Jobbal ad, ballal elvesz

Magyarországon az élőmunkát terhelő járulékok mértéke – nemzetközi összehasonlításban is – igen magas. Népszerű dolog tehát, ha a választások alkalmával a kormányzatra aspirálók járulékcsökkentést ígérnek. Ez történt az idei voksolások előtt is. Vajon teljesülnek az ígéretek?

A munkáltatók által fizetendő társadalombiztosítási járulék jövőre 6 százalékponttal csökken. Ez örvendetes, de nem az egyetlen várható változás az idei szabályozáshoz képest. A kormány már döntött az 1999. évi járulékpolitika irányairól (figyelem, nem irányáról, hanem irányairól!). Ennek alapján úgy aposztrofálta, hogy csökkennek az élőmunka terhei, azaz

• kisebb lesz a munkaerő-piaci munkáltatói járulék,
• a munkáltatói nyugdíjjárulék (törvényben korábban már meghirdetett csökkentésén túl) további egy százalékpontos mérséklése várható (azaz 24-ről 22 százalékra),
• „az arányosabb közteherviselés érvényesítése érdekében" a munkáltatók által fizetett egészségbiztosítási járulék helyett úgynevezett jövedelemarányos egészségügyi hozzájárulást vezetnek be. Ez az egészségügyi hozzájárulás 1999-ben 11 százalék lesz" (a 15 százalékos egészségbiztosítási járulék helyett),
• a fix összegű egészségügyi hozzájárulás 2100 forintról 3600 forintra emelkedik.

Mindezek eredményeként – a kormány kimutatásai szerint – az élőmunka terhelése havi 3750 forinttal csökken úgy, hogy valamennyi foglalkoztatási csoport munkáltatói terhei csökkennek.

Eltérő számítás

A probléma ott kezdődik, hogy a kincstári számítások nem egyeznek a munkáltatóiakkal. Mindenekelőtt a kimutatott jövedelemkategóriák 25 000 forint alatti jövedelemmel nem is számolnak. Márpedig a mezőgazdaságban, az építőiparban, a textiliparban (hogy csak a legfontosabbakat említsük) egyáltalában nem ritkaság, sőt inkább jellemző a minimálbér (jelenleg 19 500 forint) körüli jövedelem. E kategóriában pedig nemhogy csökken a terhelés, hanem növekszik. Erre az ellenérvre az a kincstári válasz, hogy a kormányzat tervei szerint a minimálbért 22 600 forintra kell emelni, s akkor már csökken a munkaadó terhelése. Ez igaz, a relatív terhelés 0,7 százalékponttal lesz kisebb. Ugyanakkor 15,6 százalékkal kell többet fizetnie bérként. Ennek következményeként az amúgy sem túlzottan versenyképes, alacsony hatékonyságú, viszont elég sok dolgozót foglalkoztató gazdasági ágakban valószínűleg csökken a foglalkoztatás.

Strukturális változások

A kormány által kidolgozott törvényjavaslatok igen komoly strukturális változásokat ígérnek, bár a szándék csupán a 2000-ben sorra kerülő reformok előkészítése. Csakhogy, mint majd látni fogjuk, az 1999-re tervezett változások olyan sínre állítják a folyamatokat, amelyről már igen nehezen lehet letérni. A változások bekövetkeztéig már nemigen van idő kiterjedt társadalmi vita lefolytatására. Ilyenformán, hacsak addig nem történik valami, az egészségügyi reformnak nevezett, sokak által (vissza)államosításnak tartott beavatkozásokat úgy lehet perfektuálni, hogy az érintettek még közel sem kerülnek a véleménynyilvánítás lehetőségéhez. A jelenlegi tervezetek arra épülnek, hogy a biztosítási rendszer kétszintűvé válik, s a jövőben egyrészt állampolgári jogon, a szolidaritási elv szerinti alapszolgáltatásokból s a biztosítási elv alapján járó kiegészítő szolgáltatásokból áll majd. E rendszer finanszírozása érdekében vezetik be az új egészségügyi hozzájárulási konstrukciót, amelyben az egészségügyi hozzájárulási bevételek továbbra is az Egészségbiztosítási Alapot illetik meg, de 2000-től, az új rendszerre való áttéréstől úgy tervezik, hogy az elismert egészségbiztosítási pénztárak az alapbiztosítás díját nem jövedelemfüggő járulékként, hanem a korcsoportok kockázatait és az állami teherviselő képességet kifejező fejkvóta alapján kapják majd meg. Ezt előkészítendő, az állam már 1999-től adóként szedi be a járulékok egy részét.

