Augusztusi számunkban ismertettük a társadalombiztosítási nyugellátások formáit, kiemelve a legtöbb munkavállalót érintő öregségi nyugdíjat. Most a szolgálati idő mint a nyugellátások megállapításának elengedhetetlenül fontos eleme feltételeit és fontosabb számítási előírásait tekintjük át.
A társadalombiztosítási nyugellátások közül az öregségi nyugdíjra, az előrehozott öregségi nyugdíjra, a csökkentett összegű előrehozott öregségi nyugdíjra és a rokkantsági nyugdíjra, valamint az özvegyi nyugdíjra és a szülői nyugdíjra való jogosultság megállapításának előfeltétele a megfelelő szolgálati idő igazolása, ugyanis a társadalombiztosítási nyugdíjjogosultságot – a baleseti rokkantsági nyugdíjra való jogosultság kivételével – a szolgálati idő alapozza meg. A szolgálati idő tartama zsebbe vágó" lehet, mivel a nyugdíj összegét az elismert szolgálati idő függvényében, a havi bruttó átlagkereset százalékában állapítják meg. Eszerint az öregségi nyugdíjhoz minimum 10 év (2012-től már 20 év) szolgálati idő kell.
A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (Tny.) szerint szolgálati idő minden biztosított biztosítással járó jogviszonyának 1997. december 31-ét követő időtartama. A Tny. előírása szerint szolgálati időként kell figyelembe venni a biztosítással járó jogviszony 1997. december 31-e utáni időtartamát akkor is, ha a foglalkoztató (munkáltató) a biztosított keresetéből, jövedelméből havonta levonta a nyugdíjjárulékot, függetlenül attól, hogy annak megfizetését részben vagy egészben elmulasztotta, illetve attól, hogy a be nem fizetett járulékot az annak beszedésére jogosult szervezet eredményesen behajtotta-e.
Biztosítottak
A biztosítottak körét a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (Tbj.) határozza meg.
Eszerint biztosított az,
- aki munkaviszonyban (közalkalmazotti, közszolgálati, bírósági, ügyészségi, szolgálati, hivatásos nevelőszülői, fegyveres erők, rendvédelmi szervek, polgári nemzetbiztonsági szolgálatok hivatásos szolgálati viszonyában) áll;
- aki szövetkezet tagja, ha a szövetkezet tevékenységében munkaviszony vagy vállalkozási jellegű jogviszony keretében személyesen közreműködik;
- aki a szakképzésről szóló 1993. évi LXXVI. törvény szerinti tanulószerződés alapján szakképző iskolai tanulmányokat folytat;
- aki munkanélküli-ellátásban (keresetpótló juttatás, munkanélküli-járadék, nyugdíj előtti munkanélküli-segély) részesül;
- aki kiegészítő tevékenységet folytatónak nem minősülő egyéni vállalkozó, illetve társas vállalkozó;
- aki díjazás ellenében munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony keretében (bedolgozói, megbízási, felhasználási szerződés alapján, egyéni vállalkozónak nem minősülő vállalkozási jellegű jogviszonyban, segítő családtagként) személyesen munkát végez, amennyiben az e tevékenységéből származó jövedelme eléri a tárgyhónapot megelőző hónap első napján érvényes minimálbér havi összegének harminc százalékát.
Fontos megjegyezni, hogy munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony keretében munkát végző személynek minősül, s mint ilyen biztosított az is, aki alapítvány, társadalmi szervezet és ezek szövetsége, társasházközösség, egyesület, kamara, gazdálkodó szervezet – kivéve a gazdasági társaságok társas vállalkozónak minősülő üzletvezetőit, ügyvezetőit – választott tisztségviselője, továbbá a Munkavállalói Résztulajdonosi Program szervezeteinek, az önkéntes kölcsönös biztosítópénztárak, a magánnyugdíjpénztárak választott tisztségviselője, a helyi (települési) önkormányzat választott képviselője (tisztségviselője), a társadalmi megbízatású polgármester, amennyiben járulékalapot képező jövedelemnek minősülő tiszteletdíja (díjazása) eléri a tárgyhónapot megelőző hónap első napján érvényes minimálbér havi összegének harminc százalékát, illetve naptári napokra számítva annak harmincad részét.
Mi számít szolgálati időnek?
