Valós probléma-e a szexuális zaklatás a mai Magyarországon, vagy csak Nyugatról átvett feminista" program? A cikk ezekre a kérdésekre keresi a választ, és egyben áttekinti a magyar és a nemzetközi gyakorlatot.
Kényes, de ugyanakkor felkapott téma manapság a munkahelyi szexuális zaklatás: a közelmúltban nagy botrányt kavart Clinton amerikai elnök esete, akit egy volt arkansasi állami alkalmazott szexuális zaklatással vádol. Ausztriában a nőügyi miniszternő férje keveredett szexbotrányba, így a miniszterfeleségnek éppen a hivatalba lépése utáni egyik legelső intézkedésként tervbe vett, a szexuális zaklatásról szóló törvény beterjesztését kellett elhalasztania...
A közvélemény a szexuális zaklatás fogalmával sincs tisztában, és egészen mást értenek ez alatt az USA-ban, mint Olaszországban vagy Magyarországon. Ami a prűdnek mondható Amerikában kimeríti a szexuális zaklatás fogalmát, az nálunk és a felvilágosultabb" országokban meg sem közelíti azt. Nálunk elképzelhetetlen – de legalábbis nevetséges –, hogy valaki szexuális zaklatásnak tartsa, ha megdicsérik az öltözékét, az Amerikai Egyesült Államokban azonban könnyen zaklatásnak minősül az ilyen megjegyzés".
A konkrét eset, a körülmények, a munkatársak egymás közti viszonya (beosztott-főnök kapcsolat, az egyszerű kollegiális viszony) mind-mind befolyásolják annak eldöntését, hogy szexuális zaklatás történt-e, illetve csak bók, megjegyzés, vicc hangzott el.
Az ember idejének egyharmadát tölti a munkahelyén, csaknem annyit – ha az alvásidőt nem számítjuk –, mint a családja, barátai körében. Legtöbbször nem az általunk megválasztott munkatársakkal dolgozunk együtt, hanem idegen emberekkel, kényszerű összezártságban. A munkahelyek többsége koedukált, nők és férfiak dolgoznak együtt, ahol gyakori – főképp egy fiatal gárdában – az egymás iránti nemi vonzódás kialakulása. Ha természetesnek tartjuk, hogy a fiatalok az iskolában ismerkednek, együtt járnak, egymással létesítenek kapcsolatot, akkor legalább ugyanilyen természetes, ha ugyanez a munkahelyen történik.
Szexuális zaklatás viszont csak akkor történik, míg az egyik fél akarja", a másik viszont elzárkózik a munkatársi viszonyon túli kapcsolatlétesítéstől. Ugyanaz a magatartás lehet szexuális zaklatás vagy kedves gesztus is. Általánosan elfogadott azonban, hogy csak azokat a magatartási formákat tekintjük szexuális zaklatásnak, ami hosszan, kitartóan, nyugtalanítóan, bántóan történik. Ezekben az esetekben az áldozat gyakran van kitéve a testi ráhatáson, bántalmazáson kívül pszichoterrornak, lelki nyomásnak, amiből – ha félti a munkahelyét – nehezen tud szabadulni.
Egy-egy csipkedés, vacsorameghívás még nem zaklatás, emiatt még kevesen rohannak rögtön a bíróságra.
A zaklatás formái
A szexuális zaklatásnak is megvannak a fokozatai: a kétértelmű megjegyzéseken, szemezésen, bámuláson át a leteperésig" sok mindenben megnyilvánulhat, és az sem mindegy, hogy a világ melyik táján történik. Innen Magyarországról nézve amerikai túlzásnak tartjuk azt az esetet, amikor egy hatéves kisfiút azért tiltottak el egy napig az iskolalátogatástól, mert megpuszilta, vagyis szexuálisan zaklatta" a vele egykorú osztálytársnőjét. Szintén az USA-ban történt meg, hogy egy pennsylvaniai professzoraszszony azért indított pert, mert úgy érezte, hogy Goya: Meztelen Maja című festményének másolata, amit munkatársa tett ki a falra, szexuálisan megalázó helyzetbe hozza őt. Az USA-ban az európaihoz – és főleg a magyarországihoz – képest a szexuális zaklatás miatti kártérítéses pereknek nagy bírói gyakorlata alakult ki. Évente kb. tízezer zaklatásos pert indítanak, és például amiatt is nagy összegű kártérítésre köteleztek céget, amikor az alkalmazottaiktól a miniszoknya hordását követelték meg.
