A foglalkoztatási könyv bevezetésének tapasztalatai ugyan ellentmondásosak, ez azonban nem jelenti azt, hogy ez befolyásolná a munkakönyv bevezetésével kapcsolatosan eddig már megfogalmazott elképzeléseket.
A korábbi elképzelések szerint a munkakönyv, aminek még a tervezett formája sem végleges (kártya vagy könyv), a közös társadalombiztosítási, foglalkoztatási adatbázison alapulna. Az adatbázis indításához a pénztárfelügyelet által vezetett központi nyilvántartás adhatna segítséget. A tagdíjbevallások, befizetések adatai egyszersmind a keresetekre, a munkaviszony időtartamára is utalást adnak. A számítógépes információbázist természetesen ki kellene egészíteni a munkakönyv 1992-es megszüntetése óta létesített, illetve fennálló munkaviszonyok adataival.
Viták a tartalomról
A szociális partnerek évek óta vitatkoznak arról, hogy milyen formában vezessék be a munkakönyvet. Vitatéma volt például az is, hogy közokirat legyen-e a dokumentum, az alkalmazás előfeltétele, vagy csak arra szolgáljon, hogy a dolgozók igazolhassák segítségével korábbi munkaviszonyaikat, a betöltött munkaköröket, kereseteket, jogszerző időket. Az se látszott könnyű kérdésnek, hogy ki őrizze a könyvet, a munkahely vagy a munkavállaló.
A munkakönyvről megkezdett egyeztetést megelőzően a szaktárca a munkahelyeken vezetendő munkaügyi naplót, az ebben elhelyezendő munkaügyi igazolólapot és a dolgozóknak kiállított munkavállalói igazolványt javasolta. Ennek célja a munkaügyi ellenőrzések megkönnyítése lett volna. Végül ez lekerült a napirendről, mert a szociális partnerek állították: mindezt feleslegessé teszi, ha korszerűsített formában ismét alkalmazzák az 1992-ben megszüntetett munkakönyvet. Ez a nyilvántartás a munkahelyeken vagy a munkavállalók által őrzött munkakönyvből és egy országos adatbázisból állna. A vita során ellenzők is voltak: szerintük a munkakönyv nem tartalmazhatja a különféle munkakörökben elért kereseteket, mert az új munkahelyre jelentkezéskor a béralkuban kiszolgáltatott helyzetet jelent a dolgozóknak. Többen azt hangsúlyozták, hogy korábban is sokan visszaéltek a munkakönyvvel, több munkakönyvet váltottak ki, meghamisították az adatokat. Ezért az új foglalkoztatási könyvnek ezt is ki kell küszöbölnie.
Az új munkakönyv bevezetésének több milliárd forintos költségeit senki sem akarja vállalni. A kormányzati oldal szerint ezek a költségek nem terhelhetik a költségvetést. A munkáltatói érdekképviseletek ugyancsak elutasították, hogy a vállalkozásokkal fizettessék meg ezeket a kiadásokat. A szakszervezetek ugyanakkor az ellen emelték fel a szavukat, hogy a munkakönyv kiállításáért a dolgozókra hárított illetékből finanszírozzák a kiadásokat. A vita során szóba került, hogy a Munkaerőpiaci Alap vállalja a foglalkoztatási könyv bevezetésének költségeit, de végül ebben sem sikerült megegyezni.
Tartalom és nyilvántartás
A már 1995-ben megkezdett viták során sokféle megoldást elemeztek a szociális partnerek. Olyan törekvés is volt például, hogy ne csak egy központi adatbázisban szerepeljenek a munkaviszony létesítésére, szüneteltetésére, felmondására, az időközbeni keresetváltozásokra vonatkozó adatok, hanem a munkahelyeken is tartsák nyilván ezeket az információkat vagy egy könyvben, vagy számítógépes módszerrel. A munkaadói érdekképviseletek mindezt elvetették, mert a felesleges adminisztrációs kötelezettségek számának növelését vélték felfedezni e kormányzati javaslatban. Szerintük bőven elegendő egy korábbi munkakönyvhöz hasonló egyedi és országos nyilvántartás. A munkáltatóknak – mint mondták – különben is egy sor más hasonló adatot kell szolgáltatnia különféle célokból.
Kis lépések
Többszöri határidő-módosítás után végül célul tűzték ki a szociális partnerek, hogy 1997. január 1-jétől bevezetik a foglalkoztatási könyvet és az egységes országos nyilvántartást. Az egyszerűsítést szolgálta volna, hogy először csak az új munkaviszonyt létesítőknek kelljen kiváltani ezt a könyvet. Végül az előbb említett okok miatt mégis elmaradt a munkakönyv újbóli bevezetése. Ekkor állt elő a kormányzat egy új átmeneti javaslattal: kezdjék meg a munkakönyv bevezetését a részterületekre kiadott dokumentumokkal – indítványozta a kabinet. Elsőként az alkalmi munkavállalók kapjanak munkakönyvet, azaz foglalkoztatási könyvet.
A szociális partnerek kezdetben elutasították ezt a megoldást. Figyelmeztettek rá: ilyen hozzáállással nem lehet bevezetni az általánosan alkalmazandó munkakönyvet. Végül mégis elfogadták a kormány kis lépések taktikáját. Az eredmény egyelőre bizonytalan, de azért reménykedni lehet, hiszen mindenki érdeke a nyilvántartások naprakészen tartása a munkavállalóktól kezdve a társadalombiztosításon, az üzleti alapon működő magánpénztárakon keresztül egészen a munkaadókig, ha más és más szempontok alapján is.
