Pénzügyi intézmények

 

A munkáltatók nap mint nap igénybe veszik a banki szolgáltatásokat, ezért rövid áttekintést adunk a hazai pénzpiac szereplőiről, „a pénzügyi intézményekről" és a pénzügyi szolgáltatásokról, illetve ezeknek az intézményeknek a biztonságos és szervezett működését elősegítő felügyeleti és integrációs intézményrendszerről.

 

Január 1-jén lépett hatályba a magyar bankrendszer intézményi kereteit továbbfejlesztő új jogszabály, a hitelintézeteket és pénzügyi vállalkozásokat, valamint a pénzügyi, illetve kiegészítő pénzügyi szolgáltatásokat szabályozó 1996. évi XCII. törvény (Hpt.). A hatálybalépése óta több ízben módosított kerettörvény a hazai bankrendszer 1987-től – a kétszintű bankrendszer megjelenésével – megindult fejlődésének újabb állomása.

A hitelintézeti törvény személyi hatályát tekintve megállapítható, hogy az a bankrendszer szereplőinek tágabb értelemben vett csoportjára, az úgynevezett „pénzügyi intézményekre" vonatkozóan tartalmaz kötelező rendelkezéseket, szakítva így a korábbi szabályozásban használt, viszont az Európai Unió szabályanyagában nem meghonosodott „pénzintézetek" kifejezéssel. Nem terjed ki ugyanakkor a szabályozás – többek között – az elkülönített állami pénzalapokra, a Magyar Nemzeti Bankra, a Magyar Államkincstárra, a Kincstári Vagyoni Igazgatóságra, az elszámolóházakra, valamint a törvény 1. számú mellékletében felsorolt mintegy 11 nemzetközi pénzügyi intézményre (például az Európai Beruházási Bankra, a Nemzetközi Valuta Alapra).

A területi és tárgyi hatály vonatkozásában a Hpt. úgy rendelkezik, hogy a Magyar Köztársaság területén végzett pénzügyi szolgáltatási és bankképviseleti tevékenységre, valamint a Magyar Köztársaság területén székhellyel rendelkező hitelintézet külföldön végzett pénzügyi szolgáltatási és bankképviseleti tevékenységére, továbbá az Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyelet által végzett pénzpiaci felügyeleti tevékenységre kell alkalmazni rendelkezéseit.

HITELINTÉZETEK

A hitelintézetek a pénzügyi szolgáltatási tevékenységek végzésére szélesebb körben felhatalmazott pénzügyi intézmények, amelyeknek három formáját különböztetjük meg: a bankokat, a szakosított hitelintézeteket és a szövetkezeti hitelintézeteket. A hitelintézeti törvény az egyes típusok között az általuk végzett tevékenységek köre szerint tesz különbséget. Mindazonáltal a betétesek védelme érdekében a Hpt. rögzíti, hogy bizonyos tevékenységek végzésére kizárólag hitelintézetek jogosultak (tehát pénzügyi vállalkozások nem): így betét gyűjtésére, valamint más visszafizetendő pénzeszköz nyilvánosságtól való elfogadására saját tőkéjüket meghaladó mértékben, a viszszafizetésre vállalt kezesség vagy bankgarancia nélkül; pénzforgalmi szolgáltatásokra, valamint készpénz-helyettesítő fizetési eszköz kibocsátására és az ezzel kapcsolatos szolgáltatásokra.

Bankok

A bankok (vagy más néven a „kereskedelmi bankok") olyan részvénytársasági formában, illetve fióktelepként létrejövő hitelintézetek, amelyek egyrészt kizárólagosan jogosultak üzletszerű betétgyűjtésre, valamint pénzforgalmi szolgáltatásokra, másrészt a pénzügyi intézmények között kizárólagosan feljogosítottak arra, hogy a pénzügyi szolgáltatási tevékenységek teljes körét végezzék. A hatályos szabályozás ma a bankok jegyzett tőkéjének legkisebb összegét 2 milliárd forintban határozza meg. A rendelkezésünkre álló adatok szerint a kereskedelmi bankok hazai piaca igen telített, hiszen jelenleg 33 kereskedelmi bank nyújt az ügyfeleknek szolgáltatásokat.

