A megbízás mint „munkaviszony"

Fontos döntés előtt áll a munkaadó, amikor arról kell határoznia, hogy milyen jogviszony keretében foglalkoztassa alkalmazottait. Ebben a kérdésben ugyanis nem elegendő csak a gazdaságossági szempontokat szem előtt tartania, hiszen a munkaadó és a foglalkoztatott szerződésben megtestesülő egyező akaratnyilvánítása jogszabályt is sérthet, ha a felek munkaszerződés helyett megbízási szerződést kötnek.

Ahogy az ellenőrök látják

Az egyik munkáltatónál, egy betéti társaságnál ellenőrzést tartott a Munkabiztonsági és Munkaügyi Felügyelőség (továbbiakban: felügyelőség). A betéti társaság egy iskola takarítására vállalkozott, amelyhez írásban kötött megbízási szerződéssel hat munkavállaló munkáját vette igénybe. A felügyelőség azonban megállapította, hogy a foglalkoztatás ténylegesen munkaviszony keretében folyt, és jelentős öszszegű munkaügyi bírsággal sújtotta a munkáltatót.

A munkáltató arra hivatkozással fellebbezte meg az elsőfokú határozatot, hogy a felek akarata ténylegesen megbízási szerződés létrehozására irányult, az alkalmazottak gyorsan cserélődtek: volt, hogy csak egy hónapot dolgoztak, egyébként is csak 4 órában.

A másodfokon eljárt főfelügyelőség elutasította a fellebbezést, helyben hagyva az elsőfokú határozatot. A bíróság a közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indított perben a munkáltató keresetét elutasította, megerősítve a felügyelőség határozatait.

Felmerül a kérdés, nem csorbult-e ezáltal az általános polgári jogi jogelv, a szerződési szabadság elve, amely a szerződéskötés szabadságát, a típusszabadságot és a szerződés tartalmának szabad megállapítását jelenti? Nem sérül-e a felek szerződéskötési akarata, nem dönthetik-e el a felek szabadon, hogy milyen típusú szerződéssel foglalkoztatnak, illetve végeznek munkát?

Munkaügyi ellenőrzés

A fenti jogeset kapcsán elsőként vizsgáljuk meg a felügyelőség szerepét, amelynek jogkörét a munkaügyi ellenőrzésről szóló 1996. évi LXXV. törvény szabályozza. Az alapvetően a munkavállalók védelmében alkotott jogszabály hatálya minden olyan természetes és jogi személyre, illetve jogi személyiséggel nem rendelkező társaságra kiterjed, amely foglalkoztatásra irányuló jogviszony keretében alkalmaz természetes személyt.

A jogszabály szempontjából foglalkoztatásra irányuló jogviszonynak minősül minden olyan jogviszony, amelyben a szolgáltatás tárgya a foglalkoztató részére ellenérték fejében végzett munka. Nem tartozik e körbe a vállalkozási, a megbízási szerződés, a közkereseti társaság és a betéti társaság tagjainak személyes közreműködése, illetőleg a korlátolt felelősségű társaság tagjainak munkavégzésben megnyilvánuló mellékszolgáltatása.

A fentiekből következően a megbízási jogviszony vizsgálata nem esne a törvény hatálya alá, azonban az ellenőrzést végző felügyelő a tapasztalt tényállás alapján jogosult a foglalkoztató és a munkavállaló közötti jogviszony minősítésére. Ez azt jelenti, hogy az előzetes bejelentési kötelezettség nélkül ellenőrzést tartó felügyelő a szerződések, nyilvántartások vizsgálata és a jelenlévők meghallgatása alapján azt is megállapíthatja, hogy a felek közötti jogviszony munkaviszony, függetlenül attól, hogy megbízási szerződést kötöttek.

Munkaügyi bírság

A munkaügyi ellenőrzés természetesen nemcsak a jogviszony minősítésére terjedhet ki, hanem többek között a jogviszony létesítésével kapcsolatos bejelentési, nyilvántartási kötelezettségek ellenőrzésére, a munkaidőre, a pihenőidőre, a rendkívüli munkavégzésre, a szabadságra, a munkabérre, a külföldi munkavállalók foglalkoztatására vonatkozó rendelkezések betartásának vizsgálatára is.

Amennyiben a felügyelőség olyan jogsértést állapít meg, amely több munkavállalót is érint, bírságot szabhat ki, ha pedig a felek közötti jogviszonyt a megbízási szerződés ellenére – jogszerűen – munkaviszonynak minősíti, egyúttal azt is megállapítja, hogy a munkaadó jogsértést követett el azzal, hogy a jogviszonyt megbízásként tüntette fel. Ilyenkor is lehet számítani a bírság kiszabására.