Járulékadó

Ahhoz, hogy az államigazgatás által kitűzött célok megvalósulhassanak, a kormány két új törvénytervezetet, valamint egy harmadiknak a módosítását terjeszti az Országgyűlés elé. Új törvény készül

• az egészségügyi hozzájárulásról, és
• a természetbeni egészségügyi ellátásokról és a kötelező egészségbiztosításról, és módosítják
• a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvényt.

Az e tervezeteket illető, a változásokkal kapcsolatos további konkrét munkaadói kifogások a következőkben foglalhatók össze:

• A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló törvény tervezett változtatásainak egyik legfontosabbika, hogy a társadalombiztosítás igazgatási szerveinek eddigi beszedési, behajtási és ellenőrzési jogosultságait az APEH ilyen irányú jogosultsága váltaná fel. A hivatalos indoklás e változást azzal magyarázza, hogy az adóhatóság behajtási, végrehajtási tevékenysége hatékonyabb és olcsóbb, mint a tb-é. Csakhogy erre nincs semmiféle bizonyíték. Ugyanis elvenni csak onnan lehet, ahol van, s attól, amelyik vállalkozás valóban létezik. A társadalombiztosítás adósai között ugyanis nagyon sok olyan cég van, amelyik a valóságban már nem létezik, de adósságát a szabályok sajátosságai miatt nem lehetett leírni. Azoktól pedig, amelyek még léteznek, s rendelkeznek is némi mobilizálható vagyonnal, az adóhatóság az úgynevezett kielégítési sorrend miatt előbb nyilvánvalóan a saját érdekkörébe eső tartozásokat hajtja be, s csak ha ez után is marad valami, talán áttér a tb követeléseire. Az sem elhanyagolható probléma, hogy azt az apparátust, amely jelenleg a tb-nél végzi a behajtási-végrehajtási és ellenőrzési tevékenységet, nem lehet hiánytanul átirányítani az APEH állományába, hiszen a társadalombiztosításnál maradnak olyan feladatok, amelyeket továbbra is el kell látni. Nyilvánvalóan további költségeket okoz a számítógépes programok összehangolása. Ebből következően egyáltalán nem valószínű, hogy ez a változás oly igen gazdaságos lenne. De ez csak a kisebbik probléma. Ennél jóval jelentősebb, hogy adatvédelmi, ebből következően a személyiségi jogok védelmének szempontjából a két tevékenység összevonása több mint kérdőjeles. Nem véletlen, hogy az adatvédelmi ombudsman is annak a meggyőződésének adott hangot, hogy ez az intézkedés igen komoly alkotmányossági aggályokat vet fel. Így tehát nem csoda, hogy e tervet a munkaadók sem igen támogatják.

Túlfizetés-visszatérítés

Hallatlanul sok gondot okozott mind az érintett vállalkozóknak, mind az igazgatási apparátusnak az egyéni vállalkozók ez év elején bevezetett járulékbevallási rendje. Mivel ez összességében nem olyan nagyságrend, hogy a havi bevallás és befizetés helyett ne engedhetné meg magának a tb, hogy áttérjen a negyedéves elszámolásra, szerencsére úgy módosítják a szabályt, hogy – harmonizálva a negyedéves adóelőleg-befizetési rendszerrel – az egyéni vállalkozók járulékát is negyedévente kell bevallani és befizetni.

Nem kelt túl nagy lelkesedést viszont munkaadói körökben a magánnyugdíjrendszer keretében fizetendő tagdíjjal kapcsolatos rendelkezés egyik változata sem. Eddig ugyanis ha a munkavállalónak a magán-nyugdíjpénztári tagdíj tekintetében túlfizetése volt (ami az úgynevezett többes biztosítás és az egyéni járulékplafon összefüggései miatt gyakran előfordulhat), a túlfizetés összegét a magánnyugdíjpénztár volt köteles visszafizetni. A tervezett szabályozás „A" változata szerint a magánnyugdíjpénztár a túlfizetést ezentúl a foglalkoztatón keresztül fizetné vissza, de ennek szabályairól a törvénytervezet nem szól. Így nemcsak hogy ismét a magánnyugdíjpénztári rendszer esetlegességeiből adódó többletmunkára számíthatnak a munkaadók, de az sem tisztázott, hogy vissza kell-e a foglalkoztatónak fizetnie a túlfizetés összegét a törvény szerinti határidőig akkor, ha a magánnyugdíjpénztár annak fedezetét még nem utalta át neki. Így előfordulhat, hogy a tőkeerős magánnyugdíjpénztárak helyett egy esetleg egyébként is likviditási gondokkal küszködő munkáltatónak kell – legalábbis átmenetileg – finanszírozni a visszatérítést. A „B" változat viszont a munkavállalók egy részére lehet kifejezetten sérelmes. A tervezett rendelkezés ugyanis azt mondja ki, hogy év közben a tagdíjfizetési kötelezettséget felső határ nélkül kell figyelembe venni, s év végén a pénztártag (munkavállaló vagy egyéni vállalkozó) nyilatkozik arról, hogy a túlfizetés egy részét vagy egészét „bennhagyja"-e vagy visszakéri. Arról viszont nem szól a fáma, hogy ha valaki viszszakéri az összeget, akkor menynyit fizet neki a pénztár pénzének ideiglenes használatáért.