Szakosított hitelintézetek

A szakosított hitelintézetek jellegzetessége abban ragadható meg, hogy a bankokhoz képest korlátozott a tevékenységi körük. Az ebbe a csoportba tartozó hitelintézetek ugyanis csak külön törvényi szabályozásnak, illetve a hitelintézeti törvény rendelkezéseinek megfelelően jogosultak a pénzügyi szolgáltatási, illetőleg kiegészítő pénzügyi szolgáltatási tevékenységek meghatározott körének végzésére, és nem végezhetik a pénzügyi szolgáltatási tevékenységek teljes körét.

A szakosított hitelintézetek a bankokra irányadó formakényszer szabályai szerint kizárólag részvénytársaságként, illetve fióktelep formájában jöhetnek létre. A jegyzett tőke minimumát a hitelintézeti törvény e hitelintézeti típus esetében nem szabályozza, pusztán utal arra, hogy azok a rájuk vonatkozó külön törvényi szabályozással meghatározott jegyzett tőkével alapíthatók.

A szakosított hitelintézetek közül – jelentőségük miatt – két új intézményi fajtára: a lakás-takarékpénztárra és a jelzálog-hitelintézetre, továbbá két egyedi intézményre: a Magyar Export-Import Bank Részvénytársaságra és a Magyar Fejlesztési Bank Részvénytársaságra kívánunk kitérni részletesen, és csupán érintjük a jogi értelemben véve szakosított hitelintézetnek nem minősülő, de egyedi szolgáltatásai alapján „szakosodott hitelintézeteknek" nevezhető pénzügyi intézményeket.

Lakás-takarékpénztárak

Az 1996. évi CXIII. törvény hatálybalépésével hosszas előkészítő munkát követően, jogi értelemben 1997. január 1-jétől, ténylegesen 1997 tavaszától jelentek meg a hazai bankpiac szereplői között a lakás-takarékpénztárak. Létrehozásuk elsődleges célja az volt, hogy megteremtsék a lakás-előtakarékosság zárt, biztonságos rendszerben, állami támogatással történő lebonyolításának feltételeit. A lakás-takarékpénztárak a hatályos szabályozás szerint legalább egymilliárd forint jegyzett tőkével alapíthatók, alaptevékenységként pedig betétgyűjtést és hitelnyújtást végezhetnek. Jelenleg négy lakás-takarékpénztár (a „Fundamenta", a „Lakáskassza", az „OTP Lakás-takarékpénztár" és az „Otthon") verseng a lakáscéljaik megvalósítására 4-5 éves takarékoskodást vállalók népes táborának kegyeiért.

Jelzálog-hitelintézet

Ugyancsak új szakosított hitelintézeti típusként jött létre a magyar bankrendszerben már a II. világháborút megelőzően meghonosodott jelzálog-hitelintézet. Az elmúlt év nyarán hatályba lépett 1997. évi XXX. törvény immáron lehetővé teszi ugyanis az ország területén fekvő ingatlanokra alapított jelzálog fedezete mellett pénzkölcsönzés végzésére, valamint egyéb pénzügyi és befektetési szolgáltatási tevékenységekre jogosult jelzálog-hitelintézet létrehozását legalább hárommilliárd forintos jegyzett tőkével. A jelzálog-hitelezési konstrukció lényege abban ragadható meg, hogy a jelzálog-hitelintézet hitelt nyújt ügyfeleinek, amelynek fedezetéül az ügyfelek által lekötött ingatlanok szolgálnak. A hitelezéshez szükséges forrásokat pedig azok a pénzügyi befektetők teremtik meg, akik megvásárolják a jelzálog-hitelintézet által kibocsátott, bemutatóra vagy névre szóló, átruházható, sorozatban kibocsátott, általában fix kamatozású, az állampapírokhoz hasonló hozamú, kis kockázatú értékpapírt: a jelzáloglevelet.

