A külföldiek munkavállalását eddig is szabályozta rendelet, ez azonban nem terjedt ki a külhoni egyéni vállalkozók magyarországi tevékenységére. Egyéni vállalkozók ugyanis az eddigi jogszabályok szerint hivatalosan nem dolgozhattak hazánkban. Ez – az EU-jogharmonizáció részeként – 1999. február elsejei hatállyal megváltozik. Az érdekképviseletek véleménye szerint azonban a magyar vállalkozóknak nincs mitől tartaniuk.
A külföldiek magyarországi munkavállalásának engedélyezését a 7/1991. (X. 17.) MüM rendelet szabályozza. Ennek értelmében – a hazai munkaerőpiac védelme érdekében – külföldiek csak engedéllyel dolgozhatnak Magyarországon. Részükre a munkavállalási engedélyt a foglalkoztatás helye szerint illetékes megyei (fővárosi) munkaügyi központ adja ki. A kérelmet a külföldit foglalkoztatni kívánó munkáltatónak kell benyújtania, mégpedig a munkavégzés tervezett megkezdése előtt 60 nappal (idénymunka vagy 30 napnál rövidebb időre szóló foglalkoztatás esetén 30 nappal előtte). A munkavállalási engedély személyre szól, tehát nem ruházható át másra, és legfeljebb egy évre adható. Az év leteltével meghosszabbítható, de a 60 napos procedúra ekkor sem kerülhető el, csupán a már korábban elfogadott iratokat, másolatokat nem kell újra csatolni.
Hosszadalmas ügyintézés
A kérelemben fel kell tüntetni a külföldit foglalkoztatni szándékozó cég adatait, a külföldi személyi adatait, az ellátandó munkakört, a munkavégzés helyét, várható kezdő és befejező időpontját, a külföldi személyi alapbérét és az alkalmazás részletes indokait. A kérelemhez csatolni kell továbbá a külföldinek a munkakör ellátásához szükséges szakképzettségét igazoló okirat hiteles másolatát, annak hiteles magyar fordítását, valamint a külföldi munkaköri egészségügyi alkalmasságáról szóló igazolást, külföldről származó igazolás esetén pedig szintén annak hiteles másolatát, illetve magyar fordítását. A munkaügyi központ 30 napon belül adja meg az engedélyt, ez az időpont azonban lehet rövidebb, illetve – a kérelmező hibájából eredően akár – hosszabb is. Amennyiben minden iratot első körben hiánytalanul megküld a munkáltató, akár egy héten belül is megkaphatja az engedélyt a külföldi foglalkoztatására.
Mivel azonban a központ még számos iratot kérhet pótlólagosan a munkáltatótól a cég működésére vonatkozóan – például cégbejegyzést, tb-törzsszámot, amellyel az adott gazdálkodó legitim működése ellenőrizhető –, sokkal hoszszabb időt is igényelhet. Amennyiben a munkáltató nem tesz eleget a pótlásról szóló felszólításoknak, a központ megszünteti az eljárást – engedély kiadása nélkül! Amennyiben a hivatal kiadja az engedélyt, de a külföldi munkavállalása valamilyen okból mégis meghiúsul, a munkáltatónak öt napon belül be kell ezt jelentenie a munkaügyi központban.
Jellemző végletek
A Fővárosi Munkaügyi Központ 1998-ban 11 ezer külföldi számára adott ki munkavállalási engedélyt. A kérelmek száma azonban ennek a duplája volt – tudtuk meg dr. Szabó Györgytől, az engedélyezési osztály vezetőjétől. A kérelmek aránya 1997-hez képest 25 százalékkal nőtt
A hivatal elsősorban akkor utasítja el a kérelmet, ha a kiközvetített, megfelelő képzettséggel rendelkező magyar munkanélküli foglalkoztatását visszautasítja a munkáltató. Ezenkívül akkor sem számíthat kedvező elbírálásra a hazai cég, ha a munkakör betöltéséhez szakképesítés szükséges, ám a jelölt ezzel nem rendelkezik. De olyan extrém esetekben sem kap engedélyt a munkáltató külföldi foglalkoztatására, amikor például a kérelemben olyan indokokat sorol fel, minthogy ukrán nyelvtudású kőművesre van szüksége, vagy mongol motívumokat ismerő varrónőre. A tapasztalatok szerint a kérelmek között a két véglet a jellemző: vagy a legolcsóbb, vagy a legdrágább (menedzser) munkaerőt kívánják behozni az országba a munkáltatók. A hazánkban tevékenykedő külföldieknek legalább a fele azonban más módját választja a munkának. Ahelyett, hogy magyar cégeknél helyezkedne el, társas vállalkozást alapít – általában betéti vagy közkereseti társaságot – és önmagát foglalkoztatja. Ezzel általában az itt-tartózkodásukat próbálják legalizálni a külföldiek.