Szolgálati időnek nevezzük azt az időszakot, amely alatt a biztosított nyugdíjjárulék fizetésére kötelezett volt, illetve megállapodás alapján nyugdíjjárulékot fizetett. Tehát szolgálati időnek számít a munkaviszony, a közszolgálati és közalkalmazotti, valamint a szolgálati jogviszony, a szakmunkástanulói viszony és a tanulószerződés alapján szakképző iskolai tanulóként, a bedolgozóként, a megbízás alapján, a választott tisztségviselőként, a vállalkozás jellegű jogviszonyban, egyéni vagy társas vállalkozóként, az alkalmi fizikai munkát végzőként, az ösztöndíjas aspiránsként és doktorjelöltként, továbbá ipari és mezőgazdasági szövetkezeti tagként biztosításban töltött idő. Ezenkívül az az idő is, amelyre nézve a nyugellátást igénylő megállapodást kötött a szolgálati idő megszerzésére és megfizette az erre előírt mértékű járulékot.
A fentieken kívül szolgálati időnként kell figyelembe venni az egyházi szervek által kiállított igazolás alapján az egyházi személyként és szerzetesrendi tagként ilyen minőségben eltöltött időt; a gyermeknevelési támogatás, az ápolási díj, valamint a gyermekgondozási segély folyósításának időtartamát, amennyiben megfizették az előírt nyugdíjjárulékot; a katonai (polgári) szolgálatban eltöltött időt; a táppénz (betegszabadság), a baleseti táppénz, a terhességi-gyermekágyi segély és a gyermekgondozási díj folyósításának időtartamát; a munkanélküli-járadék és a nyugdíj előtti munkanélküli-segély folyósításának időtartamát, ha megfizették az előírt nyugdíjjárulékot; s azt az időt, amely az 1997. december 31-én hatályos rendelkezések szerint szolgálati időnek minősült.
Mi nem számít szolgálati időnek?
Nem lehet szolgálati időként figyelembe venni egyrészt az egyéni vállalkozó biztosítási kötelezettség alá tartozó jogviszonyának azt az időtartamát, amelyre vonatkozóan nyugdíjbiztosításijárulék- vagy nyugdíjjárulék-tartozása van. Társas vállalkozás tagja esetében a biztosítási kötelezettség alá tartozó jogviszonynak az az időszaka esik ki mint szolgálati időnek nem minősülő időtartam, amelyre vonatkozóan a társas vállalkozásnak a biztosítottnak minősülő tagjai után nyugdíjbiztosításijárulék- vagy nyugdíjjárulék-tartozása van.
Nem lehet szolgálati időként figyelembe venni az egyéni vállalkozó vagy jogi személyiséggel nem rendelkező társas vállalkozás segítő családtagjának az e jogcímen fennállt biztosítási idejének azt a tartamát sem, amelyre vonatkozóan az egyéni vállalkozónak, illetve a jogi személyiséggel nem rendelkező társas vállalkozásnak nyugdíjbiztosításijárulék- vagy nyugdíjjárulék-tartozása van a segítő családtagja után.
Lehetőség van ugyanakkor arra, hogy utólag megfizessék a tartozást. Ebben az esetben az így meghosszabbodott szolgálati időt legkorábban a befizetés napját magában foglaló hónap első napjától lehet figyelembe venni.
Ugyancsak nem számít bele a szolgálati időbe a fizetés nélküli szabadság vagy a munkavégzés alóli mentesítés időtartama, ha erre az időre nem fizettek nyugdíjjárulék alapjául szolgáló keresetet vagy jövedelmet.
Nem lehet figyelemebe venni az előzetes letartóztatás tartamát sem, kivéve ha a letartóztatottat jogerősen felmentették az ellene emelt vád alól vagy megszüntették a büntetőeljárást, kiesik a szolgálati időből a szabadságvesztés büntetés időtartama is, kivéve ha a bíróság utóbb jogerősen felmentette az elítéltet.
Különleges szabályok
A továbbiakban kiemelünk néhány, a szolgálati idő számítása szempontjából speciális és figyelmet érdemlő szabályt.
Gyermekekkel kapcsolatos kedvezmények
A gyermek születése, gondozása, nevelése mindig nagy terhet ró a családokra, az anyák sokszor hosszú évekre elesnek választott hivatásuk gyakorlásától, ezért a jogalkotó megkülönböztetett figyelmet fordított a gyermekneveléssel kapcsolatos szabályokra.
A törvény szerint a gyermeknevelési támogatás, az ápolási díj, valamint a gyermekgondozási segély folyósításának időtartama – amennyiben az előírt nyugdíjjárulékot megfizették –, valamint a terhességi-gyermekágyi segély és a gyermekgondozási díj folyósításának időtartama szolgálati időnek minősül.