Jelenleg egy 80 százalékban állami tulajdonban lévő jelzálog-hitelintézet működik hazánkban: a Földhitel és Jelzálogbank Rt. Információink szerint azonban már egy másik hitelintézet is megkapta az alapítási engedélyt az Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyelettől (ÁPTF).

Magyar Export-Import Bank Rt.

Az Eximbankot, mint egyedi szakosított hitelintézetet speciális, nemzetgazdasági szempontból kiemelt fontosságú feladatok ellátása érdekében – a Magyar Exporthitel Biztosító Részvénytársasággal egyidejűleg – hozta létre az 1994. évi XLII. törvény (Etv.). Az Eximbank magyar áruk és szolgáltatások exportja és külföldön megvalósuló magyar befektetések elősegítéséhez, továbbá importügyletekhez kapcsolódóan nyújthat pénzügyi szolgáltatásokat, kiegészítő pénzügyi szolgáltatásokat és befektetési szolgáltatásokat. Az Eximbank elsősorban a nagy-, illetve a középvállalatok köréből építette ki ügyfélkörét, lakossági szolgáltatásokkal nem foglalkozik.

Az Eximbank által ténylegesen kínált „banki termékekről" elmondható, hogy azok elsősorban exportszállításokhoz kapcsolódóan nyújtanak közvetlen, illetve közvetett finanszírozást az alábbi konstrukciókban: exportfinanszírozó hitelnyújtás az exportcélú termelés megkezdésétől az árbevétel realizálásáig, kamattámogatással egybekötött forgóeszköz-finanszírozás, vevőhitel-folyósítás külföldi importőrök részére, exportcélú refinanszírozás hazai hitelintézetek számára, illetve a külföldi bankok részére rövid és középlejáratú vevőhitelkeret rendelkezésre bocsátása, valamint beruházási hitel nyújtása. Az Eximbank meghatározó tevékenysége emellett az exportügyletek létrejöttét segítő garanciavállalás is.

Az Eximbank 6,5 milliárd Ft alaptőkével rendelkező, teljes mértékben állami tulajdonban lévő egyszemélyes részvénytársaság. Az Etv. és a kapcsolódó végrehajtási rendeletek nemcsak az Eximbank sajátos szervezeti felépítését, költségvetéssel és kormányzattal való kapcsolatát szabályozzák, de számos kérdésben (pl. szavatoló tőke, tőkemegfelelés stb.) eltérést engednek a Hpt. szigorú rendelkezéseitől éppen abból az okból kifolyólag, hogy az Eximbank feladata, hogy exportfinanszírozási lehetőségeket nyújtson olyan országokban is, ahol adott esetben a kockázat a kereskedelmi bankok által már nem vállalható fel.

Magyar Fejlesztési Bank Rt.

A Eximbank „testvérpárjaként" tartják számon az egyetlen hazai fejlesztési bankot, a Magyar Fejlesztési Bank Rt.-t (MFB Rt.). A hitelintézetet többek között azért hozták létre, hogy elősegítse a magyar gazdaság modernizációját, élénkítését; részt vegyen a nemzetközi pénzügyi és gazdasági szervezetektől történő forrásbevonás lebonyolításában; továbbá hitelt nyújtson regionális térségfejlesztési programokhoz.

Az MFB Rt. az alapszabályában meghatározott és a Felügyelet által engedélyezett körben pénzkölcsönt, illetve pénzforgalmi szolgáltatásokat nyújthat (a pénzforgalmiszámla-vezetés kivételével); kezességet és bankgaranciát, illetve egyéb bankári kötelezettséget vállalhat; hitelreferencia-szolgáltatást, valamint saját számlára vagy bizományosként kereskedelmi tevékenységet végezhet valutával, devizával, váltóval, illetve csekkel. Emellett foglalkozhat betétek és más visszafizetendő pénzeszközök – korlátozott körben való – gyűjtésével, pénzügyi lízinggel, pénzügyi szolgáltatások közvetítésével, letéti szolgáltatással, illetve széfszolgáltatással.

