Nemzetközi munkaadói szervezetek

A magyar munkaadói, gazdasági és érdek-képviseleti szervezetek meglehetősen különböző felfogásban és célkitűzés alapján szerveződtek. Mára azonban különösen az uniós csatlakozási előkészületek hatására sok tekintetben közelítették álláspontjukat: céljuk minél több nemzetközi szervezethez tagként csatlakozni.

Mondhatni, valamennyi munkaadói szervezetnek saját filozófiája van a tekintetben, kiket és milyen módon hivatottak képviselni. Ily módon jól elhatárolhatók az egyes gazdasági szereplőket reprezentáló szervezetek. A különbségek ellenére, vagy éppen ezért azonban mára megalapozottan állíthatjuk: az országos gazdasági, munkaadói szövetségek tagságukkal szinte teljes mértékben lefedik a Magyarországon működő vállalkozásokat. Igaz ez akár a kisvállalkozások vagy az egyéni vállalkozók, akár pedig a közepes méretű cégek vagy nagyvállalkozások vonatkozásában. Ugyancsak kedvező a kép, ha az egyes szakmák, ágazatok megjelenését vizsgáljuk a közvetlen tagságon vagy a szakmai szövetségeken keresztül: teljes körű a képviselet. Nincs igazán eltérés a lefedettséget illetően akkor sem, ha a tulajdonosi formát tekintjük szempontnak: magán- vagy állami, magyar vagy részben, illetve teljes egészében külföldi tulajdonosok érdekeltségeire egyaránt számos példát mondhatnánk. Az egyetlen természetes rendező elv változatlan: ezek a szervezetek a Magyarországon regisztrált vállalkozókat, vállalkozásokat tömörítik. Ez végül is annak egyértelmű deklarálása, hogy az itt működő gazdálkodók kivétel nélkül hazai vállalkozásnak számítanak.

Nemzetközi megítélés

Vannak értelemszerűen további közös vonások is. Az egyes szövetségek alapvető feladata a munkaadói érdek-képviseleti, gazdasági lobbytevékenység erősítése, az ehhez szükséges eszközök és módszerek kimunkálása és finomítása, a mindehhez elengedhetetlen hazai és nemzetközi kapcsolatok megteremtése, bővítése.

A magyar munkaadói paletta nemzetközi megítélése hosszú évek tapasztalatai alapján a legutóbbi időkig legalábbis kétarcúnak volt mondható. Egyrészről valamennyi szövetség kialakult és jól működő kétoldalú kapcsolatokkal rendelkezik a számára adekvát nemzeti szervezetekkel. Ez fontos egyebek mellett az egyes szervezet tagjai, tagvállalatai számára: rövid vagy középtávú üzleti, kereskedelmi információkat és pozíciókat lehet általa szerezni a képviselt vállalkozói körnek.

További meghatározó szempont, hogy a nemzeti munkaadói szövetségek működési tapasztalatai hasznosak kell legyenek a magyar szervezetek működése, alaptevékenységük ki- és átalakítása szempontjából is. Legalább ilyen fontos annak a kapcsolatrendszernek megismerése – és esetenként igénybevétele –, amellyel ezek az európai piacgazdaságokban régóta jelentős tradíciókkal működő munkaadói szövetségek az európai és más nemzetközi szervezetek irányába rendelkeznek. Ezek közül talán legfontosabbak az UNICE, az Európai Munkaadók és Gyáriparosok Szervezete és az OECD Üzleti és Ipari Tanácsadó Tanácsa, a BIAC. Márpedig ezek a szervezetek kivétel nélkül fajsúlyos és az Európai Unió bővítése küszöbén nem megkerülhető kérdésekben hallatják hangjukat, számos esetben befolyásolják a döntések előkészítését, esetenként magát a megszülető döntést is.

