 11 221 570 | 100 |
| (1996-1997-es főosztályi statisztika) | ||||||||
| Az egyéb kategória nagyobb figyelmet érdemel magas részaránya miatt. Ez olyan ügyeket tartalmaz, amelyeknél a tartozás elévült vagy az adós számlája technikailag megszűnt (vagyis az adós átvezetéssel rendezte a tartozását, esetleg maga az adószám szűnt meg). Idesoroljuk azokat is, akik önellenőrzéssel rendezték adósságukat, vagy illetékességből más igazgatósághoz kerültek át. Ebbe a kategóriába tartoznak az ismeretlen és a fantomcégek is, amelyek egyáltalán nem találhatók meg, vagy cégbejegyzés hiányában nem felszámolhatók. | ||||||||