„Szakosodott hitelintézetek"

A pénzügyi intézmények piacán a fentiekben ismertetett szereplőkön túl jelen van még a vállalat finanszírozásra szakosodott és időközben a Konzumbankkal fuzionált Corvinbank Rt., az észak-magyarországi régió gazdasági fejlesztését célul kitűző Rákóczi Bank Rt., valamint az áruvásárláshoz fogyasztási hitelt nyújtó Magyar Cetelem Bank Rt. (mindhárom az MFB-csoport tagja). Érdemes megemlíteni az elsősorban gépjármű-finanszírozásra szakosodott Merkantil Bank Rt.-t, Opel Bank Rt.-t és a Porsche Bank Rt-t., illetve két további „szakosodott hitelintézetet": a Kvantum Investment Bank Rt.-t és a Nomura Magyar Befektetési Bank Rt.-t. Hangsúlyozzuk azonban, hogy ezek a hitelintézetek – habár bizonyos tevékenységekre vagy ügyfélkörre „szakosodtak" –, a hitelintézeti törvény szóhasználata szerint nem minősülnek „szakosított hitelintézetnek", hiszen létrejöttük nem kapcsolódik külön törvényi szabályozáshoz. Ezek az intézmények inkább valahol a kereskedelmi bankok és a szakosított hitelintézetek közötti „szürke", átmeneti zónában helyezhetőek el.

Szövetkezeti hitelintézetek

A hitelintézetek harmadik, sajátos formája a szövetkezeti hitelintézet. Ez a pénzügyi intézmény legalább 100 millió forint jegyzett tőkével létesíthető.

A szövetkezeti hitelintézetek csoportján belül megkülönböztetünk hitelszövetkezeteket és takarékszövetkezeteket, aszerint hogy azok milyen személyi körben nyújtanak szolgáltatásokat. A hitelszövetkezet ugyanis a takarékszövetkezettel ellentétben – a pénzváltás kivételével – kizárólag saját tagjainak körében végezhet pénzügyi szolgáltatásokat. A szövetkezeti hitelintézet a többi hitelintézethez képest ugyanis nem kaphat engedélyt kezesség- és bankgarancia-vállalásra, befektetési alap letétkezelésre, hitelreferencia-szolgáltatásra, valamint önkéntes kölcsönös biztosítópénztárak részére folytatott vagyonkezelésre, és csak saját számlára vagy bizományosként folytathat kereskedelmi tevékenységet valutával, devizával, váltóval, illetve csekkel. A korábbi szabályozással ellentétben azonban egyik szövetkezeti hitelintézeti típus sem nyújthat egyéb szolgáltatásokat (pl.: vendéglátó-ipari vagy kisipari tevékenységet stb.).

A rendelkezésre álló adatok szerint ma Magyarországon 243 takarékszövetkezet és 8 hitelszövetkezet működik. A takarékszövetkezetek által nyújtott szolgáltatások banktechnikai lebonyolításához az 1989-ben létrehozott, majd 1994-ben privatizált Magyar Takarékszövetkezeti Bank Rt. (Takarékbank) nyújt segítséget.

Ha összehasonlítjuk a szövetkezeti hitelintézeteket a hitelintézetek másik két típusával, megállapítható, hogy míg az előbbiek a kisvárosokban, vidéki településeken élő lakosoknak, illetve kis- és középvállalkozásoknak nyújtanak alapvető pénzügyi szolgáltatásokat, addig az utóbbiak a nagyvárosok, a nagyobb közigazgatási egységek polgárait és vállalkozásait célozzák meg szolgáltatásaikkal.

PÉNZÜGYI VÁLLALKOZÁSOK

A pénzügyi intézmények másik nagy csoportját a pénzügyi vállalkozások alkotják. A korábbi szabályozás a pénzpiacon tevékenykedő ilyen vállalkozásokra a „pénzintézeti tevékenységet is végző egyéb jogi személyek" elnevezést használta, eltekintett a hitelintézetekre irányadó szigorú szabályok alkalmazásától és a felügyeleti ellenőrzéstől. A hitelintézeti törvény egyrészt megemelte az ilyen vállalkozásként való működés feltételéül szabott minimális jegyzett tőke mértékét – pénzügyi vállalkozás ma legalább húszmillió forint jegyzett tőkével alapítható –, másrészt a tevékenység megkezdését a Felügyelet engedélyéhez kötötte.

