A mestervizsgáztatásban érintett gazdasági kamaráknak, valamint – szakmai érintettség okán – az Ipartestületek Országos Szövetségének újra és újra felbukkanó dilemmája: szükség van-e, és mely szakmákban a kötelező mestervizsgára. Az iparosság és a kézműipar történelmében a szakmai tudást mindig értékelni kellett. Ez a jövőben is így lesz, és még nagyobb hangsúlyt nyer az Európai Unióhoz való csatlakozás során.
Az Ipartestületek Országos Szövetsége (IPOSZ) a mestervizsgáztatást kvalifikációs rendszernek tekinti, amely mindenképpen szükséges ahhoz, hogy megfelelő szinten és minőségben tudjanak a szakmákban dolgozók teljesíteni – állítja Solti Gábor, az IPOSZ nemzetközi és oktatási igazgatója. E szervezet évek óta kifogásolja, hogy az egyéni vállalkozói törvény 1990-ben megszüntette a kötelező mestervizsgát. Addig 14 szakmában volt kötelező a mestervizsga, ehhez kötötték a szakmai működési engedély kiadását. Ez elsősorban olyan vállalkozói tevékenységekre vonatkozott, amelyeket ha nem vizsgázott, avatott szakember végez, egészségre káros következményekkel járhat. Idetartozott továbbá néhány tradicionális szakma is, ezek megfelelő szintű gyakorlásához kifejezetten mestertudásra van szükség.
A megméretés szintjei
A mestervizsga jelenleg nem kötelező egyetlen szakma művelésének engedélyezéséhez sem, csupán néhány szakmában van kötelező kvalifikációs vizsga bizonyos munkafolyamatok vagy minőségi munka elvégzéséhez. Az IPOSZ egyes szakmákban évek óta sürgeti a kötelező mestervizsgáztatást. A szervezet nem azt akarja, hogy ez a szabad vállalkozás gátja legyen, csupán azt, hogy a fogyasztók bizonyos garanciát kapjanak egyes szakmákban, tehát hogy a fogyasztó a mesterlevél alapján tudja, akihez fordul, nemcsak a papírral több társainál.
Ma alapvetően a kamarák foglalkoznak a vizsgák lebonyolításával. Az IPOSZ-nak azonban markáns véleménye van néhány kérdésben. A szervezet mindenképpen azt szeretné, hogy a felkészítésben továbbra is jelentős szerepe legyen. Azt is szükségesnek tartaná, hogy az EU-gyakorlatnak megfelelően a vizsgáztató és a vizsgára felkészítő ne legyen ugyanaz a személy.
Az IPOSZ még a kamarák felállása előtt több külföldi ország – mindenek előtt Németország – partnerszervezetei segítségével áttekintette a magyar mestervizsgaszinteket a legkülönfélébb szakmákban, és egyes szakmákban meg is születtek azok a szakmai kritériumok, amelyeket továbbfejlesztve mára megállapították a felülvizsgált mestervizsgaszinteket. Ezek ugyan még mindig messze vannak például a német mestervizsgaszinttől, de a korábbi állapothoz képest előrelépést hozhatnak.
A kamarai törvény szerint a mestervizsgáztatás és az arra való felkészítés is kamarai jogkör. Az IPOSZ nem ellenzi, hogy a vizsgáztatás kamarai jogkör, de a felkészítésben az ipartestületek továbbra is kiemelt szerepet játszanának. Néhány megyében sikerült erről megállapodni a helyi kamarákkal. Itt az ipartestületek szakértői tartják a felkészítő tanfolyamokat, a vizsgáztatás helyszínéről pedig minden megyében külön megegyezik az IPOSZ és a kamara. Erre a célra kiválóan alkalmasak például azok a technológiai képzőközpontok, amelyeket az IPOSZ és a kamara közösen működtet – ilyen van Egerben, Debrecenben, Budapesten, Dombóváron és Dorogon.
Már több mint 20 szakmában készültek el a tananyagok, a kamara ezek alapján folytatja a vizsgáztatást, a helyszíneket kijelölték, tehát a műveletnek gyakorlati akadálya nincs. A kérdés csupán az: kötelezővé kell-e tenni, és milyen szakmákban.
A szakképzésnek egyelőre nincs csúcskoordinátora, hiszen a szakmák különböző minisztériumokhoz tartoznak, amelyeknek eltérő lehet az álláspontja. Az új kormányzat szándékairól egyelőre annyi ismert, hogy a szakképzést is az Oktatási Minisztérium hatáskörébe kívánják vonni. A részletes tervek azonban még nem születtek meg, s persze még kevésbé születhettek döntések. Az IPOSZ mindenesetre már komplex egyeztetést kezdeményezett a szakképzést érintő kérdésekben, ezen belül is a mestervizsgáztatás ügyében.