A szexuális zaklatás másik megnyilvánulási formája a szexuális zsarolás, amikor a munkaviszonnyal kapcsolatos előnyök – fizetésemelés, előléptetés, szabadságkiadás – visszatartásával kényszeríti a zaklató a zsarolt személyt arra, hogy engedelmeskedjék neki.
A zaklatásos esetek legnagyobb része látens marad vagy házon belül megoldódik. A nemzetközi tapasztalatok alapján azonban általánosságban elmondható, hogy a szexuális zaklatások célpontjai a női alkalmazottak, és gyakran az elkövető kihasználja az erőfölényét, a magasabb beosztotti, főnöki pozícióját, így a kiszolgáltatottság még nagyobb, mint ha egyenlő felek állnának egymással szemben. Még megbecsülni sem tudjuk, hogy Magyarországon mennyi az ilyen esetek száma: mennyien tűrik el, mennyien tudják úgy visszautasítani a zaklatást, hogy nem tudódik ki, és hány eset marad a munkahelyen belül.
Az osztrák női alkalmazottak körében végzett felmérés szerint 81 százalékukat érte szexuális zaklatás, amelyből csak 37 százalék a valódi testi támadás, a többi kimerült a kihívó tekintetben, a nők utáni füttyentésben, a szexuális tartalmú megjegyzésekben. Talán más eredményre jutnának, ha a napfényes Olaszországban vagy az osztrákoknál toleránsabbnak tartott magyar nők körében végeztek volna ilyen felméréseket.
A magyar szabályozás
A cím félrevezető: nincs külön törvény a szexuális zaklatásról, a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény (Btk.) Különös Része pedig nem tartalmazza a szexuális zaklatás" törvényi tényállását, s a Munka Törvénykönyve (Mt.) sem említi meg a munkahelyi szexuális zaklatást.
Az alkotmány szellemisége kizárja, hogy bárkit is szexuálisan zaklassanak a munkahelyen, vagy bárkinek is megsértsék a személyiségi jogait. (A személyiségi jogokat, azok megsértését a Polgári Törvénykönyv szabályozza.)
Az Mt. 4. §-ának (1) bekezdése szerint a jogokat és kötelezettségeket rendeltetésüknek megfelelően kell gyakorolni, illetőleg teljesíteni. A (2) bekezdés kimondja, hogy a jog gyakorlása különösen akkor nem rendeltetésszerű, ha az mások jogos érdekének csorbítására, érdekérvényesítési lehetőségének korlátozására, zaklatására, véleménynyilvánításának elfojtására irányul vagy erre vezet. A munkáltató kártérítési felelősséggel tartozik a rendeltetésellenes joggyakorlás miatt. Az Mt. ezenkívül tiltja a munkavállalók közti bárminemű különbségtételt is.
A Btk. a nemi erkölcs elleni bűncselekmények körében büntetni rendeli az erőszakos közösülést, a szemérem elleni erőszakot, a természet elleni fajtalanságot, a megrontást, a vérfertőzést, a szeméremsértést.
A szexuális zaklatások legtöbbje egyik törvényi tényállásba sem illik bele, hiszen a fenékbe csípés, a kétértelmű kifejezések vagy a kitartó udvarlás még nem bűncselekmény. Az erőszakos nemi közösülés meg attól függetlenül is bűncselekmény, hogy hol történik: munkahelyen vagy egy kihalt parkban.