A pénzügyi vállalkozások jellemzője, hogy korlátozottan végezhetnek pénzügyi szolgáltatásokat, mivel betétgyűjtésre és más visszafizetendő pénzeszközöknek nyilvánosságtól való gyűjtésére (saját tőkéjét meghaladó mértékben) nincs jogi felhatalmazásuk. Ugyanakkor speciálisak abban, hogy bizonyos pénzügyi tevékenységeket, így az elszámolásforgalom lebonyolítását végző átutalási rendszerek működtetését, bankközi piacon végzett pénzügyi ügynöki tevékenységet, illetve készpénzátutalást csak pénzügyi vállalkozás végezhet kizárólagos tevékenységként.

A formakényszer elve alapján a pénzügyi vállalkozás részvénytársaságként, szövetkezetként vagy fióktelepként jöhet létre, illetve működhet.

Ügynöki tevékenységet végző szervezetek

Habár pénzügyi szolgáltatásokkal foglalkoznak, nem minősülnek pénzügyi intézménynek a bankpiac sajátos szereplői, az ügynökök. Hitelintézeti törvényünk lehetőséget teremt, hogy pénzügyi szolgáltatás közvetítését, valamint kiegészítő pénzügyi szolgáltatásokat egy vagy több pénzügyi intézmény javára jogi személyiséggel rendelkező gazdasági társaság vagy szövetkezet is végezhessen.

Bankképviseletek

A hitelintézeti törvény felhatalmazza a magyarországi székhelyű hitelintézeteket jogi személyiségű bankképviselet létrehozására is arra az esetre, ha pénzügyi szolgáltatási tevékenységüket külföldön nem hitelintézet alapításával vagy fiók nyitása útján kívánnák végezni. Hasonló módon lehetőség van arra, hogy külföldi hitelintézetek hozzanak létre Magyarországon bankképviseleteket. Külföldi képviselet szabályos létrejöttéhez és működéséhez cégbírósági nyilvántartásba vétel és a Felügyelethez való bejelentés, illetve a felügyeleti engedély megszerzése szükséges.

A bankképviselet tevékenységi köre limitált, ugyanis a jogszabályok keretei között adatokat és információkat szolgáltathat a képviselt hitelintézetről az adott ország piaci szereplői számára, valamint elősegítheti a szolgáltatásokat és az ügyfelekkel való kapcsolattartást, azonban üzleti tevékenységre, tehát pénzügyi szolgáltatási tevékenység végzésére nem jogosult.

A rendelkezésre álló adatok szerint 1997-ben 5 magyarországi székhelyű kereskedelmi bank élt a bankképviselet-nyitás lehetőségével és tartott fenn összesen 11 bankképviseletet elsősorban a szomszédos országokban, valamint 25 külföldi pénzügyi intézmény rendelkezett képviselettel hazánkban.

Engedélyezés és felügyelet

Az engedélyezési eljárás menete kétféle lehet attól függően, hogy hitelintézet vagy pénzügyi vállalkozás létrehozását tervezik. Míg a hitelintézetek esetében szigorú, kettős engedélyezési eljárást ír elő a törvény, azaz előbb alapítási engedélyt, majd tevékenységi (működési) engedélyt kell beszerezni, addig a pénzügyi vállalkozásoknál egyszintű az engedélyezés, csupán egy alapítási engedélyre van szükség, amely a tevékenységi kör megállapításához, illetve a tevékenység megkezdéséhez szükséges engedélyt is magában foglalja.