Egységes megjelenés

A dolog kétarcúsága éppen ebből fakad: míg a bilaterális együttműködés az elismertségen és a kölcsönös előnyökön alapul, addig a magyar szövetségek ezekben a nemzetközi intézményekben a legutóbbi időkig semmilyen képviseleti lehetőséggel nem rendelkeztek. Ennek igen egyszerű oka volt: a magyarországi munkaadók e tekintetben rendkívül megosztottak voltak, szinte valamenynyien saját jogon kívántak tagsági viszonyt létesíteni. Korábban nehezen vettük tudomásul, ma viszont már belátjuk: természetes reakciója, mondhatni védekező reflexe volt ezen európai szervezeteknek, amikor megüzenték: nem tudnak és nem is akarnak igazságot tenni e kérdésben. Csak és kizárólag a magyar szövetségek dönthetik el, milyen módon teremtik meg az egységes hazai munkaadói megjelenést, ki vagy kik képviselik a magyar munkaadók érdekeit ezekben a szervezetekben.

Újabb szövetség

Sok idő, évek teltek el, mire döntés és megegyezés született. Most már ebben is egységes a megítélés: bizony elvesztegetett évek voltak ezek. A felismerést, miszerint a helyzetet csak korábban szinte elképzelhetetlen kompromisszumok sorozatával és árán lehet megoldani, immár több mint két esztendeje követte az első gyakorlati lépés.

Több hónapos előkészület után, három hazai szervezet megállapodását követően, 1996. május 13-án a Budapesten tartózkodó Kostas Kapartis, a Nemzetközi Munkaadói Szervezet (IOE) főtitkára és Björn Grünewald, a Nemzetközi Munkaadói Szervezet (ILO) budapesti irodájának akkori igazgatója jelenlétében írták alá egy közös nemzetközi szervezetnek, a Magyarországi Munkaadók Nemzetközi Tanácsának (MAMUNET) alapító okiratát.

Az aláírás tényéről 1996. július 15-i levélben tájékoztatták Zygmunt Tyszkiewiczet, az UNICE akkori főtitkárát. Egyben jelezték: a közös szervezet felvételért folyamodik az UNICE-be, megteremtve ezzel a hiányzó magyar képviseletet.

A működés kezdeti zavarai és az UNICE első válaszában kifogásolt formai okok miatt (a MAMUNET nem felel meg a nemzetközi szervezet alapszabályában rögzített tagsági feltételnek, mivel nem volt jogi személy) alapvető szervezeti változtatások váltak szükségessé.

Ezért azután a Magyar Munkaadói Szövetség (MMSZ), és a Magyar Gyáriparosok Országos Szövetsége (MGYOSZ) úgy döntött, hogy – az eredeti célkitűzéseket szem előtt tartva – olyan új, de bármely hazai munkaadói szervezet részére nyitott szövetséget hoz létre, amelyik képviseli a magyar munkaadói szervezeteket és megfelel a nemzetközi szervezetek elvárásainak. Ennek megfelelően 1997. június 5-én Széles Gábor és Orbán István aláírta a Magyar Munkaadók Nemzetközi Együttműködési Szövetsége (MAMUNESZ), angol nevén a Hungarian Employers Confederation for International Cooperation alapokmányát. A szervezet soros elnökévé Székely Pétert választották. A szövetséget a Fővárosi Bíróság a 89. évi II. tv.-nek megfelelően nyilvántartásba vette.

Az összetartozás igénye

Időközben természetesen az európai partnerszervezeteinknél, valamint diplomáciai csatornákon folytatott lobbizással a hazai szervezetek igyekeztek mindent megtenni a felvételről való döntés befolyásolására. Ezt szolgálta az UNICE döntés-előkészítésében részt vevő személyekkel, illetve intézményekkel folytatott személyes találkozók során a magyarországi érdekképviseletek valós helyzetéről szóló hiteles tájékoztatás is.

A kialakult helyzet tisztázására, valamint a közös szövetség bemutatására képviselőink az UNICE meghívására 1998 januárjában, Brüsszelben prezentációt tartottak az UNICE állandó bizottsága előtt. Ennek eredményeként a szervezet végrehajtó bizottsága februári ülésén hozott határozata alapján az UNICE 1998. március 30-án delegációt küldött Budapestre. Az UNICE-t Lorenz Fritz úr, az Osztrák Gyáriparosok Szövetsége főigazgatója, dr. Rolf Thussing úr, a Német Munkaadók Szövetsége (BDA) elnökségi tagja és Anette Dragsdahl asszony, az UNICE titkárságvezetője képviselte.