A fizetés nélküli szabadság időtartama az általános rendelkezések szerint nem vehető figyelembe szolgálati időként. Speciális szabályként azonban a fizetés nélküli szabadság harminc napot meghaladó tartama is szolgálati időnek számít, ha az a biztosítottat háromévesnél – tartósan beteg vagy súlyosan fogyatékos gyermek esetén tizenkét évesnél – fiatalabb gyermek gondozása vagy tízévesnél fiatalabb gyermek ápolása címén illette meg.
Az anya ténylegesen megszerzett szolgálati idejét – az egyszeres számításra tekintet nélkül – annyiszor 365 nappal kell növelni, ahány gyermeke született 1968. január 1-je előtt. Amenynyiben az 1968. január 1-je előtt született gyermeke(i) tartósan betegnek, illetve fogyatékosnak minősül(nek), a növelés gyermekenként 550 naptári nap lesz. Az 550 naptári nap emelésre az az anya is jogosult, akinek a gyermeke a 18. életévének betöltése előtt tartósan beteg vagy fogyatékos (volt). A tartós betegséget vagy fogyatékosságot a családi pótlékról szóló jogszabályi rendelkezések szerint kell bizonyítani.
Egyházi személyek, szerzetesrendi tagok
Mint az előzőekben említettem, az egyházi szervek által kiállított igazolás alapján az egyházi személyként és szerzetesrendi tagként ilyen minőségben eltöltött időt szintén szolgálati időnek kell tekinteni. Ez a szabály vonatkozik a diakonissza nővérek és a Szociális Missziótársulat nővéreinek ilyen minőségben munkában eltöltött idejére is.
Felsőfokú tanulmányok
A felsőfokú oktatási intézmény nappali tagozatán folytatott – legfeljebb azonban a képesítés megszerzéséhez a tanulmányok folytatása idején szükséges – tanulmányok idejét kell figyelembe venni szolgálati időként. Az öregségi nyugdíjjogosultság szempontjából azonban csak az 1998. január 1-je előtti tanulmányok ideje számít szolgálati jogviszonynak, szemben a rokkantsági nyugdíjra való jogosultsággal, ahol nincs ilyen korlátozás.
A felsőfokú oktatási intézmény nappali tagozatán folytatott tanulmányok címén a tanulmányi időszak (tanulmányi év, félév) kezdetét magában foglaló hónap első napjától a végét magában foglaló hónap utolsó napjáig eltelt idő, továbbá a két egymást követő tanulmányi időszak közötti tanulmányi szünet ideje számít szolgálati időnek.
Több képesítés megszerzésére irányuló tanulmányok folytatása esetén legfeljebb az egyik képesítés megszerzéséhez szükséges idő vehető figyelembe.
Külföldi tanulmányok és külföldi munka
Külföldi felsőfokú oktatási intézmény nappali tagozatán folytatott tanulmányok idejét akkor lehet figyelembe venni szolgálati időként, ha honosították a külföldön szerzett képesítést, illetve beszámították a tanulmányok idejét a hazai felsőfokú oktatási intézmény nappali tagozatán folytatott tanulmányi időbe. Ugyanakkor honosítás, illetve beszámítás igazolása nélkül is figyelembe kell venni a külföldi felsőfokú oktatási intézmény nappali tagozatán folytatott tanulmányok idejét, ha a hallgató magyar ösztöndíjasként vagy az illetékes magyar hatóság engedélyével államközi egyezmény alapján külföldi alapítványból, nemzetközi szervezet által biztosított keretből, külföldi szervnél – magánkezdeményezésre – pályázat elnyerésével vagy meghívás alapján ösztöndíjban részesült.
Külföldi munkavállalásnál a magyar állampolgár 1967. december 31-e előtti külföldi munkavégzésének időtartamát a szolgálati idő számításánál abban az esetben kell figyelembe venni, ha azt az erre feljogosított szerv engedélyezte, illetőleg államközi egyezmény vagy magyar külkereskedelmi szervek által kötött egyezmény végrehajtásaként végezték a munkát és a magyar állampolgár ezt megelőzően már Magyarországon munkaviszonyban állt.
Az 1967. december 31-e utáni külföldi munkavállalás időtartamát akkor lehet figyelembe venni a szolgálati idő számításánál, ha a magyar állampolgár 1989. október 25-e előtt az erre feljogosított szervtől engedélyt kapott a munkavállalásra, és megfizette az előírt nyugdíjjárulékot (társadalombiztosítási járulékot). Ez a rendelkezés vonatkozik azokra a magyar állampolgárokra is, akik olyan tevékenységet folytattak külföldön – a közép- és felsőfokú oktatás keretében folytatott tanulmányokat kivéve –, amelyre államközi egyezmény alapján külföldi alapítványból, nemzetközi szervezet által biztosított keretből, külföldi szervnél – magánkezdeményezésre – pályázat elnyerésével vagy meghívás alapján ösztöndíjban részesültek.