Az alapítási engedély kiadását megelőző engedélyezési eljárás elsősorban annak vizsgálatára irányul, hogy az adott pénzügyi intézmény cégjogi értelemben a jogszabályoknak megfelelően jött-e létre, az előírások szerint befizették-e a jegyzett tőkéjét, biztosított-e a pénzügyi háttere, valamint tulajdonosi szerkezete megfelelően strukturált-e. A tevékenységi engedély kiadása előtt viszont már azt vizsgálja a Felügyelet, hogy az adott pénzügyi intézmény rendelkezik-e a piacra lépéshez szükséges személyi, tárgyi, technikai feltételekkel, van-e középtávú üzleti terve, számviteli rendszere stb.

A pénz- és tőkepiac „legfőbb őre", szakhatósága: az Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyelet (ÁPTF). Az 1996. évi CXIV. törvény hozta létre 1997. január 1-jei hatállyal a Felügyeletet az Állami Bankfelügyelet, valamint az Állami Értékpapír- és Tőzsdefelügyelet összevonása révén. Az ÁPTF a kormány felügyelete alatt működő olyan országos hatáskörű, önállóan gazdálkodó közigazgatási szerv, amelynek célja a szélesebb értelemben vett pénz- és tőkepiaci szereplők prudens működésének elősegítése, tulajdonosaik gondos joggyakorlásának biztosítása, a pénz- és tőkepiaci szervezetek ügyfeleinek érdekvédelme, valamint a pénz- és tőkepiac zavartalan és eredményes működésének, továbbá a tisztességes és szabályzott piaci verseny fenntartásának elősegítése.

Pénzügyi szolgáltatások

Az 1997-ben hatályba lépett szabályozás nemcsak a bankpiac szereplőinek elnevezését módosította, hanem az általuk végzett szolgáltatások terminológiai meghatározását, tartalmát és körét is. A Hpt. immáron „pénzügyi", illetőleg „kiegészítő pénzügyi szolgáltatásokról" beszél, ezzel is közelítve az Európai Unió, valamint az OECD vonatkozó előírásaihoz. Megjegyezzük, hogy a pénzintézeti tevékenységek így már élesen elválnak a korábban vitatott sajátosságú, ma már az értékpapírtörvényben egységes szerkezetben szabályozott befektetési szolgáltatásoktól.

A pénzpiaci szolgáltatások két fajtája között az alapvető különbség, hogy míg a (fő) pénzügyi szolgáltatások jellegükből és a kockázatukból adódóan megkövetelik, hogy azokat csak olyan személyek végezhessék, akiknek tevékenységére részletes prudenciális és felügyeleti előírások vonatkoznak, addig a kiegészítő pénzügyi szolgáltatások végzésére nem pénzügyi intézmények is vállalkozhatnak (gondoljunk csak a szállodákban végzett pénzváltási tevékenységre). Amennyiben ezek az intézmények kizárólag kiegészítő pénzügyi szolgáltatói tevékenységet végeznek, a szigorú bankbiztonsági előírások alkalmazása értelemszerűen nem indokolt.

A hatályos szabályozás értelmében valamennyi pénzügyi és kiegészítő pénzügyi szolgáltatás engedélyköteles, amennyiben azt üzletszerűen, tehát ellenérték fejében, nyereség, illetve vagyonszerzés végett rendszeresen folytatják.

A két szolgáltatáscsoport közötti különbség abban is megragadható, hogy míg a pénzügyi szolgáltatások végzéséhez szükséges engedélyt (egy kivételével) a Felügyelet adja ki, addig a kiegészítő pénzügyi szolgáltatásokat – a bankközi piacon végzett pénzügyi ügynöki tevékenység kivételével – a Magyar Nemzeti Bank (MNB) engedélyezi.

A devizában, illetve valutában végzett pénzügyi szolgáltatási tevékenységeket a Felügyelet az MNB előzetes véleményének kikérésével engedélyezi. A hatályos szabályozás szerint a Felügyelet engedélyét határozott időre, feltételhez kötötten, valamint korlátozott tevékenységi körrel, területi korlátozással, a pénzügyi szolgáltatási tevékenységen belül pedig üzletági vagy termékkorlátozással is megadhatja.