Kivételek
A munkaügyi központ bizonyos esetekben a MüM rendeletben meghatározott szempontok vizsgálata nélkül adja ki az engedélyt. Így többek között az eljárást nem kell végigcsinálnia annak a munkáltatónak, aki nemzetközi egyezményekben meghatározott számú külföldit kíván foglalkoztatni. A legalább 8 éve Magyarországon foglalkoztatott külföldi házastársának vagy gyermekének is engedélyezi a központ a munkavállalását, ha legalább öt éve együtt él a külföldivel Magyarországon.
A munkaügyi központ a jogosultság feltételeinek igazolása esetén vizsgálat nélkül adja ki az engedélyt a nemzetközi szervezetek, illetve az általuk megbízott tanácsadó szervezetek által kirendelt szakértőknek és a többségi külföldi tulajdonban levő gazdasági társaság által foglalkoztatni kívánt külföldieknek. A rendelet szerint a gazdasági társaságok vezető tisztségviselői (kft.-k ügyvezetői, bt.-k képviselői, rt.-k igazgatósági tagjai) is mentesülnek az engedélykérés alól, amennyiben csak a cégek képviseletét látják el, s egyéb konkrét munkát nem végeznek. Státushoz kapcsolódóan mentesülnek az engedélykérés alól a Magyarországon tartózkodó menekültek, menedékesek és bevándorlók, amennyiben a befogadóállomáson belül kívánnak dolgozni. Nincs szükség engedélyre a külföldi államnak Magyarország területén működő diplomáciai képviseleténél, illetve nemzetközi hírű felsőfokú oktatási intézmények, kutatóintézetek által meghívott személyeknek és a Magyarországon nyilvántartásba vett egyházban tevékenykedő személyeknek sem.
Magyarország – 1991-ben vállalt nemzetközi kötelezettségei részeként – 1999. február elsejétől lehetővé teszi a tagországok állampolgárainak, hogy egyéni vállalkozóként, illetve önfoglalkoztatóként itt tevékenykedjenek. Természetesen mindez kölcsönösségi alapon történik, hiszen a 15 uniós országban ugyanettől az időponttól a magyar egyéni vállalkozók is ugyanilyen feltételekkel dolgozhatnak – jelentette ki dr. Dienes-Oehm Egon, a Külügyminisztérium helyettes államtitkára. S bár az Európai Megállapodásnak nevezett Társulási Megállapodás egyelőre csak az EU-országok polgárai tekintetében alkalmazható, a törvény indoklása szerint nem zárható ki hasonló tartalmú nemzetközi kötelezettségvállalás az unión kívüli államokkal sem.
A nemzeti elbánás biztosításának kötelezettsége nem terjed ki olyan önálló vállalkozóként is végezhető feladatokra, mint a mezőgazdasági, az ingatlanra vonatkozó adásvételi, ügynöki, ügyvédi tevékenységek és egyes fuvarozási szolgáltatások.
Egyéni vállalkozók
A külföldiek önálló vállalkozóként történő gazdasági célú letelepedéséről szóló novemberben elfogadott 1998. évi LXXII. törvény az 1991. december 16-án Brüsszelben aláírt és az 1994. évi I. törvénnyel kihirdetett Európai Megállapodás alapján született. Ez kimondja, hogy ötéves átmeneti időszak után – s ez most járt le – Magyarország és az EU tagállamai kölcsönösen biztosítják egymás állampolgárai számára a nemzeti elbánást. A törvény alapján külföldi állampolgár önálló vállalkozóként a magyar állampolgárokra vonatkozó feltételekkel jogosult gazdasági tevékenységet kezdeni, illetőleg folytatni a külön törvényben meghatározott egyéni vállalkozás, vagy az általa bejegyzett egyéni cég, illetve önfoglalkoztatás formájában. A gazdasági tevékenység végzéséhez szükséges, jogszabályban előírt szakmai vagy egyéb követelményeket természetesen a külföldieknek is teljesíteniük kell. A törvény értelmében önfoglalkoztatásnak minősül minden olyan, a jogszabályok szerint önállóan végezhető és az egyéni vállalkozásról szóló törvény hatálya alá nem tartozó gazdasági tevékenység, amelynek gyakorlója az egyészségbiztosítási, illetve a nyugdíjbiztosítási szolgáltatások fedezetéről maga köteles gondoskodni. A külföldi állampolgár önálló vállalkozása devizabelföldinek, míg az ingatlanszerzésre vonatkozó jogszabályok alkalmazása szempontjából az önálló vállalkozó külföldi természetes személynek minősül.