Amennyiben a magyar állampolgár 1992. február 29-ét követően vállalt külföldön munkát vagy lett ösztöndíjas, megállapodás alapján szerezhet szolgálati időt.
Az előzőekben foglaltak szerint kell szolgálati időként számításba venni az olyan országban végzett munka idejét, amely a Magyarországgal kötött szociálpolitikai egyezmény alapján nem vehető szolgálati időként figyelembe.
Katonai (polgári) szolgálat
A szolgálati idő számításánál figyelembe kell venni a fegyveres erők és a fegyveres testületek, valamint a honvédség, folyamőrség sorozott állományú tagja első tényleges és tartalékos szolgálatának az idejét, valamint a honvédelmi munkaszolgálatban, hadifogságban és a deportálásban töltött időt.
Szolgálati időként kell figyelembe venni a fegyveres erők és a fegyveres testületek, valamint a honvédség, folyamőrség hivatalos vagy továbbszolgáló állományában töltött időt is, ha nem nyugállományba helyezéssel szűnt meg a szolgálat.
Fizetés nélküli szabadság
Főszabály szerint nem lehet szolgálati időként figyelembe venni a fizetés nélküli szabadság időtartamát, azaz a biztosításban töltött időnek azt a harminc napot meghaladó tartamát, amely alatt a biztosított nem kapott munkabért (díjazást), illetőleg biztosítása szünetelt.
Kivételek természetesen ilyenkor is vannak. Így egyrészt szolgálati időnek minősül a gyermekekkel kapcsolatos kedvezmények címszó alatt ismertetett gyermekápolási szabadság időtartama, másrészt ha a biztosított 1992. március 1-jét megelőzően azért kapta a szabadságot, hogy tartós külföldi szolgálatot teljesítő nemzetközi szervhez tagként vagy munkatársként kiküldött, külföldön munkát vállaló, külföldi ösztöndíjas tanulmányúton részt vevő házastársával külföldön tartózkodjék, feltéve hogy erre az időre megfizette a nyugdíjjárulékot. Beszámít a szolgálati időbe az a fizetés nélküli szabadság is, amit a biztosított közeli hozzátartozója otthoni ápolása, gondozása vagy saját lakás magánerős építése céljából kapott, feltéve hogy erre az időre megfizette a nyugdíjjárulékot. Az utóbbi esetben azonban legfeljebb 1992. december 31-ig vehető figyelembe a szolgálati idő.
Egyéni és társas vállalkozó
Szolgálati időként kell figyelembe venni a kisiparosként, a magánkereskedőként és egyéni vállalkozóként eltöltött időnek azt a tartamát, amelyre a kisiparos, a magánkereskedő, illetőleg az egyéni vállalkozó nyugdíjjárulékot, 1975. július 1-jétől 1988. december 31-ig társadalombiztosítási járulékot, 1996. január 1-jétől pedig nyugdíjbiztosítási és nyugdíjjárulékot fizetett.
A gazdasági munkaközösség (gmk) vagy ipari és szolgáltató szövetkezeti szakcsoport (ipari szakcsoport) tagjaként eltöltött időnek az a tartama lesz szolgálati idő, amelyre vonatkozóan megfizették a társadalombiztosítási járulékot, 1996. január 1-jétől pedig a nyugdíjbiztosítási és nyugdíjjárulékot.
Szolgálati időként kell figyelembe venni a gazdasági munkaközösség, ipari szakcsoport és gazdasági társaság tagjaként 1988. december 31-ét követően eltöltött időnek azt a tartamát is, amelyre a tag nyugdíjjárulékot fizetett, illetve amelyre a tag után társadalombiztosítási járulékot és nyugdíjbiztosítási járulékot fizettek.
A kisiparosok, magánkereskedők, majd egyéni vállalkozók, a gazdasági munkaközösségi tagok és a szerződéses üzemeltetésű üzlet vezetői, valamint 1988. december 31-ét követően a gazdasági társaság természetes személy tagjai házastársának szolgálati idejébe beleszámít az az időtartam, amelyre nézve megfizették utána a társadalombiztosítási járulékot.
Mezőgazdasági szövetkezeti tagok
A mezőgazdasági (halászati) termelőszövetkezet tagjainál a szolgálati idő számítása az 1967. január 1-je előtti időszakra vonatkozóan – a tagsági jogviszony mellett – a közös munkával teljesített munkaegységektől, ezt követően pedig a közös munkával teljesített munkanapoktól függ.