Kérdés, hogy szükség van-e külön törvényre, vagy kell-e egyáltalán akár a már meglévő törvényekbe beiktatni a munkahelyi szexuális zaklatás törvényi tényállását, van-e akkora súlya ennek a problémának Magyarországon, hogy a munkahelyen történő szexuális zaklatást kiemelten kezeljék. Olyan álláspont is van, hogy mindez belefér a meglévő jogszabályok adta védelembe, így törvénymódosításra sincs szükség.
A szexuális zaklatásról szóló önálló törvény sok problémát felvetne, az ellenzők bosszúhadjárattól félnek, a munkáltatók pedig az alkalmazottak tömeges feljelentgetéseitől, kártérítési pereitől. A bizonyítás sem egyszerű: ezek az esetek legtöbbször négyszemközt zajlanak, nem a nagy nyilvánosság előtt, s állítás áll szemben tagadással. A külön törvény hívei ugyanezért üdvözölnék a törvény megalkotását: így talán több esetre derülne fény, az áldozatok nem burkolóznának hallgatásba, könnyebbé válna az érdekérvényesítés. Tény azonban, hogy a munkanélküliség megnövekedése miatt az érintettek jobban megbecsülik a munkahelyüket, nehezebben panaszkodnak a felletteseikre. Így az esetek szinte mindegyike látens marad.
A törvény kihatna az amúgy sem egyenlő elbírálás elvén alapuló munkaerő-felvételre is: a női alkalmazott felvételénél a munkáltató joggal tarthatna attól, hogy az alkalmazott esetleg kártérítést követel valamilyen szexuális zaklatásra hivatkozva, így megint csak a férfiak járnának jól.
Külön törvény helyett célszerűbb lenne a meglévő jogszabályokban egyértelműbben szabályozni az esetkört, konkrétan – óvakodva az angolszász túlzásoktól – meghatározva, mi minősül szexuális zaklatásnak. Ezzel együtt könnyebbé, átláthatóbbá kell tenni az érdekérvényesítési csatornákat.
| A potenciális áldozat |
|---|
| Külön tudományág (viktimológia, áldozattan) foglalkozik az áldozat közrehatásával, a sértett személyével, illetve azzal, hogy ki válik elsősorban bűncselekmény áldozatává. Erre különösen jó példákat lehet találni a szexuális zaklatás vizsgálatánál. A munkahelyen – ahol kényszerűen együtt vannak, élnek, dolgoznak az emberek – egy miniszoknyában bellibbenő csinibaba természetesen jobban ki van téve szexuális zaklatásnak, mint az, aki tartózkodóbban, visszafogottabban öltözködik, viselkedik. Sok fürkész tekintetű férfi kolléga felhívásnak érez egy melltartó nélküli átlátszó blúzt vagy egy foszlott fenekű feszes farmert. Ilyen esetekben egy kétértelmű megjegyzést nehéz szexuális zaklatásnak minősíteni, mindazonáltal még ez sem adhat alapot erőszakoskodásra. A másik oldala a dolognak, hogy a munkahelyen – akár akarunk, akár nem – együtt kell lennünk olyan munkatársunkkal is, akit nem kedvelünk, vagy akinek a közeledését nem kívánjuk, és esetleg más helyzetben, más körülmények között ki tudnánk térni előle. Ezzel foglalkozó tanulmányok feltárták, hogy az elvált, egyedülálló fiatal nők, etnikai kisebbségben lévők nagyobb veszélynek vannak kitéve. Ezenkívül természetesen kiszolgáltatottabbak az alacsonyabb beosztásban lévők, vagy az olyan munkahelyen dolgozók, ahol a férfiak aránya jelentősen meghaladja a nőkét (pl. honvédség, rendőrség). A nők mellett – közel sem olyan arányban – a férfiak is ki vannak téve szexuális zaklatásnak, de a nemükből adódó sajátosságoknak megfelelően ők könnyebben ki tudnak térni előle. A kiszolgáltatottság abban is megnyilvánul, hogy az áldozatok nem tesznek feljelentést, panaszt. Féltik a munkahelyüket, az elért eredményeiket, és tartanak attól, hogy mi történik, ha senki sem hisz nekik. Félnek, hogy a szeretett főnök elleni feljelentés után megromlik, ellenségessé válik a munkahelyi légkör. A bizonyítás is igen nehéz. A kutatások azonban kimutatták, hogy erőszakoskodásig, erőszakos közösülésig – tehát bűncselekmény elkövetéséig – ritkán fajul a dolog, legtöbbször megreked verbális szinten. Ilyenkor a sértett részéről marad a visszautasítás – ami az esetek nagy részében eredményes – és a hallgatás. |