A pénzpiacok prudens, biztonságos működését biztosítja Büntető Törvénykönyvünk 298/D §-a is, amely kimondja, hogy aki pénzügyi szolgáltatási vagy kiegészítő pénzügyi szolgáltatási tevékenységet törvényben előírt engedély nélkül végez, bűntettet követ el, és egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

Fogyasztóvédelem, betétbiztosítás

Az elmúlt években megszaporodott pénzügyi bűncselekményekkel indokolható, hogy a pénzügyi intézmények ügyfeleinek védelme érdekében több fogyasztóvédelmi szabályt is beépítettek a hitelintézeti törvénybe. Ezek közül talán a leglényegesebb az, amely kimondja, hogy cégnevében, hirdetésében vagy bármilyen más módon a „hitelintézet", „bank", „takarékszövetkezet" vagy „hitelszövetkezet" elnevezést vagy ezek összetételeit, jelzős alakját, továbbá a rokonértelmű vagy idegen nyelvű megfelelőjét csak a törvényben előírtaknak megfelelően engedélyezett hitelintézet vagy bankképviselet – az engedélyben meghatározott típusra utaló elnevezéssel – szerepeltetheti. Ez az előírás azt a célt szolgálja, hogy amennyiben az ügyfél valamilyen vállalkozás cégnevében ezeket az elnevezéseket látja, bizonyos lehessen abban, hogy az ilyen vállalkozások betartják a pénzügyi intézményekre vonatkozó jogszabályokat, illetve megfelelő felügyelet alatt állnak.

Kivételt képeznek persze az olyan vállalkozások vagy személyek, akik olyan összefüggésben használják a fenti kifejezéseket, amely kizárja azt a látszatot, hogy pénzügyi szolgáltatási tevékenységet folytatnának.

Egy másik lényeges szabály a fogyasztók megfelelő tájékoztatása érdekében előírja, hogy a pénzügyi intézmények kötelesek ügyfeleiket egyértelműen és közérthetően tájékoztatni az általuk nyújtott szolgáltatások igénybevételének feltételeiről, valamint e feltételek módosulásáról. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a pénzügyi intézmény köteles az ügyfélfogadásra nyitva álló helyiségeiben könynyen hozzáférhető helyen kifüggeszteni, valamint az ügyfél kívánságára ingyenesen is rendelkezésére bocsátani üzletszabályzatát (általános szerződési feltételeit), konkrét szolgáltatásaival kapcsolatos szerződési feltételeit, valamint a szolgáltatási díjakra vonatkozó tájékoztatóját (az úgynevezett kondíciós listát).

Betétbiztosítási és intézményvédelmi alapok

OBA

A fejlett országok pénzpiaci tapasztalatai azt mutatják, hogy a biztonságos, prudens pénzintézeti működést megteremtő szigorú szabályozáson, valamint felügyeleti szervezetrendszeren túl szükség van egy olyan betétbiztosítási, intézményvédelmi rendszer létrehozására is, amelynek célja, hogy a betétes által elhelyezett betétek bizonyos összeghatárig biztosítottak legyenek, azazhogy a pénzügyi intézmény megoldhatatlan likviditási problémái esetén azok visszafizetése garantált legyen. A volt szocialista országok közül elsőként Magyarországon alakították ki a betétbiztosítási rendszert, amikor az 1993. évi XXIV. törvény létrehozta az OBA-t, az Országos Betétbiztosítási Alapot, és megállapította működésének részletes szabályait.

Az OBA-ra vonatkozó rendelkezéseket 1997. január 1-je óta nem külön törvény, hanem a hitelintézeti törvény tartalmazza. A szabályozás szerint az OBA feladata egyrészt a preventív válságmegelőzés és válságkezelés, azaz a hitelintézeteknél elhelyezett betétek befagyásának megelőzését célzó intézkedések megtétele (így hitel, alárendelt kölcsön, illetve fedezet nyújtása, valamint kezességvállalás); másrészt a betétek befagyása esetén a betétesek részére meghatározott kártalanítási összeg megfizetése. Befagyott betét alatt olyan betétet kell érteni, amelyre a hitelintézet nem képes a jogszabályi rendelkezések vagy a szerződéses kikötések szerint kifizetést teljesíteni az esedékességet követő három munkanapon belül. A jelenlegi szabályozás a befagyott tőke és kamat összegére nézve 1 millió forintos kártalanítási összeghatárt határoz meg betétesenként.