Átcsoportosítás

Örvendetes, hogy a tb-bevallás és -befizetés határideje a tárgyhót követő hó 10-ről 12-ére módosul. Önmagában ez igen pozitív változás, de a munkáltató arra gyanakodhat, hogy – tekintettel az adóbevallási határidőkkel való azonosságra – ez bizony nem más, mint előkészület a járulékok és adók kezelésének összemosására.

A munkaadók ugyancsak némi fenntartással üdvözlik azt a régóta szorgalmazott intézkedést, amely szerint „ha a társadalombiztosításra befizetett öszszeg a tartozás összegét nem fedezi, a befizetett összeget valamennyi jogcímen fennálló tartozásra arányosan kell elszámolni." Ez végre véget vethet annak az áldatlan és magyarázhatatlan állapotnak, amelyben ha egyszer valaki valamilyen vis major folytán nem tudja befizetni aktuális járuléktartozását, akkor mindaddig csak a késedelmi pótlékot, illetve a rendbírságot törleszti, amíg azokat, valamint a törzstartozását teljes egészében ki nem fizette.

Folyószámla-tisztázás

A jelenlegi szabály ugyanis úgy szól, hogy mindaddig nem számolják el a befizetett összegeket a törzstartozásra, míg a késedelmi pótlék és a bírság nem rendezett. Így a hiány csak kumulálódott, s ezért történt aztán, hogy számtalan munkáltató képtelen volt kikecmeregni ebből az adósságcsapdából, s hiába volt egyébként kilátása kimászni a gödörből, a tb ezt megakadályozta. Ennek a helyzetnek a megoldását hozhatja az új szabály. A baj csupán az, hogy tudvalevő: a járulék-folyószámlák nyilvántartása elkeserítő. Elképzelhetetlen, hogy vajon hogyan oldja meg az amúgy is agyonterhelt tb-apparátus, hogy tisztázzák a gubancos folyószámlákat. Az is kérdéses, vajon milyen módszer garantálja a jövőben, hogy az új szabálynak megfelelő nyilvántartást és számítási módot naprakészen vezetik majd. Erre persze lehet azt mondani, hogy miért fáj ez a munkáltatóknak, hiszen ezt az egészségpénztáraknak kell megoldani, nem nekik.

Ez igaz, de ebben az esetben a közös érdekek érvényesülnek vagy sérülnek. Mint ahogy abban az esetben is, amikor a foglalkoztatóknak az összesítő bevallás mellett mellékletben be kell jelenteni az egyes biztosítottól levont járulékok alapját, azok összegeit, valamint a biztosított nevét, TAJ-számát, továbbá a biztosított pénztártagsága esetén ennek tényét. E rendelkezést eredetileg a nyugdíjreform során életbe léptetett törvényekkel egyidejűleg 1998. január 1-jétől kellett volna végrehajtani, de a közfelháborodás következtében ez 1999. január 1-jére halasztódott. Most a munkáltatók megint nyernek egy évet, hiszen jelenleg e kötelezettség érvényesítésére megjelölt időpont 2000. január 1. Persze illúzió lenne azt hinni, hogy a törvény-előkészítők belátták volna annak képtelenségét, hogy még további adminisztratív terhet most nem lehet a munkaadók nyakába varrni. Sokkal inkább arról van szó, hogy a bezúduló adatok fogadására és feldolgozására nem kész az apparátus és a rendelkezésre álló technika.

Összességében tehát a járuléktörvény tartalmaz néhány előremutató elemet (pl. a járulék csökkenése), de jócskán olyanokat is, amelyek ezek hatását jelentékenyen lerontják. Mindemellett e változások még nem lennének sokkoló hatásúak, ám mindjárt más a helyzet, ha áttekintjük az egészségügyi hozzájárulásról készült törvény tervezetét.