Az új törvény bevezetése maga után vonja néhány jelenleg érvényes törvény megváltozását.
Törvénymódosítások
Így módosul az egyéni vállalkozókról szóló 1990. évi V. törvény, a Magyar Gyógyszerész Kamaráról szóló 1994. évi LI. törvény, a Magyar Állatorvosi Kamaráról, valamint a magán-állatorvosi tevékenység gyakorlásáról szóló 1995. évi XCIV. törvény, a Magyar Orvosi Kamaráról szóló 1994. évi XXVIII. törvény, valamint a vállalkozás keretében végzett személy- és vagyonvédelmi, valamint magánnyomozói tevékenység szabályairól szóló 1998. évi IV. törvény. Ezenkívül az egyéni vállalkozókról szóló törvény változásaival összefüggésben módosítani kell az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI., a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI., valamint a devizáról szóló 1995. évi XCV. törvény egyes rendelkezéseit is. Az egyéni vállalkozókról szóló törvény szerint február elsejét követően vállalkozás alapítására az a belföldi természetes személy jogosult, akinek van magyarországi lakóhelye, tartózkodási engedéllyel rendelkezik, megfelel az adott szakma követelményeinek és ismeri a magyar nyelvet. A gyógyszerészeket, orvosokat és állatorvosokat érintő törvények módosítása kimondja, hogy a külföldi diplomát honosíttatni kell, tagdíjat kell fizetni, az alapszabályban foglaltakat magukra nézve is kötelezetőnek kell elismerni. Az egyéni vállalkozói törvénytől eltérően viszont a kamarák felvehetik tagjaik sorába azt a kérelmezőt is, aki nem rendelkezik magyarországi lakóhellyel. A személy- és vagyonvédelmi, valamint magánnyomozói tevékenység szabályairól szóló törvény módosítása kimondja, hogy írásbeli kérelemre igazolványt kaphat a büntetlen előéletű, nagykorú, cselekvőképes – magánnyomozók esetében legalább középiskolai végzettséggel rendelkező – magyar állampolgárokon kívül a nemzetközi szerződés alapján külön törvényben feljogosított külföldi állampolgár is.
Vállalkozáson kívül
A külföldiek magyarországi befektetéseiről szóló 1998. évi XXIV. törvény is módosul, mivel bizonyos tevékenységeket továbbra is gazdasági célú letelepedés nélkül végezhetnek a külföldiek hazánkban. Ezek közé tartozik a felsőoktatási intézményeknél folytatott oktatási tevékenység, az előadó-művészet, a szakértői tevékenység (a könyvvizsgálói, a könyvelői és a számviteli tevékenység, valamint a jogi szolgáltatás kivételével), a hivatásos sportolói tevékenység, valamint a külkereskedelmi szerződés teljesítése érdekében végzett építési, szerelési, ügyvezetési tevékenység. (Az építési tevékenységgel kapcsolatban telephely létrehozását is lehetővé teszi a törvény.) Ezenkívül idetartoznak még azok az egyéb üzletszerű gazdasági tevékenységek, amelyek gazdasági célú letelepedés nélküli végzését törvény vagy kormányrendelet teszi lehetővé. Az oktatást és az előadó-művészetet naptári évenként legfeljebb 30 napig végezhetik a külföldiek. Az oktatók és a szakértők pedig nem foglalkoztathatnak alkalmazottat tevékenységük folytatása során.
Inváziótól nem kell tartani
Sem a kormányzat, sem a gazdasági kamarák nem tartanak attól, hogy a törvény hatálybalépését követően az uniós országok állampolgárai tömegesen váltanak ki vállalkozói igazolványokat hazánkban. Ez ellen hat a vállalkozások jövedelmezőségének itteni alacsony szintje, másrészt pedig komoly fékező erő a törvényben előírt magyar nyelv tudása, amely alapfeltétele az engedély kiadásának. A törvényalkotók ugyanakkor hangsúlyozzák, hogy ez a feltétel – csakúgy, mint az összes többi követelmény – ugyanaz, amit a partnerországok támasztanak majd a magyar egyéni vállalkozókkal szemben. A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara jogi igazgatója, dr. Vándor Béla mindössze arra hívta fel a figyelmet, hogy a külföldi szakképesítés honosítása – amennyiben tömeges méreteket ölt – gondot okozhat. A jelenlegi gyakorlat szerint ugyanis csak elvétve fordul elő effajta kérelem. Az egyéni vállalkozói igazolványok külföldieknek történő kiadása, illetve a vállalkozások regisztrálása viszont semmiféle nehézséget nem okozna a kamarának.