Egy kis nemzetközi kitekintés
Az egyes országok joggyakorlata igen eltérő: sok helyen külön törvény foglalkozik a szexuális zaklatással (Németország, Hollandia), máshol viszont, mint például Dániában, Svédországban, az egyenjogúságról szóló törvénybe iktatták a szexuális zaklatás elleni védelmet, megint más országokban (pl. Izlandon) a Büntető Törvénykönyv is tartalmazza ezt a törvényi tényállást. Az angolszász államokban a szexuális zaklatás megítélése, üldözése sokkal szigorúbb, és a megtörtént esetekre is gyakrabban derül fény, bátrabban mernek kártérítési pereket indítani az érintettek. Ausztriában külön – az állam által finanszírozott – ügyvédi irodát állítottak fel, amelyhez az egyenlő elbánás megsértésére való hivatkozással lehet fordulni. Finnországban, Svédországban az ombudsman foglalkozik az ilyen panaszokkal.
USA
Az amerikai szélsőséges példákat már említettük. Évente kb. 10 000 keresetet indítanak szexuális zaklatás miatt. A korlátlan szabadság hazájában a munkahelyen semmiféle kétértelmű, szexuális tartalmú – szóban vagy tettekben megnyilvánuló – zaklatás" nem megengedett. Ha valakiről bebizonyosodik, hogy szexuálisan zaklatta a munkatársát, akár óriási összegű kártérítésre is kötelezhetik. Az amerikai gyakorlat innen, Európából nézve meglehetősen prűdnek hat.
Egyesült Királyság
Az esetjog egy 1986-os ítélet alapján határozza meg a szexuális zaklatást, visszautalva egy, a szexuális diszkriminációról szóló 1975-ös törvényre. E szerint az ítélkezésnek a kedvező bánásmód irányába kell hatnia, az elkövető indítéka irreleváns az ügy megítélésében.
Németország
Németországban 1990-ben fogadták el a diszkrimináció elleni, 1994-ben pedig az alkalmazottvédelmi törvényt. Az utóbbi kifejezetten a munkahelyi szexuális zaklatásokat hivatott megfékezni, tiltja a pornografikus ábrák kifüggesztését, a szexuális cselekedetre való felhívást és a szexuális közeledést. A törvény ellenzői – köztük sok nő – szerint a jogszabály több problémát okoz, mint amennyit megold.
Dánia
Az egységes bánásmódról szóló törvény külön fejezete foglalkozik a szexuális zaklatással. A munkáltató felelősséggel tartozik az ezzel kapcsolatos megfelelő munkahelyi politika kialakításában.
Hollandia
Hollandiában is törvény rendelkezik az alkalmazottak szexuális zaklatás elleni védelméről. A törvényt 1994-ben fogadták el.
Svédország
Svédországban 1991-ben fogadták el az egyenjogúsági törvényt, amely úgy határozza meg a szexuális zaklatást, mint szexuális természetű háborgatást. A svéd Btk. egy évig terjedő szabadságvesztéssel rendeli büntetni az ilyen cselekményeket. Ha valakit ilyen zaklatás ért, panasszal fordulhat az ombudsmanhoz is.
Izland
Izlandon szintén bűncselekménynek minősül a szexuális zaklatás, amelyet két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetnek.
Finnország
Finnországban nincs szexuális zaklatással foglalkozó jogszabály, csupán a munkaerővédő kerületek tartanak nyilván néhány esetet. Az egyenjogúsági törvény alapján azonban az ombudsmanhoz fordulhat, akit szexuálisan zaklatnak a munkahelyén.