A munkaügyi bírság mértéke első alkalommal, egy jogszabályi rendelkezés megsértése esetén 50 000 Ft-tól 1 000 000 forintig, több jogszabályi rendelkezés megsértése vagy a korábbi bírságot kiszabó határozat jogerőre emelkedésétől számított három éven belüli újabb jogsértés esetén 50 000 Ft-tól 3 000 000 Ft-ig terjedhet. Az összeghatárokon belül a felügyelőség elsősorban a jogszabály megszegésével okozott jogellenes állapot időtartamát, az okozott hátrány nagyságát, valamint az érintett munkavállalók számát veszi figyelembe, vagyis mérlegeléssel állapítja meg a bírság mértékét.

Megjegyzem, hogy amennyiben a foglalkoztató közigazgatási perben keresettel támadja meg a felügyelőség határozatait, a bíróság – a polgári perrendtartás szabályai szerint – nem változtathatja meg a bírság mértékét. A bíróság döntése arra szorítkozik, hogy amennyiben a közigazgatási határozat jogszabálysértő, azt hatályon kívül helyezheti, és szükség esetén új eljárásra kötelezheti a felügyelőséget, de a felügyelőség határozatait saját hatáskörében nem módosíthatja.

Adott esetben a bírság összege is lehet jogszabálysértően magas, ilyenkor az egyéb anyagi vagy eljárásjogi szabályok megsértésére való hivatkozáson túl ez is kifogásolható a perben. Viszont ha a felügyelőség a jogszabályban rögzített összeghatárok között, a feltételek fennállása mellett állapítja meg a bírság összegét, annak mértéke nem támadható eredménnyel a perben, tekintettel a felügyelőség e körben érvényesülő mérlegelési jogkörére.

A megbízási szerződés munkáltatói és munkavállalói előnyei

Miért részesíti előnyben a munkáltató a megbízást a munkaviszonnyal szemben? A válasz röviden az, hogy ezáltal kizárul a Munka Törvénykönyvének alkalmazása és így a munkavállalókat védő rendelkezések egész tárháza: a felmondás munkajogi szabályaitól kezdve a munkaidőre vonatkozó rendelkezéseken át a munka díjazására vonatkozó paragrafusokig. Emellett jelentősen csökken az adminisztráció, s nem terhelik a munkaadót a foglalkoztatottak után fizetendő társadalombiztosítási járulékok sem. A foglalkoztatottak pedig költségeik elszámolása révén magasabb jövedelemhez juthatnak, viszont a Munka Törvénykönyve hatályának hiányában teljesen kiszolgáltatottak a munkáltatónak.

A megbízási jogviszony jellemzői

Vizsgáljuk meg röviden a Polgári Törvénykönyvnek a megbízásra vonatkozó fontosabb szabályait:

• a megbízási szerződés alapján a megbízott a rábízott ügy ellátására köteles (az ítélkezési gyakorlat szerint az „ügy ellátása" bármilyen tevékenység végzésére kiterjedhet),
• a megbízó célszerű és szakszerű utasításai szerint és érdekének megfelelően kell teljesíteni,
• a megbízott személyesen köteles eljárni,
• a megbízott a megbízó kérésére, illetve szükség esetén köteles tájékoztatni tevékenységéről és az ügy állásáról a megbízót,
• a megbízottnak ellenszolgáltatás jár, amit akkor is követelhet, ha eljárása nem vezetett eredményre,
• az ügy ellátásával felmerült költségek a megbízót terhelik, a megbízott nem köteles előlegezni ezeket,
• a szerződést bármelyik fél felmondhatja.

Ezek után nincs szükség a munkaviszonyra vonatkozó szabályok részletekbe menő ismeretére ahhoz, hogy feltűnjön a megbízás és a munkaviszony hasonlatossága.

A megbízás és a munkaviszony közötti különbségek

Azon túl, hogy a megbízás polgári jogi, a munkaszerződés pedig munkajogi jogviszony, számos egyéb lényeges különbség van közöttük.

A megbízásra vonatkozó szabályok lehetővé teszik azt is, hogy jogi személy legyen a megbízott, ilyenkor természetesen annak tagja, illetve alkalmazottja jár el személyesen. Ezzel szemben a Munka Törvénykönyve szerint a munkavállaló csak természetes személy lehet.