A munkaegységekkel való számításnál a tag neme is szerepet játszik, hiszen a teljesítendő munkaegységeket különböző mértékben állapították meg a férfiaknak és a nőknek. Amenynyiben a termelőszövetkezeti tag keresőképtelensége, terhessége vagy szülése, továbbá katonai szolgálata vagy tanfolyamon való részvétele miatt nem végzett közös munkát, illetve munkaviszonyban állt vagy ipari szövetkezet tagja volt, akkor a munkaegységek felét kell figyelembe venni.
A munkanapok számításánál 1992. december 31-éig tízórás munkanapot kell figyelembe venni. Azokat a munkákat pedig, amelyeket nem munkanappal mértek, át kell számítani munkanapra.
Munkanapnak számít – a heti pihenőnapok kivételével – az a nap is, amelyen a mezőgazdasági szövetkezeti tag betegségi segélyben, táppénzben, baleseti táppénzben részesült, illetőleg betegszabadságon volt, kórházban ápolták, szülési szabadságon volt, gyermekgondozási díjban vagy segélyben részesült, a háromévesnél fiatalabb gyermekének gondozása vagy tízévesnél fiatalabb gyermekének ápolása miatt mentesítést kapott a munkavégzés alól, katonai szolgálatot teljesített, népi ülnöki tennivalókat látott el, a szövetkezet hozzájárulásával közép- vagy felsőfokú oktatási intézmény nappali tagozatán tanult vagy egész napos tanfolyamon (iskola, edzőtábor stb.) vett részt, továbbá ha jogszabályban biztosított vagy a vezetőség által engedélyezett tanulmányi szabadságon volt, illetőleg ha munkavégzés nélkül kapott díjazást a mezőgazdasági szövetkezettől.
Nem lehet azonban szolgálati időként figyelembe venni azt az időszakot, amely alatt a termelőszövetkezeti tag öregségi vagy munkaképtelenségi járadékot kapott. 1992. február 29-ét követően viszont egységesen szolgálati időnek minősül a szövetkezeti tagként eltöltött idő.
Bedolgozó
Az ipari szövetkezet bedolgozó tagjaként 1968. június 1-je előtt eltöltött idő akkor vehető szolgálati időként figyelembe, ha a bedolgozó keresete meghaladta a havi 220 forintot, illetőleg elérte a napi 9 forintot. A bedolgozói jogviszonyban eltöltött időt egyébként kizárólag a jogviszonyt igazoló okirati bizonyíték alapján lehet szolgálati időként figyelembe venni.
Arányosan elismerhető szolgálati idő
Mivel a nyugellátásra való jogosultság és a nyugdíj összege szoros kapcsolatban van az elismert szolgálati idővel, meg kell ismerni az arányosan elismerhető szolgálati idő fogalmát. Az általános szabályoktól való eltérés lehet negatív irányú, ekkor arról van szó, hogy a biztosítottnak a biztosítási kötelezettséggel járó jogviszonya keretében elért nyugdíjjárulék-alapot képező jövedelme kevesebb a mindenkori minimálbérnél, ezért az 1996. december 31-ét követő biztosítási időnek is csak az arányos időtartama vehető figyelembe, azaz a szolgálati idő és a biztosítási idő aránya egyenlő a nyugdíjjárulék-alapot képező jövedelem és a mindenkor érvényes minimálbér arányával.
Ezzel szemben az általános szabálytól pozitív irányban tér el a jogalkotó, amikor kimondja, hogy szolgálati időként kell figyelembe venni azt az időt is, amely a munkaviszony – beleértve a közalkalmazotti, köztisztviselői jogviszonyt is – jogellenes megszüntetésétől annak helyreállításáig vagy a jogellenes megszüntetés jogerős megállapításáig eltelt. Ugyanezt a rendelkezést kell alkalmazni a szövetkezeti tagsági viszony jogellenes megszüntetése esetén is. Ilyenkor arra az időre, amely alatt a mezőgazdasági szövetkezeti tag nem végezhetett munkát a tagsági viszonyának jogellenes megszüntetése miatt, annyi munkaegységet, illetőleg munkanapot kell naptári évenként figyelembe venni, amennyit ez alatt az idő alatt a vele azonos vagy hasonló munkakörben dolgozó tagok a szövetkezetben átlagosan teljesítettek.
A szolgálati idő igazolása
A szolgálati idő igazolása főszabályként a társadalombiztosítási szervek nyilvántartása alapján történik. A társadalombiztosítási szervek által nem igazolt szolgálati időket a nyugellátás igénylője a foglalkoztató által kiállított egykorú eredeti okirattal vagy a foglalkoztató eredeti nyilvántartása alapján kiállított igazolással bizonyíthatja.
J. A.