Az OBA olyan nonprofit alapon működő, kötelező jellegű betétbiztosítási alap, amelyhez valamennyi bank, szakosított hitelintézet és takarékszövetkezet köteles csatlakozni. Nem köteles ugyanakkor az Alaphoz társulni az olyan hitelintézet, amelynek kötelezettségeiért a magyar állam kezességet vállal. A hitelszövetkezetek Alaphoz való csatlakozását a Hpt. azért zárja ki, mert azok kizárólag a hitelszövetkezeti tagoktól fogadhatnak el betétet, így a hitelszövetkezeti betétes kockázata nem jelenti az összes magyarországi betétessel való közös kockázati csoportba tartozást.

Az OBA feladatainak ellátásához szükséges pénzügyi forrásokat a hitelintézetek által megfizetett egyszeri csatlakozási díj (amely a jegyzett tőke 0,5 százaléka), valamint az éves rendszeres és rendkívüli befizetések összege, a Felügyelet által a hitelintézetektől beszedett bírságok mintegy 80 százaléka, továbbá az Alap által az MNB-től vagy valamely hitelintézettől felvett kölcsön és az egyéb bevételek biztosítják. Az Alap pénzeszközeit kockázatmentes állampapírokban tartja, gazdálkodását az Állami Számvevőszék ellenőrzi.

HBA

Habár hitelszövetkezetek nem csatlakozhatnak az OBA-hoz, jogszabály nem tiltja, sőt előírja, hogy a Magyarországon működő hitelszövetkezetek önkéntes betétbiztosítási alapot hozzanak létre a náluk elhelyezett betétek kockázatának csökkentése érdekében. E célból jött létre 1994-ben a HBA, azaz a Hitelszövetkezetek Első Hazai Önkéntes Betétbiztosítási és Intézményvédelmi Alapja.

OTIVA, TÉSZ

Az Országos Takarékszövetkezeti és Intézményvédelmi Alap az a másik önkéntes intézményvédelmi alap, amelyhez 1993-ban 233 takarékszövetkezet annak ellenére csatlakozott, hogy a Hpt. értelmében a takarékszövetkezetekben elhelyezett betéteket az OBA „kötelező jelleggel" biztosítja. Az OTIVA egy olyan többfunkciós integrációs együttműködési-fejlesztési szervezet, amelynek célja a takarékszövetkezetek működését akadályozó problémák feltárása, a szakmai segítségnyújtás, a biztonságos és korszerű működés elősegítése, az esetleges válsághelyzetek megoldása, továbbá az érdekvédelem. Az OTIVA-hoz különféle okokból nem csatlakozott hitelszövetkezetek külön integrációs szerződést kötöttek és létrehozták a TÉSZ-t, a Takarékszövetkezetek Országos Érdek-képviseleti Szövetségét.

BEVA

Érdemes rövid említést tennünk a befektetési szolgáltatók által a befektetők biztonságának növelése érdekében kötelezően létrehozni rendelt Befektetővédelmi Alapról (BEVA) is, hiszen a befektetési szolgáltatási és kiegészítő befektetési szolgáltatási tevékenység végzésére – az univerzalitás elvének megfelelően – immáron nemcsak befektetési vállalkozások, hanem egyéb szervezetek, így bankok, szakosított hitelintézetek és szövetkezeti hitelintézetek is jogosultak. A BEVA szervezeti felépítésére, feladataira, pénzügyi forrásaira következő lapszámunkban, a befektetési szolgáltatásokról szóló összeállításunkban térünk ki.

A bankszektor hatékony és biztonságos működését természetesen az biztosíthatja leginkább, ha a Felügyelet, az OBA, a BEVA és az önkéntes intézményvédelmi alapok szorosan együttműködnek az ellenőrzés, a válságmegoldás és a szankcionálás területén, csakúgy mint a bankszektort érintő szabályozás előkészítése során.