Magasabb szinten
A mestervizsgáztatást a szakképzési törvény úgy definiálja, hogy az a szakma magasabb szintű gyakorlását szolgálja, amelyet a kamara szervez. Olyan felnőtt- továbbképzési vagy specializált képzési forma ugyanis kevés van, amely valamilyen kvalifikációt is ad, voltaképpen ezt a kört bővíti a mestervizsgáztatás. Ugyanakkor vannak olyan szakemberek, akik az átlagosnál nagyobb ambícióval rendelkeznek, és törekszenek arra, hogy a szakmájukban a legújabb információt is megszerezzék. A mesterképzés számukra is lehetőség, de csak a szakmák bizonyos, viszonylag szűk körében.
Dr. Soós Adrianna, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara főtitkárhelyettese szerint az ipari és kereskedelmi kamarához mintegy 10 ilyen szakma tartozik és a kézműves kamarához további 30. Az utóbbinál több olyan szakma van, ahol a kézműves szakma hagyománya kívánja meg a mestervizsgát. Az országos jegyzékben pedig csaknem ezer, kvalifikációs képzést igénylő szakma van, amelyre mesterképzés tervezhető. Az ipari és kereskedelmi kamara – mértékkel – bővíteni szeretné azt a kört, ahol mesterképzés szervezhető a szakma magasabb szintű gyakorlására, illetve az európai porondon való megjelenésre. A mesterlevél ugyanis segíti a külföldi munkavállalást is, egyes országokban ez alkalmazási feltétel.
A kamara, mint közigazgatási szervezet, azt vállalta, hogy kidolgoztatja a képesítési követelményeket, megteremti a képzési feltételeket. A szakmai követelmények meghatározásába sok szakértőt bevontak a vállalatoktól és a szakmai érdekképviseletektől. A vizsgakövetelményeket is elküldték lektorálásra a szakmai érdekképviseleteknek.
Tapasztalatgyűjtés
A kamarai törvény elfogadása után a kamarák koordinálásával alakult ki a mestervizsgáztatás jelenlegi rendszere, miután a kamarák a vizsgáztatáshoz forrásokat tudtak szerezni. Ahol volt hagyománya, ott természetesen könnyebben ment, de voltak teljesen új területek is. A kamara által koordinált rendszerben még nincsenek tapasztalatai a mestervizsgáztatásnak, így nincs arra adat, hogy évente mennyien tesznek mestervizsgát. Fél éve csak, hogy az ipari szakmákban megvannak a követelmények a vizsgáztatásra, eddig csupán a képzés folyt. Az MKIK-hoz 11 szakma tartozik, a kézműves kamarához 30, s az agrárkamarához tartozókkal együtt összesen mintegy 60 szakmában folyik jelenleg mestervizsgáztatás. A szakmai lista azonban folyamatosan változik, mert újabb és újabb szakmákat vesznek fel.
Új szakma akkor kerülhet ebbe a körbe, ha az adott ágazat javasolja. Általában a területi kamarák tesznek javaslatot, attól függően, hogy a szakmában milyen más továbbképzési lehetőség létezik. Az MKIK szerint a szakmáknak nem több mint 20 százaléka tartozhat abba a körbe, ahol indokolt a mestervizsgáztatás bevezetése. Így összesen mintegy 150-200 szakmánál bővíthető a képzési rendszer.
Egymillió forintért
A követelmények rögzítése szakmánként mintegy egymillió forintba került. Az MKIK pályázatot nyújtott be az Országos Szakképzési Tanácshoz anyagi forrásokra, sikerült is pályázati pénzekből a költségek egy részét fedezni. A kamara célja, hogy a képzés olcsó legyen, ez különösen a kisvállalkozók érdekét szolgálná.
A helyi kamaránál folyik a vizsgáztatás szervezése, a vizsgabizottságokba ők maguk delegálják a szakértőket, és ők adják ki a bizonyítványokat is. Képzést azonban bármelyik magáncég szervezhet, amenynyiben meg tudja teremteni a feltételeket. Tipikusan nem a kamara szervezi már a vizsgára felkészítő, önköltséges tanfolyamokat. A vizsgára egyébként magánúton is fel lehet készülni. Egyébiránt a mestervizsga költsége igen eltérő területenként és szakmánként.
Lehetőség és szolgáltatás
A kamara a vállalkozói vélemények alapján dönti el, hogy legyen vagy ne legyen mestervizsgaszintű kvalifikáció. Soós Adrianna szerint az esetek jelentős részében azonban nem lehet előírni, mert ez a vállalkozás számára – különösen a kezdeti szakaszban – leküzdhetetlen korlát lehet. Óvatosan kell tehát definiálni, hogy mi legyen a vállalkozások gyakorlásának feltétele.
A kamara elve az, hogy lehetőséget és szolgáltatást kell nyújtani a vállalkozónak, de nem szabad belekényszeríteni a kvalifikációs rendszerbe, különösen ha annak finanszírozása nem megoldott, és a vállalkozónak kell azt fizetni. Az MKIK arra törekszik, hogy a szakmák magasabb szintű gyakorlása érdekében ne csak a mestervizsga, hanem más formája is legyen a szakképzésnek. A továbbképzésnek olyan rendszere alakuljon ki, amelynél a képzéseket a kamara a vállalkozói igények alapján indítja, és adja ki a képesítéseket.