Kényszerhelyzet és siker

Az UNICE részéről az érdekelt szövetségek képviselőivel folytatott tárgyalásokon továbbra is határozottan jelent meg azon követelmény, miszerint az egyetlen elfogadható megoldás: az egységes és egy hangon kommunikáló magyar képviselet megteremtése. Ebbe pedig semmiképpen nem fért bele a korábbiakban nemzetközi téren az egyes szervezetek részéről tapasztalt rivalizálás.

Az idő is sürgetett, mivel az UNICE elhatározta, hogy kényszerhelyzetet teremt: november elején a végrehajtó bizottság napirendjére tűzték a magyar képviselet kérdését. Ezzel nyilvánvalóvá vált, és ezt a személyes kapcsolatok is megerősítették: ha most a korábbi okok miatt elutasítani kényszerülnek a felvételt, úgy hosszú időre lekerül a kérdés a napirendről.

Ennek nyomán itthon is felgyorsultak az események: a meghatározó munkaadói szervezetek, vagyis az AFEOSZ, AMSZ, IPOSZ, KISOSZ, MGYOSZ, MOSZ, OKISZ, a STRATOSZ, valamint a VOSZ megállapodásra jutott, és élve az alapszabály adta lehetőséggel alapító tagként újjáalakította a MAMUNESZ-t. Ez év október 14-én a szövetség eljuttatta a helyzetnek megfelelően módosított felvételi kérelmét a brüsszeli szervezethez. A kérelmet az újjáalakított, kibővített szervezet tagjaként valamennyi fenti szervezet aláírta és támogatta.

Az érdekegyeztetés helyzete

Az egységes képviseletet és a teljes körű reprezentativitást elismerve az UNICE október 22-ei végrehajtó bizottsági ülése már egyhangúlag támogatta a magyar kérelmet. Így azután december 4-én a Bécsben ülésező Elnökök Tanácsa meghozta sok éve várt döntését: a magyar munkaadók közös nemzetközi szervezetét, a MAMUNESZ-t társult tagként felvette a szervezet sorába.

Komoly eredmény ez, és nem csak a résztvevők értékelése szerint. A közelmúltban az MGYOSZ kezdeményezésére Hannes Poriasnak, Ausztria budapesti nagykövetének hathatós közreműködésével találkozóra került sor a kilenc meghatározó magyar munkaadói szövetség első számú vezetői, valamint az Európai Unió országai budapesti nagykövetei között. A megbeszélésen első számú téma az érdekegyeztetés helyzete és jövője volt. Az uniós nagykövetektől számos kérdés, észrevétel érkezett, de két dologban igen markáns és egységes volt a véleményük: egyrészt nagy fontosságot tulajdonítanak az egységes munkaadói fellépésnek, másrészt a szociális béke elengedhetetlen intézményrendszerének tekintik a szociális párbeszédet, az érdekegyeztetést.

Ugyancsak komoly előrelépést jelenthet az a tény is, hogy az OECD mellett működő Üzleti és Ipari Tanácsadó Tanács, a BIAC, amelynek az OECD-országok munkaadói és gyáriparos szervezetei a tagjai, legutóbbi budapesti látogatása alkalmával jelezte: immár nincs akadálya annak, hogy a hosszú évek óta hiányolt magyar képviselet kérdése is megoldódjon: a közös szervezetet, a MAMUNESZ-t felvegyék a BIAC tagjai közé.

A társulás hozadékai

A magyar munkaadók egységes nemzetközi képviseletére tett törekvések utóbbi időkben elért sorozatos és látványos sikerei – amely egyértelműen a hazai munkáltatói szervezetek közötti kiegyezés eredménye – a meghatározó európai és nemzetközi szervezetekben elnyert vagy várható tagságok kettős hozadékkal bírnak: egyrészről olyan csatornák nyílnak meg, amelyek révén a hazai érdekképviseletek és végső soron ez által az üzleti élet rálátással és bizonyos mértékű befolyással rendelkezhet az egységesülő Európa és a globalizálódó világ gazdasági döntés-előkészítésére. Másrészről pedig teljesen egyértelművé vált az együttműködő magyar munkaadói szervezetek nemzetközi elismertsége, elvitathatatlanná téve ezáltal bármely hazai vagy nemzetközi partner előtti súlyukat és legitimációjukat.