Egészségügyi hozzájárulás

E tervezet tanulmányozása során válik igazán egyértelművé, hogy itt az egészségügy status quo-jának olyan megváltoztatásáról van szó, amelyben annak egy része állami kezelésbe kerül, finanszírozását pedig adó kivetésével oldják meg, másik része üzleti biztosítási alapra helyeződik, utat engedve mind az üzleti biztosítási piacnak, mind az egészségügyi intézmények privatizációjának. Mindezt úgy előkészítve, hogy esélye se legyen egy társadalmi vita vagy egy komoly érdekegyeztetési folyamat más irányú állásfoglalásának. Nem kis csapda ez, hiszen azt senki sem tagadja, hogy az egészségügy és finanszírozása megújításra érett, s azt sem, hogy a világ számos táján jól működik az olyan rendszer, amely a széles tömegek alapellátásának kötelező, s a magasabb színvonalú szolgáltatások fakultatív jellegén alapul. Nota bene még az sem tagadható, hogy ezek között olyan hely is van, ahol az alapellátást adóból fedezik. Vagyis az elgondolás akár jó is lehetne. Csakhogy: ami adó, az lényegileg bármikor módosítható. Nálunk az adómódosítás akkor is emelés, legfeljebb stagnálás – mint az idei példa mutatja –, ha csökkentést jelentenek be. Ezzel szemben a szolgáltatások körének és szintjének egzakt meghatározása is nehéz, hát még a színvonal megtartása. Ebből következően a munkaadók nemigen érthetnek egyet az egészségügyi járulék adóvá nyilvánításával, még akkor sem, ha jelen pillanatban az 4 százalékpontos csökkenéssel jár együtt. A hozzájárulás mértéke ugyanis nem csak csökkenthető, de növelhető is, ezt példázza, hogy az eddig tételes hozzájárulásként beszedett havi 2100 forintos kvóta januártól 71,4 százalékkal emelkedik. Meglehet, a százalékos egészségügyi hozzájárulás csökkenése és a tételes növekedése kompenzálja egymást, és végső soron a terhek még csökkennek is. Ez igaz ott, ahol elég magas a jövedelem. Számtanpéldaként kezelve a dolgokat elmondható, hogy a munkaadók átlagos terhelése nem nő. De vajon akkor is igaz ez, ha megnézzük, milyen jövedelmek után kell ezentúl az egészségügyi hozzájárulást (adót) fizetni? Nos, az összevont adóalapba tartozó jövedelmek közül az adóelőleg megállapításánál figyelembe vett összeg után. Ebbe pedig beletartoznak azok a szerzői jogdíjak is, amelyek után eddig egyáltalán nem kellett járulékot fizetni. Például egy Kodály-mű elhangzásakor az örökösöknek járó jogdíj után nem kellett járulékot fizetni. Ezután majd kell – 11 százalékot egészségügyi hozzájárulás címén. Továbbá: az Alkotmánybíróság kimondta, hogy az osztalék – tekintve, hogy a befektetett tőke hozadéka, nem pedig munkajövedelem, nem lehet a tb-járulék alapja. Az egészségügyi hozzájárulás nem járulék, tehát ezentúl a 35 százalékos adóterhet viselő osztalék is alapja lehet. Az már csak részletkérdés, hogy az összes deklaráció arról szólt: nem lesz adóemelés. Így van. Nem is az a neve. Mármost a kérdés mintegy önként adódik: mely munkáltató ússza meg vajon kevesebb fizetnivalóval, mint idén?

Egyéni problémák

Külön problémakör a kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozóké. Az egyéni vállalkozói érdekképviseletek azon panasza, hogy a tételes egészségügyi hozzájárulás emelése ellehetetlenítené a zömében igen kis jövedelmű, nyugdíj mellett vállalkozó egyéni vállalkozókat, nem várt gyors és a kértnél is nagyobb kedvezményt nyújtó meghallgatásra talált. Nemcsak, hogy nem emelik az érintettek hozzájárulását, de el is törlik, s még az eddig 10 százalékban meghatározott baleseti járulékot is 5 százalékra mérséklik. Csakhogy a nyugdíjasok (illetve a kiegészítő tevékenységet folytatók) mind ez idáig nem fizettek egészségügyi járulékot, ami az úgynevezett vállalkozói kivét 15 százaléka lett volna. Mostantól viszont fizetniük kell majd egészségügyi hozzájárulást – 11 százalékot – a vállalkozói kivét után. De, ha az nincs, akkor a 35 százalékos adóterhet viselő osztalékalap után.

Külön törvény szabályozná a természetbeni egészségügyi ellátást és a kötelező egészségbiztosítás ellátásait. Ezzel nem csupán az a baj, hogy a tervezetből kitűnik: átmeneti, az állami jelleget bevezető intézkedésről van szó. Probléma az is, hogy egyáltalán nincs definiálva: ha az egészségügy eladósodna – amire, lássuk be, jó esély van –, az ellátások milyen szintjét, illetve milyen hiányát fedezi az állam? Nem javít a helyzeten, hogy más tárca (a PM) nyújtja be az ellátások fedezetét szolgáló egészségügyi hozzájárulásról szóló törvény tervezetét, mint magáról az ellátásokról szólót (utóbbit az Egészségügyi Minisztérium gondozza).

Mindent összevetve úgy tűnik, a kormány jobbal ad, ballal ugyanannyit vagy még többet elvesz.