A megbízás szabályai lehetővé teszik, hogy a megbízó más személy közreműködését is igénybe vegye, amennyiben ehhez a megbízó hozzájárul vagy ha ez a megbízás jellegéből fakad. A munkaviszonyban a munkavállaló mindig személyesen köteles eljárni.

További különbség, hogy a megbízás ingyenes is lehet (szívességi megbízás), munkaviszonyban végzett munkáért viszont kötelező a díjazás.

A megbízási jogviszony és a munkaviszony a felmondás tekintetében is jelentősen eltér egymástól, hiszen a megbízó a szerződést bármikor azonnali hatállyal felmondhatja, de a megbízott által már vállalt kötelezettségekért köteles helytállni. A megbízó is bármikor felmondhatja a szerződést, a felmondási időnek azonban elegendőnek kell lennie ahhoz, hogy a megbízó gondoskodhassék az ügy intézéséről.

A munkaviszony felmondásának szigorú munkajogi előírásai vannak, s a munkavállaló a Munka Törvénykönyve szerinti felmondási időre, illetve végkielégítésre is jogosult.

A különbségek ellenére a megbízásra vonatkozó diszpozitív szabályokból következően elképzelhető olyan „megbízási szerződés", amely tartalmilag munkaviszonyra utal, s a munkaszerződésre jellemző elemeket hordoz.

Elhatárolás

Melyek azok a tartalmi jegyek, amelyek alapján elhatárolható egymástól a két jogviszony, s amelyeket az eljáró hatóságok, a felügyelőség, illetve a határozatokat kereset alapján felülvizsgáló bíróságok is figyelembe vesznek napi gyakorlatuk során, illetőleg mik azok az ismérvek, amiket a munkaadónak is figyelembe kell vennie, mielőtt dönt, hogy milyen jogviszonyt is létesítsen foglalkoztatottaival?

Azt, hogy egy adott feladat elvégzésére milyen típusú munkavégzésre irányuló szerződést kell kötni, az elvégzett munka jellege határozza meg. Nem lehet meghatározó körülmény az, hogy a munkaadó gazdasági helyzete szempontjából az adott szerződéstípus mennyiben észszerű vagy indokolt, továbbá az sem befolyásoló tényező, hogy a dolgozók esetleg már munkaviszonyban állnak más társasággal.

A megbízás lényege a kötelezettségvállalás, a megbízó által meghatározott ügy ellátására és ennek érdekében tevékenység kifejtése. Munkaszerződéssel viszont arra vállal kötelezettséget a munkavállaló, hogy a munkáltató utasításai szerint rendszeres munkát végez.

Mindezek alapján a nem tartós jellegű, nem meghatározott munkahelyen és munkaeszközzel, nem részletekbe menő foglalkoztatói utasítási jogkör alapján és a feladat elvégzésekor egy összegben díjazandó munkára a polgári jog körébe tartozó megbízási (vagy vállalkozási) szerződés köthető.

Amennyiben a foglalkoztatott viszonylag hosszabb időn át rendszeresen, meghatározott helyen és munkaidőben, a foglalkoztató munkaeszközével, munkavállalói közösség keretében, széles körű, a munkavégzés bármely részletére kiterjedő munkaadói utasítások alapján, havi díjazásért végez munkát, munkaszerződést kell kötni. A munkáltató utasítási joga alapján például bármikor elrendelheti a munkamódszer megváltoztatását, a jogszabályi keretek között más munkára, más munkahelyre is beoszthatja munkavállalóját, illetőleg kiküldetésbe küldheti.

Szerződési szabadság?

Visszakanyarodva ahhoz a kérdéshez, hogy sérül-e a szerződési szabadság elve, amikor a felügyelőség a megbízási szerződést munkaszerződésnek minősíti, az előbbiekben kifejtett ismérvek alapján azt válaszolhatjuk, hogy teljesen jogszerűen jár el, ha nem fogadja el a megbízásra való hivatkozást.

Ezzel semmiképpen nem sérül a szerződési szabadság elve, már csak azért sem, mert a polgári jog másik fontos szerződésekre vonatkozó jogelve szerint a szerződéseket nem elnevezésük alapján, hanem tartalmuk szerint kell minősíteni. Amennyiben a felek által kötött megbízási szerződés elnevezése nem áll összhangban a szerződés tartalmával, felmerülhet az is, hogy a jogszabály megkerülésével kötötték a szerződést, ami a megállapodás semmisségét vonhatja maga után.

Amennyiben tehát a munkaadó és a foglalkoztatott jogviszonyában jelen vannak a munkaviszony fent részletezett elemei, a munkaadónak nincs választási lehetősége, mindenképpen munkaszerződést kell kötnie.