Európai Unió
Az Európai Unió Bizottsága először 1987-ben tanulmányban foglalkozott a szexuális zaklatás kérdésével, 1990-ben pedig az Unió Tanácsa határozatot hozott, amelyben kiemelték, hogy a szexuális zaklatás megszegi az Uniónak az egyenlő bánásmód védelmében hozott utasítását. A Bizottság 1991-ben elfogadta a szexuális zaklatás elleni intézkedések kódexét, amely a férfiak és nők munkahelyi védelmével foglalkozó bizottsági ajánlás melléklete. Az Európai Bíróság 322/88-as jogesete szerint a nemzeti bíróságoknak figyelembe kell venniük az ajánlásban foglaltakat.
| Egy kis botránykrónika |
|---|
|
Clinton kontra Paula Jones
Az alkotmányjogászoknak nem kevés fejtörést okozott Amerikában a volt állami tisztviselőnő polgári keresete az amerikai elnök ellen. A munkaügyi hivatal extitkárnője, Paula Jones azzal vádolja az elnököt, hogy szexuálisan zaklatta őt egy little-rocki konferencián, amikor még arkansasi kormányzó volt. A hölgy elmondása szerint, amikor egy kongresszus alkalmából hostessként dolgozott, Clinton testőre a kormányzó szállodai szobájába irányította őt, ahol a kormányzó bizalmaskodni kezdett vele, illetlen ajánlatot tett, és – a későbbi változat szerint – még a nadrágját is letolta. A nő ekkor szégyenlősen kifutott a szobából, de Clinton még utánaszólt, hogy a dolog maradjon kettejük között. Jones az eset világgá kürtölésének helyszínével és idejével vált gyanússá: a 3 éves elévülési idő utolsó percében adta be a keresetet, és a Konzervatív Politikai Akció nevű szervezet washingtoni konferenciáján jelentette be a nyilvánosságnak az ügyet. Így a szexuális zaklatási ügynek pénzszaga lett, és az elnök politikai lejáratására irányult. Az amerikai Legfelsőbb Bíróság később egyhangú szavazással úgy döntött, hogy akár hivatali ideje alatt is megindulhat a per Bill Clinton ellen. Ezzel a bíróság precedenst teremtett: először tette lehetővé polgári per indítását a hivatalban lévő elnök ellen korábbi cselekedetei miatt. Más amerikai elnökök sem voltak mentesek a szexbotrányoktól: közismertek John Fitzgerald Kennedy nőügyei, előtte Thomas Jeffersonról tudta mindenki, hogy házasságon kívül született gyermeke. Az osztrák nőügyi miniszter férje Amikor Barbara Prammert nőügyi miniszterré választották, büszkén jelentette be, hogy ő az első nőügyi miniszter, akinek családja is van. Az első megoldandó feladatok közé sorolta a munkahelyi zaklatás elleni fellépést, országos panasziroda-hálózat felállítását, ahová a zaklatásnak kitett nők fordulhatnak. De a dolog itt megrekedt: kiderült ugyanis, hogy a miniszternő férje, a linzi munkáskamara ifjúságvédelmi osztályvezetője, Wolfgang Prammer szexuálisan zaklatta a titkárnőjét: munkaidő után behívatta a szobájába, megpróbálta megcsókolni a lányt, vacsorázni hívta. A férj tagad, szerinte semmiféle testi érintkezés nem volt köztük, csupán egy kávéra hívta meg a depresszióban szenvedő munkatársát. A miniszternő kínos helyzetbe került: ha a férj oldalára áll, elfogultsággal vádolják, ha a titkárnő védelmére kel, a családi béke forog veszélyben, és talán megint nem lesz családos nőügyi minisztere Ausztriának. Prammer asszony végül úgy döntött, derüljön ki az igazság, és ha bebizonyosodik, hogy a titkárnőnek van igaza: bűnhődjék a férje. Ha a botrány hullámai elcsitulnak, majd előáll a törvénymódosítási javaslataival. |
